Csörsz Zoltán... klasszisok mellett külföldön

Jó pár éve, az első találkozásunkkor is fölmerült egy interjú lehetősége, ami egy magyarországi The Flower Kings koncerten volt. Aztán ez valami miatt tolódott, de most egy friss hír kapcsán már szinte megkerülhetetlen volt, hogy Csörsz Zolival elkészüljön egy részletesebb anyag. A magyar származású dobos évek óta dolgozik a nemzetközi mezőnyben, most Stu Hamm (bass), Greg Howe (gitár) társaságában indul turnéra október közepén. Természetesen az aktualitások mellett próbáltuk a teljes életpályát áttekinteni, illetve, hogy miként érvényesül egy magyar zenész a világpiacon…

Az interjú szerkesztése közben jött a hír, hogy Zoltán Randy Brecker mellett is föllép Ewan Svensson, Mattias Svensson társaságában a Falkenbergs jazz fesztiválon is.

Csodagyerekként indultál, több díjat is nyertél itthon és külföldön. A kezdetekről mesélnél?

Az első díj, amit nyertem, az a Magyar Televízió egyik műsorában volt, Vitray Tamás vezette, Ki, mit tud? néven futott, 9 évesen nyertem meg az első díjat. A többi díj azt már Svédországhoz kötődik, 11 éves voltam, amikor itt megnyertem egy dobos versenyt. Egyébként 4 éves koromban kezdtem el dobolni – magamtól-, később Miskolcon jártam zeneiskolába. Először csak a rádiót hallgattam és az ott hallott zenékre doboltam, amit éppen hallottam… A szüleim sokféle zenét hallgattak, például: George Benson, Stevie Wonder, The Police, The Beatles, magyarok közül a Korál együttest. Arra emlékszem, hogy a KFT együttes Bábu vagy című dala nagy kedvencem volt. De az Omega is egy nagy favoritom volt, amiből sokat tanultam. Próbáltam leutánozni Cikit… Rajtuk kívül az LGT is nagyon tetszett akkoriban – ahogy vissza tudok emlékezni.

Aztán a szomszédunknál, a híres Szirmai Zoltán zongoristánál minden pénteken megjelentünk a szüleimmel, ott, ahol próbált Miskolcon a zenekarával, és beülhetem játszani velük. Zoli bácsi dobosa Kovács Rudolf volt, aki egy fantasztikus dobos, természetesen őt is próbáltam utánozni. Aztán tőlük kaptam kölcsön egy kislemezt, amin Szirami Kálmán gitáros játszott, Szirmai Zoltán apukájának egy fusion lemez volt ez tulajdonképpen, amin német zenészekkel játszott, ez nagyon megváltoztatta az érdeklődésemet. A legnagyobb dolog, ami tényleg eldöntötte, hogy dobos leszek, az akkor volt, amikor kaptam egy sárga kazettát Szirmai Zoli bácsitól – kölcsön-, ezen egy amerikai dobos játszott, Billy Cobham. Onnantól kezdve már eldöntöttem, hogy dobolni szeretnék a további életemben, ez körülbelül 5-6 éves koromban lehetett, tehát elég fiatalon eldőlt a sorsom.

Később Kőszegi Imrénél is tanultam, nagyon sokat kaptam tőle szakmailag és nagyon hálás vagyok neki, mert minden nyáron mehettem hozzá tanulni, mindezt ingyen! Ő is egy nagy inspirációt jelentett nekem.

Később már leginkább a file dobosokat szerettem meg, olyanokat, mint Steve Gadd, Vinnie Colaiuta, Dave Weckl – akivel 2009-ben egy lemezen is játszottunk! Vagy Roy Haynes, Art Blakey, Stewart Copeland, Philly Jo jones, Steve Jordan, Jeff Pocaro, Keith Moon, Ian Paice, Jim Keltner, Simon Phillips, Chad Wackerman, Paul Brochu és még sorolhatnám – nagyon sokan vannak.

Svédországba hogy és mikor kerültél? Jársz Magyarországra rendszeresen?

1986-ban disszidáltunk Svédországba, akkor én tíz éves voltam. Azóta itt élek, sokat szoktam hazalátogatni, mert otthon is játszom többféle formációban. Három éve nősültem meg, feleségem Gina, született egy gyermekünk is, Zolika kisfiam most nyolc hónapos.

Stu Hamm Band-be hogy kerültél be? Egyelőre csak a turnén zenélsz velük vagy távolabbi kilátások is vannak?

Már 2006-ban volt arról szó, hogy én fogok dobolni a BX3 featuring Stu Hamm – Billy Sheehan & Jeff Berlin társaságban. Kerestek egy dobost, mert aki először fölmerült közreműködőként, az nem tudta elvállalni. Ezt a lehetőséget egy kedves barátomnak köszönhetem, Robert M. Snyder Jr.-nak, aki beajánlott engem, ő dolgozott akkor Stu Hammel, a Flower Kings-el és nagyon sok más együttessel is. Aztán egy másik kedves barátom, Jonas Hellborg, aki szintén basszusgitáros és Stu Hamm barátja, szólt márciusban nekem, hogy Stu keres engem, és így most összejött végre ez a turné! Még nem tudom, hogy ezután lesz-e folytatás, esetleg több turné, de az biztos, hogy én nagyon örülnék neki.

A 2015-ös Stu Hamm Band CD-hez kapcsolódó turnétok indul októberben. Merre jártok, hogy tudtok próbálni, illetve mi szerepel majd a koncertprogramban?

Nem tudom még pontosan, hogy mit fogunk játszani, mert még nem kaptam meg az anyagot Stutól, de szerintem lesz régebbi lemezeiből is a repertoárban, meg logikusan ebből a legutolsóból. Próba viszont csak egy lesz, a turné előtti napon. A turné maga még nem teljesen komplett, bár közel húsz helyszínünk van már lekötve. Nagyon szeretném, ha tudnánk játszani Magyarországon is – ennek a sorozatnak a keretében!

Jelenleg van állandónak mondható zenekarod?

Állandó zenekar egy van most az életemben, a Jan Lundgren trió, velük már tíz éve játszunk együtt, viszont játszom többféle zenekarban is, csak a többi jelenleg nem jelent hosszabb és folyamatos elfoglaltságot.

Mindig az éppen aktuális projektek zenéjéhez megfelelő dobcuccot választasz/ állítasz össze vagy standard dobcuccot használsz?

Mindig megpróbálom kiválasztani a megfelelő dobcuccot az adott munkához, zenéhez. Amit jelenleg használok, az a Canopus Drums, ami egy japán márka, vintage hangja van, amit nagyon szeretek. Már körülbelül négy éve vagyok a Canopus cégnél és nagyon meg vagyok elégedve ezekkel a cuccokkal. A Stu Hamm turnén is Canopus dobokat fogok használni:

Model Canopus Neo Vintage NV60-M1: 12×8 tom, 14×14 és 16×14 floor tom, 22×14 bass drum, 14×5 snare, Paiste 602, 14 hh, 16,18,20 CRASH, 22 Ride, Remo drumheads, Vic firth drumsticks sd10 swinger model. A cég honlapján lehet informálódni: www.canopusdrums.com

The Flower Kings tagjaként Magyarországon is jártál, hogy emlékszel a zenekarban töltött időszakaidra?

Nagyon sokat tanultam a Flower Kingsben eltöltött időkben, úgy érzem, nagyon sok tapasztalatot szereztem. Megtanultam, hogy milyen is a turné élet, és egy új zenei stílust is megtanultam, a progresszív rockot, ami valahogy meg is maradt a játékomban – úgy érzem.

Milyen formációkat, zenészeket emelnél ki, akikkel a pályafutásod során dolgoztál?

Hosszú a lista: Quincy Jones, Clark Terry, James Moody, Randy Brecker, Vincet Herring, Kurt Rosenwinkel Wah Wah Watson, Georg Wadenius, Ronnie Cuber, Kenny Washington, Kee Marcello. Gyerekori álmom vált valóra, amikor velük játszhattam.

Időnként magyar jazzistákkal is szoktál itthon koncertezni. Ez rendszeresnek mondható?

Igen, szoktam, nem rendszeresen, de amikor otthon vagyok, mindig játszom valamilyen formációval. Talán háromszor, négyszer járok haza egy évben, most nyáron játszottam Rozsnyói Péterrel, akivel tavaly csináltunk egy jazz trió lemezt. Egy magyar kiadó, a BMC jelentette meg. Sok zenész barátom van otthon, akivel tartom a kapcsolatot, szoktam szólni előre, amikor hazautazom és így mindig sikerül valahol-valakivel játszani, aminek mindig örülök.

Itt is elég hosszú a lista: Ablakos Lakatos Dezső, Deseő Csaba, Tomsits Rudolf, Vasvári Pál, Babos Gyula, Tátrai Tibor, Szakcsi Lakatos Béla, László Attila, Emilio, Lakatos Róbert, Egri János, Balog Dezső, Tzumo Árpád, Orbán György, Pecek Krisztián, Lamm Dávid, Oláh Kálmán, Gáspár Károly, Horváth József Pluto, Pintér Péter, Lattmann Béla, Szőke Nikoletta, Barcza Horváth József.

Progresszív és jazz műfajokban ismerhettünk meg főleg, játszol/játszottál más zenét is?

Igen, sok rock, funk, soul és pop zenét is játszom. Például rock lemezek közül Kee Marcello, a Europe együttes gitárosának szólólemezén is játszom, de Trijntje Oosterhuis, holland pop énekesnő ” Walk Along ” című albumán is én doboltam.

Hogy és miben látod a külföldön való érvényesülés lehetőségeit egy magyar muzsikus számára?

Szerintem mindenkinek van sok lehetősége, hogy érvényesüljön – akár a nemzetközi mezőnyben is-, csak gondolkodás, szorgalom, akarat és hozzáállás kérdése ez, természetesen egy kis szerencse sem árt.

Kik a példaképeid és miért?

Nagyon sok példaképen van, de igazából, akinek köszönhetem azt, aki ma vagyok, az a nagybátyám, Ifj. Jónás Károly, aki megszerettette velem a különféle zenei stílusokat. Mostanában pedig hálás és büszke vagyok a kisfiamra, Zolikára, aki olyan sok erőt ad nekem és örömöt, ami szerintem hallatszik a dobolásomon is.