– Debreczeni Ciki interjú
2025. december 26-án különleges ünnepi koncertre készül az Omega Testamentum. A formálódó nagy buliról és a zenekar előző időszakáról kérdeztük Debreczeni Ferenc zenekarvezetőt, az Omega legendás dobosát. De persze Ciki és Jozé beszélgetésében azért a távolabbi jövő tervei is felsejlenek.
Talán vegyük ott fel a fonalat, hogy tavaly is voltatok és a tervek szerint idén is játszotok a Barba Negrában az év végén.
Igen, az történt, hogy elmúlt egy év, és arra gondoltunk, hogy mi lenne, hogyha felfrissítenénk a tavalyi koncert kellemes hangulatát. Ismét találkozzunk, lássuk egymást, illetve, hogy lássuk, mi változott, úgy a közönségben, mint magunkban.
Mire számítasz, illetve miben lesz más ez az előadás, mint a korábbiak?
A közönségben szerintem megvan a kíváncsiság, mert egy koncert kivételével idén gyakorlatilag nem voltunk Budapesten a Testamentummal. Koncerteztünk vidéki településeken, Szlovákiában, Csehországban és Erdélyben. Tehát mivel inkább a vidékre és a külföldre helyeztük a hangsúlyt, így ideje már ismét a fővárosban muzsikálni. Elsőként egy adventi időpontra gondoltam, a karácsony közeledtével. De aztán a Barbától kaptuk egy felkérést, lehetőséget, hogy december 26-án, karácsony másnapján miénk a pálya. Így végül arra a napra tettük a koncertet és őrizzük továbbra is a lángot.
Jelenleg a felkészülés zajlik. Aminek a lényege, hogy frissíteni fogjuk a műsort. Tehát valamivel másabb lesz a program, mint eddig, ezért új nótákat is be fogunk hozni. Már le van adva a srácoknak, most mindenki otthon tanulja azt a két Omega dalt, ami a Testamentum műsorában újnak számít. Valamint szintén folyamatban van egy új dal megalkotása is. Éppen a héten megyek stúdióba egy provizórikus feljátszásra, hogy aztán könnyebb legyen összehozni a szöveget meg a zenét, a ritmus alapot a basszussal, meg oda kell figyelni a szótagszámra, a hangsúlyokra. Tehát most ilyen előkészítő szakaszban vagyunk. Van még másfél hónapunk, szépen haladunk.
Mit lehet tudni a decemberi koncert vendégeiről?
Arra gondoltunk, hogy ismét jó volna egy-két vendégelőadóval feldobni a műsort. Volt régen a pécsi Omega Fan Club, ami 1979-ben alakult, aminek tagja volt Rudán Joe is. Eszembe jutott, hogy mi lenne, ha meghívnánk? Mikor felhívtam, Joe nagy örömmel fogadta a meghívást. Így aztán megegyeztünk, hogy a Rudán Joe Akusztik lesz az est vendége. Valamit, Joe az Omega Testamentum műsorában is fog énekelni. Azt mesélte, hogy annak idején, amikor elkezdte a rock műfajt művelni, az Addig élj volt a kedvence. Mivel a dalt már jó régen, Őriszentpéter óta nem adtuk elő, ismét ideje felfrissíteni.
Valamint jönni fog még Abaházi Csaba is. Őt meg akkor kértem fel, amikor a Retro Rádió meghívott egy műsorra. Beszélgetünk, ment a felvétel, és egyszer csak váratlanul rákérdeztem: „Figyelj, Csaba! Nem akarsz eljönni egyet énekelni?” „Micsoda, miről beszélsz?” – kérdezett vissza. Majd még akkor ott, adásban megegyeztünk, hogy igen, bevállalja. Tehát Abaházi Csaba is el fog énekelni egy-két Omega nótát az Omega Testamentum műsorán belül.
Akkor ez tényleg egy különleges alkalom lesz…
Igen. De persze ildomos is dolgoznunk, muszáj frissíteni a műsort. Elég sok rajongónk van, akik elkísérnek minket koncertről koncertre, és hát, ha már másnak nem is, de minimum nekik kell időnként újat mutatni. De ez egyben egy gesztus jellegű dolog is. Mert nincs mese, ott vannak ők, az állandóan koncertre járók, akiket érdemes minden szempontból figyelembe venni, hogy tényleg legyen kicsit más a műsor. Például a show jellege, eltérő dalsorrend, új nóták, egy kicsit újabb hangvétel. Miközben egy kicsit a színpadi körülményeket is megváltoztatjuk, hogy legyen az Omega Testamentum előadása egy kicsit a jövőbe mutató is.
Mit értesz ez alatt?
Annyit elárulhatok, hogy született egy tervünk, egy menetrend, ami kapcsán majd rendesen fel kell pörgetni az eseményeket, és nagyon át kell gondolni, hogy mit, miért és mikor teszünk.
Sejtem mire gondolsz, de inkább te mondd ki!
Egy évfordulós nagykoncertre, ahogy azt más előadók is mondják, amivel 2027-ben tisztességesen meg tudjuk ünnepelni az Omega 65. évfordulóját. Odáig viszont szeretnénk tovább frissíteni, színesíteni a műsort. Például az előbb említett új dallal és a korábban már megszokott omegás elemekkel, látvánnyal is.
Visszatérve az elmúlt bő egy évetekre, milyen volt a 2024-es, ’25-ös Omega Testamentum turné fogadtatása? Milyen volt a külföldi-, az erdélyi-, vagy éppenséggel a felvidéki közönség reakciója?
Hála Istenek, a lengyeleknél volt a legkiemelkedőbb fogadtatás. Akkor éreztem, hogy átfordul a dolog és most már minden rendben lesz. Ugye tavaly Budapesten és Varsóban is a Scorpions-szal muzsikáltunk és hát ott volt az az igazi fordulat, amikor azt láttam és azt éreztem, amit a régi időkben. Egy fesztiválon léptünk fel, ahol rajtunk kívül zenélt még a Europe is, és a régen látott, régen hallott lelkes ováció fogadott minket. A zenésztársaim a Testamentumból is meglepődtek, majd hangot is adtak annak, hogy: „Ciki, ezt nem gondoltuk volna, hogy tényleg ennyire ismertek vagytok Lengyelországban.” Képzelheted! Varsóban kimentünk a színpadra és rögtön taps fogadott minket. Majd, mikor meghallották az első akkordbontást például az Időrabló-ból, felhördült a közönség. Ezek nagyon jó érzést adnak a zenekarnak, és egy igazi fordulópont volt számomra, hitelesítettek minket.
Utána aztán szép sorban jött a többi koncert is, hasonló fogadtatással. Brassó, Prachatice, Alsószeli, Balatonszárszó, aztán például a siófoki szilveszter, ami szintén nagyon jól sikerült. Hatalmas szeretettel honorálta a közönség a műsorunkat, boldog arcokat láttunk a színpadról, a Barba Negra is ide tartozik. Látjuk, halljuk a visszajelzéseket. Tudod, idővel ténylegesen érezni lehetett a pozitív fogadtatás különbségét.
Konkrétan mire gondolsz?
Tudod, mi a színpadról látjuk a közönséget, ahogy megvilágítja a fény, ami ugyan a színpadra szól, de azért van fényszűrődés és fentről is lehet látni a lenti arcokat. És határozottan érzékelhető volt, hogy megváltozott valami. Ezeken a fellépéseken már nem olyan szomorkás arcokat láttunk, mint a korábbiakon, tehát a két évvel ezelőtti koncerteken, amiken gyászos hangulat uralkodott. Nincs mese, hát elmentek a srácok, hirtelen hárman is itt hagytak minket. Ami gyász érthetően ott volt minden alkalommal, bennünk is. Meg persze láttuk az arcukon is, hogy örültek, hogy ott vannak, de azért közben nekik is zokog a lelkük. Most viszont már kifejezetten boldog arcokat lehetett látni a színpadról. Úgy tűnik, letelt a gyászidő és úgy éreztem, hogy most már felszabadultabbak a rajongók. Tudnak örülni annak, hogy azokat a dalokat hallják viszont, abban a stílusban, azzal a feelinggel eljátszva, mint annakidején. Mert hát ez a lényeg, a zenei örökség fenntartása.
Amit még nagyon fontosnak tartok és egyben ez az én szerepem ebben, hogy hűen adjuk vissza azt a fajta muzsikát, amit az Omega csinált. Nem másítjuk meg, nem akarjuk átírni, hanem a lényeget adjuk vissza. Ami persze azt jelenti, hogy korrekten kell lejátszani, mert rossz utánzatokból van elegendő, és hát azért eléggé giccsparádé tud lenni, amikor megpróbálják leutánozni Meckynek a mozdulatait, a fordulatait, a hajlításait. Azt azért nem kéne. Sokkal inkább, hogy az Omega zene szólaljon meg, legyen az, ami. De közben azért mégis mindenki bele tudja még adni mellé a saját egyéni, zenei érzésvilágát, ezáltal lesz hiteles.
Említetted, hogy frissíteni kívánjátok a látványt is.
Igen, eddig direkt nem mutogattunk a háttérben, a LED-falon, az elhunytakat, a régi Omega tagokat. Mert nem akartam, hogy kellemetlen érzéseket keltsen bárkiben, akár bennem is. De most, hogy leteltek a gyászévek, egy-két képet, filmkockát már merünk majd vetíteni. Mert igenis, ezzel is emlékezünk majd rájuk. Nem titok, sokszor jött a kritika, hogy valakik szerint én elfelejtettem a régi tagokat… Ez nem igaz! Én minden nap velük együtt élek. De hát a színpadon, közönség előtt, nem olyan egyszerű ezt úgy előadni, hogy ne legyen mellé negatív kritika is. Mert jó, gondolhatok akármit az intrikákról, de azért nem mindegy… Mert amikor ezek a dolgok elhangzanak, leíratnak, nagyon mély nyomot hagynak bennem, másokban is. Most viszont, azért merek így három év után többet mutatni az Omega múltjából, hogy már –idézőjelben- leteltek a gyászévek. Mert hát sajnos így is, úgy is, mindenféleképp tovább gyászolunk, de a színpadról, ha jön a muzsika, most már inkább azt érzik, hogy ez az Omega zenéje, amit régóta szeretnek, aminek a hallgatása örömet okoz. Csak nem azokkal az előadókkal, mert sajnos már csak egyedül én tudok jelen lenni, a színpadra lépni. De egyvalamit mindannyian nagyon szeretnénk, továbbra is őrizni a lángot!
Fotók: Slezák Tibi, Jozé / TTT Nemzeti Rockarchívum
