/Moiras kiadó/

Újabb értékes, korszakos kiadványt bocsátott útjára a Moiras kiadó, jó szokásához híven, ezúttal is vinil hanghordozón. A digitálisan feljavított zeneanyag a P. Box 1982-es Budai Ifjúsági Parkbeli koncertjének kalózfelvétele – a zenekar Varga Miklós fémjelezte korszakából. A kilenc emblematikus szerzeményt tartalmazó album nem hiányozhat a rockzene rajongóinak lemezpolcáról.

A történet sokak számára ismert. Bencsik Sándor és Cserháti István engedve a hanglemezgyári szirénhangok csábításának, otthagyva az egyre feljebb kapaszkodó, népszerűsége csúcsát ostromló P. Mobilt, és  egy saját zenekar alapításában gondolkodtak. Ennek érdekében az első két, legnehezebb lépést kellett megtenniük: megtalálni a megfelelő zenésztársakat, ugyanakkor jól csengő, ütős nevet választani a formálódó társulatnak. A vezéregyéniség, gitár- és szerzőzseni Bencsiknek még a mobilos időkből becsípődött a Pandora’s Box fogalma, amely mitológiai vonatkozásán túlmenően egy ismert Procol Harum-nóta címe is egyben. Schuster Lóránt egy nyilatkozatában emlékeztetett is arra, hogy Samu már akkor, 1975-ben jelezte: amennyiben valamikor saját zenekart alapít, biztosan e szám címéről fogja azt elnevezni.

Nos, éppen öt esztendő szükségeltetett ahhoz, hogy a mintegy mellékesen odavetett félmondat komolyra forduljon: 1980-ban megalakult tehát a Pandora’s Box , rövidített nevén (és állítólag Schuster bosszantására) P. Box. Erdős Péter doktor, aki korántsem szavahihetőségéről híresült el (kedvenc mondata: „a saját szavam, tehát akkor vonom vissza, amikor én akarom!”), ezúttal betartotta ígéretét: a kor szokásainak megfelelően előbb megjelent a bemutatkozó kislemez (1981), amelyet egy esztendővel később a címnélküli, első P. Box album követett. Két év leforgása alatt tehát az új rock formáció elérte azt, amire az anyazenekarnak nyolc évet kellett várnia.

Kislemez ide, nagylemez oda, a Moiras Records úgy döntött, a Vikidál-évek koncert LP-je után útjára bocsátja a P. Box azt megelőző, Varga Miklós fémjelezte korszakának anyagát is. Az 1982- es szeptemberi, Budai Ifjúsági Parkbeli koncertfelvételt hallgatva megismerkedhetünk a zenekar korai, útkereső ám mégis sikeres szakaszával is. Amelyet a szelencés csapat egykori basszusgitárosa, Sáfár József immár hangmérnökként, a maximumot kihozva belőle, a tavalyi évben restaurált.  A tartalom, a koncerthangulat, a közreműködő zenészek profizmusa, teljesítménye, bőséges kárpótlást nyújt a gyengébb, ám élvezhetetlennek rosszindulattal sem mondható hangminőségért. Az ízléses, művészi borító pedig – Szerényi Gábor grafikus és Kovács László Moiras- főnök munkája – csak emeli a kiadvány színvonalát.

Kiemelendő Szabó István rövid, ám hatásos dobszólója a csaknem instrumentális Dödölében, vagy a villanásnál alig valamivel több, Sáfár Öcsi-féle ízes basszusszóló az Egérszerenád középtempójú darabjában. De nem illik megfeledkezni ugyanezen nótában Cserháti Pityi velős Hammond-intrójáról, valamint Bob Seger Heavy Music című számában való brillírozásáról sem. A lemez „kakukktojása”, mint idegen szerzemény, egyébként kitűnő alkalmat nyújt a zenei kibontakozásra: Varga Miklós énekes, aki a Nagy István (a hetvenes évek eleji Mini basszerosa) fémjelezte Zenit együttest hagyta ott Bencsikék kedvéért, igazán kitesz magáért. Erőteljes, rekedtes-rockos frazírozását talán John Fogerty, vagy a néhai Joe Cocker is megirigyelhetné. Egyébként ügyesen applikálták a nótába a Spencer Davies Group I’m A Manjét, valamint Wilson Pickett Land of A Thousand Dances közönségénekeltetős, lendületes darabját, ami felér egy stílusgyakorlattal.

Ami a repertoárt illeti: ezen a koncerten csaknem teljes egészében a már említett debüt-album dalait népszerűsítették a srácok. Talán véletlen egybeesés, hogy az 1982-es lemezgyári, valamint a 2021-es Moiras LP egyaránt kilenc-kilenc tételt foglal magába: az MHV-lemezen szereplő Éjféli szekér helyett az előbbiekben emlegetett Heavy Music – amely kifejezetten koncertdarab – dörren meg a Másnak szól viniljén.

Koncepcióját tekintve nem volt egyszerű helyzetben a helyét kereső Pandora’s Box. A P. Mobil két meghatározó zenésze egyfajta örökségként hozta magával az általuk is favorizált, a fiatalság körében népszerű hard rockot, amelyet kiválóan tolmácsolt a fiatal, energikus frontember, Varga Miklós. E felhozatalhoz társult a progresszív rockot zászlajára tűző V’ 73 emlőin nevelkedett Sáfár, valamint a dzsessz konzervatóriumot végzett Szabó. Tegyük hozzá, hogy épp az előbbi ellenezte a zenekar hard rockos irányát, mondván a P. Mobil éppen betölti ezt az űrt, meg amúgy is minek két dudás egy csárdában. Hogy aztán a Varga-Vikidál énekes cserével éppen e műfajban alkotott maradandót a Pandora’s Box, arról végképp nem a kiváló basszusgitáros tehetett…

Ami a Másnak szól kiadványt illeti, akár az 1982-es LP kései lemezbemutatójának is felfogható. Akik a korszakot megélték – netán az ő üdvrivalgásuk is hozzáadódott a közönségkórushoz –, nos, azok számára könnyen visszatérhet fiatalságuk egy darabja; a mai X, Y, Z stb. generációknak pedig egy különleges szelet a nyolcvanas évek – élő – zenei világából. Másnak és mégis nekünk szól…