Török Ádám és a Mini történtét sokan, sokféleképpen feldolgozták már. Azonban magukról a konkrét lemezekről, főleg a rendszerváltás után készült albumok részleteiről aránylag kevés szó esett. Lemezleltár rovatunkban ezúttal Török Ádám hivatalos hanghordozóit vesszük sorra.
A harmadik részben a Tátrai-Török Tandem és a Mini RC hivatalosan megjelent felvételeire irányult a fókusz, beleértve Ádám első szólólemezét is.
A Mini feloszlása után többféle formációban is zenéltél. Ezek közül megjelent néhány felvétel is, de jellemzően utólag, illetve más néven. Miért döntöttél a váltás mellett?
A nagy Mini pontosan 1968. januártól 1983. november 3-ig létezett. Ez több mint tizenöt év. Az utolsó bulink a Minivel a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem gólyabálján volt, majd utána egy hosszú kísérleti korszakba kezdtem. Elég buta voltam, de sajnos a Mini már nem ment az utolsó összeállításban. Pedig csodálatos banda volt. A Karcsi egy ragyogó zeneszerző és rendkívül aranyos ember, aki lassan ötven éve haverom. Volt még a néhai Kunu Laci, aki szerintem minden idők egyik legjobb magyar basszusgitárosa. Óriási vér volt benne, minden, amit basszusgitározott, benne volt a nagybetűs sound. A Kis Rákfogóban és nálam is, és óriási volt a lemezfelvételeken is. Pedig valami gagyi basszusgitárja volt. De hiába, már nem tudtam eladni a bandát…
Merre indultál tovább?
Valahol a városban, talán Kormos Tibinél hallottam egy dobgépet. Ami megihletett. Mondtam magamban, ilyet fogok csinálni, egy kis zenekart, dobgéppel. Aminek külön örültem, hogy otthon is tudom majd használni, tehát nem kell próbahelyre rohangálni, ha a fuvolára megírt dallamokat zenekarral is ki akarom próbálni. 1984-ben vettem két Roland dobgépet és egy bassline-t, meg még hozzá valami elektronikát, hogy meglegyenek az alapok. Karcsi is benne volt a buliban, ő vásárolt egy szintetizátort. Majd így duóban kezdtünk játszani, Mini RC azaz Mini Robot Company néven.
Bizonyos helyeken „Mini Robot Computer”-ként írtak rólatok, hivatkoztak rátok. Alternatív megfejtés vagy sima tévedés volt?
Igen, olyan is volt, hogy ilyen néven írtak rólunk, de ezt rosszul írták. Az RC egyértelműen a „Robot Company” rövidítése. Én már csak tudom, én adtam a nevet. Haha! A Budai Ifiparkban mutatkoztunk be, az utolsó évben, 1984. június 3-án. Pontosan négyszáz fizető néző volt. Ott, ahol korábban négy- vagy ötezer ember volt a bulijainkon. Tehát már ebből látszott, hogy bukta lesz az egész. De k.rva jól szólt, jó produkció volt. Csak megint más kellett a szélesebb közönségnek. Ebből volt aztán később egy rádiófelvétel, ha jól emlékszem Debrecenben, olyan dalokkal, mint „Az emberevő robot”. K.rva jó volt, k.rva jól is szólt. Nyilván az elektronika miatt.
1985-ben Lojzival kiegészülve is felléptetek. Régi és vadonatúj szerzeményekkel a repertoárban. Mi adta az apropót?
Orszáczky buli volt az LKH-ban, ott léptünk fel mi is. 1985. január 6-án volt a buli, mínusz 25 fok volt aznap, de mégis teltház. Utána még volt néhány fellépésünk: Karcsi, Lojzi, Feró, én és a komputerek felállásban.
Nagy Feró, hogy került a képbe? Miket énekelt?
Három bulin volt vendég, négy nótában működött közre, impróztunk, ökörködtünk.
Utána miért állt le a Mini RC?
Közben Karcsi elkezdett maszekolni, dodzsemeztek az apósával. Így idővel teljesen abbahagyta a zenélést. Több mint tíz évre eltűnt a színpadokról. Nekem meg ottmaradt a két kis „szappanos dobozom”, ahogy Tátrai Tibusz hívta és elkezdtem elektronikus jazzrockot játszani. Elvittem magammal Fogarasi Jánost és a Pleszkán Fricit. Bekapcsoltam a két „szappanos dobozt”, ők meg ráztak. Hol jól, hol össze-vissza, próba nélkül… Aztán volt a Hajógyári-szigeten egy majális, Pleszkán ott is játszott velem. Őt viszont idegesítette a dobgép és gyorsabban játszott, mint a szappantartó üteme adta volna. Amit a buli után a maga módján szóvá is tett: „B@zdmeg, sz@r ez a dobgép! B@zdmeg, miért kell ezzel a sz@rral játszani?”, satöbbi, satöbbi… Haha!
Az első Mini RC úttörő módon, gépi alapokat használt. De jött az ismertebb formáció, mikor Tátrai Tibusszal alkottatok duót, ez volt a Tátrai-Török Tandem. Később a duó kiegészült és trióban nyomtátok. majd ismét RC. Vágj rendet, kérlek a korszak formációi és produkciói között!
A Mini RC 1984-ben indult, Karcsival duóban nyomtuk és nagyjából egy évig létezett. A Tandem 1985 nyarától 1986 decemberéig játszott. Utána 1989-ig megint egy Mini RC formáció következett: Tarján Zsolt, György Ákos és Török bácsi, trióban. Majd kiegészültünk egy dobossal. Előbb Szendi Gáborral, majd Huszár Bandival és ismét négyesben toltuk, szintén Mini RC néven, 1991-ig.
Akkoriban volt pár meghökkentő dalcím, illetve elgondolkodtató szöveg is a friss repertoárban. Például az „1984” mennyire adta magát, mint éppen megélt esztendő; és mennyire motoszkálnak benned Orwell gondolatai a szabadságról, disztópiáról, nagytestvérről és hasonlókról? Már csak azért is, mert a téma a későbbiekben is előkerült az életművedben.
Igen, nagyon bennem volt az a történet. A nóta amúgy 1985-ös és játszottam később Tibusszal és a Minivel is.
Mikor és miként indult a Tandem?
Emlékszem, 1985-ben az egyik meccs után, mikor kikapott a magyar csapat, lementem a Fészekbe. Volt egy lekötött bulim, két hét múlva az Eötvös Klubba, gondoltam elhívom Pleszkánt vagy Fogart. Majd játszunk duóban a két „szappanos dobozzal”. Odamentem a pulthoz, ott volt Tátrai is, elkezdtük piázgatni. Egy idő után megkérdeztem tőle, hogy: „Tibusz! Nincs kedved lejönni egyet haknizni? Van az Eötvös klubban egy bulim.” „Milyen zenekarral?” – kérdezett vissza. „Be fogsz sz@rni!” – mondtam neki – „Elektronikus.” Mikor eljött az előadás napja, lejött a gitárral, bekapcsoltam neki a két kis komputert, ahol megszólaltak az általam előre megcsinált dob és basszus alapok. Egyebek mellett az 1973-es „Apák és fiúk” egy új és friss elektronikus alapja. Tibi belehallgatott, majd rám nézett: „B@zd meg, ez k.rva jó!” Nagyon jól szólt azon a helyen az elektronikus alap, átszólt mindenen. Mindkettőnknek nagyon tetszett. Akkor csináltuk meg a Tátrai-Török Tandemet. Ez a felállás is egy évig tartott, 1986 nyaráig.
Közben 1985 telén megjelent egy kazetta-albumotok Nyugat-Németországban. Kérlek, mesélj erről a hazánkban alig ismert anyagról!
1985 decemberében négy koncertet játszottunk Németországban, Tibusszal és Bolla Zsolt billentyűssel, trióban. Odakinn dolgozott egy Laszlo Kremling nevű úr, az Europa Musik Organization koncertiroda vezetője, aki korábban hallott minket Pesten és meghívta a Tandemet. Annyi csavar azért volt benne, hogy úgy hirdetett minket, mint „Laszlo Kremling Band”, a saját vezetékneve után. Talán úgy gondolta, hogy őt ott ismerik, könnyebben meg fognak telni a helyszínek. A koncertalbum hanganyagát a saarbrückeni előadáson vették fel, egy k.rva jó cuccal. Talán a második vagy a harmadik előadást rögzítették, majd a szervező még akkor és ott, három nap alatt le is gyártatta a kazettát. Ötszáz darab készült belőle. Sajna, már nekem sincs meg. Elkavarodott vagy elajándékoztam valakinek, már nem emlékszem.
Akkor ez lehet a magyarázata, hogy idehaza oly sokan kételkednek a rockszakírók közül a Tandem koncertalbum létezésében. Mert, ha Kremling László a saját neve alatt hirdette a koncerteket, nyilván a kazettára sem írhatott mást.
Ha nem tévedek, „Laszlo Kremling Band” van írva a kazettaborítóra, persze Tibi, Zsolt és én is fel lettünk tüntetve. De már sok éve nem volt a kezemben ez az anyag. Jó volna bedigizni és újra meghallgatni!
Mikor és miért alakult át a Tandem véglegesen trióvá?
Valamikor 1986. augusztus első napjaiban kinn voltunk Danikával, az akkor öt éves kisfiammal a Palán. Fociztunk, fürödtünk, meg minden. Miután hazamentünk, kifeküdtem. Rekkenő hőség volt. Nyár közepe. Csörög a telefon, a vonalban Csabai Tibi: „Ádika! Van egy megbízható úriember. Fel fog hívni egy fél óra múlva. Ad majd egy ajánlatot.” Mondom: jó. Nemsokára ismét csörög a telefon: „Kovács Tamás vagyok, szeretnék önnel tárgyalni!” Mondom neki is, hogy jó. Azzal folytatta, hogy szeretne még ma találkozni velem. „De most jöttem haza a Paláról, le vagyok merülve, egész nap fociztam a gyerekkel. Este hét óra van.” – feleltem. Csak nem tágított. Végül abban maradtunk, hogy egy óra múlva a Batthyány téren összefutunk. Gyorsan felvettem a gatyám, leszaladtam. Állok ott a templom előtt, a taximegállónál, ahogy megbeszéltük. Majd arra lettem figyelmes, hogy jön be egy meggypiros kabrió BMW, benne egy elegáns szőke csávó. Előtted van a kép? 1986! „Kovács Tamás vagyok! Üljünk be valahová!” – mutatkozott be. Persze, beültünk a Thomai presszóba. „Adok önnek egy ajánlatot.” – folytatta. „Szeretném önöket elhívni a zenekaromba.” „Igen? És ön ki?” – kérdeztem meglepetten. „Basszusgitáros vagyok. Mellette nagyvállalkozó. Van két óriás csúszdám a Balatonon, az egyik Siófokon, a másik Almádiban. Napi egymilliós bevételekkel. Valamint van egy nagy építőipari vállalatom. Szeretnék önökkel játszani, Tátraival és önnel!” Mondtam neki, hogy részemről nincs akadálya, de Tibit meg kell kérdezni. Ebben maradtunk.
Úgy búcsúztunk el, hogy most visszamegy a csúszdákhoz a Balatonra, aztán beszélünk még a dologról. Mint kiderült, a Topó Neurock társulatról van szó, oda kéne beszállni. Pár napra rá lementem vonattal, meglátogatni Tibuszt. Éppen Ikerváron volt a birtokán. A vonattól k.rva sokat kellett gyalogolni. Ráadásul k.rva meleg volt, harmincvalahány fok. Dühöngő, forró nyár. A tököm kivolt, dőlt rólam a víz. Odaértem, majd mondtam neki, hogy „Tibi, van egy k.rva jó ajánlat! Havi húsz rongy fizetés fejenként, plusz költségtérítés.” „Jó! Visszajövök vasárnap. Aztán nézzük meg!” – felelte. Egy hét múlva sort is kerítettünk rá, az azt követő vasárnap. Majd elkezdtünk dolgozni Kovács Tamásékkal. Csináltunk is egy pár felvételt.
Ha jól tudom nem apróztátok el, egyből a Rottenbiller utcában készült egy négyszámos demó, a Hanglemezgyártó Vállalatnak. Illetve a Belvárosi Ifjúsági Házban forgattatok egy klipet is hozzá. Aztán lemez már nem lett belőle, a videó sem lett már készre vágva. Mi történt?
Nem tudom pontosan. Mindenesetre pár hónap után mondtam Tibinek, hogy „Te figyelj! Csaljuk el a csávót a Tandembe. Eljátszik ott mellettünk a basszuson. Sokkal jobban járunk.” Úgy is történt. Csináltunk négy felvételt hármasban a rádióban. Sajnos nekem az sincs meg. Majd így játszottunk fél évet: Tátrai Tibusz, Kovács úr, én és a „szappanos dobozok”. Közben Tamás előállt egy másik ötletével, hogy játszunk Rolling Stones műsort. Ő írt egy pár magyar szöveget a Stones dalokra és mi meg adjuk el, mint cover band, feldolgozás zenekar… Rollingokat magyarul! Tudod, én mindig maradtam ennél a hülye progresszív rocknál. Mindig ez volt a szerelmem, meg a blues. Persze a Rollingot is szerettem, de azért nem annyira, hogy zenekart csináljak rá. Inkább olyanok mozgattak, mint a Cream vagy a Jethro Tull. Mondjuk tényleg jó szövegeket írt Kovács Tamás, ráadásul nem csak a Stones dalokra! Össze is álltak nem sokkal később Tibusszal. Megcsinálták az első Tátrai Bandet.
Abból miért maradtál ki?
Az elején hívtak oda is, de nem mentem, mert nem láttam benne fantáziát.
1988-ban, Mini a huszadik évfordulóján, már az RTV gondozásában jelent meg az „Alligátor” című LP, mely tartalmában már inkább az 1983 utáni korszakot reprezentálja a hazai közönség részére is. Miért váltottál kiadót?
Mert a Rádió felkért egy nagylemezre, ugyanis elindultak egy kiadóval, három vagy négy kiadványuk el is készült, aztán sajna elhalt a dolog. A felvételeket is a rádióban csináltuk. Máig az egyik kedvenc munkám, az elektro és a new age muzsika keveréke.
Valahogy mindig előre tekintettél, elkaptad a korszellemet. De sosem a trendi gagyit másolva, hanem inkább becsempészted a progresszív, kísérletező, előremutató dolgokat az aktuális produkcióidba. A nyolcvanas években miként fogadta a rockos, bluesos közönség az elektronikus zenei világot feltérképező utazásaid?
Sajnos nem túl jól. Csodás dalokat játszottunk a Mini RC-vel is, de mindenki a „Gőzöst” várta…
Az „Alligátor” albumon hallható dalok végig új felvételek? Vagy a korábbiakból is válogattál mellé?
Mind új felvétel. 1987-ben csináltuk, Kiss Imrével a Rádióban.
Mutasd be, kérlek az „Alligátor” album dalait!
Az „Alligátor” basszustémát én csináltam, egy TB 303 típusú Roland bassline szekvenszeren. Majd Tibi ráimprózott a szájgitár effekttel. Csodás dal keletkezett. Van még egy bassline dal, „Kistestvér” a címe. Azon meg Tony Lakatos és Tibi ráz felváltva, kiválóan. Aztán György Ákos szerzeményei is kitűnőek. Különösen az „Éjféli búcsú”, amire egy nagy fuvola imprót tettem. Azt az USA-ban is megették… De a többi fuvolatéma is nagyon jó. Nagy kedvencem például még a „Barbárok földjén” is.
Kik voltak az „Alligátor” elkészítésekor a további társaid? Ennyi nagyágyúval miért inkább kvázi szólólemezként lett aposztrofálva ez azanyag, mint zenekari produkcióként?
Azért, mert az „Alligátor” egy szóló LP. Megkértem a barátaimat, zenésztársaimat, hogy csináljunk egy lemezt az akkor divatos elektronikával, ami engem nagyon megfogott. Igent mondtak és jöttek feljátszani a számukra kijelölt tételeket. Az album alapja tehát Roland és más dobgépek, bassline és szintik. Úgy gondolom, hogy a lemez sztárjai, Tátrai és Lakatos Tóni, akkor már minden tekintetben a csúcson voltak. Közismert, népszerű, nagyon sikeres zenészek, akik addigra már a hangszerük emblematikus alakjaivá váltak.
Szintén nagyot alakított itt Márta István. Csodás zenész, zeneszerző. Vele a „Rejtelmes sziget” című számot impróztuk fel egy részeg éjszakán, a 22-es stúdióban, kettesben. Horváth János, Mandel Róbert, Jakoby László a „Barbárok földjén” felvételein remekelt. De Tarján Zsolt és György Ákos is csodás dalokkal és játékkal jelentkeztek. Én csak fuvoláztam az LP-n, de jól. Erre figyeltek fel az Amerikai Fuvola Társaság, vagyis az American Flute Society emberei, 1990-ben.
Vegyük akkor ezeket végig, szépen sorjában! Tarján Zsolt basszusgitáros és György Ákos billentyűs az újjáalakított Mini RC tagjai voltak abban az időben. Egészen pontosan mikor és hogyan alakítottad meg a második Mini RC formációt?
1987-ben megcsináltuk a Mini RC triót, ami egy new age, jazz-rock stílusú csapat volt. A zongorista György Ákossal, Tarján doktorral és velem. K.rva jó számai voltak György Ákosnak, öröm volt játszani! Az „Alligátor” LP-n is szereplő „Angyalok földje”, „Suhanó part” és ami a legjobb, az „Éjféli búcsú”, egy gyönyörű fuvolaszólóval.
1988-ban volt egy nagyszabású Mini RC koncert. Ha jól tudom, a pályafutásod első „perjeles” dupla jubileumi előadása. Mini 20, Gyugyó 40. Legendás arcokkal. Milyen emlékeket őrzöl arról a buliról? Miért nem került kiadásra az a buli?
Az is az LKH-ban volt, 1988. április 24-én. Az akkori Mini RC trióval: György Ákossal és Tarján doktorral; illetve a régebbi Mini felállások tagjaival és vendégekkel. Többek között fellépett Závodi Janó, Horváth János, Papp Gyula, Németh Karcsi, Nagy Józsi és Döme Dezső. Vegyes programmal készültünk, a régi Mini balladáktól az Tandemig, a Bartók-feldolgozásoktól a Robot Company dalokig mindent eljátszottunk. A „40/20” buli valami csoda volt, de sajnos nem készült profi felvétel róla.
A Mini RC duóban, trióban, majd a végén kvartettként is gyakori szereplője volt a Magyar Rádió által szervezett fesztiváloknak, melyekről készültek felvételek is. Ez még mindig a Kiss Imrével, a hetvenes években indult együttműködés hozadéka volt?
Igen, Kiss Imre sokszor foglalkoztatott minket 1986 és 1990 között is. Tetszett neki az új hang, az elektro Mini.
1989-ben kiegészültetek egy dobossal. Úgymond, ismét teljes volt a létszám. Mi húzódott meg a döntés mögött, hogy a Robot Company élő dobossal megy tovább?
A fiatalok hozták a haverjaikat, akik régebbi Mini szerzeményeket is akartak játszani.
2014-ben az American Flute Society téged is beválasztott a világ legjobb fuvolistái közé. Ha jól tudom, elsősorban az „Alligátor” LP és az amerikai fellépéseid keltették fel a figyelmüket.
Igen, úgy tudom 1990 körül kezdtek felfigyelni rám az amcsik.
Mikor a kilencvenes évek elején a „New York, New York” berobbant rádiókban, megbántad, hogy 1987-ben nemet mondtál az indulófélben lévő Tátrai Band meghívására?
Akkor már négy éve mást csináltam, majd 1991-től jött a RABB-ocska. Eléggé el voltam foglalva az új bandával. Örültem Tibuszék sikerének és csináltam a saját dolgaimat.
Akkoriban készült pár filmzenéd is. Hogy került a Mini RC muzsikája „A sivatagi nemzedék” című mozifilmbe?
Azok mind rádiófelvételek. Szólóban készítettem fuvolával és egy komputerrel. Majd később ezek megtetszettek a film rendezőjének. Tehát, előbb voltak a zenék, utólag lettek belőlük filmzenék.
1991-ben többször is konferáltad, hogy filmzenét írtál a „Magyar vállalkozó” című alkotáshoz. Mi lett annak a sorsa?
Sajna nem készült el soha. Pedig jó kis dalok születtek.
Bár a Hungaroton évtizedeken keresztül elzárkózott a Mini lemezek „cédésítésétől”, szerencsére licencelésre azért sor kerülhetett. A Moiras Recordsnál, konkrétan Kovács Laci kiadványokon is szépen archíválta az 1972-1983 között készült felvételeiteket. Az 1977-1983 korszak termése egy limitált kiadású négy CD-s antológián kapott helyett. Az első nagylemezt vinilen is pótolta. Várható a közeljövőben az „Alligátor” anyagból is CD verzió?
Nagyon szeretném, mert a pályám egyik legjobb darabjának tartom. Bizony, CD-n tovább villoghatna ez az anyag…
Mit gondolsz, vajon mi kellhet még ahhoz, hogy az illetékesek végre meghallják, mondjuk egy lovagkereszttel és Máté Péter-díjjal kitüntetett művész kérését, kívánságát, hogy végre hozzáférhessen a saját felvételeihez? Vagy ha mindenképpen ragaszkodnak a ragaszkodnivalóhoz, akkor miért nem adják ki ők maguk az igényelt CD-ket?!
Hát, vagy sok lé kellene, vagy, hogy olyan népszerű legyek, mint anno Aradszky…
1993-ban, a Mini huszonötödik évfordulójára megjelent egy válogatás, a Hungaroton egyetlen modernkori Mini kiadványa. A zavarba ejtő módon az első nagylemezhez hasonlóan szintén „Vissza a városba” címet kapott gyűjteményes album CD-n és kazettán látott napvilágot. Volt ráhatásod a válogatás tartalmára? Amennyiben igen, miért pont azok a felvételek kerültek csokorba, mint amik a válogatáson hallhatók?
Igen, én válogattam. Majd a Rottenbiller utcában kicsit feljavítottuk a felvételeket egy korai EQ-val. Azért ezeket a nótákat szerkesztettem össze, mert akkor ezek a dalok tetszettek. Meg nagyon jó az a koncertrészlet az elő nagylemezről is! De mások szerint is jó volt a válogatás… Önmagáért beszél, hogy 1993 és 2003 között a Mini együttes válogatás CD-jéből nagyjából tízezret gyártottak és adtak el.
A válogatás címe és a borítója mennyire volt a te koncepciód és mennyiben hanglemezgyári ötlet? Mai szemmel nézve milyennek tartod?
Sajna, még csak nem is láttam a tervet. Nagyon gagyi… Még ma sem tudom, mit szimbolizálhat… Gondolom, haver volt a grafi… kuss!
Folytatjuk!
Fotók: Török Ádám archívuma, kiadói archívum, TTT Nemzeti Rockarchívum
