BD, Pink Floyd Records 2024
Ismét érkezett egy újabb Pink Floyd újrakiadás, melynek értékén, értelmén és létjogosultságán persze el lehet vitatkozni és el is kell gondolkodni. De, amíg a bandának olyan kiterjedt és elkötelezett rajongótábora van, amelyik mindent felszív, amit a különféle cégek az együttes neve, mint populáris márkanév alatt a piacra dobnak, valójában ugyanúgy minden menni fog tovább a maga útján, mint eddig is. Mint mondjuk, amit kishazánkban is tapasztalhatunk, a magyar rocklegendák hagyatékának bármi áron való széthordása és némi kis naponkénti aprópénzre váltása címszavak alatt.
Az, hogy a klasszikus Pink Floyd eredetileg nagyon is ellenezte a kapitalizmus ezen vadhajtásait, senkit se tévesszen meg! Más idők más dalai szóltak akkor, amikből mára szinte már csak a nyers biznisz maradt. Mert a világ, nem, hogy nem változott jó irányba a virággyerekek énekeitől, de dekádról-dekádra egyre önzőbb, rosszabb és gonoszabb hely lett.
Sajnos nem csak a pénzszüret puszta ténye válik egyre zavaróbbá, de ráadásul Storm Thorgerson halála óta egyre kaotikusabbak is a különböző Pink Floyd újrakiadások. Nem elég, hogy a designt illetően és tartalmilag is megkérdőjelezhető egy-egy új elem, de az időzítések sem feltétlen úgy mennek, mint a csúcskorszakban, mikor többé-kevésbé kerek évfordulókhoz időzítve jelentek meg a felturbózott archív anyagok.
Az 1976-ban rögzített és 1977-ben megjelent Animals albumhoz például 2018-ban készült új mix, valamint borító. Mely aztán négy év csatározás után, 2022-ben látott napvilágot. Egy fia bónusz nélkül, miként a szövegíró Roger Waters által írt ismertető sem kerülhetett az újrakiadásokba. Így a 2022-es kiadványokba az eredeti sztereó hang mellett csak és kizárólag a 2018-as remix mehetett. Kimaradt a korabeli quadrofon keverés, a Pigs On The Wing hosszabb, teljes változata, valamint az 1977-es In The Flesh Tour koncertfelvételei is. (Ráadásul a Pigs On The Wing part 1 & 2 minden újrakiadáson sztereó maradt, a térhatású keverésekben is.) A meddő vitatkozás szintén nem kímélte az 1976. december 3-i borítófotózáson készült promóciós filmecskét sem. Minden ment a levesbe, ami David Gilmour vétója alapján kiadásra alkalmatlannak ítéltetett.
A 2022-es díszes összkiadás, benne az új DVD és Blu-ray változatokkal tehát csak az 1977-es sztereó keverést, a 2018-as szeteró remixet és a 2018-as surround remixet tartalmazza. Ugyanez a helyzet a 2022-es önálló BD kiadással is. Azonban a szintén ’22-es Dolby Atmos Mix akkor dobozban maradt és csak két évre rá, idén május 17-én adták közre. Egy olyan Blu-ray lemezen, mely tartalmilag minden egyéb tekintetben megegyezik a 2022-es kiadással, ezáltal gyorsan feleslegessé is téve azt.
A frissebb kiadvány tehát négyféle verzióban tartalmazza az Animals albumot, melyből csak a James Guthrie által készített 2022-es Atmos mix számít érdemi újdonságnak. Ha egyáltalán. Ugyanis az eredeti anyag morózus tömbszerűségét feladó, lágyabb, csilingelőbb és szellősebb 2018-as változat már így is kellően eltávolodott az album eredeti üzenetétől és hangulatától. Az 5.1-es keverés pedig rátett egy lapáttal, mely a hangszerek és a hangzás panorámázásával még inkább egy szimpla zenei élmény felé tolja az eredetileg zeneileg, szövegileg és arculatilag is elég depresszív, erősen társadalomkritikus alkotást. Sajnos vagy nem sajnos, mindenki maga döntse el, a 2018-as surround és a 2022-es Atmos keverés nem igazán különbözik egymástól. Abban viszont nagyon is megegyeznek, hogy jóval kevésbé nyomasztó a 2018-ban és 2022-ben felújított Animals anyagot hallgatni, mint az eredetit.
Míg a 2018-as remix 2022-es LP-, CD- és összkiadása egy, az eredetitől messzire eltávolodó hangulatú, amolyan modern indusztriál borítót kapott, addig az önálló Blu-ray egy folyóparti, esti repülését mutatja be Algie malacnak, a kettős hőerőmű fölött.
A StormStudios persze ezúttal is élt a lehetőséggel, hogy felfrissítse, felújítsa, egyben aktualizálja az arculatot, így az 2024-es BD kiadás egy Pink Floyd témájú, Animals feliratokkal díszített díszkivilágítás-sorozatot bemutató fotósorozattal újította meg a Battersea erőműpáros és a repülő disznó témáját.
Mivel maga a hőerőmű egykor Britannia büszkesége volt, míg a hetvenes évek második felére a leszerelt és bezárt Battersea A pedig már egy lepusztult és elhagyatott szemétdombbá vált, Waters jó érzékkel látta meg a London szívében elhelyezkedő épületegyüttesben a birodalom leépülésének metaforáját.
Ehhez képest ez a mostani csiricsáré önfényezés erős kontrasztnak tűnik. Bár valóban rendkívül jól néz ki a 2024-es frontborítót, a mellékelt képeslapot és a booklet lapjait díszítő színes fotósorozat. Azonban ez már inkább csak Disneyland és Lutra album, a javarészt ötven-, hatvan- és hetvenéves, a jóléttől eltunyult örök kamaszoknak, mint valódi művészet. Tévedés ne essék, önmagában ez a profi épületfestés simán lehetne művészet, akár még magaskultúra is, ha érdemi mondanivaló társulna mellé! Azonban az eredeti művészi mondanivalóval ellentétes tartalom, ráadásul egy olyan 2024-es kiadási dátummal, amihez nem igazán köthető semmiféle kerek évforduló, ez így leginkább csak egy újabb pénzbehajtási akciónak tűnik. Amihez persze örömmel csatlakozunk mindannyian, a Pink Floyd rajongás túltolásától kissé már agyalágyult gyűjtők és egyéb fanatikusok. De azért ez mégiscsak az, ami.
Money, money, money
Always sunny
In the rich man’s world
Szóval jó a 2024-es cuccot nézegetni. A térhatású hangsávokat is el-elhallgatja az ember. Mondjuk társaságban, borozgatáshoz, háttérzeneként. De, ha az igazi művészi mondanivalót akarjuk, egy-egy odaszánt, komoly, valódi zenehallgatás alkalmával, akkor maradnak a korabeli LP és kazetta kiadványok, illetve Doug Sax 1992-es verhetetlen remasztere, az 1992 és 2010 közötti hivatalos CD és MC kiadásokról.
A szerző a Hungarian Pink Floyd Club elnöke. A cikksorozat részleteket tartalmaz a készülő Pink Floyd könyvből. Minden jog fenntartva. A cikk utánközlése részben, vagy egészében, kizárólag írásos engedéllyel lehetséges!
