Török Ádám és a Mini történtét sokan, sokféleképpen feldolgozták már. Azonban magukról a konkrét lemezekről, főleg a rendszerváltás után készült albumok részleteiről aránylag kevés szó esett. Lemezleltár rovatunkban ezúttal Török Ádám hivatalos hanghordozóit vesszük sorba.
A beszélgetés ötödik részében az 1998-ban újraindult Mini együttes kiadványait néztük végig. Persze Ádám nem is volna Ádám, ha nem csempészett volna fel néhány kitűnő Mini RC és Jammin’ The Blues felvételt, valamint régi Mini, Tandem és RABB slágereket is az újkori Mini CD-kre és DVD-kre.
1998-ban újra összeálltatok a Minivel, a 30. évfordulóra. Majd a januári 31-én rögzített koncertfelvétel részleteiből készült az „50/30 plusz”album, három új dallal. Mi volt annak a bulinak és a kiadványnak az indíttatása?
Tudod, mindig szerettem a kerek évszámokat. Hosszú évtizedek óta csinálok ilyen bulikat. Az első 1988-ban volt, a „40/20” éves, a Lágymányosi közösségi Házban, de abból nem készült profi felvétel. Majd ’93-ban volt a Budapest Sportcsarnokban a Mini 25, hatezer emberrel. A paksi főpróbából „25 év rock” címmel csinált Gárdai György Kaktusz koncertalbumot, mely a BS-hez kapcsolódott. Majd jött az „50/30” koncert a Petőfi Csarnokban, melyen kétezer fizető volt és legalább hétszáz vendég. Óriási buli volt, hatalmas hangulattal és fogadással, meleg étellel. Az Old Man’s legénysége főzött hátul a PeCsa backstage részében. Erről az eseményről hoztuk ki az „50/30 plusz” CD-t.
Amikor 1997-ben elkezdtétek a felkészülést a nagykoncertre, csak erre az egy bizonyos jubileumi előadásra készültetek vagy már megvolt a terv, hogy újjáéled a Mini együttes? Esetleg a siker hatására tért vissza a Mini?
1997-ben már láttam, hogy kifújt a RABB-ocska. Széthúzott a társaság. Addigra Mohai Tomi már mást akart csinálni. Muckynak is volt egy bandája, a Muckshow, azzal foglalkozott. Miközben játszott a Djabe zenekarban is. Erre Köves Pinyó azt mondta, hogy: akkor csináljuk meg újra a Minit, jöjjön vissza egy-két régi ember, vagy ha nem megy, keressünk újakat! Úgy is lett. Németh Karcsival elkezdünk próbálni erre a bulira, meg hosszabb távra is, mert vissza akart jönni. Befejezte a maszekoskodást. Kerékgyártó Füles is azt mondta, hogy marad inkább itt.
„Így hát bemondtam a Petőfi Csarnokban, hogy újra indul a Mini és elképesztő őrjöngés fogadta a közönség részéről a bejelentést. Én lepődtem meg a legjobban, hogy még sikítottak is a közönség soraiban. 1998-ra már elszoktunk az ilyesmitől. Mondtam is magamban, hogy nyert ügyünk van.”
Elfáradt a RABB-ocska, hát induljon a Mini!
Visszatérve még kicsit a jubileumi koncertre. Mi alapján választottad ki az újrainduló formáció tagjai mellé a vendégművészeket? Egykori Mini, Tandem és RABB-tagok, illetve az unplugged műsorod zenészei is ott voltak: Tátrai Tibusz, Závodi Janó, Mohai Tamás és a kis Kaszás – többségében itt is, ott is, több alkalommal is társaid voltak korábban. Miként Németh Karcsi, Füles vagy Pinyó is.
Igen, az akkori banda volt az alap. Meg a többiek, akikkel 1996-tól fogva együtt játszottunk.
Az újjáindulást követően miért Török Ádám & Mini formában használtátok a zenekarnevet?
Figyelj! Az volt a lényege, hogy megkülönböztessem a Mini korábbi korszakaitól az akkorit. A nagy Mini 1968 és 1983 között létezett. Ez pedig, az új korszak, az új zenekar, mint Török Ádám & Mini 1998-tól 2009-ig. Másrészt ez arról is szólt, hogy más lett a zene. Akkor inkább a blues felé hajlottunk, nem volt annyira progresszív- vagy jazz rockos, mint a ’70-es, ’80-as évek Minije. A január 31-i jubileumi koncertet követően március 3-án debütáltunk Debrecenben, mint rendes, létező, koncertező zenekar. Németh Karcsi billentyűs hangszerek, Köves Miklós dob, Kerékgyártó István basszusgitár és Török bácsi ének, fuvola felállásban. Ez már egy új korszak nyitánya volt.
A Mini korábbi arany- és ezüstkorszakai után az újraindulás kori formáció is kapott valamilyen „fémes” elnevezést tőled? Mondjuk „rézkorszak”, „bronzkorszak”? És ha igen, következik utána, esetleg „vaskorszak” is? Haha!
Nem. Haha! De kijelenthetem, hogy jó húzás volt a Minit újraindítani. Akkoriban rengeteg koncertet adtunk itthon és külföldön is. Új CD-k készültek, új szponzorok jöttek, akik régi Mini fanok voltak és az ezredforduló környékére már menő vállalkozók lettek. 2000-ben már ismét átléptük az évi százötven koncertes álomhatárt, miközben a magyarlakta koncerthelyszínek mellett rendszeresen turnéztunk Svájcban, Németországban és Finnországban is.
Visszatérve még egy kicsit az „50/30” koncerthez. A kapcsolódó kiadvány egy érdekes koncepció, mert a koncert csúcspontjai mellett hallható még rajra három, akkori új dal. A CD változaton pedig multimédia melléklet is található, az együttes pályafutása alatt első alkalommal.
Posta Pál ajánlotta fel a lehetőséget – szegény szintén most hunyt el… Pali a zenélés mellett multimédia szakember is volt, ő mondta nekem, hogy csináljunk ilyen kiadványt. Tóth Csaba, a NarRator Records vezetője szintén erősen támogatta, így nekiláttunk.
Fotók, dalszövegek, kedvencek, felállások, részletes képes diszkográfia, videórészletek… Az akkori viszonylatban rendkívül gazdagnak számító multimédia tartalmat ki állította össze? Te vagy valaki más?
Én. Tudod, minden szövegemet én találom ki, a projekteket is én csinálom, minden az én hülyeségem. Ezeket is én állítottam össze, bár már jó rég nem néztem meg az anyagot…
Kérlek, mutasd be az „50/30 plusz” albumot!
Több régi Mini szám és két dzsemmelés: a „Jó gitár” és az „50/30”. Utóbbit ötévente megismételtük, csak már magasabb számokkal a címben és a szövegben. Haha! A „Ha(ll)j csodát” egy akkor vadi új darab volt. A NarRátor zenei klán csinálta nekem. Zenei utalásokkal a régebbi Mini dalokra. Szerintem egy jó hangulatú anyag született.
Az „50/30 plusz” után 1999-ben változatlan felállásban készítettetek egy stúdiólemezt is. Van rajta régi dal, például „Apák és fiúk”, aztán a „Ha(ll)j csodát”, ami újabb régi, és vadonatújak is. Mit kell tudni a „Misztikus utazó” albumról?
Tóth Csabinak köszönhető. Az újraindulást követően nagyon támogatott minket a NarRator, így mikor összegyűjt pár egész jó új szám, Csaba bátorított minket, hogy adjuk ki.
Az akkori Mini mellett ismét népes zenészgárda gazdagította játékával a felvételeket…
Igen. Karcsi nagyot játszott, miként Füles is. De a sztárvendégek is brillíroztak. Tátrai gitáron és szájgitáron egyaránt csodákat tud művelni. Utóbbi kapcsán elég meghallgatni az „Egy nomád vagyok én” felvételét és leesik az állad.
Mutasd be, kérlek a CD dalait!
Szerintem nagyon jó lett a „Lélekpiac”, mely kicsit filozofikusabb szöveget kapott. Ugyanúgy az „Álomkocsma, XXI. század” is, mely arról szól, hogy csináljunk egy új világot, egy új társadalmat. A „Misztikus utazó” is k.rva jó, a szövege rám hajaz, magamról írtam. Alapvetően azért lett ez a címadó, mert akkor épp filozofikusabb, misztikusabb szövegek születtek. Aztán van még, amit Füles írt: az „Árny a sarkon túl”, ami nagyon tetszik.
A következő évben ismét egy koncertalbum érkezett, „Supersession 2000” címmel.
Nagy kedvencem. Óriási lemez! Tátrai, Lakatos Tóni, Ferenczy Gyuri, szenzációs muzsikusok. Aztán Tom Beck, Európa egyik legjobb rock dobosa, Svájcból, a Jammin’ The Blues együttesből, és mind a többiek… Ezen az előadáson haverkodtam össze Fekete Kovács Kornéllal, aki szintén óriási zenész. K.rva jó élőben, világszínvonalon játszik. De az egész album világszínvonalú.
Mely felvételeket emelnéd ki a „Supersession 2000” műsorából?
Tony és Tibusz „fantasztiko”. Aznap este például a „Lusta blues” és a „Hívj fel” nagyon jól sikerül a Petőfi Csarnokban. Az „Alligátor” óriási volt, mindent megeszik. Haha!
2001-ben „A szél nomádja – Nomad of the Wings” album következett, új stúdiófelvételekkel. Ezúttal csak négyesben, vendégművészek nélkül. A CD-n hallható anyag valami egészen különleges. Úgy vélem, sem előtte, sem utána nem adtatok ki hasonló albumot. Milyen indíttatásból, milyen koncepció mentén készült ez a dalcsokor?
„A szél nomádja” albumot Böszörményi Gergő adta ki. Úgy indult a történet, hogy Böszme azt kérte tőlem, hogy csináljunk prog rock lemezt. Mondtam: jó, megcsináljuk. Akkor épp nagy divat volt a környezetvédelem, érdekelt a téma, megérintett a dolog, hát elkezdtem a témával foglalkozó számokat írni. A dalcímek és szöveg pedig azért lett ilyen keverék angol, mert Böszme szerette volna a CD-ket és kazettákat külföldre is exportálni, angolszász országokban forgalmazni. De erőtlennek bizonyult az anyag… Nem jött össze, mert nem lett annyira jó a zene. Sajnos, nem sikerült annyira, amilyennek szerettem volna. Őszinte vagyok veled: számomra „A szél nomádja” lemez kicsit önismétlésnek tűnik és mint már említettem, erőtlennek.
Jól értékelem, hogy a felkérés és a szándék ellenére sem lett „A szél nomádja – Nomad of the Wings” egy tisztán és egyértelműen prog rock album?
Inkább a régi Minit idézi, de már nem voltunk a régiek…
Tényleg csak négyen raktátok össze? A szólógitáron is Füles hallható?
Igen, Füles gitározik. Ma is bánom, hogy nem adtam nagyobb teret neki. Jobb lett volna a CD.
Az első dalcímben olvasható Kárpátia (Carpathia) mire akart utalni? Talán arra, hogy egy magyar zenekart hallanak az angolszász prog rock rajongók?
Ez olyan bartókos akart lenni, hogy mi körbemegyünk a Kárpát-medencében és képviseljük a magyarságtudatot vagy a magyar zenét. A „Misztikus repülés Kárpátia fölött” az egyik legjobb munkám és szerzeményem, amit az új évezredben írtam.
Nyilván szándékosak benne a népzenei ihletésű, bartóki motívumok…
Igen, kifejezetten ez volt a koncepcióm, ami kapcsolódik a további Bartók-feldogozásokhoz. Ebben a műben is kifejeztem a Kárpát-medence zenéje iránti ötvenéves vonzódásomat.
Milyen indíttatásból lett medley „A szél nomádja” albumon a régi Mini klasszikus darabjaiból?
Igazából mindig is szerettem a régi jó kis témákat dédelgetni, újraformázni. Aztán volt, hogy jól sikerült, volt, hogy nem…
2002-ben jött ki a „Best of Mini”, ami sok szempontból rendhagyó, különleges album.
Az RTL Klub televízió egyik vezetője, Neményi Ádám, aki kisfiú kora óta rajongónk volt, behívatott a tévé egyik irodájába. Azzal a kéréssel, hogy: csináljatok valamit, mi kiadjuk a lemezeteket. Ez óriási lehetőség volt. Két vagy három nap leforgása alatt fel is vettük a dalokat az Old Man’s Stúdióban. De a keverés-kavarás eltartott egy ideig, sajnos a hangmérnök nagyon belepiszkált…
Ez egy remake album, magyarán újra felvettétek a klasszikus Mini szerzeményeket, amint a CD alcíme is mutatja: „A Mini legjobb dalai: örökzöldek, balladák… ahogy ma játsszuk”.
Igen. De csak ezért, mert kifejezetten ezt kérte tőlünk Neményi. Megcsináltuk, majd az RTL Klub elkezdte reklámozni. Nekünk ingyen volt, miközben egy ilyen harminc másodperces reklámspot másoknak anno is nagyon sokba került egy országos tévécsatornán. Akkoriban előfordult, hogy ötszázezer forintjába is került valakinek egy ilyen reklám. Mindenesetre nagyon hatékony volt, mert négyezer CD-t gyártottak és elfogyott az utolsó darabig. Vitték, mint a cukrot. Nekem is csak egy van belőle otthon.
Mai füllel milyennek érzed az akkor készült új verziókat, összehasonlítva mondjuk azzal a csokor korabeli felvétellel, mely a rút, „disznófejes” válogatáson hallható?
Hát, vannak fenntartásaim vele. Például a hátam mögött kicserélték a dobsávokat, ilyen triggeresre… A pergődob is elektronikus lett, ami nekem nem tetszik. De mivel Pinyót imádom, így nem foglalkoztam vele túl sokat. A billentyűs hangszíneket is lecserélték, az akkor menőnek számító „diszkós hangszínekre”. Azt sem szeretem. Viszont Füles k.rva jó a felvételeken!
Sokan vannak rajongók is felemás érzéssel a „Best of Mini” CD-vel kapcsolatban. Én például akkoriban jártam a legtöbbet Minire, meg is vannak ezek a verziók a fülemben, ahogy akkor játszottátok, csak ugye más hangszereléssel, mert élőben nagyon másképp szólalt meg…
Igen, például a koncerteken Fender zongora szólt. A jó felvételünket viszont átmodernizálta az a hülyegyerek hangmérnök…
A következő kiadvány is az RTL Klubhoz kötődik. Bár az „55/35” koncertet megörökítő páros valójában egy hibrid cucc, a DVD még RTL-es, viszont a CD már magánkiadás. Mi történt?
Ez a DVD is Neményi Ádám segítségével készült. A 2003-as jubileumi koncert felvételét rögzítette az RTL stábja a Petőfi Csarnokban, majd kiadták a koncertfilmet. Ez egy k.rva jól sikerült előadás volt, a felvétel is fergeteges. Itt amúgy teljesen közös családi munka volt. A filmanyagot a húgom, Török Ágnes vágta, aki nívódíjas tévéfilmvágó. Hálát adok a sorsnak, hogy az ő művészi munkáját is megörökíthettük. A hang, szokás szerint a sógorom, Horváth János kiváló munkája. A DVD borító pedig Bajnok Zsoltot dicséri, aki szintén a sógorom. Összességében nagyon jól sikerült az egész. Évente többször megnézem. De a közönség is szereti, mert mint a négyezer darabot megvásárolták.
Majd, mivel a DVD megjelenést követően megkaptuk a hanganyagot, rá fél évre kiadtam belőle hetvenöt percet, amennyi ráfért egy CD-re. Azt már magánkiadásban, mivel az RTL a korábbi stúdió CD után megelégedett egy koncert DVD-vel is, nem érdekelte őket egy újabb Mini CD.
Ezen, a 35 éves jubileumi koncerten ismét voltak sztárvendégek. A már megszokottnak mondható komoly felhozatalban ezúttal helyett kapott Alapi István is, aki kis túlzással majdnem végig a színpadon volt.
A felkérésem előzménye, hogy előtte körülbelül egy évvel játszottunk együtt valamilyen dzsemelés alkalmával. És elájultam attól, hogy milyen jól gitározik.
„De elájultam attól is, hogy egy ilyen csodás rockzenész szereti azt, amit én csinálok. Elmesélte, hogy tinédzserkorában a „Vissza a városba” és az „Úton a Föld felé” nagylemezekre házibuliztak Salgótarjánban, sokszor csak minket hallgattak.”
Tudtál a Front nevű prog rock zenekarról?
Igen, persze. Hallottam is élőben. Sőt, fel is léptettem őket a Glob Royalban.
A ’80-as években is ismerted őket vagy csak mostanában, a 2010-es években fedezted fel, mióta újra játszanak?
Á, dehogy… Akkor még nem ismertem a Front együttest. Csak jóval utána tudtam meg, hogy van ilyen. Meg is lepődtem, hogy Steve mennyire képben van és mennyire szereti a zenénket. Alapi óriási gitáros. Az első ember volt, akivel elkezdtünk a jubileumi koncertre próbálni. Megérkezett és minden hang a helyén volt, a gitárszólók is alaposan kidolgozva. A gitárosoktól nem szoktam ehhez… A csávó egy zseni! K.rva jó muzsikus.
Nem gondoltál rá, hogy lehetne máskor is a Mini vendége? Sőt, esetleg állandó gitáros…
Tudod, én úgy vagyok ezzel, hogy ezeket a nagy sztárokat egyszer-egyszer hívom meg. Szeretem a nagy neveket bedobni, hogy hú, ez is volt, hú, az is volt. Szeretem, ha minden egyes nagykoncert műsora érdekessé válik és egyedi marad.
Volt egy másik vendég is, aki a 35 éves koncerten debütált. Horváth Misi szájharmonikás, akivel több közös projektben vettetek részt az elmúlt években, évtizedekben.
Igen. Misivel tizenöt évig melóztam duó és trió felállásban, de sok Mini bulin is játszott. Jó haver. Jószívű, tehetséges ember.
Az „Egy varázslatos éjszaka” DVD-re bőven került extra is. RABB klip, új Mini videók, interjúk, fotók és a többi. Gondolom, ezt is te állítottad össze…
Igen, ezt is én találtam ki. Valamint ez a koncertfilm is a húgom, Ágneska kiváló munkája.
2005-ben szintén egy érdekes album érkezett, az „Éjszakai harcos”, mely szintén sok szempontból kilóg a Mini lemezek sorából.
Azt is Tóth Csabának, tehát a NarRátornak csináltuk. Nem sikerült túl jól…
Nekem egy idő után az tűnt fel, hogy a bulik közben ajánlgatod az akkor új CD-t, majd a koncertek végén Pinyó árusítja is, viszont a koncertműsorban szinte kizárólag csak korábbi szerzeményeket játszottatok.
Úgy érzem, hogy gagyi lett az „Éjszakai harcos” anyaga. Pedig a címadó egy jó szám, de valahogy nem sikerült jól a felvétel sem. El voltunk fáradva, nem is lett nagy siker ebből a lemezből…
Mutasd be, kérlek az „Éjszakai harcos” számodra érdekesebb szerzeményeit!
A kutyának nem kellettek azok a dalok. Kivéve „A zene él tovább” nótát, ami talán az egyedüli, ami jól sikerült. A „Fehér éjszaka” című dalt Kovács úrról írtam, aki a Topó és a Tandem után Tibusszal megcsinálta a Tátrai Band-et. De sajnos nem sikerült jól a zene, de egyszer még fel fogom dolgozni a témát. A „Rakétaember” és a „Hang és jel” két régi darab újrajátszása, nagyon szeretem a sci-fit, fiatalkoromban sokat fantáziáltam ilyesmikről, de azért a „Vissza a városba” lemezen jobban sikerültek. Sajnos elég gagyi lett az újratöltés. A „Messze ide Mexico” pedig az „Elfogyott a tequila” korai változata. A végleges verziót ma is játszom, duóban. Mindig nagy sikere van.
Akkoriban olvastam valahol az interneten egy lemezkritikát, ami k.rvára ledorongolót és igazuk volt. Tényleg unalmas a hangszerelés, unalmas a ritmus, tényleg nem „találnak be” a hangszínek. Az írás mindösszesen csak egy pozitívumot emelt ki, nem azért, hogy hazabeszéljek, hogy a fuvolának van egy pár jó momentuma.
Közrejátszhatott a gyenge produkcióban a kényszerű basszusgitáros-csere, illetve Füles romló egészségi állapota? Az albumot ugye már Paróczai Attila, Tacskó játszotta fel. Majd nem sokkal később meg is érkezett Kerékgyártó István gyászhíre…
Sajnos Füles idővel alkoholbeteg lett. Egy idő után ki kellett tenni a zenekarból, mert munkaképtelenné vált. Mikor két hónapot töltött kórházban, megvártuk volna, hogy felépüljön, de sajnos utána sem tudott játszani. Mindannyian családos emberek voltunk, a zene szeretete mellett családfenntartóként is muszáj volt játszanunk. Végül Attilát vettük be helyette.
Az „Éjszakai harcos” album kapcsán visszamentetek a NarRator kiadóhoz. Volt közben az RTL-es lehetőségetek…
Valójában nem mentünk el, csak éltünk a kihagyhatatlan lehetőséggel, hogy készítettek nekünk egy-egy négyezres szériában kiadott CD-t és DVD-t az RTL Klub akkori főnökei. Lehet, hogy akkor Tóth Csaba (NarRator kiadó) kicsit megsértődött, de mit lehetett volna csinálni?
2008-ban érkezett a „Messze visz az út” CD, az életmű egyik csúcsa, talán mindközül a legerősebb lemezetek. A felvétel alapja egy 2005-ös PeCsa koncert, de vannak rajta extrák is.
Igen, az egy keverék. Azokat válogattam össze rá, amik jók. Alapvetően ez egy gyűjteményes válogatás és az adta az apropóját, hogy hatvanéves lettem. Óriási sikere volt, a 2005-ös Petőfi Csarnokbeli koncert k.rva jól sikerült. Szeretik az emberek.
Van annak bármiféle jelentősége, hogy onnantól egészen a 2009-es feloszlásig főleg „Török Ádám és a Mini” formában használtátok a zenekarnevet?
Igen. Megszokta a közönség és harminc év után én is előtérbe helyeztem magam. Így nem kellett kapkodnom, amikor egy-egy zenész lelépett… Mert volt időm.
Beszéljünk a bónuszokról is! A legfrissebb felvétel az „Andalúz éjszaka”, mely nem más, mint a „Kereszteslovag” egyfajta parafrázisa. Mikor és hol készült?
Tóth Csabával azt beszéltük meg, hogy a kerek évfordulómra összerakunk egy ilyen anyagot. Az „Andalúz éjszaka”, ami egy latinos átdolgozás, 2007-ben készült, Válik Laci stúdiójában.
Aztán ott van még a „Rég volt” és a „Csak szavak, szavak” a Mini RC-től…
Ezek György Ákos és az én szerzeményeim. 1990-ben vettük fel, majd sokáig pihentek. Véletlenül találtam meg 2007-ben, egy TDK kazettán. Mikor meghallgattam elájultam! A legjobb dalaink és felvételeink közé tartoznak.
Végezetül a „Blues délben, este, örökké” mely ugyanabban az évben készült.
A Jammin’-nel játszottuk, egy ’90-es improvizáció, melyhez akkor találtam ki a témát.
Tehát a hatvanadik születésnapodra kijött ez a gyűjtemény, aztán az 1972-es műsor dalait tartalmazó „Fruit Pebbles”, mint kvázi nulladik nagylemez. Majd még szintén 2008-ban egy új stúdióalbum is készült, „Aphrodité – mediterrán dreams” címmel.
Annak a rövid története a következő: 2008 nyarán Szentendrén játszottunk egy fesztiválon a szoborparkban.
„Egyszer csak odajön egy holtrészeg manus, majd megszólal: „Ádika, adjunk ki egy CD-t erről a koncertről!” „Jó!” – válaszoltam. De annyira be volt nyomva, hogy alig bírt beszélni. Aztán valahogy leírta a telefonszámát egy szalvétára, én meg elraktam. Pár nap múlva felhívtam, erre azt mondta a telefonban, hogy: „Bróker vagyok!” „Milyen bróker?” – kérdeztem meglepve. „Hát bróker. Jó, hogy hívott, adjuk ki azt a lemezt karácsonyra!”
Aztán átbeszéltük, hogy konkrétan miről lenne szó. Lediktált négy-öt számot, hogy mi kellene neki. Amiből rendelt egy adagot, a céges partnerei karácsonyi ajándékának szánva.
Ezek is olyan új változatok vannak, mint korábban a „Best of Mini” CD esetében is, hogy akkor frissen teljesen mindent újrajátszottatok?
Igen, ezen a CD-n teljesen új felvételek vannak.
Az „Aphrodité”, mint téma többször is visszatért. Itt albumcímben, de számcímként is, ráadásul folytatása is van. Vagy például a „Nomad of the Wings” CD-n is van egy Afrodités számcím. Mi ennek az oka?
Valójában ugyanaz a téma zeneileg, csak mindig máshogy dolgoztuk fel. Nagyon népszerű volt az a dalunk egy időben. Ugyanúgy, mint a „Körbe-körbe”. Ráadásul a bróker csávó is ezt kérte…
Miért pont „Mediterrán Dreams” lett az alcíme?
Azt is a megrendelő kérte. Nekem meg nem volt ellenemre. Raktam még rá néhány új dalt, saját felvételeket, amiket egyedül raktam össze a dobgéppel, hogy azért legyen rajta újdonság, érdekesség is.
Az akkori Mini kvartetten és a dobgépen túl hallható még néhány vendégművész is az albumon.
Horváth Misi szájharmonikázott, Kovács Erik szintén programozott. Török Péter, a fiam pedig gitáron működött közre.
Ez volt az első alkalom, hogy „apa és fiú” közös lemezt készítettetek?
Igen. Érdekes élmény volt, hiszen Peti nagyon tehetséges gitáros.
Ezt követően, még mindig a „Török Ádám 60 – Jubileumi Szuperkoncert” anyagát is kiadtátok DVD-n és CD-n. Számodra milyen volt az „60/40” buli? Miért pont ezeket a felvételeket válogattad össze a kiadványra?
Minden nótát felraktunk a DVD-re, amit akkor játszottunk. A CD változatnál kicsit szűkíteni kellett – a 80 perces kapacitás miatt. Ennek ellenére nem érezhető nagy különbség, a rövidítés ellenére is megmaradt a buli íve és hangulata.
Kit, kiket emelnél ki a szokás szerint nívós vendégseregből?
Gyakorlatilag mindenkit. Horváth Misi, Mohai Tomi, Muck Feri, Paul Camilleri vagy Tom Beck egyaránt kiemelkedő muzsikusok. Mindannyian remekeltek ezen a felvételen, szuper koncertet alkottunk együtt. A Török Ádám és a Mini formáció utolsó nagy dobása volt ez.
Ismét gazdag extrákat kapott a DVD kiadás. Interjúk, képsorok a fogadásról és a dedikálásról, valamint régebbi tévé- és videó-felvételekből álló úgymond „emlékkönyv”, mely egyaránt szemezget a hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes évek dalterméséből. Mi alapján állítottad össze a második Mini DVD tartalmát?
Az anyagot én állítottam össze, a bónuszokat hiánypótló jelleggel, jellemzően olyan érdekességeket, amik nem szerepelnek az előző Mini DVD-n. Technikailag az egykori Ötös Csatorna szakemberei csinálták a menüket és az extrákat.
Találkoztam a „Török Ádám 60” DVD-nek egy, talán háromszámos promóciós változatával is. Kiknek, hova szántátok? Újságíróknak, tévécsatornáknak?
A teljes változat mellett ezerötszáz darab háromszámos reklám DVD is készült, melyekkel a szervezést kívántuk elősegíteni.
A DVD elvileg 2008-as, de csak jóval később lehetett hozzájutni. Viszont a 60-as koncertfelvételt tartalmazó CD már ismét magánkiadásban látott napvilágot, ráadásul két év csúszással, 2010-ben. Mi történt?
Eredetileg a DVD felvételben benne volt egy kicsit az Ötös Csatorna. De miután a tulaj nem kapott földi frekvenciát, így bedőlt minden. Sok milliárd forint ment a levesbe, benne a mi DVD-nk finanszírozása is. Viszont közben a Videoton legyártotta a korongokat, de mivel senki sem tudta kifizetni, mi is csak két év csúszással jutottuk hozzá. A CD változat pedig ugyanúgy készült, mint az előző esetben. A jubileumi koncert hanganyagából válogattam egy korongnyit. Azt már abszolút magánkiadásban jelentettük meg. Csak a koncertjeimen és pár rock-boltban volt kapható, mégis hamar elkapkodták. Ezek szerint nem csak nekem tetszett nagyon a „60/40” koncert… Haha!
Folytatjuk!
Fotók: Török Ádám, kiadói archívumok, TTT Nemzeti Rockarchívum
