Brian Tatler gitáros nem ma kezdte a pályáját, 1976-ban, ötven évvel ezelőtt alapítótagja volt a Diamond Headnek, mely pár évvel később az egyik alapzenekara lett a Brit Heavy Metal Új Hullámának. Természetesen az Iron Maiden, a Judas Priest és a Saxon mellett (A Motörhead is ezzel a hullámmal emelkedett fel a csúcsra, de ők a másabb zenét nyomtak.) Három évvel ezelőtt Brian a Saxon tagja lett, miután Paul Quinn, az egyik alapító kiszállt. Nem olyan régen zoomon értük utol, hogy egy kicsit kifaggassuk a múltról és a jelenről.
– 2023-ban csatlakoztál a Saxonhoz. Mennyiben változott meg az életed és a karriered az elmúlt három évben?
– Amikor a Diamond Headdel játszottam, voltak sűrű és kevésbé sűrű évek, de nem voltam annyira elfoglalt, mint most a Saxonban. A nyolcvanas évek eleje óta folyamatosan dolgoznak, 25 albumot vettek fel, nagyobb intenzitással zenélnek, nagyobb színpadokon is játszanak – mint anno. Hozzá kellett szoknom egy új környezethez és hogy a Saxon másképp működik. Ez egy másik banda, más zenészek, mások a dalok, meg kellett tanulnom egy új repertoárt és azt is, hogy ők másképpen dolgoznak a stúdióban. Egy nagyon professzionális banda, egy nagyszerű stábbal, akik közt vannak, akik hosszú évek óta velük dolgoznak, ilyen például Jacky Lehmann, aki a zenekar hangmérnöke. Szóval, olyan mint egy nagy család és én igyekszem mindenkihez alkalmazkodni. Fogalmam sincs, meddig tart majd ez, semmi sem tart örökké, de most élvezem minden velük töltött pillanatot.
– Paul Quinn alapítótagja volt a Saxonnak. Mennyire volt nehéz átvenni a helyét a zenekarban?
– Nehéz dolog volt megtanulni a repertoárt, hónapok kellettek hozzá. Nem gondolom, hogy a Saxon és a Diamond Head stílusa annyira eltér egymástól, mindkét banda a Brit Heavy Metal Új Hullámának tagja. Nagyjából ugyanazt a stílust játssza mindkettő, nem arról van szó, hogy most egy country vagy egy folkzenekarba kerültem és teljesen eltérő technikájú zenét játszok. 2023 márciusában kaptam a telefonhívást a Saxontól, hogy júliusban Athénban játszanak. Kaptam pár hónapot, a koncertprogram elsajátításához.
– A Diamond Head egyik alapítója vagy, ebben az évben ötvenéves a zenekar. Egy korábbi interjúban azt mondtad, hogy szünetel a csapat működése, nem lehet összeegyeztetni a Saxonéval. Mégis megkérdezem: látsz esélyt arra, hogy a reaktiváld Diamond Headet párhuzamosan a Saxonban betöltött szereped mellett?
– Először azt gondoltam, működne a dolog, például valamelyik évben áprilisban és májusban nincs semmi a Saxonnal, ekkor lehetne pár Diamond Head buli. De, amikor a Saxon nem turnézik, akkor a dalírás és a lemezfelvételek vannak napirenden vagy valami más kötelezettség. Elfoglalt zenekar, évi hatvan koncertet ad, vagy többet is, nem hangzik jó ötletnek, hogy egy Saxon turné után rögtön útra kelek a Diamond Headdel. 65 éves vagyok, túl sokat nem akarok vállalni ennyi idősen, az egészségemre is ügyelnem kell, nem szeretném, hogy egy szívroham legyen a vége. Ilyenkor már nem feltétlenül kell a gyertyát mindkét végén égetni, élvezem a családom, a kis fiúunokám 3 éves, néha szünetet kell tartani. Nem biztos, hogy a többiek pont ezt akarták, de most muszáj szüneteltetni a Diamond Headet. Amikor a Saxon leáll, és mondjuk lesz egy hathónapos szünet, akkor újra beszélhetünk a Diamond Headről. De most a helyzet az, hogy már két albumot készítettem velük, a második is a kanyarban van már, ebben az évben már lenyomtunk 25 koncertet.
– Szerintem a Brit Heavy Metal újhulláma, melynek a Diamond Head is aktív részese volt, döntő hatást gyakorolt a metálzenére. Hogy látod ezt?
– Amikor elkezdtük, nem láttam a hatását és azt sem gondoltam, hogy ilyen sokáig fog tartani, 45 év elteltével most is erről beszélünk. A Diamond Head is megkapta az óriási lehetőséget és észre is vettek minket. 1979-ben még mindig csak egy kis zenekar voltunk, talán húsz koncertünk volt addig. Akkoriban a Sounds magazint olvastam, olyan zenekarokról írtak, mint a Rainbow vagy a UFO. Hirtelen megjelent benne az Iron Maiden a Def Leppard vagy a Samson, akik hasonló zenét játszottak, mint mi, és ugyanaz a korosztály volt. Aztán ez a heavy metal mozgalom egyre nagyobb lett és ma is léteznek közülük olyan előadók, akik még mindig világhírűek, ám nagyon sok eltűnt, ezek kislemezeit gyűjtők vadásszák. Viszont nagy hatással volt ez a hullám a következő generációra, például a thrasherekre, mint a Metallica vagy a Megadeth és ez váratlan volt, ugyanakkor nagyon hízelgő. Amikor a Metallica 1984-ben előjött az Am I Evillel, ez volt az első alkalom, hogy egy Diamond Head dalt feldolgoztak. Ötletem sem volt, minek nevezzem ezt, talán az örökségünk ápolásának. Utána még négy dalunkat játszották, később a világ legnagyobb metálbandája lettek.
– Nem olyan rég fel is léptél a Metallicával.
– Igen, 2024-ben. A Saxonnal Norvégiában játszottunk a Tons Of Rock fesztiválon és ők is ott voltak. Délután Lars Ulrich rám csörgött és azt kérdezte, hogy: este fellépnél velünk, hogy együtt eljátsszuk az Am I Evilt? Én azonnal igent mondtam. Volt vagy 60-70 000 ember ott. A Saxon délután, 3 óra környékén játszott, utána Lars, James, Kirk, Robert és én bevonultunk egy terembe és elpróbáltuk a dalt. A koncerten nagyszerűen sikerült előadni, le is filmezték. Időm sem volt idegeskedni, mert a próba után rövid időn belül a színpadon találtam magam.
– Az Am I Evil szövege valós történet a fantázia szülte?
– Én csak a zenéjét írtam, a szöveg egy sorozatgyilkos, John Wayne Gacy történetén alapszik. Sean Harris, az akkori énekesünk írta a szöveget, ő olvasott a tetteiről, ám vannak részek, melyeknek semmi köze hozzá. Őszintén szólva sosem beszéltem hosszan Seannal a szövegről komolyabban. Viszont egy nagyszerű riffen alapszik és jó a refrénje és jó hosszú, több, mint hét és fél perces, mára egy metálhimnusszá vált.
– Térjünk vissza a Saxonhoz! A múltkor Biff Byford nyilatkozta, hogy készül az új album…
– Kész van, befejeztük, a keveréssel is megvagyunk. Andy Sneap mixelte megint, aki az utóbbi öt Saxon albumon is dolgozott.
– Részt vettél a dalírásban?
– Igen, a ’Hell, Fire & Damnation’ lemezre is írtam és az új lemezen is dolgoztam. Biff mindig kéri az ötleteimet. Otthon is dolgozom, de Doug, Nibbs és Nigel is hozza a témáit, Biff pedig otthon ül, hallgatja az anyagokat és írja hozzá a szövegeket. Nekem is vannak szövegötleteim vagy címek, de Biffnek szüksége van a zenére, hogy a megfelelő szövegeket tudjon írni. Van, hogy tíz ötletet is küldök neki és a többiek is ugyanennyit, ő pedig kiválasztja azokat, melyek tetszenek neki. Aztán amikor összeállnak a dalok, elkezdjük próbálni őket, kidolgozzuk a kórusrészeket, némelyikhez lehet, hogy egy jobb befejezést teszünk.
– Meg tudod mondani, mikor jelenhet meg az új Saxon album?
– Sajnos nem, még új fiú vagyok itt. Most jön a fesztiválszezon, nyáron biztos nem, talán az év végén vagy a következő év elején. De csak találgatok.
