MC – Proton, 1989
CD / LP – E-Music / Proton, 2026
2026. november 6-án jelent meg a Piramis Ajándék című albumának újrakiadása. Az új borítót kapott válogatás eredetileg 1989-ben látott napvilágot, műsoros magnókazettán. Majd sokáig – túl sokáig – árválkodtak a gyűjtői vitrinekben a Plusz és a Szeress között kihagyott helyek, míg végre most, komoly hiánypótlásként megérkezett a régóta várt CD- és nagylemez-változat is.

Valamikor 1987 második felében, a Senator végnapjaiban történt, hogy Som Lajos basszusgitáros, zenekarvezető komolyan elgondolkodott. Ismét vesztésre állt. Felfogása szerint a kommunisták három egyre vezettek vele szemben, ha az akkori, kilátástalannak tűnő zenekari helyzethez a Tűzkerék és a Taurus tudatos ellehetetlenítését, majd kívülről kieszközölt, módszeres szétbomlasztását is hozzászámolta. Egyetlen valódi nagy győzelmeként a nagy Piramis szintén tudatosan felépített 1976-os berobbanását, majd az azt követő ötéves diadalmenetét könyvelhette el.
Negyven éves volt, élete zenitjén. Úgy gondolta, hogy ha még ugyanennyit letudhat épen, erőben, egészségben – és lehetőleg javarészt a színpadon –, akkor elégedetten indulhat majd a másvilágra. A Piramis akkor lett volna tizenöt éves, míg a zenekar kicsinálása és a börtönrock sztorit kiváltó úgynevezett „aranyügy” is éppen öt éve történt. Aki egy kicsit is jobban ismerte őt, pontosan tudja, milyen fontosak voltak neki az évfordulók és az azokban rejtőző szimbolika. Így Lui fejében teljesen logikus volt, hogy az állami szervezetek és hivatalnokok egy jelentős részétől nem hivatalos bojkottot elszenvedő Senatort el kell engedni, miként az egyetlen ászként a zsebében lapuló Piramis-kártyát ismét ki kell játszani.
Fel is kereste egykori társait, a klasszikus felállás legendás tagjait: időrendben Köves Miklós „Pinyó” dobost, Závodi János gitárost, Gallai Péter billentyűst és Révész Sándor énekest. Voltak, akik készségesen és örömmel mondtak igent a reunionra: részükről akár egy nagykoncert, akár egy visszatérő lemez és országos turné is simán mehetett volna. Mások azonban kevésbé voltak lelkesek. Például Révész is – márpedig a mindig, mindenhol körülrajongott frontember, a zenekar arca nélkül nem sok értelme lett volna újra belevágni. Lajos akkor még erős és tettre kész volt, így nem roskadt magába. Úgy gondolta, ha ez ügyben is mandinert használ, másodjára némileg hátulról indít, talán menet közben kedvet kap „a Piramis pacsirtája”, miként hívta gyakran Sándort az ilyesfajta beszélgetésekkor.
Kigondolt hát egy keresztpromókra lehetőséget adó, profi médiakampányt, amely egy Piramis-könyvből, egy Piramis-aranyalbumból és egy hatalmas, közönségtalálkozóval egybekötött dedikálásból állt. A könyvet szépen meg is írta – ami később Piramis-vádirat címmel került a boltokba –, és a válogatásalbumot is elkezdte összeállítani. Csak éppen közben telt az idő, így a tervezett kiadások premierjei átcsúsztak az Úr 1989. esztendejére. Ha pedig ’89, akkor ’79 és Ifipark, a legnagyobb hazai siker, amit a közönség és a zenekar is csak „a nagy buli” néven aposztrofált. Őt ismerve ismét nem csoda, hogy jött az újabb idea: az aranyalbumra kiválasztott dalok közül, amelyiket csak lehet, annak a legendás koncertnek az anyagából kell felhasználni.
Elkészült hát a Piramis első hivatalos válogatása, amely ráadásul teljes egészében Som Lajos elképzelését, ideáit és akaratát juttatta érvényre. Először és utoljára. Az Ajándék kazetta aranytömböt formázó grafikája legalább annyira tudatos üzenet volt, mint dalok által esetleg kiváltott asszociációs füzér, illetve a végszó is. Kilenc dal a klasszikus Piramis 1976 és 1980 közötti felvételei közül, melyekből egy az első nagylemezen, négy A nagy buli LP-n és kettő az Erotika konceptalbumon jelent meg korábban. Miután Som Lajos kijárta, majd abszolválta az ezzel kapcsolatos nem kis papírmunkát, még további két felvételt adott az életmű keresztmetszetét bemutató gyűjteményhez. Az első a Kóbor angyal, szintén a ’79-es koncertről, amelyet egy szalaghiba miatt már a szóló közben lehalkíttatott. A másik pedig A dal, amelynek alapja úgyszintén az Ifiparkban készült. Ez utóbbi teljes egészében hallható, viszont a középrésznél elhangzik egy rövid szöveg, melyet Lui néhol „revans”, máskor „staféta” narrációként is emlegetett. Ebben nemcsak a rockzene hazai és saját akkori helyzetére kívánt reagálni, hanem állítólag még egy apró hiba elfedésére is szolgált. Bár utóbbit őszintén bevallom, én nem hallom, sok száz hallgatás után sem.
A maximalista Som ugyanis mereven elzárkózott, sőt irtózott attól, hogy szalaghibát, hangszeres- vagy szövegtévesztést tegyen közzé. A Piramissal és a Piramisról csak és kizárólag a legeslegjobbat szabadott publikálni – ez volt az alapelve. Amíg élt, zenélt és remélt, illetve amíg az ő kezében volt a gyeplő, ez nem is lehetett másként. Más kérdés, hogy később már, mikor legyengült, majd miután elhunyt, nem feltétlenül alakult minden úgy, ahogy ő eltervezte.
Mindenesetre Lajos ezt a két extra felvételt aztán később több alkalommal is fel szerette volna tenni A nagy buli tervezett újrakiadására. Például 2007-ben és 2012-ben is, a Piramis 35. és 40. évfordulójára tervezett összkiadásra. Nem rajta múlt, hogy a jubileumi Piramis-sorozatból nem lett semmi. Öt kiadóval is tárgyaltunk, de egyik sem állt kötélnek. Illetve aki sokáig hitegette, az is cserbenhagyta. (Furcsa fintora a sorsnak, hogy mikor 2022-ben egy újabb kiadó kérésére ismét elkészítettem a licenceléshez szükséges adatlapokat – Som Lajos korabeli elképzeléseit maximálisan szem előtt tartva –, végül valamiért az sem jelent meg a Som 75-re, illetve a Piramis 50-re.) De most végre CD-n és vinilen is elérhetővé váltak. Ráadásul a jó minőségű, kevert, maszterelt, utólag stúdióban rendbe tett és prózával kiegészített változatban – nem pedig olyan rossz minőségű bootlegként, amelynek kiadását Som akkor sem hagyta volna jóvá, ha az egyik karját kellett volna feláldoznia a megjelenés megakadályozása érdekében.
És akkor ide szükséges még egy fontos közbevetés. Méghozzá annak a híresztelésnek az eloszlatására, hogy A nagy buli eredetileg duplalemez lett volna. Nem, sosem volt ilyen terv. Akkor sem, ha most sokan felmordultak a monitorok mögött. Som Lajos ugyanis nem duplalemezben gondolkodott, hanem dupla, más néven gatefold borítót tervezett és terveztetett hozzá. Majd immáron másodjára is dühöngött, hogy a szép és jó lemeztervét valakik odafenn „a toronyban” elszabotálták.
Az első ilyen grafikai csonkítás az első Piramis-nagylemez megjelenésekor volt. Az 1976 karácsonyára tervezett kiadást addig halogatta a hanglemezgyár fura ura, míg sikerült áttolnia ’77 tavaszára, így annyit fékezett a Piramis-jelenségen, amennyit csak tudott – ráadásul részben a saját üzleti érdekei ellenében. Mindezt a veszteséget azonban az erdei cézár behozta a gyártáson, hiszen a Come Taste The Band ihlette csomagolástervet alaposan meghúzta, sőt némileg értelmetlenné is tette. A ’79-es eset mögött máig nem tudni, mi volt a valódi mozgatórugó a nyilvánvaló spóroláson és profitmaximáláson felül. Mindenesetre aztán másfél évre rá harmadszorra is ismételte magát a történelem, mert hasonló módon lett kiherélve az Erotika tervezett gatefold borítója és eredeti arculata is.
Aki egyébként egy kicsit belegondol, beláthatja, hogy nem is nagyon lett volna lehetőség duplát gyártani az idő rövidsége miatt. A nagy buli 1979. szeptember 23-án volt a Budai Ifiparkban. A kiadást pedig az állami hanglemezgyár illetékesei novemberre, a „harácsonyi” piacra tervezték, amit Som Lajos vaskézzel október 25-re módosíttatott, a klasszikus felállás első koncertjének negyedik évfordulójára. Arról már eltérnek a korabeli források, hogy végül mikor történt a valós megjelenés, de egy lemezt is bőven elég volt egy ilyen szűk időkeretben kikeverni, megszerkeszteni, a hibákat javítani, majd vágni, préselni és a borítóval, belső tasakkal komplettírozni. Som Lajos és Köves Pinyó egybehangzó visszaemlékezései szerint nem is nagyon volt több használható anyag a hibák miatt.
Som eleve egy lemezt tervezett, méghozzá az ő sajátos észjárása szerint: vagyis a nagy Piramis negyedik évfordulójára jelenjen meg a negyedik Piramis-lemez, négyoldalas borítóval, négy régi és négy új Piramis-dallal.
Ami elgondolást szépen meg is valósított. Más kérdés, hogy a borító elszabotálása miatt még egy évtizeddel később is zabos volt. Átkozta a vörös gazembereket, hogy tönkretették a négyoldalas, teljes változatot.
(Akinek pedig még mindig magas a cukra vagy a vérnyomása emiatt, nyugodtan nézzen csak utána, és mutasson akárcsak egyetlen korabeli lemezgyári iratot, zenekari munkaanyagot vagy nyilatkozatot, hogy duplát terveztek… Nem minden arany, ami fénylik. Napjaink rocktörténetinek hívott irományaiban ugyanis gyakran több a mese, mint a hiteles forrásokkal alátámasztható, valóban történelminek nevezhető tény.)
Szóval ’89-ben megjelent az Ajándék kazetta, amelyen javarészt A nagy buli módszeresen kiválogatott, stúdióban összerakott, szólista-utánjátszásokkal, minimális szövegjavítással és újravágott, utólag szerkesztett konfokkal csiszolt anyaga kapott helyet – igazi gyémánttökéletességgel. Ezt és így akarta Som Lajos a klasszikus Piramis-évek összegzéséül, utólag, archív anyagként közzétenni.
Majd óriási tömeg gyűlt össze a Blaha Lujza téren a monstre közönségtalálkozóra, dedikálásra, és persze a reménykedésre, hogy talán majd jövőre… Aki ott volt, és átfagyoskodta a csípős pesti éjszakát, pontosan tudja, miféle béke, szeretet és remény melegítette a farmeros, bőrös sokadalom tagjainak a szívét. (A duplázó „rockszakértőink” közül egyet sem láthattatok ott.) De Sándor még akkor sem érezte elérkezettnek az időt. Így csak kicsit később, 1992 decemberében valósult meg egy ország álma, és állt újra színpadra a nagy Piramis.
Az aranybetűs ünnepnek számító öt alkalomra aztán szinte az összes addigi lemezfelvételük újra megjelent, beleértve az ötös, angol nyelvű Piramis-lemezt, illetve egy kivétellel az összes kislemez-felvételüket is. Az Ajándék Aranyalbum címmel beígért LP-változata, illetve a CD-kiadás viszont valamiért mégsem valósult meg.
Sok olyan rajongót ismerek, akik 1993 óta tartják üresen – vagy írott CD-vel fenntartva – a helyet az Ajándék hivatalos kiadásának… Miként a Szeress dupla LP-nél is mindig hiányérzetük volt, hogy ott a kilences, előtte a hetes album, de a nyolcadik korong hiányzik. Azonban egészen 2026 őszéig kellett várni, hogy teljes legyen a sor. Addigra viszont sajnos elvesztettük Som Lajost, Gallai Pétert, valamint a korábbi Piramis-felállások számos fontos tagját, például Hanka Pétert, az eredeti gitárost is.
Az új kiadások kivitele, különösképpen a frontborító, méltó a Piramishoz. Szemben az elmúlt évek néhány rettenetes kiadványával, nagy valószínűséggel ezt még Som Lajos is jóváhagyta volna. Mivel az ilyen dolgokban végtelenül precíz, sőt pedáns volt, esetleg talán egy másik képet kért volna Závodiról a montázshoz, ahol a gitáros egészen hátrahajol az égig emelt gitárral, hogy megmaradjon a kompozíció, de Janó jobbkezessége is.
A nagylemez-borító és a belső lemeztasak különösen tetszetős. Külön pacsi az igényes belső huzatért. A címkékre nyomtatott Nap és Hold szimbolikája pedig szintén nagyon tetszett volna Lajos bátyámnak. Főleg, mert az A- és B-oldalak tartalmát eleve úgy állította össze, hogy az albumnak legyen íve, egyfajta kettős arculata, kezdete és vége. Persze akinek van antennája az ilyesmikre, eddig is érthette.
A vinilből eleddig csak a színes verziót volt alkalmam tesztelni, méghozzá együtt, azonos rendszeren az új CD-vel. Egy alsó középkategóriás lemezjátszó, illetve felső közép hifi SACD-játszó hajtotta meg a korongokat. Az erősítést pedig egy 7.2-es hifi erősítő szolgáltatta, valamint két, illetve öt AE hangfal és egy mélynyomó dolgozott, hogy „azt a sok zajt” ismét „csinálja nekünk”. Ez mai értéken körülbelül másfél milliót jelent, ami most vasban nagyjából normálisnak tekinthető. A sztereó és a neo 6 hangkép nagyjából megegyezett, mindegy, hogy melyik konfiguráció melyik hangszórói miként osztották meg maguk között a frekvenciatartományokat. Érezhető, hogy ez egy régisulis, klasszikus analóg felvételekből összeállított kompiláció, hiszen a hangsúlyok, különösképpen a stúdióanyagoknál, ugyanott vannak.
Mivel az LP és a CD megszólalása között alig van érdemi különbség, talán utóbbi hangzása egy kicsit fényesebb, gyanítom, hogy nem kerültek elő az eredeti mesterszalagok, hanem digitális forrásból történt az automata lemezvágás, majd a préselés. Ennek megfelelően itt most valóban az új dizájn a fő fókusz, és a hiánypótlás a lényeg. Hogy végre, sok-sok évtized után mindannyian be tudjuk tenni a polcokon eleve kihagyott helyre a nyolcas Piramis-albumot. Mindenesetre ez most szintekkel jobban szól, mint egy-egy eleve rossz minőségű bootlegből készült véleményes értékű és értelmű koncertkiadás.
Az Ajándék lemez mellett a CD-kiadás is kellően igényes. Normál tok, CD-tálcával. A mai torz világban ez lassan már komoly kuriózummá válik. A 16 oldalas booklet és a hátsó borító jó ízlésről árulkodik. Bár a kisebb szövegekhez választott karakterméretek már nem feltétlenül olvashatók a célközönség javát kitevő ötvenpluszos korosztály számára. Ami ugye monitoron jól néz ki és ott még jó, nyomtatásban még simán okozhat meglepetést.
Az ismertetőszöveg sajnos túl általános és elég felszínes, nem sokat tud meg belőle az egyszeri rajongó az 1987 és 1992 közötti korszakról, amikor és amiért ez a válogatás megszületett. A szövegkönyv jó ötlet, bár nyilván nem a valós szövegírókat hozza, hanem az annak idején hivatalosan beadott adatokat. Mi több, a már ’89-ben is közölt „Szövegek: Horváth Attila” esetében sem stimmel a dolog a teljes anyagra. Értem persze a szándékot, hogy Attila legalább utólag kapja meg a neki maximálisan kijáró elismerést, de azért Lajos bátyám elbeszéléseiből kiindulva – aki nem volt hazudós –, A becsület még biztosan egy másik, korábbi korszakban született. Miként például az e lemezen nem szereplő Túl nagyra nőttél szövegírója is nyilvánvalóan másvalaki. És nem, ide most nagyon nem kellenek az indulattól fűtött, buta kommentek, személyesen tőlük tudom, és hiszek nekik. Nekik hiszek.
Mindenesetre roppant hálásak lehetünk, mert most ezzel a kiadással lett teljes a Piramis-sor. Hiszen az 1975 és 1992 között született és hivatalos kiadványon is megjelent felvételek közül most végre-valahára már mindegyik egykori kazetta, kis- és nagylemez hanganyaga elérhető CD-n, kazettán és hanglemezen. Mostantól kilenc Piramis album sorakozik a nagylemez-polcokon, melyen Som Lajos játszik, amelyeket ő maga szerkesztett és állított össze: Piramis, Piramis 2, Piramis 3, Piramis 4 – A nagy buli, Piramis (5 – Rock Party vagy Exclusive), Piramis 6 – Erotika, Piramis (7) – Plusz, Piramis (8) – Ajándék, Piramis (9) – Szeress!
Igen, én is tudom, hogy születtek még további kiadványok. Csak legyünk őszinték, legalább otthon, a négy fal között, legalább önmagunkkal, és mondjuk ki, hogy Som Lajos az újabb felvételeken már nem hallható! Mindegy, mi van a borítókra írva, ez a tiszta igazság. Másrészt a további archív cuccokat és a válogatásokat fiatalkorában, ereje teljében biztosan nem engedte volna ebben a formában piacra dobni. Vagy a szerkesztéssel, vagy a borítóval, vagy a hangminőséggel száz százalék bizonyossággal baja lett volna, mert szembementek az akaratával és a művészi, esztétikai elképzeléseivel. Főleg azzal a vezérelvvel, hogy Piramissal és Piramisról vagy a legjobbat, vagy semmit. Ő ezt vallotta. Ezt is mindannyian pontosan tudjuk. A 2017 utáni részleges vagy teljes Piramis-megjelenéseket meg már nem élte meg. Valóban őszintén akarunk élni? A becsület valóban mindennél többet ér? Akkor legalább önmagunknak ne hazudjunk!
Az ereje teljében alkotó rockikon, Som Lajos annyira nem ismert megalkuvást, hogy belebetegedett volna az alakoskodásba. A Piramis-rajongóktól sem várt el kevesebbet. Luinak nemcsak külső, hanem belső tartása is volt, melyet még akkor is megőrzött, mikor a teste már kezdte feladni a harcot. Ez legyen a példa, mert ez volt ő, mikor a Piramist létrehozta és sikerre vitte, majd a legendát lelkiismeretesen gondozni kezdte.
Mindent összevéve, a Piramis aktív időszakának egyik, ha nem a legfontosabb lenyomata ez a kiadás, mely életmű-keresztmetszetként is kiválóan működik, valamint az 1979-es A nagy buli és az 1993-as Szeress album mellett az Ajándék hátsó kétharmada a harmadik olyan koncertanyag, mely méltó módon mutatja be Som Lajos, Gallai Péter, Köves Pinyó, Révész Sándor és Závodi János csodálatos együttesének csúcspillanatait. Pontosan erről van szó! Köszönjük, Proton!
Piramis – Ajándék
MC 1989 – LP / CD 2026:
Piramis 1975-1981:
Som Lajos – basszusgitár, gitár
Köves Miklós – dob, ütőhangszerek
Závodi János – gitár
Gallai Péter – orgona, szintetizátor, ének, vokál
Révész Sándor – ének, gitár, vokál
A:
1. Emelj fel a szívedig (1980) – Erotika album 1981
2. Ha volna két életem (1976) – Piramis album 1977
3. Sasok és angyalok (1980) – Erotika album 1981
4. Ajándék (live 1979) – A nagy buli album 1979
5. Kóbor angyal (live 1979) – korábban kiadatlan
B:
6. A becsület (live 1979) – A nagy buli album 1979
7. Csak néhány jó szó (live 1979) – A nagy buli album 1979
8. A szerelem ördöge vagyok (live 1979) – A nagy buli album 1979
9. A dal (live 1979) + Som Lajos narrációja (1989) – korábban kiadatlan
