Mascot Label Group

Bár Jan Akkerman több évtizede nem játszik a Focusban, előfordult, hogy összejöttek Thijs van Leerrel zenélni egy kicsit. Legújabb koncertalbumán ugyan nem játszik egykori legendás társa, a Focus mégis jelen van, hiszen a dalok döntő többsége Hollandia kultikus progrock-formációjának repertoárjából való, megspékelve Akkerman szólókarrierjének kiemelkedő pillanataival.

A gitáros nem akarja átlépni múltja azon korszakát, amikor a legnagyobb sikereit aratta. Ki is választott darabokat a kvartett legnépszerűbb szerzeményeiből, egy kicsit átpofozta, egy kicsit lerövidítette őket, mert az már sajnos nem járja, amikor a zenészek hosszú improvizációs darabokkal szórakoztattak egy nagyobb létszámú közönséget. A Tik-Tok rombolta közízlés már csak ilyen: öncélú magamutogatásnak hat egy hosszabb improvizációs betét. Egy nem szomjas szakértő így elemezte Don Airey önálló szólóját a Deep Purple 2019-es fellépésén: „Időhúzás!” Itt tartunk.

Természetesen zseniálisak a régi szerzemények teljes fényükben, ám Akkerman ezeket úgy alakította át vagy vette rövidebbre, hogy sikerült újat hozzátennie. Például a ’Focus III’ album harmincperces zenefolyama, az Anonymus egy mindössze négyperces összegzésben került az albumra, de olyan tömör, virgás futamokkal töltötte meg, hogy csak kapkodjuk a levegőt. Ami a lemez végére a Focus két legismertebb szerzeménye, a Hocus Pocus és a Sylvia került megspékelve zenei betétekkel, amiket nem hallunk az eredeti felvételeken. A Hocus Pocusból kimaradt a jódlizás, van is hiányérzetem és nem pörög fel úgy, ahogy azt megszoktuk. A Sylviát egy teljesen más hangszeres téma vezeti be, ebből bomlik ki a legendás sláger, ami aztán le is zárja a teljes hanganyagot.

A gitáros szólópályafutásából is szemezget, öt dalt választott ki innen. Kettőt a 2019-es ’Close Beauty’ albumáról, mely a jelenlegi állás szerint a legutóbbi stúdiólemeze, szóval, az elmúlt 25 évben amúgy sem vitte túlzásba a stúdióalbumok kiadását. Hallgatva ezt az élő felvételt egyértelmű, hogy a szólófelvételeken jobban elengedi magát, valamivel hosszabbak az improvizációk, nem ragaszkodik az eredeti struktúrákhoz, mint a Focus dalai esetében, Ez azért is lehet így mert, a jazz szabadabb zene, esetében nem olyan szigorú kritérium a strukturáltság, mint a rocknál, bár igaz, a hetvenes évek első felében számos rockbanda, beleértve a Focust is, áthágta ezeket a határokat.

Nem meglepő módon egy gitárcentrikus albummal van dolgunk, mégis halljuk a többi hangszer kiteljesedését, remek basszus, billentyűs és dobos részek csendülnek fel.

Bár Jan Akkermant manapság inkább a jazzgitárosok kategóriájában tarják számon, számos rockos futamot hallunk és olyan legendás Focus-témát, amely azt bizonyítja, hogy ő a rocktörténet egyik maghatározó gitáros egyénisége. Jan idén 80 éves lesz, ám ezen az albumon egyáltalán nem hallunk totyogós, öreguras zenei megnyilvánulásokat. Zenekarával virtuóz, dinamikus, kifejezetten dögös, futamokat produkál – nem csak a Focus-szerzeményekben. Aki a Focusra esküdött a hetvenes évek elején, ez az album sem hagyhatja hidegen és azt bizonyítja, hogy a holland muzsikus jazzben és rockban is maradandót tudott alkotni.

Dalcímek:

01. Spiritual Privacy
02. Answers Questions – Questions Answers
03. Focus 2 
04. Focus 1 
05. Palace Of The King
06. Anonymous
07. Big Sur
08. Tommy’s Anniversary
09. Piétons
10. Hocus Pocus
11. Sylvia

Zenészek:

Jan Akkerman – gitár
Marijn van den Berg – dob
David de Marez Oyens – basszusgitár
Coen Molenaar – billentyűsök