Kovacsics András: Egyszeri és megismételhetetlen
Mecky halála kapcsán néhány pályatárs, zenész kolléga visszaemlékezéseiből szemezgetünk a korábban megjelent rockinformos anyagokból…
Alapító atya, aki még a jogelődöknek számító Ciklon és Próféta zenekarokban pengette a hathúrost. Az igazi sikereket azonban nem érhette meg az Omegával, mert 1967-ben távozott a népszerűsége küszöbén álló csapatból. Kovacsics András gitáros azonban máig szép emlékeket őriz az együttesben töltött évekről.
Hogyan történt a fúzió a Ciklon és a Próféta között, amiből később az Omega lett?
Tudni kell, hogy mi hárman, Kóbor János Mecky, Varsányi István és én együtt zenélgettünk. Dolgoztunk a Ciklon együttessel, ahol rajtunk kívül Fraknói Pál zongorista játszott – ő Koszán becenévre hallgatott-, valamint Cupi, a tenorszaxofonos és egy dobos, akinek a nevére már nem emlékszem. Műsorunk ekkor még ének nélküli, főképp a Shadows, a Ventures, Champs és a Johnny and the Hurricanes zenekari számaiból állt. Jó fellépési helyünk nem lévén, hárman kitaláltuk – erről más nem tudhatott -, hogy „beszivárgunk” abba a zenekarba, amelyik akkoriban a Budai Várklubban játszott. Ez volt a Próféta. A maiak közül Benkő Laci zongorázott, rajta kívül Tornóczky Ferenc gitározott (a volt P.Mobil gitárosa, ifj. Tornóczky Ferenc édesapja – a szerk.), Bánkúti Győző trombitált, és a dobos Künsztler Tamást hívták Prófétának. Ez a felállás basszusgitár nélkül működött, így elsőnek Gergely, azaz Varsányi István került be a csapatba. Nem basszusgitáron, hanem elektromos bőgőn játszott. Neki aztán sikerült rábeszélnie a többieket, hogy legyen egy ritmusgitáros is Mecky személyében, majd ketten megcsinálták nekem a helyet. Így Tornóczky helyett én lettem a gitáros a zenekarban. Többféle legenda is kering, de ez a megalakulás hiteles története, amit Varsányi István is megerősített.
Tisztázódott már az is, hogyan történt az Omega-keresztelő?
Mivel a Hess András téren, a Műszaki Egyetem kollégiumi klubjában játszottunk, emellett szinte mindannyian az intézmény hallgatói voltunk, így a névválasztás utalt valamiféle műszakiságra. Meg kell, hogy mondjam, eleinte pont a „műszakisága” miatt, nagyon nem tetszett nekünk az elnevezés: hogyan létezhet egy zenekar Omega néven?
Milyen hangulatú bulik zajlottak az Omegával akkoriban?
Sokban különbözött a mai kor hangulatától.
„Az Omega olyan új hangzást honosított meg, ami ritkaságnak számított. Ugyanis akkoriban Magyarországon a dzsesszen, az operetten kívül csak olasz és magyar slágereket lehetett hallani, miközben külföldön már megjelent a több szólamban éneklő Beatles. Ahogy fejlődött a muzsika a nagyvilágban, mi azzal lépést tartva igyekeztünk belőle minél többet megtanulni. Forradalmian új zenéről volt szó, ami valósággal fölvillanyozta a fiatalságot. Az egyik klubban Kóbor bemutatott egy roppant egyszerű, háromakkordos „bugimenetet” – fantasztikus sikert aratott vele.”
Pedig csak három akkordból állt! Hiába, a fiatalok valósággal itták az új irányzatot. A Szabad Európa Rádiót és a Luxembourg adót hallgatva kagylóztuk le a friss külföldi számokat, mindenki a saját hangszerét figyelve. A feladat: az eredetihez nagyon hűen szólaljanak meg ezek a dalok. Egyszer Varsányit – mivel neki volt magnója- hazaküldtük, hogy vegye fel a Luxembourg rádióból a számokat. Sikerült is rögzítenie, de vagy az eleje, vagy a vége hiányzott, mert így szerkesztették adásba. Mi pedig úgy, hiányosan tanultuk meg. Egyszer Keresztes Tibi Cintula, aki rengeteg anyaggal rendelkezett, szóvá is tette, hogy miért nem az elejétől játsszuk az adott számot. Más forrás nem lévén, elfogadtuk a segítségét, így tudtuk kipótolni a hiányzó részeket. Czeglédi úr, a Rákóczi úti udvarban is csak később nyitotta meg hanglemezüzletét, ahol 1 forintért vett föl egy nótát lemezről szalagra. Azután onnan tanultunk meg ezeket.
Visszaemlékszel, hogy tört ki a botrány a ’63-as beat-fesztiválon?
Az akkor létező irányzathoz tartozott a dixieland is, amely komoly sikereket élt meg.
„A beat robbanásszerű megjelenésével, amit Magyarországon az Illés és az Omega képviselt, egyfajta zenei rendszerváltás zajlott le, aminek következtében Benkóék hátrébb szorultak. Olyannyira, hogy tojásokkal dobálták meg őket ezen a fesztiválon.”
A fiatalságnak egész egyszerűen nem tetszett ez a fajta muzsika, ők a másik két zenekart akarták hallani. Ekkor nem voltak még saját számaink, még az úgynevezett „koppintós” időszakot éltük.
Szabályos személycsere jött létre a két zenekar, az Omega és a Decca között, mikor Molnár György gitáros az Omegába igazolt.
Hallottam, hogy Molnár Gyuri az Omega gitárosa lett, de azt nem, hogy a Deccából került oda. 1967-ben az Omega Balatonszemesen, a művelődési házban játszott, a Decca pedig az Express-táborban, Balatonföldváron. Napközben többször is átmentem a táborba, szimpatikusak voltak a deccás fiúk. Mikor kikerültem az Omegából, a zenekar keresett meg, hogy legyek a gitárosuk. Akkor nem tudtam róla, hogy ez helycsere volt, jóval később Charlie könyvéből értesültem róla…
Hogy kerültél ki az Omegából?
A ’67-es táncdalfesztiválon Zalatnay Saroltát kísértük a Nem várok holnapig című nótában, amiben egy kánonszerű gitártéma volt. Valahogy nem ment aznap a játék. Többször is elrontottam a szólót, mire a többiek rám támadtak. Felkaptam a gitáromat, közölve, hogy nem jövök többet. Nem gondoltam komolyan, hiszen ilyen baki Benkővel is többször előfordult már. Mikor a szokott időben mentem a próbára, egy szájharmonikás játszott helyettem, a nevére már nem emlékszem.
Hogyan emlékszel vissza az omegás évekre?
Ahogy honlapomon is fogalmaztam korábban: ez az időszak egyszeri és megismételhetetlen. Pontosan azért, mert velük éltem meg a zenei élet fejlődő időszakát. Teljesen amatőrök voltunk, a szó szoros értelmében. Magunk készítettük erősítőinket, hangfalainkat, sőt még a Hurricanes számokhoz használt monofonikus orgonát is – egyszerre csak egy billentyű tudott hangot megszólaltatni. Abban az időben tárt karok fogadtak minket mindenhol, minden időben. Ahová egy koncertet meghirdettek, ott az emberek tömegesen jelentek meg. Az Omegától való távozásom módja és ténye persze nem esett jól. Ezzel együtt szép emlékeket őrzök ezekről az évekről.
Weboldal: http://www.kovacsics.hu/
