könyv – Tordas 2025
Juhász Előd a legnagyobb zenei mesterek egyike. Akinek hitelességénél és a szinte végtelennek tűnő hatalmas tudásánál csak a szerénysége nagyobb. Talán ezért is kellett ilyen sokat várni egy valóban személyes hangvételű önéletrajzi munkára, önvallomásra.
Sorozatunk záró részében az Életem zeneközelben második felét szemlézzük, benne a televíziós időszak, a legendás Zenebutik sorozat és utódműsorai részletes történetével. Beleértve az ezerféle szép és egzotikus helyszín, valamint kiváló vendég bemutatásával, illetve portréjával. Nem feledve az olyan nehézségeket, támadásokat, retorziókat sem, melyek például a Rolls adásba engedése miatt érték a népszerű zenetudóst. A nyugdíjas évekből pedig kiemelkednek a Szépművészeti Múzeumban és a Magyar Katolikus Rádióban végzett tevékenységeinek bemutatásai. Valamint a családtagokkal készült játékos, de annál komolyabb kérdezz-felelek.
A televíziós kezdet
Juhász Előd 1981-ben igazolt át főállásban a Magyar Televízióhoz, ami saját bevallása szerint sokkal harcosabb környezet volt a rádió „szanatóriumi légköréhez” képest. Bár a Zenebutik eredetileg nem kapott jó helyet a műsoridőben, de Előd akkor már pontosan tudta, hogy nincs rossz időpont, csak gyenge műsorok. Ezért a vasárnap délelőtt 11-es időpont sem riasztotta el, miként a külföldi eredetű butik szó sem. Aki akarja, meg fogja nézni. A cím pedig egyértelműen azt sugallja, hogy itt sok mindent lehet kapni.
1981. október 25-én ment le az első adás és szinte azonnal megszületett a legenda. Lám, mily hasznosnak is bizonyult Előd amerikai tanulmányútja, hiszen a sokféle zenei élmény mellett a korabeli nyugati tévézés tempóját, ritmusát, stílusát is meg tudta honosítani. Mivel eleve a zene világában élt, nem esett nehezére rendezvényekre járni, újdonságokat, érdekes zenei könyveket, aktuális hanglemezeket felkutatni, feldolgozni, majd bemutatni. Rocker szemszögből különösen érdekes volt, hogy már az első adásban is szerepelt rockzene, az AC/DC és a Who klipjei, valamint egy részlet a korábban betiltott Jézus Krisztus szupersztár musicalből, Kincses Veronika és Juhász Előd előadásában. Ez a debütálás nemcsak rocktörténeti, de egyben médiatörténeti esemény volt. Minden további adást sóvárogva vártunk. Akárcsak az ország nagyobbik része, mert mindenki megtalálhatta benne a maga zsánerét. Miként titkon mindenki ismerkedhetett az általa nem preferált műfajok jeles képviselőivel is.
Majd jöttek az egyre érdekesebb koreográfiák, a legkülönfélébb helyszínek. Elton Johnnal a reptéren, Ennio Morriconéval a zeneszerző római lakásán beszélgettek. Nem csoda, hogy bombaként robbant a Zenebutik frissessége. A műsor népszerűségét mi sem jelezte jobban, hogy Juhász Előd és a Zenebutik még a Moncsicsi nevű akkoriban divatos játék-majmocskáról szóló sláger szövegében is megjelent.
A sikerrel persze irigyek és rosszindulatú, rágalmazó kollégák is járnak. A sikersorozat miatt sokak szemében lett Előd szálka. Így aztán az ellentábor kapva kapott az alkalmon, mikor a Rolls híres, hírhedt koncertfelvétele épp október 23-án került adásba. Mely műsor engedélyét könnyűzenei vezetőként Előd írta alá. Majd egy meggondolatlan konferálás miatt ráadásul „rejtett reklámmal” is vádolták, ami elég volt a lefokozásához. Fekete bárány lett, számkivetettségében pedig sokan elfordultak tőle. Nyilván ilyenkor mérettetik meg mindenki, mind emberként, mind barátként, mind kollégaként. Juhász Előd nem hagyta el magát, nem fojtotta alkoholba a bánatát, nem lett öngyilkos. Nem adta fel, hanem a kilátástalanságban is harcolni kezdett az igazáért. Egy újabb példa. Így is lehet. Sőt, csak így lehet. Végül egy Aczél Györgynek írt segítségkérő levél után kezdett változni a helyzet. De persze még a tévébe való visszakerülése után sem vált egyszerűvé az élete. Hiszen továbbra is nap, mint nap azoknak kellett a szemébe néznie, akik megpróbálták kinyírni, majd utólag pedig kétszínűen alakoskodtak. Mit is énekelt anno a botrányosnak titulát koncertfelvételen a tisztesség dolgáról D. Nagy Lajos?
A 80-as és a 90-es évek
Ügyes szervezést követően a Zenebutik Zenehíd-blokkjának partnere lett Niki Lauda légitársasága, a Lauda Air is, melynek úticéljai közül szabadon válogathattak, hová kívánnak menni forgatni. Mindeközben az itthoni helyszínek kiválasztásával a hazai értékek bemutatását is célukul tűzték ki. Híres magyar várak, gyönyörű kastélyok, modern szállodák és a természet szépségei, mind a műsor kulisszáivá váltak az évek folytán. Komoly szolgálatot vállaltak a magyar közönségért. Oda igyekeztek elvinni a nézőket, ahol még sosem jártak. Zeneileg és egyéb módokon is.
Juhász Előd nagyvonalúságára jellemző, hogy évtizedek után sem hallgatja el, hanem részben újraközli a korabeli kritikusok negatív véleményeit is. Tudja, hogy nem lehet mindenkinek tetszeni. Miként érti az ellenvéleményeket fűtő ellenszenv fő okait is. Emberek között, emberi környezetben kell dolgozniuk, jó esetben a többi emberért. Hát nem lehet kiküszöbölni az emberi gyarlóságot, irigységet, értetlenséget, felkészületlenséget, kicsinyességet, maró gőgöt, rosszindulatot sem. Ezzel együtt kell tudni élni. Közben a műsor töretlen népszerűségének újabb fokmérője, Gálvölgyi János paródiája lett.
Lendületben
Előd kötete ezután különleges helyszínek bemutatásával, illetve néhány muzsikus és nem muzsikus kiválósággal portré felidézésével folytatódik, négy részben. Különleges helyszínek: ABC-szigetek (Aruba, Bonaire, Curacao), Afrika, Angkor, Benáresz (Varanasi), Erdély, Grönland, Indonézia, Izrael, Kolumbia, Madeira, Manaus, Tahiti, Tihany és Wamena. Porték – villanófényben: Kocsis Zoltán, Presser Gábor, Szörényi Levente, José Carreras, Placido Domingo, Diana Ross, Rost Andrea és Luciano Pavarotti. Átkomponált műsorok: Alaszka, Buenos Aires, Burma (Mianmar), Dél-Korea, Japán, Kanada, Kárpátalja, Mexikó, Ópusztaszer, Pannonhalma, Puerto Rico és Nassau, Rio de Janeiro, Thaiföld, Tibet és Új-Zéland. További porték – villanófényben: Esterházy Péter, Freund Tamás, Markó Iván, Szabó István, Teller Ede, Fischer Annie, Márton Éva és Vásáry Tamás.
Mintegy könyvek a könyvben, vagy akár egy zenei szvit kisebb-nagyobb tételei funkcionálnak ezek a kis ékkövek. Mind a témák, mind a helyszínek, mind a portrék alanyai fontosak és érdekesek. Ráadásul a Juhász Elődre jellemző felkészültség és elegancia is sokat emel az anyagok fényén.
Nyugdíjban
2002-ben, a 266. Zenebutik sugárzása után a Magyar Televízió megszüntette a műsort. Addig is sokak szemében volt szálka, különösen az utazások csípték a szemét sok-sok irigy kavarógépnek, de mindig érkezett egy „mentőangyal”, aki megmentette a sorozatot. Ezúttal viszont nemcsak, hogy sikerült megszüntetni, de az illetékesek olyan ravaszul csűrték-csavarták a dolgokat, hogy a végén se végkielégítés, se másik munka nem jutott Elődnek. Majd az ügynökkártyát is belengették, lejárató hadjárat indult az állítólagos jelentések miatt. Ügyes! Nincs új a Nap alatt, tehetnénk hozzá. Avagy „így élünk mink”, hogy ez újabb vonatkozó idézettel húzzuk alá a levadászások jellemző mintázatát.
Végül 2003-ban a Satelit TV-ben folytatódott a sorozat, ZENE kaleidoszkóp, zenész BUTIK címmel. Mely húsz adást élt meg, személy szerint magam is hatalmas örömmel követtem a műsorfolyamot. Aztán a Hír TV következett, egy zenei híradó jellegű adással. A Zenehíd és Operapáholy további huszonnyolc adást adott hozzá a legendához, majd anyagi okokra hivatkozva azt is megszüntették.
Miután Előd 2004-ben a Magyar Újságírók Országos Szövetségének honlapján keresett állást, egy emlékezetes Havas Henrik interjú következett a TV2 Mokka című adásában. Aztán 2005-től a Szépművészeti Múzeum zenei programjainak lett az egyik gazdája.
Szépművészetis intermezzo
Juhász Előd öt éven át tartó szolgálata egy Bösendorfer hangversenyzongora beszerzésével kezdődött a Szépművészeti Múzeumban. Majd a múzeum falai között fellépett a hazai zenei élet krémje. Például Sebestyén Márta, Sebő Ferenc, Kocsis Zoltán, Szakcsi Lakatos Béla, Vukán György vagy Zorán. Időközben a köztévével való viszonya is rendeződött és bár a Zenebutik nem indult újra, több tévés- és rádiós felkérésnek tett eleget. Valamint a könyvei száma is szépen szaporodott.
2011 augusztusától a Katrádióban
Juhász Előd 2011-ben kezdte a munkát és jelenleg is aktívan dolgozik a Magyar Katolikus Rádióban, ami tevékenység inkább hobbi számára, mint valódi munka. A helyiek által csak Katrádiónak becézett intézmény ugyanis befogadta a Zene-közelben sorozatot. Így az minimális címmódosítással feltámadhatott és folytathatta a zene népszerűsítését, egyúttal az értékes és érdekes vendégek portréit is.
Jelen sorok írója is ott, a katolikus rádió épületében, egy másik interjúra igyekezve találkozott először Előddel személyesen. Nagyjából úgy érezhettem magam, mint ő, mikor tanulóként először beszélhetett Kodállyal. A mély megilletődöttségem pedig tovább fokozta az a megtiszteltetés, hogy időnként később apróságokban a segítségére lehettem. Például mikor rockzenészek telefonszámát vagy elérhetőségét kérte tőlem, egy-egy készülő adás szervezéséhez.
Juhász Előd másik műsora a Házimuzsika a Délibáb utcában pedig visszahozta a rádiózás hőskorából az élő zene utánozhatatlan rezgését és hangulatát. Az évek során ismét egyedülálló és felbecsülhetetlen értékű archívum állt össze a Katrádiós session-ök anyagából. Közben pedig újabb könyvek születtek. Jelen pillanatban is bőven negyven fölött van Juhász Előd megjelent köteteinek száma, de szerencsére még ma is aktívan dolgozik. Hamarosan újabb címekkel gazdagodik a legendás zenei műsorvezető és zenetörténész rendkívül értékes bibliográfiája.
Villámkérdések és válaszok
A játékos zárófejezet ismét egy Elődre jellemző szabad szárnyalás. Spontán kérdések a családtagoktól, kicsiktől és nagyoktól, hogy ki mire kíváncsi a papával, nagypapával kapcsolatban. Friss, szellemes és őszinte. A főhős ugyanis a legkevésbé sem kíván önmagának katedrálist építeni. Így egy emberi léptékű, emberi hangú, könnyed, laza „csevegéssel” zárul az önéletrajz, önvallomás.
Juhász Előd bölcsessége nem igényel különösebb kommentárt. Érdemes az egész fejezetet időnként újraolvasni.
– Mit jelent számodra a zene? – három szóval…
– Lélek – levegő – másvilág.
– Számodra mik a legfontosabb értékek egy emberben?
– Egyenesség, önzetlenség, megbízhatóság…
– Ha állat lennél, milyen állat lennél? Miért?
– Kutya. Mert okos, kitartó, hűséges, játékos és igazi társ is tud lenni.
– Mi a legnagyobb félelmed?
– Olyan betegség, ami elbutulással jár.
– Mikor voltál magadra a legbüszkébb?
– Amikor kitartottam a zene mellett.
– Van-e tabu az életedben, vannak titkaid?
– Tabu nincs, „titok” is kevés, egyenes életet élek, amennyire lehet.
– Szoktál imádkozni?
– Természetesen, és nem csak akkor, ha baj van. Templomhoz sincs kötve, bárhol, bármikor…
– Mit jelent számodra a humor? Tudsz magadon nevetni?
– Igen! Fontos, hogy önmagunk előtt is legyen egy görbe tükör. Önmagunk fontosságát semmiképpen sem túldimenzionálva próbáljunk létezni. A humor, az önkritika, a nevetés – önmagunk kinevetése is – ebben segít…
– Mi volt a legjobb ajándék, amit valaha kaptál?
– Hogy ide születtem, a Kárpát-medencébe, ebbe a családba, ilyen felmenőkel.
– Mit üzennél a következő generációnak?
– A tudásért, értékekért meg kell küzdeni.
– Ha lenne egy óriási hirdetőtábla az országban, mit írnál rá?
– Összefogva könnyebb!
Egy újabb megkerülhetetlen alapmű született, melyet kötelezővé tennék minden zenei szerkesztőnek, blogírónak, önjelölt rocktörténésznek, kereskedelmi rádiós kreténnek, zenei írónak, újságírónak, rockszakírónak és egyéb gyanús egzisztenciáknak, valamint a kártékony gittegyletek fontoskodó alakjainak. Mert, ha van a zene népszerűsítésében jó példa és etalon, Juhász Előd munkássága és szellemisége feltétlen az.
Ezúton is nagyon köszönjük ezt a páratlan életművet! További egészségben és hasznos tevékenységgel eltöltött tartalmas éveket kívánunk a példaképnek, Juhász Elődnek! Valamint áldást, békességet, Isten gazdag áldását reá és szeretteire!
