Koncerttel emlékeznek az LGT alapító-gitárosára július 25-én!

Barta Tamás zenei örökségének megőrzését, népszerűsítését tűzte ki célul az Ezüst Nyár zenekar. A zenekarvezető elbeszélése szerint az Egyesült Államokban tragikus véget ért fiatal, tehetséges gitáros erős egyénisége, egyedi, különleges gitárjátéka olyannyira rabul ejtette az akkor tízéves, azonnal rajongóvá lett kamasz fiút, hogy maga is gitárt ragadott, amelyet azóta sem enged el. Gál Gábor a Locomotív GT Barta-korszakának reprodukálására, valamint szerzeményeik életben tartására zenekart szervezett, amely idén újjászületve, az eredeti hangzáshoz hűen igyekszik megszólaltatni azokat. Az Ezüst Nyár alapító-gitárosával a zenekar koncepciójáról, valamint a július 25-i bemutatkozó koncertjéről beszélgettünk.

Mondj egy dalt azokért, akik nincsenek itt – harsogott a Locomotív GT első nagylemezének kezdőszáma a rákospalotai szomszéd fiúk lemezjátszójáról – emlékezett vissza Gál Gábor arra a bizonyos napra, amikor tízévesen először hallotta gitározni Barta Tamást. – Azonnal rabul ejtett, szíven ütött a játéka, a hangzása, amely azóta is elkísér – fűzte hozzá.  

A gitáros elmondása szerint őt kevésbé fogta meg Barta önálló hangszeres előadása, az viszont inkább lenyűgözte, ahogyan Presser Gáborral segítették, kiegészítették egymást, ezt a mai napig egyedülálló teljesítménynek tartja. Mindketten szellemesen, jó ízléssel nyúltak a hangszerükhöz, és az együttműködésből nagyon jó dolgok születtek a színpadon és a próbateremben egyaránt. Az olyan Barta-szerzeményekben, mint a Vallomás, a Szabadíts meg, vagy éppen legnagyobb slágerében, az Ő még csak most 14-ben minden bizonnyal helyet kaphattak a kiváló billentyűs-zeneszerző ötletei is – vélte Gál Gábor, de állítása szerint ettől még ezek ízig-vérig Barta-dalok. Gitárosként pedig nem is annyira a hangszerkezelési technikája – hiszen az gyakorlással sokáig fejleszthető – tette hozzá –, hanem az egyénisége, vagy inkább egyedisége az, ami kortársai fölé emelte. – Noha számos kiváló gitáros létezik, eddigi tapasztalataim alapján úgy gondolom, hogy Barta Tomin kívül Tátrai Tibor és Hrutka Róbert ismerhető fel leginkább a játéka alapján – vélekedett, majd rámutatott: – A Várlak című, Kovács Katinak írt blues-nótában olyan betétszóló hallható, amely nem csupán hangzásában, de érzelmileg is mindeddig páratlan. Elkötelezett Barta-rajongóként mindezek hatására fogott gitárt a kezébe, és akkori ígéretét betartva, azóta is nyűvi a húrokat.   

Három esztendeje egyik nagy álmom vált valóra, amikor megalapítottam a Gál Gábor BT-t, ahol a zenekarnév utótagja Barta Tamásra utalt – ismertette a zászlóbontás kezdeteit a zenekarvezető, akitől azt is megtudtuk, hogy két, harmincas éveit taposó sráccal – egy dobossal és egy basszusgitárossal trió felállásban – merőben más formában, kemény, Jimi Hendrixet idéző alapokkal játszották az LGT első korszakának dalait. Aztán már Ezüst Nyár néven és azzal a nem titkolt céllal folytatták, hogy a fél évszázados műveket amennyire lehetséges, a köztudatban tartsák.

Akik eljöttek a koncertjeinkre – annak ellenére, hogy nem a megszokott verzióban szólaltak meg –, szerették és elfogadták, hogy más felfogásban kapják meg a dalokat. A billentyű szólamát például az eredeti gitártémával összegyúrva játszottam – magyarázta a gitáros hozzáfűzve, hogy azért mertek hozzányúlni, mert azok eleve alkalmasnak bizonyultak erre. Mint ahogy az sem véletlen, hogy a Visszamegyek a falumba opuszához, mintegy pihenőként „hozzáragasztották” a Led Zeppelin Good Times, Bad Times tételét, amely persze hangnemben is azonos volt az LGT dalával.

Idén, a pandémia alatt átalakultunk, és arra törekszünk, hogy az eredeti hangzást mindjobban megközelítve szólaljanak meg a dalok – hangsúlyozta a gitáros-zenekarvezető, majd az új társakat sorolva elmondta: Kósa Zsolt személyében kiváló énekesre tettünk szert, ő elsősorban a zenés színház világában mozog. Vokalista srác segíti a munkáját, Kemény Árpád egyes dalokban rész-énekszerephez is jut. A dobosunk, Deák Szabolcs Debrecenből jár a próbákra; nem csupán jó érzékkel és pontossággal, de nagy lelkesedéssel vesz részt a csapatmunkában. Komoly feladat hárul Szilágyi Tamás billentyűsre, akinek a Presser által magasra tett lécet kell megugrania. Vincze Zoltán basszusgitáros ugyancsak érti és kiválóan teszi a dolgát, Szabival feszes ritmusszekciót alkotnak; összességében tehát nem csupán zeneileg, de emberileg is nagyon jó csapat jött létre. Ezzel az összeállítással az előző, hendrixes formációhoz képest jobban hasonlítunk az eredetire. Arról nem beszélve, hogy óriási energiák feszülnek bennünk.

Folynak a próbák, eddig tizennyolc korai LGT-dalt választottak ki jellemzően az első három LP anyagából, ugyanakkor előástak egy-két régebbi kislemez-felvételt is. Megjegyezte, hogy Tamás mindhárom nagylemezen más és más, teljesen különböző gitárhangzást-, hangszínt produkált, amit követőként nagyon szeret – tette hozzá mosolyogva. Gál Gábor azt is elárulta, mind a mai napig képes feltöltődni attól a szeretettől és tűztől, amit ezek a dalok hordoznak és árasztanak magukból, s már csak emiatt is a legnagyobb tisztelettel nyúlnak a Barta- életműhöz. Elmondása szerint annak ellenére, hogy a koncerten szinte lehetetlen megteremteni a stúdiókörülményeket, mégis megpróbálják visszaidézni azt a hangulatot, rekonstruálni azt az érzésvilágot, amely az LGT korai korszakát jellemezte.

Méltó helyszínt kerestek és találtak a bemutatkozó koncerthez, amelyre július 25-én, este nyolc órakor, a csillebérci Budai Szabadtéri Színház színpadán kerül sor. Az eseményre vendégeket is várnak: az LGT alapító-basszusgitárosa, Frenreisz Károly mellett a népszerű rock-blues énekes Takáts Tamás, valamint az ifjabb generáció képviseletében egy tehetséges színész-énekesnő, Békefi Viktória áll a mikrofon mögé, hogy néhány dal erejéig lerója tiszteletét a harmincnégy évesen, tragikus körülmények között, Amerikában elhunyt gitáros emléke előtt.

Ez a fajta zene több korcsoportot érint – állította Gál Gábor. Hozzáfűzte: – idén ötven éve, hogy megalakult a Locomotív GT, az a korosztály már csak a nosztalgia kedvéért is eljön a koncertjeinkre meghallgatni, hogyan szólnak ma azok a dalok, amelyek az évtizedek során beléjük égtek. A fiatalabb generációk pedig, ha meghallgatják, hogy azok a muzsikusok milyen jól gitároztak, zenéltek régen – ha eddig nem fedezték föl – most rácsodálkoznak. Ezzel persze nem azt szeretném mondani, hogy mi vagyunk az LGT, mi csak életben szeretnénk tartani a zenei örökséget, amit a „nagyok” maguk után hagytak.