- Koncert az Akváriumban
„Akváriumos koncerttel ünnepeljük meg új kislemezünk kiadását. A ’Sárga’ február 20-án jelenik meg és azért is szimbolizál a színről elnevezett EP egy korszakot, mert hosszú időt váratott magára a megjelenése.
Az új anyagról már két szám megjelent, ami több tízezres megtekintést generált, ami akkora siker számunkra, hogy emiatt magasabbra célzunk, mint terveztük: élőben február 28-án, az Akva Lokálban lesz hallható a kislemez teljes egészében, ahol megünnepeljük az elmúlt hat évünket is.
Az EP-ről eddig két dal jelent meg, a Papucs Blues és a Kocsmaszellem, ezekről az alább lehet minden arra érdemes gondolatot elolvasni, utóbbival kezdve a sort:
Minden ember számára ismerősek lehetnek azok az esték, melyek során a kontroll illúzióját az első rövidital eloszlatja, és onnantól gyakorlatilag pesti Odüsszeuszként bolyong helyszínről helyszínre, kalandról kalandra, kitéve az istenek kénye-kedvének.
A különbség, hogy a szellemnek nem a hazatérés a célja (még ha várják is otthon), hanem felelősség nélküli lebegés az éjszakában. Kísérteni és kísértésbe esni, bolyongani.
A szöveg főhőse jól ismert karakter. Egy arc a pultnál, de közben egy korszak. A partik szelleme, vagy talán inkább emlék, amikor a éjszakában kerestünk valamit, ami elillan, de mégis jelentős.
Az “útjához” jól passzolt ez az összekapaszkodós kocsma dobogás, a zene is ezt a keserédes, sírva vígadó utat járja be. Hol begyorsul, hol belassul. Van, hogy átcsap funkyba a gitár, azt az érzést keltve, hogy „na most indult be a buli”, majd átfolyik egy lassú blues kiállásra.
A klip során is az volt az alap koncepciónk, hogy legyen ez tényleg minél autentikusabb, ezért a rendező, a szuper kreatív Off Luca egy GoProval a fején követte le a kocsmatúránkat, szóval amit látunk abból semmi sem megbeszélt, spontán alakultak az események. Így pont olyan, mint bulizni a jaffával!
Blues nóta egy papucsról – avagy milyen, amikor visszaénekel a céltábla? Négy évre beragadt egy kislemez a jaffa68 zenekarban, most új klippel fújja a nótát.
A dalszöveg egyszerű, mint a szubjektum tárgya, de valahogy mégse, mert mi lehet bonyolultabb, mint a toxikus kapcsolatok? Cinikus, amiben manapság talán több is az őszinteség, mint a „písziskedésben”. Közelről akarja mutatni a témát, már-már kínosan közelről, de hamisíthatatlanul. Az elcseszett kapcsolati dinamikák sötétjéhez passzolt a fekete humor. Annak pedig kifejezetten ajánljuk, akibe belefojtották már a szót.
A dal egyébként nagyon gyorsan, egy Astoriától Bikás Parkig tartó buszút hossza alatt íródott. A kiadás mégis négy évet váratott magára. Az pedig már csak a sors iróniája, hogy éppen egy olyan koncerten debütáltattuk volna a klipet, ami egy nemtelen támadás miatt végül elmaradt nekünk. Az egyhangú narratívák világában, amikor bárkire rá lehet sütni bármit, igyekeztünk egy határozott álláspontot képviselni. Rúgj minket arrébb, de egy rock zenekarnak akkor is lesz hangja. Elénekli az üzenetét, akkor is, ha nem akarod.
A gitár, mint mindig Stones / Chuck Berry inspirációkon halad, és címétől eltérően inkább rhythm and blues, mint klasszikus blues műfajilag.
A diszkóból átvett dudorászós riff kicsit mégis közelebb viszi a dalt a popzenéhez, a vokálok pedig mintha egy szappanoperában fújnák azt a bizonyos hisztit, mégis a gerincét adják a lüktetésnek.
A videóklipet az örökös próbatermünkben, a Daróczi úti Budai Próbateremben vettük fel, a rendező, Koxy egy 90-es évekbeli londoni garázs hangulatát idézte meg a fényekkel és a kompozíciókkal is. Nem is akartuk stúdióban forgatni, mert bíztunk a koncepciójában, ami végül pont passzolt ahhoz, hogy egy évekre beragadt dallal térünk végre vissza.
A Kocsmaszellem és A Papucs Blues hamarosan megjelenik Spotify-on is, majd február 20-án az egész EP. A pozitív fogadtatás csak még jobban bátorít minket, így hamarosan jön a Füstfújó és a kislemez névadó Sárga című dal megjelenése, ezeket is videóklippekkel szeretnénk bemutatni először, még a koncert előtt.”
Elérhetőségek:
