Music Fashion

Nehézségbe ütközök, amikor értelmeznem kell a garázs rock fogalmát. Hard rock, blues, beat, némi punk egybe gyúrva – szerintem valami ilyesmi. Hallgatva a Trousers új albumát, hallom a felsorolt stílusokat.

Az All Through The Night egy bulis, goove-os rock and roll nóta, a vége felé punkra emlékeztető gitárfutamokkal. A cinikus címet viselő Restless In Peace engem a UFO korai korszakára emlékeztet, amikor Michael Schenker volt a gitáros. a Second Hand Suicide-ban ötletes az ének-gitár, háttérben búg az orgona. Valamennyi szöveg a zaklatott, nyugtalan életről mesél, annak jó és rossz oldaláról egyaránt.  Aztán a Laura Palmer-ben beköszönt a metál, már ami a riffet illeti. A Twin Peaks-sztori fikciós karakteréről szóló darabban ugyanakkor a boogie-zongora repíti előre a zenét. A „I wanna be your man” – a refrént felfoghatjuk úgy, hogy utalás a régi Beatles-rock and rollra, amit Rolling Stones is műsorra tűzött.

A Condemned To be Free számomra az egyik legérdekesebb szerzemény az albumon. Az énekdallam a hippi-korszakot idézi, a virágos nyarakat, ugyanakkor a black summer analógia egészen más, inkább baljós előjelű időket vízionál. A címadó, a Necessary Evil – micsoda áthallás a cím korunk szinte trendi attitűdjére – szaggatott gitárriffje jócskán nyakon vagyon öntve jó adag pszichedeliával. A szövegben szereplő gonosz nő, akit látni sem akar a férfi szem, örökre beleégett a férfilélekbe. A Face From The Sun gitáralapja újra punkot juttatja eszünkbe, de az ének más irányba mutat, a sorok a belső küzdelmeinkről szólnak.  A Fall From The Pain visszatér a tradicionális hangokhoz a szájharmonikával, a dal mintha a southern rock vonulatából bontakozott volna ki. A versszakok most sem megnyugvást boldogságot sugallnak, folytatódik a lelkek vívódása. Az On The River Again egy lendületes, slágeres rock and roll, a gitárszóló egyértelműen a gyökereket idézi, a cím pedig egy újabb utalás a hatvanas évek zenéjére, nevezetesen a Creedence Clearwater Revival örökérvényű Proud Mary alapvetésére. „Welcome to my soul” – így hangzik az üdvözlés és újra az ember mélyére látunk. A Drive Me To The Stars fokozatosan épül fel: akusztikus gitárbontással kezdődik, aztán érkeznek az elektromos gitárok, legvégül felpörög a nóta és dübörög a rock and roll. A szám hasonló elven épül fel, mint a Guns N’ Roses Paradise City örökzöldje. Kőváry Zoli gondolatai pedig arra ösztönöznek, hogy el innen és minél messzebbre erről a sötét világról.

Amikor 2023-ban megjelent a banda ’Animal Gun’ albuma, egy másik felületen azt írtam: „Jól megírt, pattogós rock and roll nótákból egy lendületes albumot rakott össze a Trousers. Feszesek a dalok, pontos a ritmusszekció, erre szépen ráépül a két gitár.” Ez most is száz százalékban érvényes. Annyit tudok még hozzátenni, hogy őszinte anyag, semmi cizelláltság, egyszerűen ránk támad ez az energikus, nyers gitárzene, melyben ott van a blues, a hard rock vagy a punk. A Trousers nem trendi, nem mainstream, nem kalkulált. Legbelülről jön a zene és ez az egyik fő erőssége az anyagnak.

Dalcímek:

01. All Through The Night
02. Restless In Peace
03. Second Hand Suicide
04. Laura Palmer
05. Condemned To Be Free
06. Necessary Evil
07. Face From The Sun
08. Fall From The Pain
09. On The River Again
10. Drive Me To The Stars

Zenészek:

Kőváry Zoltán  – ének, gitár, szájharmonika
Gulyás “Samu” Antal – dob
Locke Péter – gitár
Lázár András – basszusgitár

Közreműködik:

Derecskei Zsolt – billentyűs hangszerek
Csányi Rita – vokál