Az autómosás egyedi módszere, avagy mindenki másképp emlékszik…
A Classic Rock oldalán pár hete megjelent egy írás Johnny Black jóvoltából, aki megpróbálta különféle interjúrészletekből rekonstruálni a legendás történetet.
A szerző előszava:
Mind tudjuk, hogy az évek, meg az alkohol hogyan hatnak a memóriánkra. Legtöbbször az objektív bizonyítékok – fotók, filmfelvételek- sem segítenek az emlékezéseben, bár ezek alapján legalább utólag rekonstruálhatóak az események. Jelen cikk ékes bizonyítéka annak, hogy az eszelős hatvanas években (nem mintha a többi évtized sokban eltérne ettől…) mennyire őrült világ uralkodott – a gyeplő nélkül tomboló rockzenészek szempontjából.
Az alábbi kis szösszenet a 20 százalék “valszeg tényleg úgy volt” és a 80% “kituggya” keveréke. Aztán, hogy mit akarunk elhinni ebből a katyvaszból, az már csak rajtunk múlik, mert nincs ember ezen a bolygón, aki megmondaná a tutit. Főleg így, 54 év távlatából.
A legenda szerint 1967-ben, az akkor épp 21 éves Keith Moon (The Who dobosa) azzal ünnepelte születésnapját, hogy medencébe vitte úszni kedvenc Rolls Royce-át. (A továbbiakban ne firtassuk a jármű típusát!) Feltéve, hogy igaz az előbbi állítás, a szemtanúk ezúton mesélik el, mit láttak – vagy legalábbis látni véltek…
Flint város (Michigan, Egyesült Államok) szállodája, a Holiday Inn adott helyet a rock’n roll történelem egyik legextrémebb eseménynek, amely valaha megtörténhetett. Ketih Moon a The Who dobosaként egyébként is hírhedt volt botrányos viselkedése okán, mivel szállodák tetejéről ugrált a kerti medencékbe, vécéket robbantott fel apró kis bombákkal, de ott Flint-ben sikerült minden addigi cselekedetén túltennie. Egy hatalmas kaja-csata után az este megkoronázásaként egy Lincoln Continental volánja mögött a medence vizébe hajtott. Illetve, ez az, amit egyesek állítanak. Így emlékeznek ők – elvileg- ugyanarra az estére:
Harvey Lisberg [menedzser, Herman’s Hermits]:
Keith kettős személyiséggel rendelkezett – az egyik vad volt és őrült, a másik ezzel szemben egy kitűnő zenészt takart.
Peter Cavanaugh [DJ, WTAC Radio, Flint, Michigan]:
Ott voltam a koncerten egy kisebb társasággal, pár DJ-vel és egy detroiti rádiós figurával együtt. A The Who szétrombolt mindent a színpadon! Le voltunk nyűgözve, és a show után együtt mentünk a Holidy Inn-be.
Barry Whitwam [dobos, Herman’s Hermits]:
Az egész olyan ártatlanul kezdődött. Szülinapi bulit tartottunk Keith-nek és kapott néhány tortát.
Keith Moon [1972-es interjú]:
A Premier Drum Company küldött egy hatalmas tortát, amin öt dob volt egymás fölé pakolva.
Barry Whitwam:
Az egész sztori ott kezdett kicsúcsosodni, amikor az étterembe mentünk, hogy szemügyre vegyük az összes tortát. Keith letette a tányérját, beledugta az ujjait az egyik torta habos részébe és a habot ráfröcskölte a mellette álló Karl Green-re (a Hermits basszusgitárosa). A hab képen találta Karl-t és rajta kívül mindenki hatalmas röhögésben tört ki, majd válaszul a legközelebbi torta habjával arcon kente Keith-t. Pillanatok alatt mindenki beszállt a tortadobálásba. Az egész szoba úgy nézett ki, mint egy torta belseje, és ehhez mindössze öt perc kellett!
Tom Wright [fotós, road menedzser]:
A szállodaigazgató feljött Keith-hez és közölte, hogy ez így nem mehet tovább: “Most azonnal véget vetni ennek!”
Keith Moon:
Amikor a party egy elmebeteg dobálózássá fajult, fogtam a hatalmas tortámat – mind az öt emeletével együtt- és a többiek közé dobtam. Erre mindannyian elkezdték a darabjait felkapkodni a földről és tovább dobálták egymásra. Mindenkit beterített a marcipán, a cukromáz és gyümölcsdarabok.
Tom Wright:
Várható volt, hogy ez az egész majd kiveri a biztosítékot. Mondtam a szállodaigazgatónak, hogy mindent fel fogunk takarítani, úgyhogy végül otthagyott minket.
Peppy Castro [gitáros, Blues Magoos]:
A szálloda medencéje telis-tele volt törött üvegdarabokkal, mert Keith teledobálta palackokkal. Kimondottan ideges voltam a károk miatt.
Keith Moon:
Hat vagy hét autó parkolt a medence körül. Kirohantam, bevágtam magam a legelsőbe, ami egy vadiúj Lincoln Continental volt. Kicsit lejtős volt a terület, úgyhogy amikor felengedtem a kéziféket, az auto gurulni kezdett, keresztül a korláton, végül beesett a medencébe – velem együtt!
Peter Cavanaugh:
Fent voltam a szobámban. Hallottam a lármát, úgyhogy kimentem és az első amit megláttam az az auto volt a medencében. Persze addigra már túl voltunk egy csomó sörön, meg mindenféle más italokon, így eléggé ködös emlékek élnek bennem, de az a kocsi a medence vizében kristálytisztán megvan!
Keith Moon:
Szóval, ott ültem egy Lincoln Continental vezetőülésében, a víz alatt. A víz meg dőlt befelé a pedálok melletti réseken és az ablakokon. Volt egy tiszta pillanatom, amikor végig tudtam gondolni, hogy: “Oké, addig nem tudom kinyitni az ajtót, amíg a nyomás ki nem egyenlítődik”. Elképesztő, hogy még mindig emlékeztem erre a fizikaóráról. Úgyhogy csak ültem és vártam, amíg a vízt elérte az orrom magasságát. Aztán amikor már alig volt hely a plafon alatt, vettem egy nagy levegőt, kinyitottam az ajtót és kiúsztam az autóból, fel a medence vizének a tetejére. Úgy csatlakoztam a buli további részéhez, hogy ömlött a ruhámból a víz…
Barry Whitwam:
Nem volt autó a medencében, csak asztalok meg székek és Keith ruhája sem volt vizes…
Tom Wright:
Egy perccel éjfél után a szállodaigazgató megint visszajött és annyit mondott: “A francba, dehát ez jobban hasonlít egy forradalomra, mint egy szülinapi party-ra…” És elkezdte mondani, hogy nem tehetjük ezt, meg azt. Kimondottan fel volt háborodva, amikor Keith megmutatta, mi maradt az ötemeletes tortájából. Mondjuk a teremben mindenki bőszen hallgatott.
Barry Whitwam:
Ez persze nem volt elég. Keith odament Karl Green-hez, lerántotta a nadrágját a térdéig, majd a szemébe röhögött. Erre Karl viszonzásul úgy rántotta le Keith nadrágját, hogy az szét is szakadt a varrások mentén, ergo Keith nadrág nélkül állt ott. Ráadásul az alsónadrágja is lejött, úgyhogy semmi nem takarta a legnemesebb szervét. Ezt így, mindannyian fergetegesnek találtuk, kivéve azt a rendőrt, aki épp akkor érkezett, hogy rendet tegyen.
Amikor meglátta Keith családi ékszereit, előkapta a pisztolyát, hogy letartóztassa őt Michigan állam törvényeinek megsértéséért, miközben a pisztollyal végig Keith férfiasságára célzott.
Keith Moon:
Ekkor elkezdtem rohanni. Már majdnem az ajtóhoz értem, amikor megcsúsztam egy darab marcipánon, és arccal landoltam a padlón. Kitört egy fogam is…
John Entwistle:
Annyira részeg volt, hogy elesett és elvesztette az egyik fogát.
Nancy Lewis [US publicist]:
Annyira nem volt magánál, hogy látszólag észre sem vette, mi történt. Viszont azonnal a fogorvoshoz rohant!
John Entwistle:
Simán kezelték, érzéstelenítés nélkül, hiszen hulla részeg volt.
Keith Moon:
A fogorvos kiszedte a fogam maradék darabjait és berakott egy pótlást.
John Entwistle:
Amíg mi a fogorvosnál voltunk, a többiek rettenetesen berúgtak és tűzoltópalackokkal kezdték a szállodánál parkoló autókat összefújkálni.
Karl Green:
A végén már mindenki csatázott, egymást kergettük a tűzoltókészülékekkel, letéptük a medence korlátját és a vízbe dobáltuk, leszaggattuk a falra szerelt automatákat, hogy kiszedjük belőlük a ropit.
Barry Whitwam:
Peter Noone és én úgy gondoltuk, hogy a tűzoltókészülékekkel tisztítjuk meg a terepet a tortáktól. Ki a fene gondolta, hogy a tűzoltáshoz használt vegyianyagban olyan összetevők is vannak, amik leszedik az autók fényezését?
Peter Noone [énekes, Herman’s Hermits]:
Azok a tűzoltócuccok leszedték az autókról a festéket. Úgyhogy elég magas lett a számlánk…
Barry Whitwam:
A legtöbb kárt Keith Moon számlájára írták, pedig valójában alig voltak dolgok, amik őt terhelték.
Barry Whitwam:
A szőnyegek, a tapéták és a plafonfelújítás számlája 25.000 dollár lett végül.
Peppy Castro:
A Holiday Inn éttermének plafon stukkóját végül teljesen újra kellett cserélni, mert az eredetit mindenhol beborítottuk tortával.
Keith Moon:
Hat autót teljesen újra kellett fényezni. Ezenkívül tönkrevágtunk egy zongorát. Konkrétan gyújtóst csináltunk belőle. Ja, és nem beszélve a szőnyegekről! Meg a Lincoln Continental-ról a medence fenekén…
Peter Noone
Ez sosem történt me!. Mesélhet bárki, amit akar. Mára elfelejtette mi is történt…
Roger Daltrey:
Én láttam az egészet. Kifizettük a számlát, ami a károk miatt, 50.000 dollárra rúgott. Kicsit homályosak az emlékeim, de emlékszem arra az autóra a medencében. Nemrég olvastam a zenekar történetét feldogozó írásban, hogy ez meg sem történt, szóval lehet, hogy valaki más életét éltem akkoriban. Nem is tudom…
Barry Whitwam:
Képtelenség, hogy Keith úgy hajtott be az autóval abba a medencébe, hogy én nem is tudtam róla.
Peppy Castro
Én magam nem láttam, amikor Keith belehajtott a medencébe. Szóval, ha mégis megtörtént, nagyon gyorsan ki is szedték azt a kocsit onnan. Mondom, végig ott voltam!
John Entwistle:
Sosem hajtott medencébe autóval. Ugyanis nem tudott vezetni!
