Kultúrbarlang

A 2007-ben elhunyt emigráns költő, Mózsi Ferenc ’Imantra’ (1989) című kötetének verseit vitte lemezre Hobo 1996-ban egy akusztikus blues albumon. Idén vinyl-formában is megjelent a gyűjtök számára ez az anyag – és persze ez a hanghordozó is reneszánszát éli mostanában. Az albumot a Magyarországon Vida Dénesként született filozófus-tanító, a szintén emigrációban élt Abhay Narayan emlékének ajánlják.

Valláskritika, társadalomkritika, rendszerkritika, morális kritika – mindent kételkedve szemlél a költő és ez egy helyes szemlélet: a kételkedés vitte vagy viszi előre az emberiséget, a változás, a változtatás kényszere. „A mulasztás következetlenség” – jelenti ki, mindent meg kell ragadni arra a bizonyos változásra. Alkossunk és akkor tényleg üres lesz a templom nélkülünk. A templom itt a világ, ember nélkül elvileg üres, jelenlétünkkel valóban töltsük meg: elérhetjük, hogy ne körülményeink közönyében fuldokoljunk. Örökérvényű gondolat és bár nem hangzik jól, ráismerünk magunkra.

Nem vagyok irodalmár, nem vállalkozom mély műelemzésre, de hallom a versekből a kétkedést, a világ, az egyház vagy az ember iránt, erre néha ráerősít Hobo gúnyos hanghordozása, mely szintén célba talál. Szembekerül egymással a Biblia és a valóság, aztán rájövünk, hogy sok esetben a kettő mégis együtt jár. Egy olyan világ tárul elénk, amiben nagyon sok dolog nincs a helyén, ahol olyanok hozzák a törvényeket, akik nem a javunkat akarják, ahol repedő bálványokat bámulunk, ahol még felebarátság nincs. „Most imádjunk vagy ne?” – teszi fel a kérdést a költő Istennek, majd jön a válasz többszőr is a megszólított oldalról, a Szentírásban olvasható: „Én vagyok az úr, a te Istened.” Hallunk egy felszólítást, szintén a Szentírásból: „Ne legyen idegen istened.”  És csak kapkodjuk a fejünket, hova álljunk. Talán azért olyan a világ, amilyen, mert sokan nem a megfelelő istent vagy rendezőelvet keresik, vagy egyszerűen sokan nem jó helyen vannak ezen a bolygón. Kik azok az „ők”, akik írják a törvényeket? Nincsenek nevesítve, de mi tudjuk.  A turbulenciát alátámasztja a sok ellentmondás: „A való nem valós”, „a lényeg nem lényegtelen”, „tanúsítom, hogy nem tanúskodom”, „mégis feltámasztható vagy és keresztrefeszíthető”. Megoldást nem kínál a költő, nekünk, az embernek kellene feloldani a sok ellentmondást. Az album végén hallható isteni meditáció nem hangzik túl optimistán.

Nem csak parancsolatok, mantrák is hallhatók itt, melyek a gondolkodás eszközei, mely emberré teszi az embert. Kelet és nyugat találkozása, talán onnan, a messzi keletről kellene tanulni itt, nyugaton. Nem egy országról, hanem az emberről szólnak a strófák, nagyobb távlatban szárnyalnak a költő gondolatai. Otthonunk a nagyvilág, nem ugyanazt a nyelvet beszéljük, mások a szokásaink, mégis ugyanahhoz az emberiséghez tartozunk és ugyanahhoz a káoszhoz.


Tóth János Rudolf kiváló zenét komponált a versekhez. Jórészt rövid gitárfutamokat ismétlődve hallunk a versek alatt, több-kevesebb variánssal, ám nagyon ötletesen tálalja őket és Hobo versmondása alatt nem lehet nem odafigyelni játékára. Azért emeljük ki, ez egy verslemez, a zene csak másodlagos, ha úgy tetszik, kísérő szerepet tölt be.

Mózsi Ferenc örökzöld témákat boncolgat verseiben, gondolati központjában az ember található – aki ezt a világot teremtette. Nem tökéletes, ebben élünk. ettől függetlenül jobbá lehet tenni, igény volna rá, rengeteg a tennivaló.

Verscímek:

A oldal
1, Ne paráználkodj! (7.parancsolat)
2, Ne kívánd felebarátod házát, feleségét… (10.parancsolat)
3, Nem kaphatok jobb tanácsot…(8. és 9. mantra)
4, Tanúsítom… (9.parancsolat)
5, Ne csinálj magadnak istenszobrot… (2.parancsolat)
6, Szellemi szellőztetés (3.mantra)
7, Most imádjunk, vagy ne? (5.mantra)

B oldal
1, Nem csak gondolatban tisztelgünk… (1.parancsolat)
2, Ne legyen idegen istened rajtam kívűl! (6.mantra)
3, Ha a világon mindenki Bartók volna (6.parancsolat)
4, Ne ölj! (6. parancsolat)
5, Isten meditál (11.mantra)

Zenészek:

Hobo– vers, ének
Tóth János Rudolf – gitár, ének, basszusgitár, dobprogram, zenei rendező
Ferenczi György – ének, szájharmonika, basszusgitár, hegedű
Marosi Zoltán – billentyűsök
Vasvári Béla – basszusgitár
Solti János – dob, ütőhangszerek