Puskás István “Pusi” multiinstrumentalista, zeneszerző közel három évtizede aktív résztvevője a hazai zenei életnek. A számos formációban való muzsikáláson és a hangfelvételek készítésén túl gitártanárként és fogyatékosokkal foglalkozó zenepedagógusként is tevékenykedik. De volt már több rocktörténeti előadása, illetve zenei rádióműsora is.
A beszélgetés-sorozat negyedik részében az Apokrif együttes történetét elevenítettük fel.
Mikor és hogyan indult az Apokrif pályafutása?
1997 őszén egy régi zenészbarátom, Gecse Guszti csöngetett be hozzám. Vele volt Solymosi László, akit addig nem ismertem. Kinyitottam az ajtót és minden előzetes nélkül azt mondtam: “Benne vagyok a zenekarban!” Haha! Azután üdvözöltük egymást. Laci előzőleg a Bocs, Hogy Élünk együttes frontembere volt, majd onnan kilépve új csapat alapításán dolgozott, aminek az Apokrif nevet adta.
Felvázolta az elképzeléseit, dalszövegeit. Mivel ezek nagyon ígéretesek voltak, hát minden különösebb gondolkodás nélkül csatlakoztam a bandához. Elindultak a kezdeti próbálkozások, tagokat kerestünk, néhány próbát össze is hoztunk, de nem találtuk meg a megfelelő embereket. Kicsit tanácstalanok voltunk, hát felmerült, hogy előbb írjunk dalokat, készítsünk demókat és majd azzal próbáljunk zenésztársakat találni.
A demókészítéshez Sipeki Pétert, egy nagyon kreatív embert ajánlottak nekünk, aki készséggel vállalta a feladatot. A gazdagréti lakótelep egyik félszobájában dolgoztunk, pár utcányira a “Szomszédok” sorozat épületétől. Haha! A technikai felszerelés egy, az akkori viszonyok közötti használható számítógépből, valamint egy négysávos szalagos magnóból állt, továbbá gitáreffektek, ének effektek és egy Shure dinamikus mikrofon állt rendelkezésre. A számítógépen dobokat, szintetizátorhangzásokat, témákat szerkesztettünk. Melyeket aztán átjátszottuk a négy szalagsáv egyikére, a basszust pedig élőben játszottam mellé. Aztán további két sávra mentek a gitártémáim, majd a negyedikre László éneke. Nyolc dalt rögzítettünk így, 1997 telén és 1998 tavaszán.
Ezzel a nyolcdalos demóval kerestünk alkotótársakat, akkor még normál rock-felállású zenekarban gondolkodva. A próbálkozásaink sajnos nem jártak sikerrel. Azok a zenészek, akikkel próbáltunk néhányat, nem váltak be. Egy kivétellel. Szilágyi Attila billentyűs minden tekintetben megfelelt az elvárásoknak. Onnantól hárman kezdtük tovább szövögetni a terveket, kidolgozni az ötleteinket. Attila hangszer- és technika-parkja adta azt az ötletet, hogy kezdjünk el szekvenszerrel dolgozni. Először dob- és basszus témákat készítettünk, amiket a próbán szekvenszerrel játszottunk le. Idővel kezdtünk afelé hajlani, hogy így kellene dolgoznunk, á lá Depeche Mode, A-ha és a többi. Mikor ezt kimondtuk, minden a helyére került és kialakult az Apokrif klasszikus és egyben örökös felállása. 1998 novemberére már kész koncepciónk volt, amit egy újabb demó formájában meg is örökítettünk az érdi Stúdió 440-ben, Szopkó Ernő hangmérnöklésével. A második demónk címe “Sámán születik”, négy dalt tartalmaz.
Ez az anyag CD-n került terjesztésre és promóciós termékként kezdtük szétszórni. Küldözgettük, adogattuk jobbra-balra. Ennek segítségével sikerült az első koncertünket lekötni 1999 márciusára, az E-Klub kis színpadára, a Másfél előzenekaraként.
A kiváló minőségű demó, valamint az énekesünk kapcsolatai révén több televízióba is bekerültünk, többek között az akkortájt induló RTL Klub reggeli műsorába is. Ott a teljes demót bemutathattuk a stúdióban – természetesen playback-ről- és riport is volt a zenekarral.
„Ez egy akkor induló zenekarnak hatalmas előrelépés volt, hiszen már az első koncertünket is egy országos lefedettségű tévében tudtuk promózni.”
1999 márciusától folyamatosan koncerteztünk az ország minden részében, ahol csak lehetőség adódott. Közben próbatermi körülmények között az újabb szerzeményeinket is rögzítettük, az lett az Apokrif harmadik demója.
Idővel DM tribute zenekarként is azonosítottak benneteket. Miként fordultatok még inkább a Depeche Mode által kijelölt irányba?
Mindhárom demónk kiváló kritikát kapott a Metal Hammerben. A Rockinform magazin 1999/2 számában pedig az új zenekarokat bemutató rovatban fényképes bemutatkozó írás is készült rólunk.
Mindezek hozzásegítettek ahhoz, hogy egy évvel az első koncertünk után egy sokat ígérő lehetőséghez jutottunk. 2000 márciusában mi lehettünk a házigazdái az E-Klubban megrendezett Depeche Mode estnek. A koncerten mi voltunk az alapbanda, hozzánk csatlakoztak a vendégelőadók, illetve néhány dal erejéig felléptek további zenekarok is.
A buli sikere lendületet adott nekünk, hát 2000-ben új hangzású dalokat kezdtünk írni és hangszerelni a nagy kedvenc, a Depeche Mode hatására. Az lett a negyedik demónk anyaga. Kellően demonstrálta az új irányt, ami a kiforrott Apokrif világhoz való megérkezést jelentette.
Jól érzem, hogy a New Order hatása is erősen érvényesült? Különösen a gitár terén?
Igen, a Joy Division, majd az abból alakult New Order mély nyomot hagyott abban a felfogásban, amit a gitározásról alakítottam ki egy ilyen stílusvilágon belül. Aminek a lényege, hogy a gitár ez esetben nem pergő tempójú, apró ritmusértékeket használ, hanem finom, hosszabb ritmusértékekből álló dallamokat, és kevés hangból építkező, de rendkívül hatásos elemeket. The Edge és Robert Smith hangzása és témái is példák voltak számomra.
Mit takar az általatok akkoriban használt “New Grade” stílusjelölés? A dalaitokból elég egyértelműen kihallhatók a new wave, dark wave, gothic, alter rock és folk rock gyökerek, hatások. Miben volt más jellegét tekintve az Apokrif, mint mondjuk egy évtizeddel korábban az F. O. System?
A “New Grade” kifejezés a stílusunkra, inkább egyfajta poénos reakció volt, mint valódi stílus-megjelölés. A legjellemzőbb kérdés a zenénkre vonatkozóan általában az volt, hogy: “milyen stílus?”. Mivel egyértelműt nem tudtunk válaszolni, hát kitaláltunk egyet… Haha! Nem jelentett igazán semmit.
„Az F. O. Systemhez képest fontos különbség, hogy míg az teljesen gitárzene volt, szinte punkos energiákkal, azzal szemben mi szintetizátorokra építettük a teljes hangzást, amihez mértéktartó gitárjátékot adtunk. Szerintem ez a leglényegesebb eltérés.”
Persze sok minden más is, de az már részletes zeneelemzést igényelne. Aki meghallgatja az Apokrif “Újkor” lemezét, hallhatja hányféle stílusjegy keveredik benne, ami miatt igazán nehéz volna csak egy bizonyos műfaji keretbe belegyömöszölni.
Annakidején érdekes újsághírekkel is találkozni lehetett veletek kapcsolatban. Hogy kell azt érteni, hogy felkerültetek a finn slágerlistára?
No, ennél az idézőjeles “hírnél” kicsit vastagon fogott a színes cerka. Haha! Nézzük a tényeket: Az Apokrif “Érintés” című dala slágerlistás lett Finnországban. Ugye, milyen jól hangzik? Haha! De azért egy ilyen mondat sok mindent jelenthet…
Nézzük hát, mi volt e mögött! A zenekar 2000 táján három dalt adott be, egy tervezett finn-magyar válogatás lemezre. Aztán ahogy ez lenni szokott, a sok vágy és álom ellenére a lemezből végül semmi sem lett. Viszont az egyik dalunk egy ottani rádióban slágerlistás lett. Na, puff! Arról már nem szólt a hír, hogy hányan hallgatták azt a rádiót… Arról sem, hogy ki szerkesztette a listát… Arról sem, hogy vajon hányszor játszották le a dalunk… Arról sem, hogy meddig szerepeltünk azon a bizonyos listán…
Ezzel csak azt szeretném érzékeltetni, hogy egy mondat, ami jól hangzik, sokszor semmit sem jelent. Ha belegondolunk, nem is jelentett. Ugyanis egyrészt sajnos nem jelentünk meg semmilyen hanghordozón Finnországban. Másrészt a jelenlegi tudásunk szerint semelyik másik dalunkat nem adták le Finnországban. Harmadrészt soha nem kaptunk semmilyen felkérést vagy megkeresést Finnországból, se koncertre, sem egyébre. Lényegét tekintve úgy foglalnám össze, hogy amiről sosem hallottunk, az nincs…
Szóval ez az állítólagos “finn karrier” körülbelül egy mondat volt, ami leírva szépen hangzik, de mögötte majdnem semmi a tartalom. Persze úgy, hogy azért abban a bizonyos elhíresült és némi médiakarriert bejárt mondatban semmi hazugság nincs. Haha!
El lehet képzelni ugyanazt pepitában, más hazai előadók agyontupírozott külföldi mikrosikerei kapcsán is… Akkoriban viszont, ahogy becéztük, a hazai “zenetévében” tényleg gyakran lehetett találkozni veletek…
„Az egyik koncertállomáson a beálláskor “gyorsba’” rögzítettünk egy sufnituning videoklipet, ami bekerült a Z+ televízió éjszakai rotációjába, majd minden éjjel többször is lement.”
Az anyagunk a Metal Hammer demó rovatában a “lemezre éretten” értékelést kapta… Ami profetikus volt, mert nem sokkal azután keresett meg minket egy kis kiadó, amelyik pont a Metal Hammer demó rovatában írottak alapján figyelt fel ránk. Úgyhogy 2001 elején alá is írtuk a lemezszerződést…
Mi érdemes tudni az “Újkor” CD-t gondozó TEN-X Produkcióról?
A TEN-X egy akkor frissen induló független kiadó volt, mi voltunk a második szerződtetett előadójuk. Minimális kiadási tapasztalattal indultak neki, tudomásom szerint utánunk talán még egy kiadványt adtak ki, aztán meg is szűntek. Becsületesen kifizették a stúdió költségeink és a gyártást, de a reklámra már nem áldoztak.
2001 áprilisában kezdtük el a lemezfelvételt a budapesti Soundmaster stúdióban, ami egy hónapig tartott, és összességében százhuszonhat órányi megfeszített munkát vett igénybe. Beleadtunk apait-anyait, mind szakmailag, mind emberileg. A végeredménnyel elégedettek voltunk, és büszkén hallgatom meg még húsz év múltán is, úgy érzem kihoztuk magunkból a maximumot, és mai aggyal, tapasztalattal, sem csinálnám lényegesen másképp.
Az Apokrif trión túl kik hallhatók még az albumon?
Geszti Petra énekesnő két dalban működött közre. Kéri György, az ország kiemelkedő skótdudása pedig tengerész kürtön járult hozzá a hangzáshoz, a “Vágyakozás (Utóirat)” című dalban.
A frontborítón és a hátoldalon látható festményeket ki készítette? Kapcsolódnak valamilyen módon a szövegekhez vagy úgy általában az album üzenetéhez?
A borítón Patkós Gyula festményei láthatók. Az alkotások eredetileg nem a CD-hez készültek. Mi választottuk ezeket, kész művekből válogatva, érzéseink szerint jól kifejezik a lemez hangulatát.
Az “Újkor” egy multimédiás CD, ami a maga idejében, 2002-ben kifejezetten trendinek számított. Kinek az ötlete volt ez a megoldás?
Úgy gondoltuk, hogy ha már technikailag lehetséges, evidens a kapcsolódó videoklipet is felrakni a CD-re, de azért került némi porszem a gépezetbe. Mégpedig a tracklistát a borítóra szerkesztő személy dilettantizmusa miatt, aki elsőnek a klipet rakta a felsorolásba. Ezért aztán a hátsó borító mindig eggyel többet ír a CD lejátszón látható track számhoz képest…
A promóhoz készítettünk úgymond “kéccász forintból” egy videoklipet, ami a magyar VIVA televízió alternatív műsorában ment le, vagy kétszer…
Hol és mikor készült a “Révület előtt” klipje?
A klipet Gyöngyösön vettük fel egy nap alatt, nagyrészt egy ottani klub koncerttermében. Illetve az alkimista részeket egy elhagyott pincében. A statiszták ismerősök, illetve önként jelentkező lelkes fiatalok voltak, akiket a kiadónk szervezett. A videó hemzseg az ötletektől, de nyilván a nulla forintos költségvetésből nem lehet csodát tenni, olyan lett a képi világ amilyen… Ma már megmosolyogtató, de akkoriban csak erre tellett. Beletettük, amit tudtunk.
A “Révület előtt” dalból készült egy maxi single is. Mit kell tudni arról a 2001-es promo CD-ről?
Az album CD megjelenés előtt kijött egy maxi CD is, mely a “Révület előtt” című dalunk két verzióját tartalmazza. De kereskedelmi forgalomba nem került. Rádióknak, tévé csatornáknak, újságoknak szántuk, promóciós célból. A kiadónk ebben a dalban látta a sláger potenciált, ezért az “Újkor” albumhoz tartozó videóklipet is ehhez a dalhoz forgattunk.
Mutasd be kérlek az “Újkor” album fontosabb dalait! Milyen fogadtatásban részesült a CD?
„Maga a teljes lemez sajnos eléggé megcsúszva, körülbelül egy évvel az elkészülte után jelent meg, minimális reklámmal. Írtak róla a Rockinformban és a Metal Hammerben. A kereskedelmi tévék nagy részébe ugyan sikerült egy-egy alkalommal bejutnunk riportra, promózni az anyagot, viszont a rádiókba semennyire, ami döntő volt, sajnos.”
A CD nem igazán fogyott a boltokból, a koncertjeinkre – felesleges lenne szépítenem- kevesen jártak. Pedig a zenei anyagban benne volt a sláger potenciál. Tegyük hozzá, a közönségnek nem volt könnyű dolga, mert a prog rockereknek túl populáris, a pop rajongóknak túl progresszív volt a zene. Persze, ha kellő odafigyeléssel hallgatjuk – szerintem- irgalmatlan erős anyag.
A “Posztumusz vagyok” című darab például kiválóan bemutatja az irányt, ami az Apokrif-hangzás volt. Sok apró részletből, zenei mozaikból összeálló, rengeteg réteget tartalmazó zene, mély szöveggel. A lemezen található “Megérintesz, megérintenélek” című, úgymond “lírai” dal, pedig akármekkora love song lehetett volna, ha elkezdik játszani a rádiók, ezt túlzás nélkül állíthatom…
Miként folytatódott az Apokrif története?
2003-ban beadtunk egy feldolgozást egy készülő Depeche Mode tribute albumhoz, amit az azt elbírálók nem fogadtak el, így mi nem kerültünk fel a lemezre. A feldolgozásra amúgy nagyon büszke vagyok, az elmúlt időszakban nyilvánossá is tettem.
2004-re új hatásaink lettek, aminek két forrása volt. Az egyik, hogy mindnyájunknak nagyon tetszett a Rammstein Depeche Mode feldolgozása, a “Stripped”. Illetve, egy kevésbé ismert zseni, a Celldweller 2003-as lemeze, amit akkoriban kifejezetten sokat hallgattunk a koncertekre utazás közben. Abban a stílusban vágtunk bele az utolsó anyagunkba 2004-ben.
Egy teljes műsort írtunk, egy reménybeli új lemezanyagot, melyet a 2004-es, ötödik demónk lett volna hivatott bemutatni. A felvételek elkezdődtek, készült egy úgymond “szentségtörés” a The Doors “Break On Through”-jának indusztriál feldolgozása, illetve egy saját szerzeményünk, “Pale Shadows” címen, két verzióban. Sajnos az új anyag többi dalát már nem fejeztük be. Viszont az elektronikus zenei részek szerencsére száz százalékban megvannak, Attila Korg Tritonjában lapulnak. Amihez már “csak” a gitárrészeket és az énekeket kellene rögzíteni, és akkor ez az anyag is megmenekülne… Tervemben áll amúgy az ötödik Apokrif demó félkész dalait befejezni. Remélem lesz még rá lehetőség!
Annakidején miért nem fejeződtek be a munkálatok? Majd miért hagytatok fel az aktív működéssel?
A 2004-es demó három trackes változatával házaltunk mindenfelé, de sajnos mindenütt süket fülekre talált, hát nem lett második Apokrif album. Ezzel elméletileg – ha nem is teljesen- megszűnt a zenekar. Azután már ritkán játszottunk, és kizárólag csak Depeche Mode tribute műsort toltunk. Legutoljára 2011 nyarán, azóta az Apokrif nem lépett színpadra. Tegyük hozzá, sosem jelentettünk be feloszlást…
Folytatjuk!
Fotók: Pusi archívuma, Gyémánt Ervin / Rock Diszkont, TTT Nemzeti Rockarchívum
