könyv – Telex After 2025
Egy ideje már többen is kapacitálnak, hogy írjak ajánlót, kritikát vagy ismertetőt a Telex After gondozásában megjelent A 100 legfontosabb magyar lemez című könyvről, könyvhöz. Nem tettem és ezúttal sem fogom. A miértekre viszont szívesen szánok pár sort.
A kiadvány elvileg „több száz zenész, zeneipari szakember és újságíró közreműködésével született meg”. Ez már eleve elgondolkodtató közlés. Zenész még van több száz Magyarországon, de zeneipari szakember, illetve hozzáértő zenei újságíró nincs. Mármint abban az értelemben, amit én és a magamfajták valóban szakembernek tartunk, biztosan nincs.
Ami helyette, mellette létezik, az nyílt titok, csak persze mindenki mélyen hallgat. Hiába meztelen a sok kiskirály, ordít a csend, valami kis morzsácska azért csak lehullhat még az asztalukról. Mert önjelölt szakírók, szakértők, rutinos bértollnokok és még mindenféle megmondó-emberek persze évtizedek óta ezerrel osztják az észt a szcénában, de szakmailag sajnos továbbra is a nullához konvergál az általuk birtokolt csekélyke tudás. Vagy annak illúziója. A gittegyletek tagjai is szépen kinevezik magukat mindenfélének, majd nagy zajt csapva kitüntetgetik egymást; miközben sokan ügyesen meg is vezetik a döntéshozókat, politikusokat, médiumokat, pályázati kuratóriumokat, mekkora szakemberek, mert tényleg rendkívül ügyesen tálalják magukat – már ahol nem eleve a mutyira épül a közpénzégető biznisz, de a félműveltség attól még továbbra sem jelent szakmaiságot. Erről az elmúlt évtizedekben megjelent kontár kiadványok és a tárgyi tévedésektől hemzsegő zenei, rocktörténeti cikkek, könyvek, előadások sajnos önmagukban is eleget tanúskodnak, mindennél és mindenkinél hangosabban árulkodnak. Lehet persze szakértősdit játszani, csak ne kelljen már még állandóan jó pofát is vágni az ordító hozzá nem értéshez!
Persze akinek nem inge, ne vegye magára. Nyilván mindenütt van néhány valóban hozzáértő arc, ha nem is feltétlen a legfelső polcon. De tényleg komoly gondban volnék, ha most hirtelen össze kéne rántanom 100-100 komolyan vehető hazai zenei szakembert és valóban hozzáértő zenei újságírót. Sebaj, ez legyen mások gondja! Mindenki azzal dolgozik, akivel akar, illetve tud. Az eredmény és az idő meg majd úgyis eldönti, ki mit ér. Hiszek a tisztulásban. Lesznek még szép napjaink.
Visszatérve a könyvhöz, ha egy gondolatkísérlet erejéig feltételezzük, hogy mégis létezik itthon „több száz zenész, zeneipari szakember és újságíró”, főleg utóbbi kettő, vajon a felkért személyek rendelkeznek-e megfelelő zenei műveltséggel ahhoz, hogy „a 100 legfontosabb magyar lemez” ügyében egyáltalán érdemi véleményük lehessen? Mondjuk ismerik-e az elmúlt hatvan év másfélezer olyan karakteres magyar és magyar vonatkozású hanghordozóját, melyek valamitől különlegesek, melyek valahogyan kulturális hivatkozási ponttá váltak, melyek külföldön is ismertek, melyek tartalma részben vagy egészében örökzölddé nemesedett? Vagy csak random bedobálták a kedvenceiket, persze szigorúan félretéve minden mutyit, elfogultságot, csőlátást és belterjességet, az AI meg szépen és gyorsan kialakította a sorrendet…?
Ennyi minimális bevezető után pedig következzen az első szempont, amiért szerintem már eleve értelmetlen belevágni A 100 legfontosabb magyar lemez kötet kapcsán bármiféle érdemi elemzésbe. Ugyanis, miközben a könyv címe szerint a műben „a 100 legfontosabb magyar lemez” szerepel, addig a kötetben viszont -a teljesség igénye nélkül- nincs egy darab ADAM 30, After Crying, Ákos, Alapi István, AMD, Android, Asphalt Horsemen, Auróra, Balázs Fecó, Barbaro, Bedlam, Benkő László, Boom Boom, Borlai Gergő, Bródy János, Cabaret, Cas!o Samples, Classica, Color, CPg, Cserháti Zsuzsa, Dalriada, De Facto, Demjén Ferenc, Dés László, Dimenzió, Dinamit, Djabe, Dolly Roll, Draft, East, Echo, Eclipse, ef Zámbó Happy Dead Band, EGO, EKG, Ektomorf, Erdész Róbert, Eszterlövészek, ETA, European Mantra, Fáraó, Fahrenheit, Faust, Folk Iván, Fusio, Gépfolklór, godfater., Griff, Háború, Historica, HitRock, Hofi Géza, Ideas, iLand, Invocatio Musicalis, Irigy Hónaljmirigy, Ismerős Arcok, Kaláka, Kalapács, Kampec Dolores, Karácsony János, Kárpát Möbius, Karthago, Kaszakő, Kis Rákfogó, Kolinda, Kollár Attila, Komár László, Korda György, Kormorán, Kugli, Lady Macbeth, Tony Lakatos, L’art pour L’art, László Attila, Latin Duó, Lelkes Állatok, Lord, Lukács Peta, Lux, Magma Rise, Magyar Atom, Mandoki Soulmates, Mandrake Moon, Marathon, Marcello’s Mystical Mind, Mátyás Attila, Metro, Mertopol, MEX, Missió, Moby Dick, Mood, Muckshow, Mudfield, Musical Witchcraft, Mystery Gang, Napoleon Boulevard, Németh Gábor, Neoprimitív, Neoton, No, Nomad, Non-Stop, NovelZone, Off Course, Omen, OneHeadedMan, Jackie Orszáczky, Ossian, Pálvölgyi Géza, P. Box, Panta Rhei, Papp Gyula, Pénz, Persona Non Grata, Pokolgép, Prazsák László, Prognózis, RABB, Radar, Radics Béla, Random Deeds, Rengeteg, Republic, Révész Sándor, Rituális Rémtettek, Rolls, Rudán Joe, Salvus, Santa Diver, Saturnus, Screen, Sebestény Márta, Seneca, Skorpió, Slogan, Snétberger Ferenc, Somló Tamás, Special Providence, Spions, Steel Orange, Storm The Studio, Stress, Supergroup, Szabados György, Szakcsi Lakatos Béla, 100 Folk Celsius, Szekeres Tamás, Szén, Sziámi, Szintézis, Szűts István, Szvorák Katalin, Takáts Tamás, Tátrai Band, Taurus, Telegram, Tér-Idő, Tolcsvay, Tompox, Topó Neurock, Trio Stendhal, Trottel, Tundravoice, Tűzkerék, Undertaking, Unfit Ass, Unique, V’73, VálaszÚt, Varga János, Varga Miklós, Varga Zsuzsa, Viki & Flirt, Vörös István, Vujicsics, Vukán György, Wastaps, Waszlavik László, Wellinton, Zalatnay Sarolta, Zámbó Jimmy, Zanzibar, ZBB, Z’zi Labor, Zolbert, Zoller Attila vagy Zorán album se, miközben agyonhájpolt egynyári idétlenségek viszont dögivel vannak…
Egy-egy persze nyilván kimaradhat, terjedelmi, szerkesztési vagy egyéb, általunk nem ismert okból, de ennyi alapvető előadó biztosan nem. Ez koncepció. Méghozzá az a fajta, mikor befőtt teszi el a nagymamát. Nem is tudom, melyik kifejezés volna erre a metódusra a legmegfelelőbb. Amiket a többiek mondtak, nem tűrik a nyomdafestéket. Főleg, hogy főként az ezredforduló utáni lemezek esetén érzékelhető, hogy csak nagy nehezen kerülhetett be egy-egy valóban maradandó, értékesebb darab. Ízlésdiktatúra? Ahhoz viszont ez egy gyenge, erőtlen próbálkozás volna… Tényleg nem tudom.
Persze legyinthetnénk is, vagy mondhatnánk, hogy röhej, de sajnos úgy tűnik, ezt némelyek halálosan komolyan gondolják. Egy alternatív valóság áll szemben egy ország és egy nemzet értékítéletével. De most komolyan, egyesek tényleg azt hiszik, hogy egy-egy ilyen furcsa listával felül tudják írni a magyar kultúrába olyan mélyen beágyazott, mára már szinte népdalokká nemesedett dalcsokrokat, mint mondjuk az első Zorán LP vagy a P. Box Kő kövön lemeze? Vajon ettől kevesebben fogják énekelni a stadionokban a Reptér-t és a Nélküled-et, vagy országszerte és a határon túli magyarlakta településeken az esküvőkön, keresztelőkön, tejfakasztó bulikon, ballagásokon, tábortüzeknél a Zöld csillag-ot, a Tinédzser dal-t, a Földvár felé félúton vagy A zöld, a bíbor és a fekete remekbeszabott sorait?
Innentől vége, nem lesz a lagzikban, házibulikon Szerelemvonat, Szabadság vándorai, Hogyan tudnék élni nélküled? Holnaptól egy háziasszony sem dúdolgat majd magában Zámbó Jimmyt? Kevesebben fogják vásárolni a világ kiemelt audiofil lemezboltjaiban A Memory Of Our Future dupla LP-t? Tényleg felülírja néhány modernkedő ál-entellektüel narkós nyavalygás az olyan klasszikus magyar pop, rock, prog, folk, jazz, punk, metal csapatok albumainak nemzetközi sikereit, mint a Neoton, a Trottel, a Kaláka, a Mood, a Trio Stendhal, az Ektomorf, a Szekeres Tamás Project, a Dalriada, a Panta Rhei, a Special Providence vagy az East?
A második ok, amiért ezt a könyvet sem ajánlani, sem részletesebben kielemezni nem fogom, a kiválasztott anyagok kapcsán fellelhető furcsa anomáliák. Mit lehet kezdeni egy olyan állítólagos szakmai listával, megint csak a teljesség igénye nélkül, …ahol nem sikerült eltalálni az amúgy valóban kultúrtörténeti jelentőségű album első megjelenésének évszámát, …ahol egy hivatalosan kiadatlan demó szerepel fontos lemezként, …ahol a zseniális néhai szerző, hangszerelő és előadó munkásságából sikerült kiemelni egy többségében feldolgozásokból álló posztumusz slágerválogatást, miközben a maestro többek között három korszakos koncept-albumot is ránk hagyott? Kösz szépen, de nekem ezt nem veszi be a gyomrom. Amivel nyilván nem vagyok egyedül. De ha egyedül lennék, erre akkor se emelnék kalapot kényszeredetten. Engem még úgy neveltek, hogy van egy szint, ami alá nem megyünk.
Persze a negatív reklám is reklám. Magamtól nyílván egy sort sem írtam volna erről. De, ha már így alakult, ezeket azért itt hagyom a végére… Nem nekik, magunknak.
