A Judas Priest basszusgitárosa, Ian Hill egy friss interjúban megerősítette: a banda már javában dolgozik az ’Invincible Shield’ (2024) utáni új albumon.
A spanyol Metal Journalnak adott beszélgetésben Ian Hill elmondta: „A zenei anyag nagy részével megvagyunk, legalábbis az alapsávokkal mindenképpen. Lehet, hogy még egy dalt hozzáteszünk, de a többi készen van. A srácok az elmúlt hetekben Phoenixben dolgoztak Robbal [Halford] az énekrészeken.”
A zenei irányról Hill így nyilatkozott: „Stílusában kicsit különbözik az előzőtől. Talán egy fokkal hagyományosabb, néhány ponton egy kissé sajátosabb, furább. Én egyelőre csak a nyers formáját hallottam — gitár, basszus, dob, semmi más. De már most úgy néz ki, mint egy igazi klasszikus Priest-lemez. Valamikor jövőre jelenik meg, valószínűleg március-április körül – ez végső soron a lemezkiadón múlik.”
Amikor megkérdezték, hogy a „hagyományos” jelző a ’British Steel’, a ’Screaming For Vengeance’ vagy a ’Defenders Of The Faith’ vonalát idézi-e, Hill pontosított: „Ennyire azért nem hagyományos, inkább az ’Invincible Shield’ szellemében mozog, de sokkal direktebb, mondhatni egyenesebb.”
Az interjúban szóba kerültek az együttes hosszú távú tervei is. Arra a kérdésre, hogy folytathatja-e a Judas Priest új tagokkal, ha ő és Rob Halford valaha úgy döntenek, hogy visszavonulnak, Hill lazán közölte: „Ennek semmi akadálya. Már hat-hét doboson, négy gitároson és két énekesen vagyunk túl – szóval, miért ne? Ha Robnak vagy nekem valamiért le kellene lépni, biztos vagyok benne, hogy mindenki folytatná. Senki sem pótolhatatlan, úgyhogy sosem lehet tudni.”
Saját jövőjéről Hill hasonló nyugalommal nyilatkozott: „Majd meglátjuk. Mindig azt mondom: ha az előadás minősége romlani kezd, akkor el kell gondolkodni a visszavonuláson. Amíg száz százalékot tudok nyújtani – most személyesen magamról beszélek -, addig folytatom. De, ha valami nem stimmel, és érzem, hogy nem tudok úgy teljesíteni, talán eljön az ideje, hogy lelépjek. Majd meglátjuk.”
Amikor a nehézségek szóba kerültek, Hill nem a zenélésre, hanem az állandó utazásra panaszkodott: „Az utazás az, ami időnként felőröl. A többi rész viszont remek, a játék az igazán élvezetes rész. A csapatszellem, a barátság a bandatagokkal, egy szabad estén elmenni valahova vacsorázni – mind nagyszerű. De az utazás… végül is az sem gond, csak simán unalmas. Ha valahova elmegyek, sosem látom a híres helyeket. Megkérdezhetitek: hogyan lehet San Francisco unalmas? Odaérsz, bemész a hotelbe, elmész a koncertre, utána már mész is tovább, a Golden Gate-hidat meg sem látod. Egy idő után ez valóban fárasztó, de legalább egyelőre a koncertek és a többi élmény kárpótol érte.”
