2CD – Grund 2025
Hosszas kihagyás után, 2025. december 12-én végre új stúdióalbummal jelentkezett a P. Mobil. Bár a Csoda történt! 2017. augusztus 12-i megjelenése óta kijött még pár újrakiadás, koncert, válogatás, összességében mégis több, mint nyolc esztendőt kellett várni egy új P. Mobil dalcsokorra. Mivel a Mobilnál mindig mindenben van némi mandiner, a formabontás ezúttal abban nyilvánul meg, hogy egy teljes egészében angol nyelvű anyag érkezett. Ami nem kis bátorságra vall, ismerve a magyar rockközönség viselkedését és preferenciáit. Még azzal együtt is, hogy elvileg hamarosan jön a Do You Speak P. Mobil? magyar nyelvű kistestvére, a Nyugodjál meg album is.
Hogy mindez a nyolc év négy hónap időtartam sok vagy kevés, mindenki maga döntse el! Anno, a kilencvenes években Lóri bácsi azzal haknizta tele a médiát, hogy a kommunisták uralma alatt nyolc évig nem lehetett a P. Mobilnak nagylemeze. Azóta persze már sok víz lefolyt a Dunán, volt nagyobb kihagyás is. Lám, nem ezen múlik, nem csak ezen múlik. Mindenesetre hosszas böjt volt ez a legutóbbi is, mert közben viszont szorgalmasan dolgozott a konkurencia, köztük a különféle utód- és klónzenekarok, akik viszont rendszeresen jelentkeztek véleményes minőségű anyagokkal.
A P. Mobil már régesrég egy intézmény. Egyfajta állam az államban, saját vezetővel, saját mítoszokkal, saját törvényekkel, melyeket időnként sajátosan át is hág, felül is ír a mobilizmus mindenható ura. Mindenesetre 1973. május 1. óta sok minden történt, de rossz zenét még egyik felállás egyik szerzője, zenésze, énekese, sztárolt, megtűrt vagy éppenséggel csak kihasznált, majd félredobott alkalmazottja sem adott ki a kezéből. Mert Schuster Lóránt bár nem játszik hangszeren, a zeneszerzéshez sincs talentuma, a zeneelmélethez meg végképp nem ért, abban viszont verhetetlen, hogy mi tetszik a rock közönségnek, hogy mitől döglik a légy egy rocklemezen, rockkoncerten vagy rockfesztiválon. Sokan lenézik ezért, de rosszul teszik. Mert nagyon értékes adomány birtokosa, aki rendelkezik „a közönség füle” érzékkel.
Lóri bácsi nem könnyű ember, nem is feltétlen mindig úriember. De mindig megtalálja azokat a zenészeket, akik kiszolgálják a mobilos közönség igényeit. Mindig be is tudja tanítani az aktuális Mobil legénységet, hogy mi működik és mi nem. Ennek egyik bizonyítéka a különféle utód- és klónzenekarok előbb-utóbb kifáradó produkciója, vagy a már eleve gyenge, gagyi daltermése. A másik nagy erénye pedig, hogy akármilyen rendhagyó projekttel is rukkol elő az igazi Mobil, esetleg valahonnét másoktól privatizálva az éppen aktuális ötletet, az mindig működik és mindig nagyot üt.
Így aztán e jelenlegi, meglepő húzás is alaposan odacsap, hogy előbb az angol nyelvű anyag jön ki, aztán majd egyszer valamikor a jelenleg Nyugodjál meg címmel hirdetett magyar verzió is. Vagy soha, miként azt már megtapasztalhattuk az ígérgető verseny korábbi jelentősebb állomásinál (Színe-java 2., Vesszen a világ, Múlt idő 1984-2003, Kutyából szalonna könyv, Vírus, Aranylakodalom, Faszög satöbbi, satöbbi.).
Album 2025
Az új anyag dalait már a megjelenés előtt el-elszórták a srácok a digitális mocsárban. Ami nem volt túl jó ötlet annak fényében, hogy mennyire másként hatnak ezek a kompozíciók, egyben, albumként a hifiben. Meg kell valljam, néha még morogtam is egyik-másik új szám miatt, annyira nem működtek kvázi single-ként a hírfolyamban. A rock album műfaj, a hard rock különösen. Kell a daloknak a környezet, a dalsorrend, a nagybetűs műsor. Aminek van eleje, íve, mondanivalója, különféle hangulatai és vége. Jelentem, egyben közel sincs akkora baj, mint az online térben tűnt. Sőt, akik telesírták a mobilos csoportokat, fórumokat, hogy ez már nem Mobil, nyugodtan tehetnek egy próbát az új koronggal. Nem fognak csalódni!
Az új anyag szépen, arányosan szól. Minden fő hard rock elem szépen, elkülönítve is kivehető, miközben együtt is a helyükön vannak. Régisulis cucc, ami jól idézi a hőskor soundját. Baranyi Lacika éneke az évek során szépen beérett. Jó választásnak bizonyult. Magabiztosan hozza a produkciót. A Hammond, a gitár, a basszusgitár és a dob is nagyon rendben van. Sőt, mintha e tekintetben visszatért volna a PókaMobil éra, mert ezen a CD-n valójában messze a ritmusszekció a legerősebb. Többször is alaposan áthallgattam a Do You Speak P. Mobil? anyagát, a dob-basszus alapozást illetően a Póka Egon – Németh Gábor páros óta nem volt ennyire egyben egy P. Mobil felvétel sem.
Ennek fényében meglehetősen bumfordi és bárdolatlan megoldás volt, hogy az időközben menesztett Gulyás Máté dobost gyakorlatilag kiradírozták a történetből. Egy fotón sem szerepel az amúgy igen pofás bookletben, miként a zenekari tagok felsorolásban sem, csak alul kisbetűs megjegyzésként, mint valami simlis bank eleve gyanús szerződésén. Mondhatnám, hogy meg vagyok, meg vagyunk lepve, de ez nem volna igaz. Kellő ideje ismerem Lórit ahhoz, hogy tudjam, mennyire kicsinyes tud lenni ilyen és hasonló érzelmi helyzetekben. Valamire besértődik, és onnantól beindul a sztálinista típusú történelemhamisítás, mely visszamenőleg is eltünteti, kiradírozza a nagyvezér mellől az egykori harcostársakat, segítőket, bajtársakat. Főleg utóbbiakat. A személyi kultusz senki másnak nem tűr el érdemeket, csak a nagytestvérnek. Mondjuk ez a gyerekes hozzáállás 180 fokban ellene megy a mobilizmusnak, azonban az élet már csak olyan, hogy sokszor más a gyakorlat, mint az elmélet. Veszett világunkban igen gyakran gyűri maga alá az ideológiát az ego… Mert senkinek se legyenek illúziói, messze nem egyedi jelenség ez a komcsitempó, mindenütt felrobbant sértett egók jellemzik a hazai zenei színteret.
Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog
Röhögtünk is a srácokkal, hogy ilyen alapon bármelyik újrakiadás borítójára oda lehetett volna írni és tenni az akkor éppen aktuális P. Mobil felállást. Majd alá kisbetűvel esetleg még azokat is, akik az adott lemezt érdemben feljátszották. Röhej. Aztán majd esetleg, ha ne adj Isten, megint meghal valamelyik régi haragos, akivel a Főni már évek, évtizedek óta nem beszélt, jöhet az emlékkoncert, emléklemez, emlékfesztivál, emlék DVD, ápoljuk a hagyományt, úgy kerek a történet. Néhai szerzővel, elhunyt előadóval ugyebár már nincs gond…
Az új dalok többségét Tarnai Dani szerezte, aki mind zeneszerzőként, mind szövegíróként, mind basszerosként nagyon jó munkát végzett. Sosem hittem volna, hogy Danon ennyire ki fogja nőni magát, de ismét bejött a jó választás, mára már szinte ő húzza leginkább előre a Mobil szekerét. Zeneileg mindenképpen.
A Tarnai korszakkal úgy tűnik egy teljes kört ír le a Mobil. Hiszen a kezdetekkor, az eredeti felállás Bencsik-Losó-Póta szellemi agytrösztje egyértelműen amerikai irányba indult, ha dalszerzésről volt szó. Miközben szinte a teljes magyar szakma brit beat, rock és rhythm and blues bandák epigonjaiként próbált önálló arculatra szert tenni. Akkor egyértelműen a Grand Funk Railroad munkásságának kielemzése és honosítása volt a fő csapásirány. Jelen pillanatban pedig a Black Stone Cherry tűnik a fő inspirációnak. Persze nem is annyira nyúlásról van szó, mint inkább egyfajta hozzáállásról, rokon szellemiségről.
Mindez persze nem zárja ki, hogy az előzmények is felbukkanjanak, különösen, hogy a Póka korszak is vissza-visszaköszön. Mégiscsak egy karakteres basszusgitárosról van szó, aki Kőbányán tanulta ki a szakmát. Ennek megfelelően a Nagyon nagy a baj-ként már ismert The Runt Of The Litter egy akkora mobilos röfögés, amire soha egyik klónbanda sem volna képes. Kivéve talán, ha a Bajnok Rock Team végre nekidurálná magát és összerakna pár elfekvő Kékesi Bajnok témát. Főleg, hogy Szabó Peti is pontosan úgy viszonyul az orgonával a dalhoz, amit Cserháti Pityi óta nem tapasztalhattunk a Mobilban. Mindez ráadásul az egész CD-re érvényes. A megszólalás fontos része, ahogy Peti a masszív döngölést támogatja a Hammond-szőnyegekkel. Majd mikor kell, szólistaként is megvillantja tudását. Pont úgy és pont annyit, amennyit kell.
Szintén nagyon erős pillanatai a korongnak a Walk Into The Sun, a néhol kissé VálaszÚt hangulatú Words Of Lie, a Set You Free, az Ancient Tribe Therapy, az All I Was és a Good Bye. Hat potenciális sláger, melyek nem csak, hogy jók, de ami még ennél is fontosabb, a mobilos közönség rezgését is magukban hordozzák. Megfelelő magyar szövegekkel, melyekre rá tud csatlakozni a közönség, hamar modernkori klasszikusokká érhetnek. Danon felnőtt és mára már dalszerzőként sem lehet félvállról venni. Nem kell már hentes köpeny, hogy megjegyezzék.
Dani tömbszerű, délies szerzeményei közé ékelődik három Sárvári Vili dal, melyeket akkor is azonnal fel lehetne ismerni a Vilire jellemző riffelésről, ha semmiféle információ nem járna az új albumhoz. A King Of Fools abszolút hozza a klasszikus Mobil ízeket, mely Gulyás Máté angol szövegével szépen illeszkedik az anyag egészéhez. A Need Some Money mindenkinek ismerős lehet, évek óta játsszák a koncerteken magyarul, Kell a pénz a lóvéra címmel. Vili zenéjére ezúttal Dani írt szöveget. Üt, mint a vídia. Talán még jobb is, mint a korábban ismert változatok. A harmadik Sárvári szám a Lacikával közösen jegyzett Takeaway Dream, ismét Máté szövegével. Egy igazi utazós rockdal, ami egy erős magyar szöveggel akár még rockhimnusszá is kinőheti magát.
Jók a Tarnai dalok, de még jobban hatnak így, hogy szélesebb a paletta, több a szín, oda-vissza hatnak, néhol kifejezetten ellenpontoznak a többiek szerzeményei. Ez így egy kerek egész. Mely elkap, megmozgat, működik. Minden elismerésem!
Demo 1978
A kiadvány bónusz korongja szintén egy angol nyelvű anyag. A második CD ugyanis a P. Mobil 1978-as (más források szerint 1979-es) demókazettáját mutatja be, Galla Miki remek szövegeivel. Újdonság persze semmi sincs rajta, maximum annyi, hogy most végre együtt, egyben hallhatók a korai P. Mobil klasszikusok korabeli angol verziói, a klasszikus Bencsik-Cserháti-Kékesi-Mareczky-Vikidál felállás előadásában. Alapmű. A magyar rockzene és a mindenkori magyar kultúrkincs egyik legfontosabb ékköve.
Mint közismert, a Tollár Béni által magnószalagra rögzített anyagot huszonöt évvel később szerkesztették az első három P. Mobil album 2003-as CD kiadásaira. Az anyag digitalizálását Monostori Peti Munyó végezte valamikor a kilencvenes évek végén, majd a restaurálást és maszterizálást Ottó Tivadar Sztrovacsek és Küronya Miki hangmérnökök készítették. Végül is nem baj, hogy újra megjelent. De nincs olyan valamirevaló mobilos, akinek ne lenne már rég polcon, a főhősök által dedikálva.
Andrássy Bogyó ismertetője szerint a dupla CD dalai „48 év zenei anyagát ölelik fel”, ez a közlés azonban több sebből is vérzik. Részint, mert az új anyag maximum 2021-től eredeztethető. Részint, mert a bónusz korongon hallható klasszikusok 1973 és 1978 között születtek. Hogy jön ebből ki 48? Maximum kétszer öt év. Vagy, ha mindenáron keretezni akarjuk, akkor viszont az 1973 és 2025 közötti időszak inkább 52 év, de az egész cirkusz nem ér ennyit. Inkább hagyjuk meg az ilyen kreatív matekozást az egész szakma szeretve tisztelt „sikkaszó bácsijának”…
Jobban zavarhatja a rajongókat a bookletben található ködösítés. Hogy jogilag mi köze van a Hungarotonnak az általa egykor elutasított angol anyaghoz, melyet 2003-ban szívességből kaptak meg bónuszként, csak az Isten tudja. Legyen a kiadók baja! De, hogy az összes 1978-as felvétel mellett Schuster Lóránt szerepel szövegíróként, az több, mint vicces. Inkább már groteszk. Értem én, hogy kell a pénz lóvéra. De ennyire? Tegyük a szívünkre a kezünket és legalább önmagunknak ne hazudjunk! Lóri bácsi még a mai angol tudásával se lenne képes olyan találó, ütős, kerek, frappáns, remekbeszabott szövegeket alkotni, mint Galla, hát még az ötven évvel korábbi angoljával. Röhej. Szinte látom magam előtt Besenyő Pista bácsit, aki a homloka felé emeli a kezét…
– Kisasszonka! Na, erre figyeljen, most aztán nagyon! Maga tud urduul!?
– Én? Nem.
– Hát akkor vizesnyolcas! Hát takarodjon hátra a vokálba! Különben verebet fogatok a nyakához!
Azonban, hogy mégse korholással érjen véget a recenzió, mert alapvetően mégiscsak két jó anyagról van szó, a végére hagytam a dupla kiadvány legeslegjobb részét. Méghozzá a borítót. Itt bizony ismét nagyot megy a Mobil és a mobilizmus.
A klasszikus Országh-kéziszótárt idéző borító zseniális. De tényleg. Egyszerű és nagyszerű. Semmi sallang, csak pőre szellemesség. Visszatérés az olyan, valóban mobilos remekművekhez, mint a Mobilizmo, a Heavy Medal, a Honfoglalás, az Ez az élet, Babolcsi néni, a Kutyából szalonna vagy a Mobileum borítói. Amikor még nem olyan túlspilázott, ezerszer elkoptatott panelekből építkező tucat-borítókkal jelentkeztek, melyekkel minden más rockzenekar, hanem még valóban megvolt hozzá a kellő ihlet, ötlet, innováció. Az a jó értelemben vett kívülállóság, hogy semmit sem kell szájbarágni vagy túlrajzolni. Egy egyszerű, de nagyszerű nyelvi poén és a hozzátartozó még egyszerűbb, direkt dizájn.
Gyakorlatilag a Miskolci kocsonya óta nem volt ilyen erős, azonnal ható és könnyen beazonosítható P. Mobil borító. Nem véletlen, hogy pont arra csatlakozott rá az utolsó spontán rajongói aktivitás, illetve az egész országot elérő gerillakampány is. Önmagában persze nyilván az És? című válogatás is rendben volna, de az újságos borítót már 1984-ben lelőtte a Bikini, ’88-ban a Guns N’ Roses, meg még vagy kétszáz másik banda. A projektet ihlető Három és! Na és? CD-ről már nem is beszélve… Viszont a Mobil sosem követőként pozícionálta magát, hanem úttörőként. Mely együttes sosem szokványos kiadványokban gondolkodott, hanem rendhagyó, meghökkentő és legfőképpen egyedi megoldásokban. Most, hogy úgy tűnik, Lóri bácsi ez ügyben végre újra magára talált, csak reménykedni lehet, hogy a folytatások sem lesznek mentesek a mobilizmust tükröző egyszerű, direkt, szellemes, mandineres, valódi mobilos dizájnoktól.
P. Mobil: Do You Speak P. Mobil?
2CD, 2025:
CD 1 – 2025:
1. Whisky By The Lord
2. The Runt Of The Litter
3. Walk Into The Sun
4. Paradox Wise
5. Words Of Lie
6. Set You Free
7. King Of Fools
8. Need Some Money
9. Takeaway Dream
10. Ancient Tribe Therapy
11. All I Was
12. Lullaby
13. Good Night
Baranyi László – ének
Sárvári Vilmos – gitár
Szabó Péter – orgona
Tarnai Dániel – basszusgitár
Gulyás Máté – dob
Schuster Lóránt – zenekarvezető
CD 2 – 1978:
1. You’ll Stay What You Are
2. Go On
3. Pyrolater
4. Night Of The Phoenix
5. The King
6. Shoot Me
7. Formula 1
8. One More Drag
9. Hellbound Train
10. Tuppence Song
Vikidál Gyula – ének
Bencsik Sándor – gitár
Cserháti István – orgona
Kékesi László – basszusgitár
Mareczky István – dob
Schuster Lóránt – zenekarvezető
