Bad Records

”Too cool to be Canadian!”-jelentette ki amerikai barátom Buffaloban, sörözés közben Leonard Cohenről jó harminc éve. Ebben a kijelentésben minden benne volt, ahogy az északi szomszédaikról vélekednek arrafelé. Ők a lenézett kistestvér, az underdog, ahogy az angol hívja ezt a jelenséget. Sajátos kultúra a kanadai. 37 millió ember, majd 10 millió négyzetkilométeren! Egy európányi ország! Népsűrűsége 4 fő per km2! Van hely bőven arrafelé északon…

Na, ehhez az országhoz és népéhez írt szerelmeslevelet kanadai rocker barátunk Bryan Adams. Történt már ilyesmi jó húsz éve, amikor honfitársa kd. lang Hymn of the 49th Parallel címmel dolgozta fel gyönyörű érzékenységgel kedvenc kanadai klasszikusainak dalait, úgymint például Leonard Cohen, Joni Mitchell és Neil Young.

Bryan Adams más motivációval, más irányba kanyarodott. Egy történelmi dokumentumfilmhez kérték fel egy dal megírására, de amint kinyitotta a dalos zsákot, csakúgy ömlöttek belőle a jobbnál-jobb életigenlő és szeretetteljes szerzemények. 13 dal, 40 perc – mi lehet ennél egyszerűbb?

Már az album címadó dala is megadja az alaphangot, How’s it Goin’ – hogysmint avagy „miazábra”, ahogy mostanság inkább használják felénk. Csak így, meghajlás vagy vigyáz állás nélkül.

Mindenféle zenei vagy szövegbeli pátosz nélkül, amúgy pólós-farmerosan, ahogy tőle megszoktuk tesz hitet a kanadaiság nagyszerűsége és egyszerű méltósága mellett. A számok jórészt történelmi és földrajzi utalások. Mindenféle átvitt értelem nélkül sorolja Bryan a csodálatos tájakat, szeretnivaló vidékeket, tavakat és folyókat. Igazi közös-éneklős folk és country dalokkal emlékezik meg országa történelmének közeli és távolabbi hőseiről és eseményeiről. Nem csodálkoznék, ha arrafelé több nótából helyi hoki vagy futball csapat indulója válna, amit jó meccsek előtt együtt énekelni.

Eddig is tudtuk, hogy nem szívleli (nehéz is) a Nagy Testvér sárga tollú nárcisztikus hímpáváját, ezt most a 51st State című dalban meg is örökítette.  Melegen ajánlja, hogy hagyja már békén őket, mert ők bizony sosem lesznek az USA 51 állama.

Let me give it to you straight,
When you’re talking about my home,
You better show some respect…

A szerzemények nagyon sokszínű zeneisége hallhatóan jól esett Adamsnek, természetesen van néhány, tőle megszokott rádióbarát szögegyenes rock-pop dal (Diesel and Dirt, Iron Ribbon, When  Canada Joined NewFoundland (ti. újfundlandi kutya származási helye), de szinte fürdenek a zenészek a vidéki vásárok  folk és country dalaiban ( How’s it Goin’, Highway 16, Battle of Landy’s Lane, Ballad of Terry Fox).

Egy igazi örömlemezt készített Bryan Adams. Mindig is jól álltak neki a szívből jövő nóták, na most ez abból egy best of. Nem hiszem, hogy Kanadán kívül (ahol természetesen máris több albumlistát vezet az anyag) No. 1 lesz majd a lemez, nem is ez volt a célja.  De bármely nehéz ködös reggelen jól esik majd elindítani a kocsiban, hogy megjöjjön az életerő és elmosolyodjon magában az ember.

December 16-án láthatjuk a csávót az MVM DOME- ban!