- Kilencszámos anyaggal jöttek ki március közepén
Pont öt éve számoltunk be arról, hogy a 2017 októberében alakult borsodi formáció elkészítette első anyagát. A srácok természetesen dolgoztak tovább és születtek újabb dalok is, amiket 2025-ben rögzítettek – ezek március közepén kerültek fel a Youtube-ra -, amelyekről az alábbiakban beszélnek nekünk a srácok. Földes Gábor gitár, Nagy Ferenc dob, Cservenka Ferenc basszusgitár és vokál, Dudás Tamás gitár és ének.
Dudás Tamás /alábbiakban narrátor/: Szóval volt az első Rise anyag, a Down with the demons. Nagyon jó volt dolgozni rajta. Szerintem tele van jó dalokkal – ki lehet tenni a vitrinbe, vagy a kredencre, az üveghal meg a porcelán balett táncos közé. Aztán jött az ötlet, hogy a következő anyagot majd három dalonként adjuk ki a kezünkből. Lett is két ilyen szösszenet, a Desert rain és a Change. Most meg összerántunk 9 dalt, mert erre gondoltunk. Több évnyi „munka” van mögöttünk, volt a számoknak több verziója, de végül is „nem hajt minket a csatár”, így nem számít, mikor jelenünk meg valami új dologgal. Basszer fronton bővültünk, már Cservenka Feri játszik velünk. Érdekes módon került hozzánk. A suliban, ahol dolgozom kérdezték a kollégák, hogy mi a helyzet a zenekarral. Mondtam, hogy megvagyunk, de a koncert impossible, mert nincs basszer. Az egyik tanítónő mondta erre, hogy a párja igen szeretne egy bandában zenélni és épp basszuson játszik. A véletlen ereje.
Feri basszer: A lelki egészségemhez hozzátartozik a zenekarozás, úgymint egyéni gyakorlás, próba, koncert. A R&F-ban mindhárom jelenlegi tag tapasztaltabb nálam zeneileg és mindenki jóra használja a hangszeres tudását. Nekem tetszik ez a fajta rockzene, ízléses és elég változatos is. Amikor bekerültem a zenekarba a dalokat természetesen meg kellett tanulni, nem csak kilóra, hanem érzéssel játszani a többiekkel, magamévá tenni a dalszöveget, ha nem én éneklem, akkor is. Később többet tudtam hozzátenni a számokhoz, mert részt vehettem a kialakításukban. Ilyen közegben tudok normálisan fejlődni. Emberileg meg jó társaság vagyunk, van szimpátia, egymásra való odafigyelés és ami egy bandában a legfontosabb: zenélni szeretünk, nem egózni. Ha pedig másoknak is tudunk ezzel adni, akkor túlmutat rajtunk a dolog.
Na így lett Feri tag – egy Guten tag… Így már a zenekar fele Feri! Gondolkodunk is Gabennel, hogy mi is Ferik leszünk az egyszerűség kedvéért. Ez egy feri good idea.
Tracklist: 00:00 – Playing with the Fire 03:09 – Crying in the Rain 07:00 – I Will Wait Till Dawn 10:48 – No Return 14:50 – Lovers and Killers 18:11 – Overdose 21:36 – Rock and Roll Asshole 24:58 – Stars 28:26 – New Mexico
Playing with the fire
Ez a dal annak az apropóján született, hogy bele láttam Hernyó (Screen) életébe – ott a vége felé. Pusztulat volt a köbön. Persze többet tudnék a gyerekkoráról mesélni, mert akkor közelebb álltunk egymáshoz. Sajnos már akkor is látható volt, hogy mennyire vonzotta a sötét oldal, szeretett játszani a tűzzel. Az meg olyan, hogy megéget. Hát őt megégette rendesen, pedig iszonyat nagy tehetség volt. Úgy gondolom, hogy a saját hangtartományában olyan klasszis volt, mint Astbury, Axl, Bono vagy Staley. Láttam néhány embert az évek során, akik tudták azt az „X faktort”, amit nem lehet tanítani. Magukban hordozták a zsenialitást. Ő is. Furcsa volt beszélni a temetésén, már az is, hogy pont én… Furcsa volt, meg vicces is. Valahogy nem illett oda egy szomorú szöveg, így inkább arról meséltem mekkora egy állat volt. Gondoltam a beszéd végén elsütök még egy poént, de aztán valahogy lemaradt. Most iderittyentem. Szóval álltam ott a lezárt urna mellett és ennyit akartam mondani végső búcsúként: Tudod Hernyó, egész életedben szétszórt ember voltál, örülök, hogy most nem.
Ebben a dalban már basszer Feri kreatívkodott. Nagyon örülünk, hogy itt van velünk. Lelkes, lelkiismeretes és maximálisan komolyan veszi ezt az egész marhaságot. Másképp nem is lehet.
Ezeken a felvételeken 2025-ös szólókról beszélhetünk. Június 3-án voltunk Gabennel a stúdióban. Elkezdtük hallgatni a dalt és Gaben csak ennyit mondott: Ide SG kell! (Gibson SG gitár, amit Angus Young is használ az AC/DC-ben.) Még szerencse, hogy van is egy SG-je. A refrén alá is csinált egy gitártémát, ami vidámabbá tette a számot. Érdekes, hogy sokszor az ő részei új színt hoznak a dalokba. Az SG-ről van egy sztorim. Évtizedekig azt hittem, hogy Angusnak külön gyártanak nagyméretű Gibson gitárokat, de rájöttem, hogy ő szimplán egy pici ember, 1.50 magas…
Crying in the rain
Kiáltás az esőben. „Eccer régen”, amikor nagyon egyedül voltam, átbicajoztam a Bükkön és elkapott a zápor valahol Mahóca magasságában. Leesett a lánc, mert beleakadt egy lehullott faág, én meg próbáltam megszerelni nyakig olajosan, szarrá ázva és üvöltöztem, mint állat, mer’ eléggé nem voltam jól, az úton meg hömpölygött a víz. Ráadásul a nyár leghidegebb napja volt – a semmi közepén voltam-, eléggé esélyes volt, hogy összeszedek egy tüdőgyulladást. Szerencsére nem így történt, de azért Murphy serényen dolgozott a háttérben. Kellemes, poétikus időszak volt. De ezek a napok szépen – bár elég lassan- begyógyították a sebeket. Menni kell egy kicsit a Hadak útján, aztán egyszer csak jobb lesz – vagy bal.
Persze ez csak a fele a dolgoknak, mert van egy olyan üzenete is a dalnak, hogy eljön az az idő, amikor a fagyi visszanyal. A refrén háttér vokálja dobos Feri ötlete, de nekem kellett megküzdenem vele…
I will wait till down
Nagyon szeretem ezt a dalt, mert pont olyan, amilyennek elképzelem a saját zenei stílusunkat. Egyszerű, de mégis van benne valami. Jó ezt játszani a zenekarral és nagyon gyorsan összejött. Basszer Feri a refrén felvezetésébe és a refrénbe is hozott vokálokat. Tartsa is meg ezt a jó szokását!
Miről szól? Szabina, a párom sokat dolgozik. Ő is tanár – jobban mondva ő tényleg az- és nagyon szereti a szakmáját. Gyakran éjszakába nyúlóan ül a gépe felett, én meg várom, hogy mellém feküdjön. Persze ez hősiesen hangzik, mert az esetek 97-98%-ban elalszom… De azért jól hangzik. És itt is jött a 2025-ös felvétel, amikor Gaben szólózott és ez is élmény volt, hogy ott lehettem.
No return
Évekkel ezelőtt írtuk és több verzióban is felvettük, mire elérte a végső formáját ez a szám. Gaben intrója nagyon jól indítja el, aztán megy, mint az ágyba szarás… Haha! Maga a dal arról szól, hogy vannak az életben olyan pillanatok, amikor észnél kell lenni, mert könnyen hülyeséget csinál az ember és onnan már nincs visszaút. Én is mindig elszámolok tízig és csak utána váglak pofán. Haha! Az agyhibbant zenekar úgy hívja a dalt, hogy: „Fordulj Nóri!”(Nóri turn)
Dobos Feri csinálta benne a háttér vokálokat anno. Az az igazság, hogy ezt a számot még felénekelte Adrienn, de basszer Feri határozottan kijelentette, hogy az anyag legyen egységes, így ebben a dalban is én vagyok főénekes.
Lovers and killers
Az egyik zenekari kedvenc szám. „Nagyon szeressük. Mink.” A leállás riffje egy ősrégi Damn Natural dalban szerepelt. Adamó talán felismeri. Arról szól, hogy megesik, hogy egy kapcsolatban gyilkolászás van ahelyett, hogy szeretnénk egymást. Pedig annak legalább van értelme. De valahogy az emberi nécsör mindig a szarban leli az örömét. Genetikailag jobban szeretjük a nyavalyát, meg a kínlódást. Ez az a bizonyos nyavalyúság… Basszer Feri megint előrukkolt egy vokál ötlettel, ami felvezeti a refrént. Gaben kedvenc szólója itt hallható.
Overdose
Kurva régi dal. Ha jól emlékszem, rajta volt az első Rise and Fall egó demómon kb. 2011-ben, Stone age hunters címmel. Szabócával volt egy verziónk – talán az utolsó dal, amin együtt dolgoztunk-, de Screen dal már nem lett belőle, pedig van benne valami. Egy kóbor CD-n meg is van valahol – talán. Megmutattam a riffet Ferinek ő meg tök jót dobolt rá. Elég sokáig csak ketten játszogattuk, de aztán jött Feri 2 a basszusal meg a vokálokkal – és révbe ért, mármint a dal. Arról szól, hogy fel kell nőni, de nem nagyon. Gaben Wah-Wah pedált használ benne és figyeltünk arra, hogy kellőképpen „hullaprimitív” legyen. Mármint a dal…
Rock and roll asshole
Az Urban Angel zenekar második cd-jén szerepelt a dal, de gondoltam adjunk neki még egy esélyt. Nem mutattam meg a tagoknak a régi verziót, csak a riffet, és újra hangszereltük. Az eredeti szövegben az volt, hogy: „rock and roll has soul”, ami nekem sosem tetszett, mert túl giccsesnek találtam. Így lett a „has soul”-ból „asshole”. Sokkal jobb! Haha! Autótechnikus – de lehet, hogy autentikus, vagy akármi.
Vannak olyan dalszövegek, amelyek, amikor megszületnek nem kapcsolódnak semmilyen aktuális élményhez, de évekkel később értelmet nyernek. Na, ez pont ilyen. Amikor nemrég végigolvastam, rájöttem, hogy tökéletesen leírja azt az állapotot, amiben Hernyó élt az elmúlt néhány évtizedben. Sok jót nem tudnék róla írni, de egy biztos, hogy ő magas szinten űzte a rock and roll életmódot és úgy is végezte.
Szóval ennyit akartam erről írni, de a sors közbeszólt Ginger személyében. Ő az én régi kedvenc Gibson akusztikus gitárom. Nem szoktam kötődni a hangszerekhez, hiszen csak egy darab fa, néhány dróttal, de ezt a gitárt nagyon megszerettem. Amikor el kellett adnom, sajnáltam is, de örültem, hogy Gaben vette meg, mert tudtam, hogy jó helyre került. Aztán ő is el akarta adni és Ginger egy pesti gitárszalonban heverve várta a sorsát, amíg Gaben meg nem gondolta magát és hazahozta. Nekem meg volt egy kósza gondolatom, hogy ezt a dalt, amit már felvettünk rockosan, tegyük át akusztikus hangszerelésbe és használjuk benne Gingert. Az új verzióban egy oktávval mélyebb lett az ének is. Amikor leültünk Gabennel, hogy szólót írjon, csak annyit mondtam neki, hogy legyen kurva egyszerű. De végül is ez totál felesleges volt, mert ő mindig azt játssza, ami oda illik.
Stars
Valahogy összeköt minket, embereket az, hogy bármerre is járunk, bárhová is sodor minket az élet, a csillagok ugyanúgy ragyognak ránk. Mintha valami ősi kötelék lenne ez. Ezt a hülyeséget tényleg én írom? Ősi kötelék? WTF? Haha! Pedig nem is ittam semmit, na, mindegy. Ez egy jó szám. Mint a hatos vagy a kilences… Mivel elég hangosan próbálunk és nem túl jó az énekcucc, gyakorlatilag csak itt a felvételen hallottam először, hogy milyen is a dal együtt az énekkel. Ilyen… És basszer Feri ide is nagyon jó vokálokat hozott. Áldassék a neve!
Amúgy ez egy fura szerzemény. Nem igazán jellemző ránk, de valahogy ide keveredett. Gaben kötetlenül gitározik benne, ami nem a stílusunk. Mi inkább az egyszerű, de többször visszaköszönő dallamban hiszünk, mégis úgy érzem, itt működik ez a fajta másképp gondolkodás.
New Mexico
Szóval jött az a Hernyós időszak 2020-ban, ami elég sok dalötletet hozott ki belőlem. Az első este – miután találkoztam vele kábé 25 év után-, megragadtam a gitárt és elkezdtem pengetni, mert éreztem, hogy most kijön valamilyen dal belőlem. Talán meg is van róla a videó a telefonomon. Kábé 10 perc múlva kész volt a szám gerince, de hiányzott a refrén és mivel a szöveg Olajos Marciról, a nemrég meghalt barátomról szól, beugrott egy kép a Convoy című régi filmből, ahogy a kamionosok átlépik az államhatárt és ezt kiabálják: New Mexico. A többi már jött magától. Vagy 5 éve Youtube-ra feltettem a dal egy korai verzióját, amit megtanítottam Hernyónak. Ott el is mondom, hogy ez egy megemlékezés Marciról, akit egy kamion ütött el Albuquerque-ben, Új Mexikó államban és a kórházba szállítás után meghalt. Később a hamvait a Rio Grande folyóba szórták, mert nem volt pénz a hazahozatalra.
Gyakorlatilag az egész gyerekkoromat vele és Hernyóval töltöttem, nagyon össze voltunk nőve, így ez a szám több szempontból is fontos nekem. Azok az ingerek, amik akkor értek – Star Wars, AC/DC, Rejtő Jenő, Queen, Beatles-, a mai napig hatással vannak rám és a dalaimra is. Mi hárman együtt éltük ezt meg, és a kapocs, ami akkor kialakult, bármennyire meggyengülve is, de megmaradt. Gaben, amikor bekapcsolódott a dalba – mert akkoriban még ő volt a basszer is-, előrukkolt egy slap alappal, ami nagyban megváltoztatta a ritmikát, de én így is imádom. Feri meg egyszerűen mindig azt dobolja, amit kell. Ez természetes lehet annak, aki nincs benne a zenei világban, de rengeteg rutin kell ahhoz, hogy hipp-hopp azt játsszuk, ami oda illik. Kreatív fröccs. A következő meglepetést basszer Feri szolgáltatta, amikor felénekelte a háttér vokálokat. Sokévnyi színpadi múlttal rendelkezik és tapasztalt énekes. Jól jártunk vele…
Visszatérve Marcira, sajnos hajléktalanként élte le az utólsó éveit és elég keveset tudok róla, még a halála körülményei is homályosak. Beszéltem az anyukájával és elmondta, hogy Marci tudta, hogy megszületett a lányom, és ha fiú lett volna róla neveztük volna el. Aki ismerte, tudja, hogy végtelenül jólelkű, vidám fickó volt. A nevetése itt cseng a fülemben. Rengeteg kalandot éltünk át közösen, ha valaki olvasta az önéletrajzi könyvemet, emlékezhet az iskolarobbantási tervünkre. Érdekes, hogy eltelt 50 év, de nem igazán látom magamon a változást. Illetve, az a gyerek, aki itt csücsül bent a fejemben és az irányító pulton össze-vissza nyomogatja a gombokat, ugyanolyan lökött. Rakendroll!
A szám végére egy elköszönés került, amolyan amerikai kamionrádiós módra. Kedves barátom, Ted Bailey vállalta a speaker szerepét. Évek óta ismerjük egymást, jókat szoktunk dumálni. Mellesleg ő egy itt élő amerikai irodalom professzor és kedvenc területe a Walking Dead sorozat, amiről gyakran tartott előadásokat. A szövegben elhangzó GPS koordináták egy albuquerque-i hidat jelölnek. Nem tudom, hogy pontosan ott szórták-e a hamvakat a folyóba, de kábé valahol arrafelé. Marci éveket nyomott le kamionosként, volt, hogy epret szállított Los Angeles-ből New York-ba – váltótárs nélkül-, máskor meg nukleáris hulladékot vitt valamilyen földalatti telephelyre, gázmaszkkal a fején.
Mivel ’85-ben ment ki Amerikába, követve apukáját, rengeteg extrém dolog történt vele, nekem mégis a legnagyobb élményem az, amikor egyszer ültünk a miskolctapolcai Barlangfürdő szaunájában és ő indián dalokat énekelt, amiket akkor tanult, amikor egy törzs befogadta a végtelen csavargásai során. Először a szélről énekelt. Így hangzott: héjja hajja hejja. Aztán énekelt a vadászatról: héjja hajja hejja. Aztán a hegyekről: héjja hajja hejja. A fürdőköpenyes nyugdíjasok kikerekedett szemekkel hallgatták. Élmény volt! Még valami. Úgy volt, hogy Oláh Tomi (ex-Screen) is énekel majd a dalban, de sajnos ez nem jött össze, mert kiköltözött Taiwan-ra mielőtt felvettük volna az anyagot. De remélem igaza lesz abban, amit a számmal kapcsolatban jósolt!
És elérkezett 2025, amikor Gaben az új stúdiójában vette fel a gitárkíséretet, a szólókat és újra csak élmény volt, hogy ott lehettem.
A dal elején megszólal Hernyó, gondoltam még egyszer legyen rajta a hangja egy felvételen.
Amúgy meg Gaben már jó pár éve melózik ezen az egész felvételi rendszeren és egy személyben ő a producer is. Rengeteg lóvét tolt a cuccokba, mikrofonokba, hangszerekbe, felvevő berendezésekbe, hogy jó legyen és mérhetetlen időt töltött a felvételek előkészítésével, a keveréssel és a mastereléssel is. Csak egy felvétel előkészítése több óra, a keverés előtt – trackek rendszerezése, feleslegek kivágása, fadelés…stb.! Majd jöhet a keverés, amibe szereti, ha mindenki beleszól egy elküldött vázlat alapján. Ha megvan, akkor a mastereléssel kerekíti oda a számot, amit már hallotok.
A dalok az én ötleteimen alapulnak, amelyek többnyire egy gitártémából és egy énekből állnak. A többiek hozzáteszik, amit gondolnak és közösen alakítjuk a refréneket, kiállásokat és a harmóniameneteket. Mivel Gaben rögzít, az ő részei (szólók, kíséret, és egyes riffek) később kerülnek feljátszásra, de mindig is fontosnak tartotta a közös zeneszerzést, mert az a jó út.
Gaben: Úgy érzem sikerült a hangunkat megtalálni, amit egyedinek tartok. Valakinek tetszik, valakinek nem, de az analóg – szalagra való- felvétel ékes példája hallható a lemezen, amit én szeretek. Tomival mindig is inspirálóan hatottunk egymásra, elég gyorsan és hatékonyan tudunk együtt dolgozni, ami határozottan nem megy a zene rovására. Kompromisszumra képes hajlamunk páratlan és nem sértődünk meg, ha valaki elmondja az őszinte véleményét, ami esetenként eltér a másikétól!
Tomi: Én meg mindig lelkesen hallgatom, amikor Gaben meg a Ferik kielemzik a frekvenciákat, pedig én csak annyit tudok, hogy az „áram villannyal megy”, de kell hozzá egy kis elektromosság is energiailag… Haha!
Ez lett volna a next anyag. Vannak ötletek a tarsolyban, így kb. 30-40 évig még csinálunk ezt, azt, aztán majd tartunk egy rövid szünetet és utána csináljuk tovább. Haha!
