Ha szigorúan vesszük a számokat, akkor a Rex Hörcher vezette Udvarias Tömeggyilkos zenekar már 2009 óta provokálja a kis- és nagyérdeműt, valamint az egyre belterjesebbé váló szakmai brancsokat, azonban a valóban aktív működést inkább csak 2016-tól, a Lőrincz Tibor énekes megsegítésére szervezett I. Barátságkoncerttől produkáltak.
Első körben a kezdetekről beszélgettünk Lacival, majd szóba került a képzőművészet, a zene, betiltott lemezborítók és persze a rendszeres gitártöréssel súlyosbított tévés trollkodás is.
Mutatkozz be, kérlek!
Még mielőtt bármit is mondanék, a félreértések elkerülése végett, a komplett riport első sorától az utolsó soráig a privát véleményemet fogom elmondani – fenntartva a tévedés jogát. Közvetlenül válaszolva pedig a kérdésedre, a nevem Rex Hörcher Maximus Brutallic Totum Factum, Non Plusz Deu Ex Machina, illetve rövidebb megnevezéssel Gróf Hörcher László. Tudni érdemes hozzá, hogy a Bikini-főnök Németh Lojzi javaslatára grófozom le magam pofátlanul, immáron hosszú évek óta. Amúgy pedig a művészvilágban Horrorka a becenevem.
Volt a családban, rokonságban zenész, művész? Volt kitől örökölni a tehetséget?
Édesanyám eredetileg színművész pályára készült, ily módon gyakorlatilag anyukám extrém performer mutációjaként kavarom fel az állóvizet. De unokatesóm, a megboldogult Balkay Géza Jászai Mari-díjas színművész, illetve az öccse, ifjabb Balkay László zenész, képzőművész, performer harcostársam.
Nem is tudtam, hogy a Balkay-fivérek a rokonaid. Volt esetleg valamelyikükkel valamilyen közös projekted?
Vének Tanácsa néven akusztikus duettet alapítottam Balkay Lacikával, aki aztán annak idején meg is hívott a Budapest tévében a saját műsorába, ahogyan később én is meghívtam Lőrincz Tibikét a sajátomba, úgyszintén ott.
Mikor történt mindez? Milyen műsorral léptetek fel?
A már említett Budapest tévében készült felvétel 2019 decemberében, de az jobbára interjúra és anekdotákra korlátozódott. A Vének Tanácsa akusztikus formációnak a Kőnigh Petyka korszakából vannak videók, melyek a legnépszerűbb videómegosztón is láthatók-hallhatók.
Kőnigh Peti hogy került a képbe, ő ugye az Udvarias Tömeggyilkosban is játszott?
Kérlek szépen, ezeréves cimborám volt Kőnigh Petyka, de csak nagyon rövid ideig fordult meg a bandában. Viszont sztárvendége volt a K.A.S. galériában tartott jubileumi kiállításom második megnyitójának, ami alatt torzított gitározás közben richtig be is omlott a galéria asztala… Egyébként az első megnyitóra elfelejtettem elmenni, hülyét csinálva a közönségből, de másnap a kiállításomat újra megnyitottam, mintha mi sem történt volna.
Visszatérve a kezdetekhez, miként találkoztál a zenével, rockzenével, illetve a heavy metal különleges esztétikájával?
Még gyermekkoromban volt a környéken valami eszterga műhely, aminek rideg és fémes kattogása elbűvölt, és arra gondoltam, hogy milyen jó lenne az eszterga műhelyek és persze a vas és acélkohók rideg és fémes zaját momentán a zenében is realizálni torzított gitárok bevetése révén. Dacára annak, hogy akkoriban a torzítópedál-ipar még bugyiban sem volt… Aztán 1977 tavaszán levett a lábamról a Black Sabbath őrület, Komjáthy Gyuri leadta A beat kedvelőinek műsorában az együttes Technical Ecstasy című lemezét.
Közben párhuzamosan a képzőművészet is belépett az életedbe…
Kilencéves koromban, mint csodagyerek, emlékezetből lerajzoltam Európa híresebb katedrálisait. Akkor aztán felvételi vizsga nélkül vettek fel az Iparművészeti Főiskolára.
Milyen tanulmányokat végeztél és mikor volt az első önálló kiállításod?
Korga György festőművész volt a legfőbb mesterem. Az első önálló tárlatom pedig az MPC galériában volt 1986 novemberében.
Aztán találkozott a rock és metal zene a festészettel, hiszen számos híres nagylemez borítóját köszönhetjük neked.
Valami olyasmi, de ennek megvan az a hátránya, hogy sokan beskatulyáznak az illusztrátor, alkalmazott grafikus fiókba. Dacára annak, hogy a fő kutatási területem és profilom az autonóm táblaképfestészet, ami önálló életet él és senkit sem szolgál ki.
Azért gondolom ennek ellenére is megdobbant a szíved, mikor olyan legendás előadók kérték a közreműködésed, mint a Moby Dick, az Ossian, a Bikini vagy a Beatrice…
Valóban nem hangzik rosszul. Ezzel együtt is vannak relatív fenntartásaim bizonyos általam készített lemezborítóval, mert az Ossian-képet már nem szomjasan, módosult tudatállapotban festettem meg és csak akkor döbbentem rá a megfestett tank gépészeti bukfenceire, amikor a lemez már megjelent. Mikor ezt valamelyik hajnalig tartó komázás során elmeséltem Havancsák Gyuszinak, bizony nagyon vidám is lett a történettől. A sors iróniája viszont, hogy az Akela és a Moby Dick együttesek egykori dobosának, Király Zolinak momentán a kedvenc lemezborítója az általam megfestett A rock katonái, aminek az eredeti festményét megvette egy gyűjtő. Kirschner László „Kircsó” újra meg akarta festetni velem, de nem tudtunk megegyezni a részletekben. Zoli el is kérte tőlem annak a gyűjtőnek az elérhetőségét, aki elvitte tőlem a festményt, hogy visszavásárolja.
Még mindig hihetetlennek tűnik, pedig már többször végignéztem a videót, mikor 1991-ben a Deep Purple és a Rainbow kiválósága, Roger Glover látogatott meg téged az otthonodban…
Minek szépítsem: világsztár a világsztárhoz szokott járni bulizgatni, hogy szerényebb már ne is legyek. Komolyra fordítva a szót, ehhez orbitálisan nagy mázli kellett, mert rendkívül kicsi a valószínűsége annak, hogy a gyakorlatilag megközelíthetetlen világsztárok csak úgy eljöjjenek bármelyikünkhöz sztárgázsi híján bulizgatni… Ennek uszkve egymillió az egyhez a valószínűsége, még a matematikai esélynél is kisebb, szinte esélytelen. Éppen ezért örök hála drága édesapámnak, aki felvette videóra az egészet, és persze nem utolsósorban Balázs Gyuri barátomnak, a Deep Purple hazai turnémenedzserének, aki tető alá hozta ezt az egészet, miután leszólítottam a Mátyás templom előtt, miközben szabadtéri rajzórát tartottam a nebulóknak.
A tanítás után a Hilton szállodában borozgattunk, többek között Roger Gloverrel és Jon Lord mesterrel is. Akkor hívtam meg a bandát a műterembe, azt hazudtam, hogy a szomszéd utcában lakom… Végül taxiba ültünk. A lényeg, hogy Roger olyan jól érezte magát a vendégségben, hogy pillanatok alatt elszállt az idő és komoly időzavar keletkezett, mert aznap még volt valami lengyel Deep Purple buli és hajszál híján bezárt a Purple ajtaja Glover mögött. Állítólag Ritchie Blackmore le is kevert egy sallert a stáb valamelyik tagjának…
Aztán, hogy ez a városi legenda mennyire igaz, már nem tudtam kideríteni. Mindenesetre relatív pánikhangulat uralkodott, mikor kiderült, mennyire elszaladt az idő.
Amennyire tudom, a hazai művészvilág jeles képviselői vásárolják, illetve gyűjtik a festményeidet. Így messze nem csak a lemezgyűjtők, zenebarátok ismerik és szeretik a munkáid…
Valóban, például a már említett Németh Lojzi kedvenc festője vagyok, aki gyűjti is az olajfestményeimet.
Mesélj kérlek, az Utálom az egész XX. századot eredeti borítóképével kapcsolatos emlékeidről!
Az eredeti Beatrice festményt, ami a cenzúra áldozata lett, momentán Nagy Feró rendelte meg, akinek Lőrincz Tibi, Stress énekes ajánlott be engem. Feró még modellt is ült, pontosabban modellt feküdt egy asztal tetején, a középső ujját vertikális pózba vágva, vernyákolva, miközben azt is a lelkemre kötötte, hogy a beintés elég dacos legyen…
Majd csináltam néhány skiccet, mielőtt elkészült volna a szóban forgó lemezborító olajfestmény. Aztán a lemezborító meghiúsulásával összefüggésben még össze is bunyóztam Feróval, hajszál híján kigyomláltuk egymás séróját és utána évtizedekig nem voltunk beszélő viszonyban.
Majd ismételte magát a történelem…
Egy szép napon kibékültünk, valami újlipótvárosi cukrászda, illetve vendéglátóipari objektum környékén, mintha mi sem történt volna, Feró ismét megbízott egy munkával, ezúttal azzal, hogy fessem meg a Kollektív elhülyülés című Beatrice album borítóját, ahol a budapesti Szabadság-szobor tartott a kezében valami plazmatévét, amiből kihugyozott egy brüsszeli manöken, mellette pedig kifolyt a tévéből valami összetákolt budi… De a kiadó egyaránt megtorpedózta a borító-festményt a tervezett album címmel együtt…
Emiatt lett aztán a szóban forgó CD címe Vidámság és Rock & Roll. Mellesleg az egyik fővárosi Beatrice bulin Feró színpadra hívott és a banda elkezdte játszani a Paranoid című Black Sabbath klasszikust, amit kamuangollal kornyikáltam, miközben a Feró beállt mellém basszusgitározni. Pedig nemrég még egy lyukas fillért sem mertem volna arra fogadni, hogy felveszi a telcsijét a kerek nyolcvanadik születésnapján, de felvette és számomra katartikus élmény volt felköszönteni.
Mióta énekelsz?
A gitártörő brigád korai korszakában gyakorlatilag a nulláról indultam, nulla énektudással, torokból ordibálva, illetve hörögve. Aminél nagyobb énekes botorság nincs is a világon, mert torok helyett mindig gyomorból kell tolni és a helyes levegővétel a lelke a szakszerű éneklésnek. Amikor 2024-ben az X-Faktor táborita bulin a második fordulóban a zsűri nélkülem akarta tovább juttatni az Udvarias Tömeggyilkos zenekart, azt javasolták, hogy tanuljak meg rendesen énekelni és akkor a banda simán vihetné akár az élő show műsorig is. Akkor kezdtem el komolyabban foglalkozni a hagyományos artikulált énekléssel. Napi rendszerességgel gyakoroltam, még operaénekesektől is vettem leckéket. Madrics Paulo énekes haverom pedig volt olyan kedves, hogy a Tabán környékén mutatott nekem bizonyos énektechnikai fogásokat. Azóta már több szakmabeli kolléga is jelezte nekem, hogy rengeteget fejlődött az énektechnikám.
Hivatalosan mikortól datálható az Udvarias Tömeggyilkos együttes indulása?
Az Udvarias Tömeggyilkos zenekar 2009. december elsején alakult, amit jómagam alapítottam, majd a hírt több metalista orgánum, például a HammerWorld magazin is leközölte. Aztán a banda évekig csak fantomzenekarként működött, melyben több gitáros is megfordult rövid ideig. Többek között Müller Laci, illetve Soltész Gabesz, aztán Varga Józsi, majd a Beatrice egykori legendás gitárosa, Lugosi Laci is a csapat tagja volt rövid ideig, 2011 tavaszán.
Honnan jött a zenekarnév? Mit akartál vele üzenni, megfogalmazni?
Még anno a terror bolsevizmusban, valamikor 1983 őszén az egyik legkeményebb fővárosi futball-galeri vezéregyénisége és góré atyaúristene, a Charlie gyerek, polgári nevén Demjén Károly Ábrahám barátom majdnem lefejelte magát a röhögéstől, amikor elmondtam neki azt, hogy Brutális Gyilkosok néven akarok saját heavy metal bandát alapítani. De tényleg olyan hangosan röhögött, hogy Hong Kongban is hallani lehetett. Ez az élmény akkora inspirációt adott, hogy évtizedekkel később, egészen pontosan 2008 kora őszén egy éjszaka, buszon utazva, kivilágított transzilvániai településeken áthaladva álmodtam meg az Udvarias Tömeggyilkos nevet, hogy a nyers brutalitás mellett legyen benne valami kontrasztos irónia is, jelentékeny akasztófa-humorral fűszerezve…
Miért pont a metal műfajt választottad?
Ez semeddig sem volt kétséges. Mellesleg Udvarias Tömeggyilkos névvel mást nem is lehetne játszani, mint heavy metal vagy punk zenét.
Mit gondolsz, miért volt ilyen nagy fluktuáció a zenekari tagságban?
Főleg a gitárosok és dobosok terén volt a legnagyobb lemorzsolódás. Ennek részben az volt az oka, hogy viszonylag kevés dobos teljesítményével voltam elégedett. Például olyan fazon is megfordult a bandában, aki elvárta azt, hogy minden bulin a s.gge alá toljam a dob cucc kiegészítőket, miközben a fellépés előtt egy órával még a villamoson ülve tanulta be a dobtémákat. A mobiltelcsijén hallgatva a banda nótáit az ablakpárkányt ütögetve készült fel. Aztán olyan önjelölt dobos is megfordult a bandában, aki menetközben a dobverőit felcserélte a menedzserzakóra. Majd aztán azért hátrált ki a banda dotációja mögül, mert mikor a villamossínek közelében túlságosan gyorsan elhaladt mellettünk valami bringás, zokon vette azt, hogy nem vigyáztam eléggé reá. De megkeresett valami jónevű kiadó is, pontosabban egy egykoron szebb napokat is megélt nagy múltú kiadó, mert tetszettek a banda gitártörő tévés ripacskodásai. Meg, mert különlegesnek ítélte meg és komolyabb stenket és egyéb potenciált látott a bandában.
Erről a kiadói hercehurcáról elég érdekes sztorik terjedtek anno a folyosói hírmondókban…
Mert a kiadóhoz valami nagyon közeli rokonságban álló fickó, felvett tőlem egy rahedli előleget és több százezer forinttal a kezében lógott meg, miközben azt mondta ő felügyel az előadásra. Amúgy pedig a kiadó eredetileg javasolta, hogy a banda lassíthatna a tempón és írhatna balladákat is, illetve lehetnének a torzított gitár, dob és basszer hangszerelés mellett egyéb hangszerek is. Meg nem ártana kiegészíteni a produkciót egy női énekessel is… Meg szövegen is lehetne finomítani és a gitártörést is el lehetne hagyni és a banda nevén is lehetne változtatni…
Kategorikusan elzárkóztam bármilyen kompromisszumtól. Mert akkor inkább ne legyen a bandának lemeze, mert semmilyen CD vagy egyéb karrier nem ér meg annyit, hogy a gitártörő brigád lemenjen kutyába. Mert a művészet, illetve a zene halála a megfelelési kényszer. Engem az érdekel a legkevésbé, hogy rajtam kívül akárcsak egyetlen rajongónak is tessen a banda zenéje. Ha mégis tetszik rajtam kívül másoknak is, az csupán csak véletlen egybeesés, mert magamat tekintem az alkotónak és zsűrinek is egyben.
Viszont egy metal válogatás CD-sorozatban végül mégis megjelent az Udvarias Tömeggyilkos művészete.
Még 2024 folyamán, a Carlo gyerek, vagyis Szaládi Károly, a Rebel együttes énekes góré atyaúristene a lemezkiadói ambícióinak utat engedve, a Hungarian Metal Underground válogatás-sorozat első CD-jére felkerültek a Heavy Metal Hivatal és a Termonukleáris atom b.szadék című Udvarias Tömeggyilkos klasszikusok. Alap dalok, amiket a gitártörő brigád az összes buliján játszani szokott. Egyébként amilyen jó énekes és dalíró, Carlo olyan kedves és barátságos és segítőkész fickó. Vendégszerepelt is már nálunk, a Heavy Metal Hivatal előadása során.
Visszatérve a tagcserékre, még olyan dobos is megfordult a bandában, aki a kezdés után öt perccel azért szabotálta el a próbát, mert nem fél órával a kezdés előtt értem a próbaterembe, amit úgy értelmezett, hogy megjátszottam a tévésztárt.
Tényleg, mennyire érzed magad tévésztárnak? Egyáltalán ki vagy a tévében? Ripacs? Fizetett bohóc? Provokátor? Görbe tükröt tartó élő lelkiismeret? Futóbolod? Meg nem értett zseni? A médiát kihasználó rafkós csibész?
Ez utóbbi a legtalálóbb kifejezés. De a többi is megállja a helyét, mert bizony minden évben gúnyt űzök a műsorban az immáron menetrendszerű ipari mennyiségű gitártörések révén. Tulajdonképpen Voltaire, a nagy gúnyolódó az egyik fő példaképem. A lényeg, hogy érdekek találkozása révén működik olajozottan az együttműködés. Nem akarom elkiabálni.
Bár a Csillag Születik bulin elhíresült négy gitár elpusztítását követő gitárvetés, amikor a zsűrihez b.sztam az egyik gitárroncsot, eléggé kiverte a biztosítékot, nagyon „durvusz razziahangulat” volt utána. Hetekig, illetve hónapokig a levegőben lógott az, hogy zsűri feljelent a rendőrségen és a stáb is megtalálhatott volna milliós kaliberű kártérítéssel. Ideiglenesen ki is voltam tiltva, amíg tüzetesen ki nem vizsgálták az egészet. Aztán a csodával határos módon valahogy elsikálták ezt az egészet.
Nyilván rájöttek arra, hogy a potenciálisan magas nézettség miatt jobban megéri velem a továbbiakban is fenntartani az egyébként jól bevált munkakapcsolatot. Ezzel együtt is az elhíresült rekordmennyiségű gitártörő és gitárvető Csillag Születik adásba kerülését követően, állítólag lakossági feljelentés alapján a Nemzeti Hírközlő és Médiahatóság is vizsgálódott. A kérdésedre válaszolva, egyértelműen a szóban forgó kereskedelmi tévé beépített emberének és mókamesterének tartom magam, mert még a legextrémebb gitártörő showműsorok is előre meg vannak rendezve és maga a tévéstáb szerzi be a nem is olyan olcsó, elpusztítására szánt elektromos és akusztikus gitárokat, mint fűrészárut. Minden gondosan előre be van próbálva.
Ettől a nézők még simán hülyének nézhetnek…
Annak néznek, aminek csak akarnak, olyan magasról tojom le, hogy nem is fogják látni közben a s.ggemet. Mellesleg a felháborodott kommentelők nevében is kikérem magamnak önmagam sorozatos gitártörő barbarizmusát… Komolyabbra fordítva a szót, bizony vannak előnyei is a celebségnek. Csoportosan szólítanak le az utcán. A buszon és a villamoson rendszeresen fotózkodásra hívnak és autogramot kérnek tőlem. Írogatnak reám kislányok az ország különböző pontjairól a kérdéssel, hogy vajon tényleg én lennék az eredeti gitártörő legenda? Házibulikban, illetve nyilvános rendezvényeken is előfordult már többször, hogy hölgyrajongó csoportok sikongattak, amikor felismertek. De még a piacon is a kofák, majd olcsóbban adják a zöldséget és a gyümölcsöt…
Folytatjuk!
Fotók és videók: kiadói archívum, Döbi, Udvarias Tömeggyilkos, Hörcher László archívuma
