A zenekar kedden jelentette be a 76 éves muzsikus távozását, egyúttal tiszteletüket is lerótták a zenésztársuk előtt, aki „egyéniségéről, tisztességéről és esetenként makacs különcségéről volt nevezetes.” Gary Brooker, a Procol Harum rockbanda énekese az 1967-es A Whiter Shade of Pale című slágerének pszichedelikus melankóliájával megbabonázta a korszak rajongóit.

A zongorista, zeneszerző és szövegírót, a zenekar frontemberét rákkal kezelték. Békésen halt meg otthon február 19-én. A Procol Harum honlapján közzétett közlemény szerint Brooker „fényesen ragyogó, pótolhatatlan fény volt a zeneiparban”.

Gary rendkívül egyéni tehetségét sikerült kibontakoztatnia pályafutása során. Első kislemezüket a Procol Harummal /A Whiter Shade of Pale/ széles körben a „szerelem nyarának” meghatározójaként tartják számon.

„Gary hangja és orgona/zongorajátéka volt a Procol 50 éves nemzetközi pályafutásának meghatározó állandója. Minden színpadi bohóckodás és egyéb trükkök nélkül mindig ő volt a legnézettebb zenész a műsorban.”

A társak szerint azonban Brooker karizmája semmiképpen sem korlátozódott a színpadra. Mindenütt nagy hatást váltott ki, amikor belépett valahová, rajongói iránti kedvessége legendás volt. Kivételes szellemessége, humora felbecsülhetetlen értékű mesterré tette…

„Mindenekelőtt odaadó és hűséges férje volt Frankynek, akit 1965-ben ismert meg, és 1968-ban házasodott össze.”

A Keith Reiddel közösen írt A Whiter Shade of Pale a megjelenése után két héttel a brit slágerlisták élére került, a szex, a drogok és a rock’n’roll hippi nirvánájának kezdetén, a dal az idősebb generációkra rémisztően hatott. A kislemez az európai és az amerikai listát is uralta, több mint 10 millió példányban kelt el. Más művészek – köztük Annie Lennox és Billy Joel – is feldolgozták ezt a slágert, ami az idők során legalább 1000 átiratot élt meg.

A szerzemény kezdő sora – és más dalszövegeik is- vitát váltottak ki a kritikusok és a rajongók között jelentésükről. Egyesek úgy vélték, hogy ez egy halálra ítélt „szexuális találkozásának” története, mások szerint egy hallucinogén kábítószeres utazásról szól. Néhányan még azt is állították, hogy ez Chaucer Canterbury-meséinek újraértelmezése.
2006-ban fordult a kocka, ugyanis Matthew Fisher, a banda másik tagja megnyerte azt a pert a legfelsőbb bíróságon, hogy ő is szerző volt a A Whiter Shade of Pale zenéjében. Brooker fellebbezett a döntés ellen, és az ügy végül 2009-ben jutott el a végkifejletig, amikor is egyhangúan Fisher javára döntöttek, és kimondták, hogy a szerzői jog 40%-a megilleti őt.
Brooker 2014-ben azt mondta, hogy kompozícióját részben Johann Sebastian Bach ihlette. „Ha nyomon követed az akkordokat, a felépítést, a váltásokat, akkor érezhető, hogy egy-két ütemet Bach ihletett. Csak ez a szikra kellett. Nem tudatosan ötvöztem a rockot a klasszikus zenével, egyszerűen Bach zenéje volt akkor bennem, mikor ezt írtam” – nyilatkozta anno az Uncut magazinnak.
Brooker az essexi Southendben nőtt fel, kedvelte a horgászatot, a festést és a kocsmázást is. 2003-ban OBE kitüntetésben részesült a jótékonysági szolgálatai elismeréseként.
A Procol Harum együttes 1967-ben alakult, 10 év után, 1977-ben feloszlott. 1991-ben álltak újra össze és mostanáig aktívak is voltak, bár nagy volt a jövés-menés a csapatban – több mint 20 zenész fordult meg az eltelt évek alatt /köztük Robin Trower gitáros is/. 2003 óta csak válogatásalbumokat és koncertfelvételeket adtak ki, 2012 októberében a zenekart jelölték a Rock and Roll Hall of Fame-be is.