A szakmában és a civil életben szinte mindenki Payának szólítja. Hímer Bertalan a Rockinform magazin lapkiadó-főszerkesztőjeként vált ismertté. Az újság tizennyolc éves regnálása alatt nemzetközileg is jegyzett sajtóorgánummá nőtte ki magát. Megszűnése után új területeken is kipróbálta magát, dolgozott rádiós műsorvezetőként, koncertszervezőként, de az újságírás mindig párhuzamosan futott ezekkel a tevékenységekkel. 2003-ban Marshall-díjat kapott a hazai zenei életben betöltött kiemelkedő tevékenységéért, 2014-ben pedig elsőként nyerte el Az év zenei újságírója díjat – amit egy szakmai grémium szavazott meg.
Mindig magasabbra
– A hetvenes évek közepén, az általános suliban kezdtem el ízlelgetni a rockzene klasszikusait. Olyan zenekarokat, mint a Deep Purple, a Sweet, a Ten Years After, a Uriah Heep vagy a Piramis. Innen jutottam el a progresszívebb zenékig, a King Crimsonig, az Eastig, illetve a ’80-as évek közepére a dzsesszig – idézi fel. Ebben az időszakban kezdett el zenekarokban gitározni. A ’80-as évek eleje aranykor volt itthon, ráadásul az Edda is akkoriban tört ki Miskolcról, így a városnak is komoly presztízse lett.
Nagy nevek, nagy koncertek
Ma már hihetetlennek tűnhet, hogy anno egy-egy turné keretében a vidéki városokba is levitték például Alvin Leet, a Saxont, John Mayallt, Rory Gallaghert vagy a Krokust. Külföldön is többször járt koncerteken – a ’90-es évektől kezdődően –, így rengeteg tapasztalatot, élményt szerzett. Fesztiválok és koncertek szervezésével tíz éve foglalkozik, az utóbbi időszakban intenzívebben. 2013-ban egy helyi tehetségkutatót is tető alá hozott – ennek azóta hagyománya van, és minden évben megrendezi –, illetve ugyanabban az évben az 1973-as Diósgyőri Popfesztivál 40 éves jubileuma alkalmából egy háromnapos emlékfesztivált is szervezett. 1989-et írtunk, amikor megjelent az első írása zenei témában a Déli Hírlapban. Pár hónapra rá már külsősként dolgozott az Észak-Magyarországnak és a Heti Hírnöknek is. Három év külsős újságírás és egy ilyen irányú iskola – az Észak-Magyarország újságíró-stúdiója – elvégzését követően 1992 nyarán saját, országos terjesztésű lap készítésére adta a fejét, ekkor jelent meg a Rockinform első száma.
Kezdőtőke nélkül
Gyakorlatilag pénz nélkül indultak: Henzler Istvánnal, az AB/CD azóta már elhunyt gitárosával – aki egyébként újságíróként is ismert volt – és Totyik Róbert fotóssal vágtak bele a dologba.
– A kezdeti évek nem voltak egyszerűek és bonyodalmaktól mentesek. Mi a 2000-es évek környékére nőttük ki magunkat igazán, az volt a legaktívabb és legeredményesebb időszakunk. Aztán a lemezpiac átalakulásával és az internet terjedésével megváltozott az újságok piaca is. 2011-ig tudtunk működni, akkor már nem láttam további lehetőségeket, így lezártunk egy szép időszakot. – Fontosnak tartotta, hogy stílusok tekintetében sokszínűek legyenek, a rock/metál anyagok mellett szerepelt blues, alternatív és fúziós zene, valamint dzsessz is a lapban.
A klasszikusnak számító előadók, zenekarok bemutatását is fontosnak tartották, emellett pedig a fiatal feltörekvő csapatokkal, előadókkal is igyekeztek foglalkozni. Több mint 170 lapszám jelent meg Rockinform név alatt. A lap megszűnése után Paya külsősként dolgozott az Est lapoknak és az Est.hu-nak, majd 2014-től a Music Media Magazinnak. 2014 őszén keresték meg egy miskolci rádiótól, hogy legyen egy kulturális programajánló műsor szerkesztője, műsorvezetője, illetve innentől vállalt színpadi szpíkerkedést városi rendezvényeken, de pár éve ő vezeti le a Budapest Music Expón a Hangfoglaló tehetségkutató háromnapos döntőjét is.
Újságírás, szervezés
2016 őszén a Lokál Extrától is megkeresték, itt heti rendszerességgel zenei-kulturális témájú anyagai jelennek meg, de egyéb netes felületeken is közlik írásait. 2018 októberétől ír a Volt egyszer egy beatkorszaknak – rocktörténeti témakörben –, jelennek meg írásai a Nemzeti Kulturális Alap online és a Nemzeti Művelődési Intézet felületein is. Főállásban a Miskolci Kulturális Központban dolgozik a marketingcsoportban, itt az intézményeik rendezvényeinek sajtózásával foglalkozik amellett, hogy koncerteket szervez az Ifiházba, az Adyba, a Gárdonyiba és a Görömbölyi Művelődési Házba. Az utóbbi időben a kocsonyafesztivál szervezésében is részt vesz.
Rockklub a belvárosban
– Fontosnak tartom a helyszínhez való kötődést, Miskolcon sokat jártam kamaszként koncertekre. Meghatározták az életemet, zenei ízlésemet azok a bulik, ezek hatására kezdtem zenélni, meg lettem zenei szakíró, illetve koncertszervező is. Sokat kaptam akkoriban a zenétől, zenekaroktól, zenészektől, most ezt igyekszem visszaadni nekik és a közönségnek is – foglalta össze tevékenységének motivációját.
Időnként tehetségkutatókon is szokott zsűrizni, de a Werk Akadémia zenei menedzsment szakán vendégelőadóként is tart előadásokat zenekari produkciók menedzseléséről, koncertszervezésről. A rockzene emlékeinek értékmegőrzésére is gondot fordít, 2018 májusában a Gárdonyi, tavaly októberben pedig az Ady is rocktörténeti emléktáblát kapott kutatásainak köszönhetően. Ha mindez még nem volna elég, tavaly októbertől egy belvárosi rockklub programját is ő szervezi.
