Staen Hungária Kft
Ez a recenzió úgy jött létre, hogy a szerzőtől kérésünk ellenére semmilyen segítséget nem kaptunk.

Rory Gallagher nem volt szupersztár – olyan értelemben, hogy pályáját nem kísérték hangos botrányok, magánéletéről nem sokat tudtak a rajongók. „Csak” zenélt, alkotott, ez érdekelte, ahogy a könyv címe is mondja, sallangok nélkül tette a dolgát. A zene, amit létrehozott, pályatársait is lenyűgözte, rajongói tűzön-vízen át kitartottak mellette. Rory Gallagher ma Írország nemzeti hőse, szobrokat állítottak neki, közterületek viselik nevét, kopott Fender Stratoja ereklye, a rocktörténet Szent Grálja, az Ír Nemzeti Múzeumban megtekinthető.
Az első magyarnyelvű Rory Gallagher-biográfia nagyon részletes és nagyon hosszú. Kimerítő leírást kapunk a gitárzseni gyermekkoráról, a kőkemény időszakról (a showband-éra), amikor muzsikussá érett, és a profi-időkről is, amikor irányadó gitárosként tevékenykedett. Betekintést kapunk Írország történelméről – Rory élete alatt-, sőt, néha korábbi időkre is visszakalauzolnak a bekezdések, ha ez szükséges. Pontos recenziót olvashatunk minden egyes albumáról, személy szerint felcsendültek bennem a dalok, mikor olvastam, bár arra nem tudtam rájönni, hogy a szerző miért „rocker”-nek nevezi a kemény, húzós dalokat. Kitér a hazai vonatkozásokra is, ebben részletezi az 1985-ben lezajlott turnét Magyarországon, amit azóta is bánok, hogy kihagytam. Az író komoly munkát végzett, minden egyes állításnál a lábjegyzetekben feltünteti a forrását, ha valamiben nem biztos, azt is jelzi. Számos alkalommal Írországba utazott anyaggyűjtés céljából, a művet úgy alkotta meg, hogy a néhai muzsikus családtagjai is segítséget nyújtottak a mű elkészültében.
Ha valaki egy zaftos, szenzációhajhász biográfiát vár, csalódnia kell. Ez a könyv csak a zenéről szól, a lemezekről, a turnékról (aprólékos betekintést kapunk róluk), legyen az a Taste sztorija, vagy a szólókorszak, mesél a gitáros harcairól a kapzsi kiadókkal és koncertpromoterekkel. Egyszer lent, egyszer fent és kijön a sorokból, hogy egy nagyon érzékeny, hazáját szerető, érdeklődő muzsikus a kötet főszereplője – szóval, ez egy tényszerű, száraz stílusban megírt bibliográfia. Pár évvel ezelőtt olvastam Jeff Apter Angus Young életét taglaló könyvét, az is hasonló szellemben fogant, hiszen az AC/DC vezére sem arról híres, hogy a pletykalapok címlapján szerepel.
Néhány észrevételem azonban lenne. A szerző hajlamos túlpörgetni egy-egy fejezetet, jó példa erre Gallagher hangszereinek, erősítőinek bemutatása, mely 30 oldalon keresztül tart. Nos, szinte minden egyes hangszer (volt neki sok a viharvert Fenderen kívül) fedlapjának, gombjának, húrkészletének részletes leírását nekem embert próbáló volt olvasni, pedig a hátam mögött van jó pár Vonnegut, Lem vagy Krasznahorkai-kötet. Az nem baj, hogy a szerző elfogult kedvencével (én is az vagyok Rory-val), de arról nem kellene elfeledkezni, hogy a rockzenészek nem szentek, sőt!!! Villonhoz hasonlóan a legnagyobb lókötők a művelődéstörténet lapjain. Ahogy Göbölyös N. László is írja a ’Vad partok’ című kötetében, melyben dalszövegek műfordításait adta közre: „Kócosak, szakadtak, nyugtalanok, ritkán józanok.” Ez alól Gallagher sem volt kivétel, mert ő is örökké úton volt, zaklatott életet élt. Nem akarja a szerző kimondani, hogy a gyógyszerfüggés mellett komoly alkoholproblémákkal is küzdött hősünk (máshol ezt leírták, ő ezt elutasítja), és ha nem is közvetlenül ez, de a májtranszplantáció után fellépő szövődmény vezetett korai halálához.
A kötet leggyengébb pontja az interjúk fordítása. Tele van magyartalan, sok esetben nagyon nehezen értelmezhető mondatokkal, néha olyan érzésem támad, hogy digitális segítséget vett igénybe a szerző, aztán úgy is hagyta.
Mindezek ellenére nagyon itt volt már az ideje, hogy magyarul is olvashassuk a rocktörténet egyik legnagyobb bluesgitárosának biográfiáját, akiről olyan rocklegendák beszéltek a legnagyobb elismeréssel, mint Jimi Hendrix, Brian May, The Edge vagy Ritchie Blackmore – az ő kisebbik fia a Rory nevet kapta. Ha elolvassuk ezt a kimerítő művet, tudni fogjuk, ki az a Rory Gallagher.










