A harmadik, záró részben Dudi Kugli tagságait és vendégszerepléseit jártuk körül.
Akkor térjünk át a Kugli zenekarra! Ismerted őket a hőskorszakban, amikor indultak?
Nem, akkor még nem. Az együttes vezetőjével, Gönczy Gabóval a Brillantin zenekarban játszottunk együtt, ő mesélt nekem a Kugliról. Szóval akkoriban még csak hírből ismertem őket. Később, amikor már elő lehetett keresni a régi anyagokat, mutatott felvételeket is – ezek egy része egyébként ma már az interneten fent van.
Én pakoltam fel, szép sorban, miután összebarátkoztunk és megkért, hogy segítsek…
Gondolhattam volna, akkor helyben vagyunk. (nevet)
Mikor hallgattad azokat az archív Kugli-felvételeket, milyen volt az első benyomásod? Foglalkoztatott a dolog, vagy csak elmentél mellette azzal, hogy ez Gabó másik zenekara?
Inkább csak érdekességképpen mutatta, nem volt olyan távlati terv, hogy hú, csináljunk mi is valami ilyesmit. Gabó ugyan mindig tervezte, hogy az eredeti tagokkal újra összerakja a Kuglit, de mi a Brillantinnal akkor még nem voltunk benne. Aztán később egyszer sikerült tető alá hozni, de sajnos már nem mindenki tudott részt venni benne.
Ha jól emlékszem, 2007-ben volt az első nosztalgia-koncert.
Igen, így van. Nyilván a Brillantin miatt hívott be engem is a csapatba.
Mit mondott, miért van rád szükség?
Billentyűsként számított rám. Akkoriban az a Brillantin-felállás már nem ment, én sem voltam állandó tag, csak ha segíteni kellett: helyettesíteni vagy beugrani. Az eredeti Kugliban egyébként nem volt hangsúlyos a billentyű, csak egy-két dalban voltak szólamok, de Gabó valamiért nekem szánta azt a szerepet. Az alapcsapatból ott volt még Vrana Tomi és Gönczy Laci. Sajnos Gyurma és Sama már nem éltek, Major Laci pedig nem vállalta a fellépést. Ha jól emlékszem, végül Bíró Gyuri fiával, a kis Gyurmával kezdtünk el dolgozni. Előtte egy rövid ideig még Birkás Attila is képben volt, de vele talán fel sem léptünk, csak próbáltunk, felvételeket és klipet csináltunk. Mivel Gyuri fia ismerte az összes dalt, adta magát, hogy vele indul el a történet újra. Így belegondolva, valószínűleg azért hívott engem, mert Major Laci nem vállalta a gitárt. Valahogy kellett valami plusz, én meg kéznél voltam.
Milyen érzés volt előadni ezeket a dalokat? Az átkosban elég markáns életérzést képviseltek. A Kugli programja afféle fricska volt az akkori rendszernek.
Nekem tetszettek a szövegek, de zenészként én mindig „alulról hallgatom” a dalokat: a dob-basszus alapra építem fel magamban a dolgokat, és inkább ezt a részét értékelem először. Összességében viszont nagyon egyben van a zene a szöveggel, megfogott a hangulata. Jó volt játszani ezeket a számokat. Az elején kicsit tanakodtam, mit is vigyek bele, mert ez a műfaj nem volt annyira ismerős nekem. Én hatalmas Rolling Stones-rajongó vagyok, az egy másféle rock and roll, de ez a fajta rockzene is tetszett, jó feladat volt. Nagyon élveztem a koncertek hangulatát, ez az, amit nem tudok elégszer hangsúlyozni.
Hogy fogadott téged a publikum, illetve miként a zenésztársak?
Szerintem jól, nem volt ebből semmi probléma. Mindenki örült, hogy összeállt a csapat abban a formában, ahogy éppen lehetett. Nem éreztem semmilyen ellenállást, szívesen fogadtak.
Egy évvel később, 2008-ban készült egy lemez, részben archív anyagokból, részben újra feljátszott, betiltott dalokból. Majd 2010-ben egy újabb, ami két CD-vel nagyjából bepótolták az 1979-1982 közötti korszak daltermésének a felvételeit.
Igen, emlékszem. Az elsőn például a Gödör, az Ismerős hangok, az Alsó tízezer és A lift nem működik felvételein billentyűztem. Majd a másodikon jött az Apáink mind elmennek, a Számmal jelzett ember és a Rab vagyok. Menetközben változott is kicsit a felállás, mert Major Laci visszatért, és Gönczy Laci fiával, Andorral is próbálkoztunk. Arra már nem emlékszem pontosan, hogy Major Laci végül mennyire folyt bele a lemez munkálataiba. Én kétszer is megfordultam a Kugliban, és az az emlékem, hogy Laci bár eljött több bulira, de amikor én ott voltam, ő nem volt állandó tag. Persze lehet, hogy volt olyan felállás, amiben ő játszott, én pedig csak kisegíteni mentem. Nálam ugyanis mindig az volt a helyzet, amiről már beszéltem: a zenélésből élek, így voltak olyan produkciók, amik prioritást élveztek. Emiatt kellett végül kétszer is elhagynom a Kuglit. Bár sajnáltam, mert a koncerteket nagyon élveztem.
Milyen volt a zenekari dinamika, a hangulat akkoriban?
A többieket nem tartottam mindig könnyű embernek; sokat beszélgettünk, de sok mindenben másképp gondolkodtunk. Viszont a színpadon ez sosem látszott: ott mindig összeállt minden, és megtaláltuk egymást. Ezért is volt fájó a második kiválásom. Később, ha Gabó hívott, hogy be kell ugrani segíteni, mindig örömmel mentem, de állandó tagságot már nem tudtam vállalni.
Viszont azóta is láttunk téged afféle multi-instrumentalistaként: volt, hogy gitárosként, máskor meg basszusgitárosként ugrottál be, pont ott, ahol hiány volt.
Így van, volt egy-két ilyen eset.
Amikor először elmentél, az valamikor 2008 vége felé volt?
Igen. Akkoriban a Marót Vikiékkel volt nagyon sok fellépésem, és azt kellett előtérbe helyeznem. Ott szigorúbban is vették, hogy lehetőleg mindig én menjek, még ha volt is néha váltótársam. Felvetettem a Kugliban, hogy mi lenne, ha amolyan session zenészként maradnék: csinálok mindent, de nem vagyok ott a zenekar arcai között. Ők viszont ragaszkodtak az állandó emberhez, így akkor elváltak az útjaink.
Majd, amikor visszatértél, az már egy másik felállás volt, ugye? Valamikor 2010 májusában?
Igen. Úgy indult, hogy Gönczy Laci fiával, Andorral megvolt a két gitáros. Gabó úgy hívott, hogy most pluszban jönnék, tehát nem gond, ha bizonyos bulikra nem tudok elmenni. Aztán egy-két koncert után már Rózsa Zoli gitározott Andor helyett. Aztán Laci is kiszállt valamiért, így hamar megint ott tartottunk, hogy csak egy gitáros maradt és szükség volt rám stabilan. Ezt végül 2012-ig tudtam csinálni. Akkor már Nagy Viktor, azaz Tüdőfej énekelt. Vrana Tomi általában ott volt, de ha valamiért nem tudott jönni, én vettem át a basszusgitárt.
Abban az időszakban készült a harmadik album, a 2011-es Mindhalálig Rock ’n’ Roll, amin már szerzőként is bemutatkoztál.
Igen, részt vettem egy jól kidolgozott, lassú dal megalkotásában, melynek címe Átkozott pillanat. De tudod, ez úgy van, hogy amikor készül egy kompozíció, mindenki hozzáteszi a magáét, és megegyezés kérdése, kit tüntetnek fel. Nálunk ebben sosem volt vita, barátságosan lerendeztük. Nem feltétlenül egyedül írtam a dalokat, több szerzője volt mindnek, de mivel a billentyűnek elég nagy szerepe volt a hangszerelésben, én is bekerültem a stábba. Aztán egyeztetési nehézségek miatt ismét távoztam, de a barátság megmaradt, hiszen később is játszottam vendégként a négyes lemezen. Bár a tagság azóta is cserélődött, ha találkozunk, mindig szívesen üdvözöljük egymást.
Melyik dalokban hallhatunk téged?
A Mindhalálig Rock ’N’ Roll lemezre a Hit, remény és szeretet, a Szervezetünk ellenálló, az S.O.S., a 16-os kórterem, a már említett Átkozott pillanat és a címadó számot billentyűztem fel.
2016-ban miként folyt a munka? Csak feljátszottad a sávokat, vagy a hangszerelésbe, kidolgozásba is besegítettél?
Változó volt. Emlékszem, a Hajnalodik című dalnál még mélyebben benne voltam a folyamatban. De volt olyan is, hogy Gabó csak elhívott a stúdióba, megmutatta az alapokat, és kérte, nézzük meg, mit tudok rájátszani. Ott már Pásztor Brigi is billentyűzött, aki a hármason még csak vokalista volt, de néha én is beugrottam egy-egy szólamra. Valamiért ezekre a stúdiózásokra már ködösebben emlékszem, de a lényeg, hogy segítettem, ahol tudtam.
Összesen hány Kugli CD-n vagy hallható?
Az összes hivatalos újkori kiadáson: Visszatérés 2008, Megfizettek… 2010, Mindhalálig Rock ’n’ Roll 2011 és Hajnalodik 2016.
Mit gondolsz a Kugli helyéről a magyar palettán? Annakidején nem lehetett lemezük, mégis hamar fanatikus közönségük lett.
Nagyon sajnálom, hogy még gyerek voltam, amikor a Kugli a fénykorát élte, szívesen ott lettem volna már akkor is. Akik akkor voltak rajongók, azok közül sokan megöregedtek vagy sajnos már nincsenek köztünk, így a zenekar nincs könnyű helyzetben. Pedig a zenéjüket nagyon nagyra tartom, megérdemelné, hogy minél több emberhez eljusson.
Észak-Pesten és környékén vagy a Balatonnál láttál még valami maradványt abból a régi keménymagból? Elkötelezett, ötvenes-hatvanas arcokat házilag gyártott Kugli-pólóban, golyóval a nyakukban?
Valamilyen szinten igen, de sajnos a rendszeres klubéletet már nem lehetett fenntartani. Az első bulin még rengetegen voltak, a másodikon feleannyian, aztán szép lassan elapadt a dolog. De ez nem csak a Kugli problémája; szerintem a klubzenélés a kilencvenes években ment utoljára igazán. Megváltoztak a szórakozási szokások.
Szerinted ez minek köszönhető?
Talán a túl sok információ nyomja el az embereket. Ott a tévé, az internet, bármikor bármilyen zenét elérnek. Én mondjuk másképp működöm: ha a közelben Rolling Stones koncert van, tudom, hogy ott a helyem, mert az élő élményt semmi nem pótolja. A koncertnek van egy olyan légköre, amit otthon a hifit hallgatva sosem kapsz meg. Nem tudom, az új közönséget hogyan lehetne ezzel megszólítani, ebben nem vagyok szakértő.
Volt néhány jubileumi koncert is a részvételeddel. Valamint gyakran láthattunk téged azóta is, kisegítőként. Hol billentyűsként, hol gitárral, hol basszusgitárral…
Nagyon örültem, hogy ott lehettem a 35 éves jubileumi koncerten, és nagyon sajnáltam, hogy a 40 és 45 éves buliknál ez nem jött össze. Örömmel segítettem be bármikor, ha szükség volt rá, talán a járvány éveiben, 2020 és 2022 között volt a legtöbb ilyen alkalom; de abban is van jó, ha nem keresnek: ez azt jelenti, hogy újra összeállhatott egy stabil csapat, akiknek még hosszú évekig jó zenélést kívánok. Remélem, hogy az 50 éves jubileumról nem maradok le!
Milyen emlékeket őrzöl az aktív Kugli tagságaid és a gyakori beugrásaid kapcsán?
Csak ismételni tudom magam: minden egyes koncertet nagyon élveztem. A háttérben zajló munka és a próbák után a színpadon állni, átadni valamit a közönségnek és közben magunkat is jól érezni – számomra ez volt a lényeg. A Kugli fontos része volt az életemnek, mely mindig nagyon szép emlék marad.
Fotók: Dudi Archívuma, Kugli Archívum, TTT Nemzeti Rockarchívum, Kugli könyv projekt
A cikksorozat részleteket tartalmaz a készülő Kugli könyvből. Minden jog fenntartva. A cikk utánközlése részben, vagy egészében, beleértve az előzetesen közölt fényképeket is, kizárólag írásos engedéllyel lehetséges!
