Mikor Tomival egy osztályba jártunk és a műhelygyakorlaton a kockát reszeltük, amit nagyon utáltunk, odajött az asztalomhoz és elkezdett dúdolni egy Luxemburg rádióban hallott dalt. Ez egy igazi ritkaságnak számító, Chuck Berry koncertfelvétel egyik száma volt, amelyet a szomszéd nőjének, egy bizonyos Zsuzsának a férje, vagy bátyja a „Luxi”-ról vett magnóra. A felvétel különlegessége abban állt, hogy csupa olyan szerzeményt tartalmazott, amelyeket senki sem ismert és nem volt megtalálható a nagy Chuck Berry slágerek között. Ezt a magnószalagot elhozta hozzám és megtanultuk ezeket a nótákat. Két szólamban énekeltük, mivel a szalagon is ugyanígy hangzott el. Én zongoráztam, és a fő dallamot énekeltem, míg Tomi a másik szólamot hozta. A nóták a mai napig a fülemben vannak, bármikor el tudom játszani és énekelni őket. A legkedvesebb felvételem.
Miután vagy negyven évig nem hallottam ezeket a számokat, egyszer Amerikában, egy lemezboltban böngészés közben kezembe került egy Chuck Berry album. Az első dal címe olvasás után ismerősnek tűnt, felrakattam. Kiderült, hogy arra a koncertlemez-ritkaságra akadtam, amit annak idején az első számtól az utolsóig Tomival megtanultunk és lejátszottunk. Az album ma is gyűjteményem fő darabja és nekem „a Bartát” jelenti. Ha kiveszem a szekrényből ezt a lemezt, Barta Tomi ott áll velem szemben…
