CD – Moiras 2026
2026. június 5-én jelent meg Gallai Péter első önálló albuma, mely a néhai énekes, billentyűs és zeneszerző géniusz szerzői és előadói válogatása. A CD legfőbb érdekessége a Nautilus ezidáig kiadatlan 1974-es demója, illetve a Piramis együttes első slágere, a Ne bántsd a madarakat, mely rádiófelvétel szintén első alkalommal került hivatalos hanghordozóra. Komoly hiánypótlás történt, örvendezzünk hát és irány a lemezbolt… vagy mégsem?
Az idő előrehaladtával egyre inkább félve veszek kézbe Moiras hanghordozókat. Ugyanis bármennyire nagy nevek is forognak, bármilyen kecsegtetőek is a címek – az esetek egy jó részében hamar lehervad a mosoly az egyszeri zenehallgató arcáról. Vagy a minősíthetetlen hangminőség, vagy a szerkesztés furcsaságai, vagy a még furcsább borítók, melyek ráadásul nem is feltétlen vannak közvetlen kapcsolatban a hanganyaggal, vagy a tipográfia alapjait még hírből sem ismerő olvashatatlan szövegek miatt kényszerülünk szomorkodni. Szerencsére ezúttal többé-kevésbé megúsztuk a fekete levest. Bár nem tökéletes, de ez a szerzői-előadói válogatás alapvetően rendben van. Egy fontos és jó album, mellyel a hazai hangfelvétel-kiadás egy régi adóssága lett törlesztve.
A papírforma sajnos azért némileg mégiscsak bejött, mert a monitoron nyilván nagyszerűnek látszó borító és booklet szövegei a nyomtatásban gyakorlatilag olvashatatlanok. Így konkrétan le kell fotózni, majd a monitorra visszaküldeni, ha a hétköznapi ember is el akarja olvasni a mellékelt információkat. Különösen igaz ez a kiadvány célközönségét kitevő ötvenpluszos, hatvanpluszos korosztályra. De a negatívumoknak ezzel majdnem vége is. A szerkesztéssel persze mindig lehet, néha kell is vitatkozni, -majd erre később visszatérünk még egy kicsit,- egy-két helyen a hangminőség is hozza az észak balkáni mélyigénytelenséget, de alapvetően rendben van a CD.
Préselt, galvanizált gyári korong. Normál tok, CD-tálcával és nyomdai booklettel. Nagy dolgok a mai világban, becsüljük meg. A betűk itt-ott sajnos konkrétan olvashatatlanok, de a nyomdai tartalom nagyjából oké. Heilig Gábor Favágók énekes-gitáros fülszövege, Fábri Péter dalszövegíró Gallairól szóló verse, valamint a felvételek adatai. Szintén jó, hogy utóbbiban aránylag kevés a hiba. Persze el lehetne kukacoskodni tételesen az olyasmiken például, hogy a Boldog ember itt szereplő felvétele valójában 1976-ban készült és csak Erdős Péter alattomos aknamunkájának köszönhetően csúszott a kiadás a következő évre, de felesleges volna. Részint, akit az ilyesmi érdekel, már réges-régen tudja. Másrészt meg Mari néni, aki ötven évvel ezelőtt még, mint Mariska fruska csápolt Révészéknek, biztosan nem tudja elolvasni. Örül, ha berakja a CD-t a lejátszóba és újra hallhatja kedvenceit. Őt talán még a felemás hangminőség sem zavarja.
A borítókép, illetve a CD címkén szereplő madárkás párja kifejezetten szellemes. Ízléses, szép és szerencsére nincs túlmagyarázva. Az Ős P. Box IV LP után, íme, egy újabb albumcover, mely úgy kapcsolódik a korongon hallható zenéhez, hogy nem érzem tőle magam totálisan hülyének nézve. Az archív fotók közé mondjuk kerülhetett volna a Bikiniről egy zenekari kép, de ugye akkor hova lett volna a védjegyszerű Moiras szerkesztés…
A hangzás is nagyjából rendben van. Remélhetőleg végleg elmúltak azok az idők, mikor egy-egy Moiras válogatáson eltérő hangerővel szólalnak meg az eltérő forrásból származó hangfelvételek. Ez itt most szépen össze lett normalizálva. Nincs túl nagy változás, de az új maszteringen legalább dolgoztak és egyben hallgatva, miután megszokta a fül, akár még kellemes hallgatnivaló is lehet. Még azzal együtt is, hogy a felvételek forrása néhány esetben biztosan a YouTube volt, ráadásul nem a kiadói topicok hivatalos anyaga, hanem a gagyisták által visszatöltött akármik – másutt meg sanszos az mp3. Ide jutottunk. Más szemmel viszont egy megúszós, kapkodós, igénytelen kontármunka, embere válogatja, ki miként értékeli majd ezt a CD-t. Ide most még csak véletlen se jöjjön senki felesleges félredumákkal, meg fogadatlan prókátorként ócska kimagyarázással. Többen is kimértük, illetve összehasonlítottuk a korong tartalmát a fellelhető online forrásokkal, illetve a Piramisok esetében az eredeti mesterszalagok első generációs digitalizált változataival is. Lám, nem mire jó a sok évvel ezelőtti kimerítő előkészítő munka után rám maradt szekrénynyi munkaanyag…
Mindenesetre fogtam a Szállj fel magasra CD-t, kipróbáltam számítógépben, az ahhoz csatlakoztatott pártízezres olcsó Creative hangszórókészlettel, illetve teszteltem komoly hangrendszerben is. Az egy szem ritka demófelvételt, illetve a gagyi forrásból származó Bikini és Kováts Kriszta dalokat leszámítva nagyjából végig normálisan szól. Miközben működik, mint összefüggő gyűjtemény is. Hála Istennek! Oké, ez nem egy hifi vagy high-end kiadvány, de nem is akar az lenni. A Szállj fel magasra egyszerűen csak egy jófajta válogatás ifjúkorunk kedvenc Gallai-számaiból, annak pedig többé-kevésbé megfelel.
Meg kell vallanom, bár az engem személyesen ismerők többsége nyilván pontosan tudja, hogy elfogult vagyok Gallai Péterrel. Egy egészen különleges tehetségnek, kiemelkedő szerzőnek és rendkívül érzékeny szerzőnek tartom. Nem tagadom, nagyon megviselt a halála. Máig nagyon szeretem a dalait, ezért még a nyilvánvaló hibák ellenére is hálás vagyok, hogy végre született egy CD, amin az ő neve szerepel fő előadóként. Persze ki vagyok én? A kérdés abszolút jogos, viszont hiszem és tudom, hogy tízezer szám vagyunk még ezzel így kishazánkban. Miként Péter a határokon túlra szakadt és elvándorolt magyarok körében is nagyon kedvelt szerző és előadó, mind a mai napig. Nem is nagyon van ballagás, tejfakasztó vagy lagzi Piramis slágerek vagy Gallai korszakos Bikini dalok nélkül.
Anno volt szerencsém Budapesttől hatszáz kilométerre, egy udvarban felállított ünnepi asztal mellett hallani, hogy egy keresztelő komplett vendégserege egy emberként énekelte, hogy „Szállj, szállj, szállj fel magasra / Dalom, hódítsd meg most a kék eget…” Nem túl nagy túlzással nyolctól nyolcvannyolc éves korig mindenki kívülről tudta a szöveget és a dallamot. Még jó, hogy régi Piramis rajongóként nem maradtam köztük szégyenben, mint „pesti tápos”…
Szóval nagyon-nagyon jó, egyben fontos hiánypótló, hogy ez az album megszületett. Mert Gallai Péter a hazai rockzene egy olyan ikonikus alakja, akinek a munkássága a jelenleginél is több fényt és elismerést érdemel.
Hogy a cucc olyan, amilyen – elég messzire vezetne. Mert persze lehet szapulni a Moirast, mint egyszemélyes kiadót, okkal, joggal és nem csak ezért. Lásd például a Piramis koncert borítóját, illetve inkább sose halld a hangminőségét… De az érme másik oldala, hogy a többi kiadónak eszébe sem jutott Gallai Péter. Akik meg egy ideig mégis benne voltak, a tervezett Piramis kiadványokat idővel elszabotálták, vagy valami ócska indokkal visszatáncoltak a saját projektjükből. Egy fióknyi munkaanyag, kitöltött licenc nyomtatvány és egyéb elavult limlom porosodik otthon. Bár sosem láttam volna, legalább nem fájna, mi minden nem készült el egyes túl nagyra nőtt egók miatt. Egyszer összeszedem magam és veszek egy nagy levegőt, az egészet kikukázom. Szóval nézőpont kérdése a dolog: ha túl tudunk lépni a felemás eredményt szülő szokásos buherán, akár még őszintén is örülhetünk annak, hogy legalább van valami. Egy CD, ami Gallai Petiről szól.
Sosem értettem, és hiába magyaráznak hülyeségeket, soha nem is fogom, hogy miért nem kapott a Piramis legénység en bloc Kossuth-díjat, már nagyon régen, akár az összes egykori és éppen aktív tagot is beleértve. Ezek az örökzöld dalok korszakos jelentőségűek, többségük mára már szinte népzenei értékké nemesedve, önálló életet él. Ennek fényében különösen fontos, hogy a Piramis zeneszerzői életükben és holtukban is maximálisan meg legyenek becsülve. Mert az életművük java nemzeti kincs, mely vélhetően mindannyiunkat túl fog élni.
A kompiláció egyik legfontosabb tétele a nyitószám. Bár a Nautilus 1974-es demófelvétele a szakértők körében eddig is közismert volt, hosszú évtizedek teltek el úgy, hogy a magyar rock vámszedői jobbára csak ültek rajta. Ezzel a kiadással viszont végre a szélesebb nagyközönség is megismerheti a Mondd el szél, nekem című Gallai-zsengét, Péter egyik legkorábbi remekművét.
Szintén kuriózum jellegű az új CD-n másodikként elhangzó Piramis-sláger. Bár a Ne bántsd a madarakat a maga idejében komoly karriert futott be a rádióban, hivatalos kiadás hiányában lassan elfelejtődött. Hiába van állítólag minden fenn a neten, a digitális mocsár továbbra is olyan, amilyen – nem pótolja a hivatalos hanghordozókat.
Egyrészt messze nincs fenn minden. Másrészt, attól még, hogy valami felkerült, messze nem biztos, hogy az egyszerű emberek többsége könnyen rá is talál. Jó példa erre, hogy mikor ráuntam, hogy bizonyos arcok pénzért árulják a Piramis bootlegeket, illetve belépős vetítéseket szerveznek a Piramis filmre, szép sorban elkezdtem mindent felpakolni a netre. Egyből jött is az elemi felháborodás, hogy merem én rontani az egyenlők között azért egy kicsit mégis mindig egyenlőbbek szürke bizniszeit… Volt, aki szépen kérte, hogy szedjem le az állítólag általa készített amatőr koncertfelvételeket – hittem is, meg nem is, ám legyen, feleltem végül, megtettem. Olyan is, aki miután kiszakértette magát a Mikor megszülettem című Gazdag Gyula film általam ingyen közzétett kópiája kapcsán, addig pörgött, míg sikerült elérnie, hogy a szolgáltató leszedesse. Pedig még Piramis tagok is megköszönték, hogy végre előkerült belőle egy teljes, vágatlan, mindenféle idétlen bohócvízjeltől mentes, DVD-minőségű verzió. Hamar eljött Cenzné és az ura, majd miután a brancs kiörömködte magát, a gondosan letöltött fálj aztán „okosban” kikötött egy másik videó-megosztón. Bezzeg azt már nem támadták, ki tudja miért…
Visszatérve a rádiófelvételre: a Ne bántsd a madarakat, mint az első igazán jelentős Piramis szerzemény hivatalos kiadása már többször is felmerült. Eredetileg még Som Lajos kezdte el egy archív sorozat ügyintézését a 2006-os arénakoncertekre időzítve, illetve a Piramis 2007-ben esedékes 35. évfordulója kapcsán. Aztán ugyanennek még egyszer nekifutottunk 2012-ben, immáron a 40-es jubileumra gondolva. Mindkét esetben elkaszálták a projektet, rossz emberek. Majd egy harmadik nekifutás is volt még: Lajos 75. születésnapjára jelent volna meg a CD-sorozat, posztumusz. Ha volna két életem se érteném, miért került végül az a kiadás is törlésre, mikor elvileg a licencelésre, gyártásra, jogdíjakra fordítandó lóvé is hiánytalanul rendelkezésre állt és a papírmunka oroszlánrésze is elkészült… Mindent összevetve tehát mindenki hálás lehet Kovács Lacinak, hogy ha már máshogy nem ment, de egy tematikus válogatáson végül mégiscsak közkinccsé tette a legelső Piramis klasszikust. Kérdőjel persze a CD-re került felvétel minősége, mert 1975-ben a rádióban már nemzetközi mércével mérten is csúcsminőségű felvételek születtek.
További pozitívum és feltétlen jó, hogy a Szállj fel magasra CD nem csak egyféle Piramis felállást ismer, hanem egyből négy különböző korszak, négy formációjától mutat be egy vagy több felvételt. Egy ilyen szerkesztés végre árnyaltabb képet ad Gallai Péter Piramis tagságáról és szerepéről is. Hiszen miután a csapat 1974 decemberében letudta harmadik korszakát, hazaindultak Nyugat-Európából és január elsejétől már itthon dolgoztak a Piramis hazai sikerein. Gallai Péter, Lévay Tibor és Závodi Janó csatlakozása pedig hatalmasat lendített a banda szekerén, hiszen olyan kreatív erők szabadultak el, majd adódtak össze pillanatok alatt, ami szinte példátlan a magyar rocktörténetben.
Ezért bár a Ne bántsd a madarakat az online világban valami csoda folytán eddig elkerülte a törlést, még mindig túl sokan vannak, akik mégsem ismerik. Istennek hála, a Szállj fel magasra CD kapcsán ez most végre változni fog. Persze nincsenek illúzióim, továbbra sem fognak zenebarátok milliói fizetni a hivatalos hanghordózókért, de egy-egy ilyen kiadás híre mindig megmozgatja a webes kereséseket, így aztán végül mégiscsak eljut a célközönséghez egy-egy ilyen feledésre ítélt fontos kultúrkincs.
Az ötödik korszak, a nagy Piramis esetében már árnyaltabb a kép. Az új válogatás ugyan bemutat öt nagyszerű Gallai szerzeményt három Piramis albumról, viszont valamiért teljes egészében kimaradtak a kislemezek, A nagy buli, az angol nyelvű album és az Erotika is. Pedig ha csak utóbbit vesszük, egyből három olyan csoda szerepel a korongon Péter énekével, mint az Együtt is egyedül, a Kapaszkodom beléd, és a magyar rock egyik legszebb és legértékesebb lírai gyöngyszeme, A szerelem országútjain.
Valamint ide, a klasszikus Piramis korszakba tartozik még Karda Beáta első nagylemeze és néhány további dala is. Persze, Piramis mércével mérve akár még furcsának is tűnhet a Figyelem, itt vagyok LP tartalma, vagy a Bolond mesék, a Repülj még és a többi kislemezdal. Igen, ez nem az úgynevezett „őszinte kőkemény” rockzene – hanem egy sokféle stílusban jeleskedő csodálatos hangú énekesnő kitűnő felvételei. De mivel többségében a nagy Piramis tagsága írta és kíséri a dalokat, köztük a zseniális Gallai Péter, egy ilyen szerzői összegzésre simán felfért volna még egy Vágyódás, vagy egy Nem hívsz. Utóbbin ráadásul Török Ádám fuvolája is hallható, aki saját elmondása szerint anno Janó meghívására szállt be a projektbe.
A Révész kilépése utáni, tehát a hatodik Piramis-korszak szerepeltetése ismét egy fontos momentum. Bár vélhetőleg még manapság is kell hozzá némi bátorság. Csoda zenék, Horváth Attila zseniális szövegeivel, Gallai Péter énekével. Ha nem Piramis néven adják ki, talán még meg is úszták volna és két-három hasonló lemez elejéig akár még folytatható is lett volna az a fajta bauhaus esztétikájú modern rock. Emlékszem, mekkorát néztem kölyökkoromban, miután megvásároltam a Piramis Plusz lemezt és először lement az A-oldal. Nagyon nem erre számítottam az Erotika után. De nagyon tetszett, ma is tetszik, különösen Péter éneke és szinti-játéka.
Gallai Péter jelentősebb zenekarai közül egyedül csak a Bergendy maradt ki. Kár, hogy hiányzik, mert bár még a hatodik Piramis korszaknál is kevésbé ismert időszak, akkor és ott is születtek nagyszerű dalok.
A következő blokkban Péter Bikini korszaka elevenedik meg, közte a Bikini tagok részvételével készült Kováts Kriszta nagylemez, a Ringlispíl egyik gyönyörű duettje, A híd felé.
Majd az első Favágók album kerül megidézésre. Kissé szomorú, hogy mára már kicsit elfeledett, egyben talán alulértékelt is lett a nagyszerű zenekar. A magam részéről mindkét CD-jüket szeretem. Jó, hogy az Ez nem egy szomorú dal most egy kissé megint ráirányítja a fényt a Favágókra.
Utána egy újabb gyöngyszem, az Elvarázsolt kávéház, egy újabb Kriszta-Péter duett a KettősPont albumról. Majd a Cohen-lemez egyik csúcsa, a Halleluja – Gallai előadásában. Aztán ismét egy remekmű duett a Kovátsműhely CD-ről. Külön ki kell emelni Fábri Péter csodálatos dalszövegeit is.
A Szállj fel magasra válogatást pedig mi más is zárhatná, mint maga a címadó, mely máig a Piramis egyik legnagyobb slágere. Stílszerű, szép gesztus, egyben szívszorító, hogy az itt szereplő koncertfelvétel a Piramis ezidáig utolsó, 2022-es koncertalbumáról került a gyűjteményre, mely egészen konkrétan Gallai Péter utolsó koncertjének, legutolsó dalként hangzott el 2018-ban a MOM Sportcsarnokban.
Tartalmilag egy igazán méltó megemlékezés a magyar rock egyik legjobb és legfontosabb alakjáról. Minden gyűjteményben ott a helye. Még azzal együtt is, hogy egy-két dal felvételének a forrása sajnos a digitális mocsár, annak is az alja. „Hát így élünk mink…”
Gallai Péter – Szállj fel magasra
CD 2026:
1. Mondd el szél, nekem (Nautilus demó) – első kiadás
2. Ne bántsd a madarakat (Piramis rádiófelvétel) – első kiadás
3. Boldog ember (Piramis)
4. Ki tudja, hol van (Piramis)
5. Mikor megszülettem (Piramis)
6. Valami új kell (Piramis)
7. Nem tudom (Piramis)
8. A küszöbön ülve (Piramis)
9. Jaj-jaj (Bikini)
10. A híd felé (Kováts Kriszta és Gallai Péter)
11. Hazudtunk egymásnak (Bikini)
12. A csillagok ködében (Bikini)
13. Ha lenne holnap (Bikini)
14. Ez nem egy szomorú dal (Favágók)
15. Elvarázsolt kávéház (Kováts Kriszta és Gallai Péter)
16. Halleluja (Gallai Péter)
17. Öt perccel tíz előtt (Kováts Kriszta és Gallai Péter)
18. Szállj fel magasra (Piramis koncertfelvétel) – Gallai Péter utolsó koncertjének, utolsó dala
