Az Iron Maiden jelenleg is zajló félévszázados jubileumi turnéját megdobták még egy moziélménnyel is, mely nagy léptékben áttekinti a banda ötven évét. Százegynéhány percbe csak ez a szemlélet fér bele.

Némi ellentmondást takar, hogy a történet nem 1975-től, a megalakulás évétől kezdődik, hanem az évtized végétől, amikor már Paul DiAnno /1978-tól/ volt a frontember. A hetvenes évek végén a brit gazdaság mélypontra került az olajválság miatt, az ír polgárháború sem csitult, jött Margaret Thatcher, a Vaslady, aki kíméletlen kézzel avatkozott bele a szigetország történelmébe. Egy rövid vágást látunk erről a korról, de máshol is elhangzott, hogy az események hatást gyakoroltak a Brit Heavy Metal Új Hullámának kialakulására, melynek a Maiden már a kezdetén az egyik vezető zenekara volt. A továbbiakban egy rövid animációs filmben Eddie két Thatcher-állarcos punkkal hadakozik és ez is azokra az évekre emlékeztet. Ami Eddie-t illeti, többszőr is feltűnik a mozgó képeken különböző reinkarnációiban. Az imidzsek jól ismertek a lemezborítókról, legyen az a ’Piece Of Mind’ gumiszobába láncolt figurája, a ’Powerslave’ egyiptomi múmiába oltott fazonja, vagy a ’Live After Death’ koncertfelvétel sírból kitörő zombija.

A filmet a zenekar tagjai narrálják, ilyenkor csak a hangjukat halljuk, az alkotók a korai felvételeket tették a narrációk alá, egy-egy korabeli nyilatkozathoz, interjúhoz adnak képi megjelenítést is. Ez annyiból jó, hogy a történet szála egy pillanatra sem szakad meg, ugyanakkor mindig kiírják, éppen kinek a hangján folyik a történet elmesélése. A képek korabeli TV-műsorokból, video/DVD-anyagokból lettek összeállítva. Még a ’Behind The Iron Curtain’ filmből is láthatunk olyan pillanatfelvételeket, melyek a Maiden első magyarországi fellépésén készültek 1984 augusztusában.

Viszont a zenekaron kívül megszólalók feltűnnek a koncertfelvétek közt. Akadnak köztük jól ismert zenészek (Lars Ulrich, Gene Simmons, Tom Morello, Scott Ian), újságírók és más nem igazán ismert figurák, akik foglalkozását is feltüntetik. Ebből nyilvánvaló, hogy a P. Mobil mellett van a világon még egy olyan rockszextett, mely – Schuster Lóri szavait kölcsön véve – a munkások, a parasztok és az értelmiség kedvenc zenekara. Bruce Dickinson el is mondja egy koncertrészletben, hogy nem érdekes, ki honnan jön, aki ott villázik a közönség soraiban, az a Maiden-család része. Egy dolog biztos és ezt a film is hangsúlyozza, hogy a nekik van az egyik legösszetartóbb és leglelkesebb rajongótáboruk a világon.

Pár észrevételt tennék. Az egyik, hogy aránytalanul sok időt vesz el az első Vasfüggöny mögötti koncertek elbeszélése 1984-ből. Azt sem értem, miért csak a lengyelországi eseményekkel foglalkoznak, a magyar fellépés tényét (a már említett képkockák ellenére) meg sem említik. Pedig az egy meghatározó mozzanat volt Maiden karrierjében (a tagok is emlékeznek rá), hiszen egyes hírek szerint addigi működésük legnagyobb létszámú közönsége előtt játszottak. A korabeli hírek szerint több mint 50 000 ember tombolt a Budapest Sportcsarnok parkolójában, magam is emlékszem a hatalmas tömegre. A másik, amivel nem nagyon tudtam mit kezdeni, minden átmenet nélkül a film közepén a nyolcvanas és kilencvenes évek háborús történéseit (Közel-Kelet, Jugoszlávia) kezdték el taglalni az érintett területekről származó rajongók szemszögéből, akik a Maiden iránti rajongásukat kötötték a háborús élményeikhez. Harmadszor Clive Burr-nek több időt kellett volna szentelni, nem sok szó esik róla, pedig a 2013-ban elhunyt dobos szerepe az első három albumon elvitathatatlan.

Semmi lényegest nem hagytak ki az alkotók, hiszen benne van Paul DiAnno kiszámíthatatlan viselkedése, mely kirúgásához vezetett, Steve Harris és Bruce Dickinson egoinak párharca, ez már Bruce 1981-es csatlakozásakor fennállt és a kilencvenes évek első felének válsága, mely Adrian Smith, később Bruce távozásához vezetett. Őszintén, bár nem hosszan taglalják, a Blaze Bayley-érát, hálásak a Dickinson helyére lépett frontembernek. Azt gondolom, van is miért, hiszen a zenekar vele túlélte a nehéz éveket és Blaze-zel is megalkottak olyan dalokat, melyek a mai napig részei a koncertprogramnak.

Egy jól megkomponált dokumentumfilm született a jubileumra, még az új dobost, Simon Dawsont is felvillantják, ő 2024 végén lépett az egészségügyi okok miatt visszavonult Nicko McBrain helyére. Akik jól ismerik az Iron Maiden történetét, annak sok újat nem mond a film, Bruce Dickinson nyilatkozta is a május 5-i világpremieren, ez azoknak is készült, akik eddig nem ismerték őket.