Főszerkesztőnk felkért minket, a Rockinform munkatársait, emlékezzünk meg Dinnyés Józsefről. Olvastam már több visszaemlékezést, pontosabban a halálhír kapcsán rövid életút leírásokat. Úgy gondoltam, inkább személyes élményeimet írom le. Tudom, sok jó barátod volt, Jóska, én talán a külső körbe tartoztam, de mindig úgy éreztem, hogy közel állunk egymáshoz. Következzen néhány emléktöredék, miután felocsúdtam a fájdalmas hír hallatán.
Kedves Jóska!
Amikor tavaly ősszel a Deák Mór megzenésített verseit tartalmazó CD-bemutatóján találkoztunk, egy pohár vörös bor mellett azt ígérted, hogy a következő lemezeddel bejössz a rádióműsoromba, mint ahogy tetted azt két korábbi alkalommal.
Nagyon megdöbbentem a halálhíred hallatán, napokig nem is tudtam írni Neked. Nem is tudom, kire bízzam ezt a néhány sort. A Magyar Posta vigye utánad, vagy az információs szupersztráda?
Valami jelképes dolgot látok abban, hogy a Nemzeti Ünnepen hagytál itt minket. Persze ellenvethetném, ha már mindenképpen menned kellett, miért nem vártál egy hónapot, a Magyar Költészet Napjáig? Elképzeltem, mit válaszoltál volna erre a magad szerénységével.
Pályafutásod, attól a pol-beat fesztiválon előadott „Karrier” című dalod óta figyeltem messziről. 1984-től alkalmam volt blues sorozatot készíteni a Magyar Rádióban, amit Te is figyelemmel követtél. Így személyes ismeretség híján ismertük egymás dolgait. Egyszer, úgy a nyolcvanas évek derekán Vas Zoli barátom elhívott a Benczúr utcai pinceklubba, ahol rendszeresen felléptél. Belépő díj nem volt, a szünetben körbejárt korsóba dobta be a pénzt, akinek tetszett a produkciód. Ahogy láttam, megtelt a korsó.
Aztán úgy tíz évvel később Te kerestél meg egy ötlettel. Nyilván Vas Zoli barátunk adta meg az elérhetőségemet. A rendszerváltásként emlegetett esemény után sorra számolódtak fel a „művházak”, ahová rendszeresen jártál előadásokat tartani. Így támadt egy ötleted, hogy egy VIII. kerületi vendéglátóegységben – közel a Magyar Rádióhoz – indítanál egy klubot a hét öt napján, különböző tematikákkal. Lenne verses est, folk vagy népzene, blues és már nem emlékszem, mi lett volna a másik kettő… A kultúra olyan szegmenseit szeretted volna a közönség elé vinni, amely a ránk tört nagy szabadság nyomán visszaszorult a közéletből. Sajnos a terved nem valósult meg, de a kapcsolatunk megmaradt, megismertük egymás koordinátáit.
Aztán találkoztunk a PeCsa Caféban, ahol felléptél az esztergomi Tűzkerék xT együttes klubjában. A zenekar vezetőjével, Tóth Tamással is összeraktatok egy formációt, Nyomkeresők néven.
Majd 2015 augusztusában Rósz Gyurival eljöttetek „Kék Ördögök” műsoromba, aktuális koncerted kapcsán. Kértelek, hogy ne csak lemezen hozzad a dalaidat, hanem játsszál élőben is! Azért is hoztad Gyurit, hogy tömörebb legyen a hangzás. A következő és sajnos, mint most kiderült, utolsó vendégeskedésedre egyedül jöttél 2018 februárjában, „Dallamos közérzetem” lemezeddel, ami nem csak CD-n, hanem bakeliten is megjelent. Hoztad magaddal a gitárodat is, ahogy azt lelkedre kötöttem.
Most ezt a műsort ismételjük meg emlékedre és tiszteletedre március 20-án a Klubrádió „Kék Ördögök” műsorában.
Legyen szép az utad ott fenn, a már előrement magyar költőkkel.
Barátsággal ölelnélek…
Nemes Nagy Péter
