Túlélők – Frenreisz Károly

Mecky halála kapcsán néhány pályatárs, zenész kolléga visszaemlékezéseiből szemezgetünk a korábban megjelent rockinformos anyagokból…

Frenreisz Karesz zeneszerző, szövegíró, énekes, basszusgitáros, szaxofonos, szervező, üzletember… És még lehetne sorolni, hány titulust mondhat magáénak. Ahhoz képest, hogy a hatvanas évektől datálódik zenei pályafutása, túl sok zenekart nem emésztett fel. A Metró együttes, a Locomotív GT és az élete fő művének számító Skorpió után sem lett hűtlen a zenéhez, hiszen e tárgykörben, ma is az üzleti életben tevékenykedik. 

1970-ben az akkori (szinte egyetlen) „szaklap”, az Ifjúsági Magazin pályázatot hirdetett egy virtuális szupergrupp összeállítására. A közönség, illetve a szakma zsűrije alapján is te lettél a basszusgitáros. Még az LGT megalakulása előtt az a hír járta, hogy esetlegesen belépnél az Omegába. Ennek hatására történt volna ez?

Nagyon pletyka szinten terjedhetett ez a dolog, mert megmondom őszintén, nem is hallottam róla. Mihály Tomi kitűnően vitte az Omega vonalát, mi egész más irányt követtünk a Metró együttessel, de még később, az LGT-vel is. Más kérdés, hogy jó barátságot ápoltunk az omegásokkal, ami a mai napig él.

Presserék kiválását szinte „belülről” érted meg az LGT megalakulásával. Mi volt a véleményed a „csonka” Omega további sorsát illetően?

Nem féltettem őket.

„Abban biztos voltam, hogy az Omega erős csapat és túl fogja élni a változást. Attól, hogy Presser Pici, mint zeneszerző eljött onnan, még megmaradtak nagyon jó és sikeres koncertbandának. Egy percig sem gondoltam arra, hogy az ő jelenléte, vagy nemléte, döntően befolyásolni fogja a zenekar életét.”

 Erre kitűnő bizonyítékul szolgál az elmúlt időszak. Fontos, hogy legyen egy jó produkció – már pedig az Omega esetében mind máig erről beszélhetünk-, kevésbé érdekes, hogy a zeneszerző és szövegíró a színpadon van-e.  Ők abszolút életképesek maradtak a későbbiekben is!

A ’70-es éveknél maradva: a Skorpió színre lépésével immár másodízben sikerült átrendezni a hazai zenei „piacot”. Figyelemmel kísérted az Omegát akkoriban?

Természetesen igen. A legnagyobb konkurenciaharc nem is Magyarországon zajlott, hanem a kelet-európai országokban, az NDK-ban, Lengyelországban és Jugoszláviában. Azon versenyeztünk egymással, hogy ki mennyi teltházas koncertet játszik mondjuk Lengyelországban. Annak ellenére, hogy konkurenciának számítottak, továbbra is nagyon jó kapcsolatot ápoltunk velük.   

Mi a véleményed a rivalizálásról? Nemcsak zenészekre, hanem a rajongókra is gondolva…

Az én rivalizációm az Illéssel és az Omegával, a Metró együttes időszakára tevődik. Más idők voltak akkor. Mindegyikünknek megvolt a külön bejáratú rajongótábora, melyek között nem beszélhettünk átjárhatóságról. Minden zenekar más klubban játszott, és jártuk a vidéket, a kultúrházakat, szabadtéri színpadokat. Természetesen mindenütt telt házzal mentek le a bulik. Az idők folyamán a Metró hátrébb szorult erről a hadszíntérről, hiszen az Illés és az Omega túlélte a Metrót. Így a későbbiekben kettőjükre korlátozódott a rivalizálás. A Metró 1992-ben az akkori BS-ben adott egy koncertet, később, 2001-ben a három „nagy” együtt lépett fel a Népstadionban.

A nyolcvanas években szorosabb együttműködésre is sor került az omegás fiúkkal. Ha nem is egészen művészeti vonalon, de a nagy „géemkás” időkben közös céget alapítottatok.

„A nyolcvanas évek elején, az előbb említett jó kapcsolat egyenes következményeként alakítottunk ki az Omegásokkal közösen, az első hang- és fénytechnikai berendezést bérbeadó céget. Velem együtt Mihály Tomi, Debreczeni Ciki, Molnár Elefánt és Benkő Laci voltak az alapítók.”

  Hat évig dolgoztunk együtt, de egy idő után, más irányú elfoglaltságaik miatt, a srácok kiszálltak belőle.  Én vittem tovább a céget, a mai napig is üzemel Omega Trading Kft elnevezéssel.   

Hogyan látod ma az Omegát?

Komoly creditet ad az Omegának az a tény, hogy 1971 óta azonos felállásban, azonos körülmények között, a mai napig sikeresen teszik a dolgukat. Egykori külföldi sikereik helyszínére ma is hívják őket, nemrég Varsóban adtak koncertet. Időközben a Metró és az Illés is abbahagyta az aktív zenélést, de ők sikeresen túlélték a konkurens zenekarokat.