2LP / CD – Kling Klang / EMI / Elektra / Electrola 1991

1991. június 10-én jelent meg a düsseldorfi embergépek tizedik stúdióalbuma, amely az addigi pályafutásuk legfontosabb darabjait tartalmazza. Bár a CD és a dupla lemez mind a német, mind a nemzetközi angol változatban a The Mix címet viseli, valójában nemcsak remix, hanem részben friss digitális felvételeket és új szövegrészeket tartalmazó remake is egyben.

Ritka pillanat, amikor a tanító tanul az általa inspirált generációtól, ráadásul újabb remekművek születnek a kölcsönhatásból. Márpedig az 1991-es albumán a Kraftwerk egyfajta zenei önbeoltást hajtott végre: a Kling Klang stúdió folyamatos digitális improvizációi során a saját klasszikusait ötvözte a korabeli house és techno lüktetésével. A harmincöt éve megjelent kiadvány így nem egy nosztalgikus best of gyűjtemény, hanem egy merész stúdiókoncert, amely a jövő klubzenéinek nyelvén fogalmazta újra a folytonosan robotoló zenei munkások nagyhatású múltját.

The Mix LP, frontborító 1991

Az 1991-es Kraftwerk-lemez tehát nemcsak egy hagyományos válogatásalbum, hanem a zenekar ikonikus szerzeményeinek alaposan újrakevert, digitálisan átdolgozott és modernizált változatait tartalmazza.

Mivel az Electric Café időszakában, a digitális átállás során a csapat gyakorlatilag teljesen leselejtezte a régi analóg dobgépeket, új szekvenszerekkel, valamint MIDI-technikával modernizálta a dalok alapjait. Az újraprogramozott ritmusokra részben friss sávok kerültek, így a klasszikus Kraftwerk-szerzemények egyfajta hidat képeznek a múlt és a jelen, az élő fellépések és a stúdiómunkák között. Az albumon hallható struktúrákat a zenekar a koncertjein alkalmazott zenei megoldások alapján építette fel, így a dalok folyamatos mixként, egybefüggően is hallgathatók. Maguk a felvételek a zenekar saját düsseldorfi stúdiójában, a Kling Klangban készültek, a mára ikonikussá vált mobil keverőpultjuk segítségével.

Akkortájt Ralf Hütter többször is kifejtette, hogy a The Mix-et egyfajta élő albumnak tekinti, mivel az a Kling Klang stúdióban a tagok folyamatos digitális improvizációit rögzítette. A mobil pult tesztelése során felhasználták a régebbi stúdiószalagok bedigitalizált anyagait, majd azokhoz a mintákhoz frisseket adtak hozzá, miközben a teljes ritmikai alapot lecserélték a korszakra jellemző house- és techno-jellegű ütemekre.

Itt érdemes megállni és beszúrni, hogy bár komoly előkészületeket tettek egy, a Techno Pop / Electric Café utáni turnéra, az mégsem tudott azonnal megvalósulni. Egyrészt azért, mert bár az előző lemez készítése során szép lassan átálltak a digitális eszközök használatára, hosszabb időt vett igénybe, míg azok mozgatható, koncertkész verzióit is összeállították. Másrészt 1989–’90-re végleg felbomlott a Kraftwerk klasszikus felállása. Wolfgang Flür és Karl Bartos kilépése után így nemcsak egy új formációt kellett kialakítani, de azt színpadképessé is kellett gyúrni, ami szintén hátráltatta az élő fellépéseket.

Ralf Hütter és Florian Schneider így 1990-ben először a koncertezést kezdte újra, ekkor még Karl Bartos, valamint az új tagként csatlakozó Fritz Hilpert hangmérnök-ütős társaságában. Bartos távozása után a helyére a német-portugál származású Fernando Abrantes került. Bár ő a stúdiómunkákban nem vett részt, robottá maszkírozott arca látható a promóciós plakátokon, a lemez füzetében, valamint a The Robots új videóklipjében is. Abrantes végül az 1991-es brit turné idejére lett a formáció teljes jogú tagja, ahol a basszusszólamokért és a kíséretért felelt.

A The Mix album monumentális, közel kilencperces nyitánya a Die Roboter / The Robots. Az eredeti felvételek hűvös, kimért robotpop-ütemei helyett itt egy sokkal dinamikusabb, masszívabb house- és electro-basszusvonal dominál. A híres orosz, angol és német nyelvű vokóderek tisztábban szólnak, a jellegzetes négyhangos szintetizátormotívum ritmizálása pedig finoman megváltozott, ami modernebb lüktetést ad a dalnak.

Ebből a felfrissített verzióból készült a korszak legfontosabb maxi-kiadása, rajta a Robotnik, illetve Robotronik néven futó Kling Klang-mixekkel, amelyekben még tovább boncolgatták a robottémához felhalmozott ötleteiket.

Másodikként a Computerliebe / Computer Love radikálisan új változata hallható. Az eredeti verzió melankolikus, magányos hangulatát a zenekar felváltotta egy jóval pörgősebb fúzióra, amely közelebb áll a korabeli szintipop- és dance-slágerekhez. A gyönyörű fődallam megmaradt, de a lábdob és a ritmusszekció sokkal feszesebbé vált a táncolhatóság érdekében.

A harmadik és negyedik track a számológép-blokké. Előbb a német vagy angol alapdal jön, amit mindkét esetben a japán verzió követ. A Taschenrechner / Pocket Calculator esetében az eredetileg játékos, minimálelektronikus kompozícióból egy igazi elektronikus zenei dübörgés lett. A prüntyögő, zsebszámológépeket idéző hangokat felváltották a vastag digitális szintetizátorszőnyegek és a keményen kopogó, technoszerű groove-ok. Majd mindez a Dentaku című japán kislemezváltozatba úszik át, megtartva annak nyelvi alapjait. Ez egy rövidebb és feszesebb átirat, amely a japán szöveg miatt számunkra a Mix-lemez egyik legérdekesebb, egzotikus színfoltja.

Az ötödikként érkező Autobahn az a kompozíció, amelyen a legdrasztikusabb átalakítást végezték a srácok. Az eredeti, huszonkét és fél perces hipnotikus utazást egy feszes, kilenc és fél perces, klubbarát változattá vágták meg, amelyben sajnos teljesen eltűnt az analóg hangszerelés minden apró finomsága, helyette pedig egy steril, de rendkívül precíz digitális lüktetést kapunk. Ráadásként a dal közepén található vokális harmóniákat a felismerhetetlenségig eltorzították a modern digitális flanger és pitch-shifter effektek. Érdekes hallgatnivaló, de ebben az esetben akkora a minőségbeli különbség az eredeti javára, hogy az új verzió maximum egy maxilemez B-oldalas remixeként állná meg a helyét, nem pedig egy kvázi best of album törzsanyagaként.

Ellentétben az Autobahn-nal, a hatodikként felhangzó új Radioaktivität / Radioactivity felvétel vitathatatlanul a The Mix csúcspontja. A zenekar ugyanis az eredeti, kísérteties, lassú számból egy pörgető, baljóslatú, gyors tempójú techno-himnuszt kovácsolt.

Valamint ez a verzió vált a korszak második kislemez- és maxicsaládjának az alapjává is. Ezúttal azonban a Kraftwerk tagjai helyett François Kevorkian és William Orbit készítette el a vonatkozó extra remixeket. A rendkívül népszerűvé váló változatok végül – a Die Roboter 1991-es remix verzióihoz hasonlóan – a 2022-es Remixes albumon is megjelentek, ám sajnálatos módon nem a teljes korabeli kínálat került fel a kiadványra.

A hetediktől a kilencedik tételig a Trans-Europa-blokké a főszerep. Az eredeti albumhoz hasonlóan ez a három szám itt is egybefüggő, több mint tízperces zenei szvitet alkot.

Ezúttal nem variáltak az Abzug-gal, amely mindkét verzióban szerepel. Viszont ez és a Metall auf metall / Metal on Metal új változatai szinte teljesen átlépnek a korabeli rave- és hardcore techno-világába. A fémes csattanások és indusztriális hurokelemek sokkal nehezebbek, erőteljesebbek lettek, mint az 1977-es analóg változaton. Ismét egy igazi csúcspont: teljesen sikerült átmenteni az eredeti kiadások progresszív logikáját, miközben a vonat a korral is haladt.

Az utolsó előttiként hallható Heimcomputer / Home Computer új felvétele egy sötét, hipnotikus electro-remekmű lett, amelybe – bár a borítón nem tüntették fel – beépítették az It’s More Fun To Compute szintetizátormotívumait is. A komplex, sűrű basszusfutamok és a minimalista, mégis rétegzett hangzás miatt ez lett a Mix-album egyik legjobb, leginkább előremutató felvétele.

Végül mi más is zárhatná a karrierösszegző stúdiókoncertet, mint a Music Non Stop? Ez már csak azért is stílszerű lezárása a lemeznek, hiszen ez az egyetlen olyan kompozíció, amely már eredetileg is digitális technikával készült. A Mix-verzió letisztította a dal hangzását, felerősítette a „Music – Non – Stop” vokódermintákat, és egy véget nem érő, lüktető ritmusorgiává változtatta a szerzeményt. Az új felvétel természetesen végigmegy a Boing Boom Tschak és Techno Pop stációkon is, de a fókusz itt egyértelműen a szvit végén van. Ez nemcsak a korszak és a lemez méltó fináléja, hanem az azt követő évtizedekben a Kraftwerk-koncertek állandó záróakkordjává is vált.

A lemez és a kapcsolódó Die Roboter / The Robots kislemezek borítóváltozatai egyértelműen ráerősítettek a zenekar robotimázsára. Az eredeti albumkiadásokon egy Ralf-robotbábu látható kék háttér előtt, míg a single- és maxi-borítók egy Florian-bábut ábrázolnak sárga háttérrel. Ezeket a képeket a 2004-es Catalogue box-setben már egy általánosabb, sematikus robotábrázolás váltotta fel fekete háttérrel, amelyet a 2009-es újrakiadás alkalmával ugyanaz a grafika követett, de ezúttal már fehér háttér előtt.

Die Roboter, maxi single, frontborító 1991

Egy hagyományos remixlemez általában mindig megpróbál sokkal egyértelműbben a kulcsfontosságú részekhez nyúlni, hogy azokat a korszakhoz mért lehető legpopulárisabb alapokkal tálalja – mint ahogy azt például az egykori Kraftwerk-tag, Fernando Abrantes tette a Mix 2.0 című albumán. Ehhez képest Ralf és Florian nemcsak hogy sok esetben inkább súlyosbítottak az alapokon, de teljesen kihagyták az olyan egyértelmű és azonnal ható lakossági slágereket is, mint a Das Modell.

Ráadásul még a népnevelést is a tartalom középpontjába helyezték, hiszen a Radioactivity új verziójánál komolyabb atomenergia-ellenes kiáltványt azóta sem fogalmazott meg senki a popzenében – főleg nem ekkora hatásfokkal. A düsseldorfi gépemberek ugyanis simán körbeturnézták a világot, beleértve Amerikát is, miközben az atomkatasztrófákra és a hirosimai tömeggyilkosságra emlékeztették a közönségüket. Ez pedig igencsak komoly fegyvertény, miközben az új változat önmagában is tiszta művészet.

Kraftwerk – The Mix
CD 1991:

1. Die Roboter
2. Computerliebe
3. Taschenrechner
4. Dentaku
5. Autobahn
6. Radioaktivität
7. Trans Europa Express
8. Abzug
9. Metall auf Metall
10. Heimcomputer
11. Musik Non-Stop

Kraftwerk – The Mix
CD 1991:

1. The Robots
2. Computer Love
3. Pocket Calculator
4. Dentaku
5. Autobahn
6. Radioactivity
7. Trans-Europe Express
8. Abzug
9. Metal On Metal
10. Home Computer
11. Music Non Stop

Ralf Hütter – ének, vocoder, Synclavier
Florian Schneider – vocoder, beszédszintézis
Fritz Hilpert – zenei adatmix
Karl Bartos – programozás