Puskás István “Pusi” multiinstrumentalista, zeneszerző közel három évtizede aktív résztvevője a hazai zenei életnek. A számos formációban való muzsikáláson és a hangfelvételek készítésén túl gitártanárként és fogyatékosokkal foglalkozó zenepedagógusként is tevékenykedik. De volt már több rocktörténeti előadása, illetve zenei rádióműsora is.
Az előző részekben egy párhuzamos karrier képe rajzolódott ki. Egyrészt a saját dalos repertoárral és markáns arculattal rendelkező önálló produkciók, mint a Souldivers vagy az Apokrif, másrészt a javarészt feldolgozásokban utazó vendéglátós, illetve bulizenekarok. Az ötödik etapban azt jártuk körül, milyen volt a kétezres években a feldolgozásokkal színpadra lépő, szórakoztató zenekarok élete.
Fókuszban a Wild Horses és a Midi Waters, de mások is szóba kerültek.
Korábban említetted, hogy 1996-ban számodra véget ért a Wild Horses, viszont a kétezres években ismét láthattunk a csapattal koncertezni. Majd egy CD-vel is előrukkoltatok…
2000 januárjában régi zenész kollégám, Bebők Gábor visszahívott a Wild Horses country zenekar soraiba. Majd februárban már indultak is a közös fellépések, elsősorban duó formációban. Mivel akkoriban már a country műfaj is beszorult a kis pub-ok, sörözők mini színpadaira, ezért sajnos célszerű volt a zenekarok létszámát csökkenteni. A meglehetősen rapszodikussá váló fellépési lehetőségek, ritkuló nagyobb rendezvények, fesztiválok évi néhány alkalommal ugyan még fogadták a nagy zenekari felállást is, de a rendszeres zenélés duóban zajlott. 2006-ig folyamatosan játszottunk ilyen formában.
Miként kell egy ilyen, pubos country fellépést elképzelni?
Az előadás előre elkészített dob- és basszus-alap bejátszásokkal történt, arra gitároztunk, illetve énekeltünk. Egy időben „trió formát is öltöttünk”, Rossa Levente hegedűművésszel kiegészülve. A sok év country játék hatalmas hatással volt a gitározásomra, akkoriban vénásan toltam a country-t. Haha! Ezeket a gitártechnikákat a mai napig szinte minden stílusba beleépítek.
Miként az Apokrifnél, a Wild Horses esetében is komoly számítógépes zeneszerkesztési munka előzte meg a dalok előadását, a zenei alapok előkészítésénél.
„Körülbelül kétszáz dal témáit szerkesztettem meg ez idő alatt, ami komoly gyakorlatot adott a zeneszerkesztésben és a keverésben. Hamarosan a dobszerkesztést már becsukott szemmel, kisujjból is kiráztam. Haha!”
2006-ban készült veled egy Wild Horses CD. Mit érdemes tudni az anyagról?
Akkoriban sajnos az egyre mélyülő gazdasági válság következtében megritkultak a lehetőségeink. Javarészt olyan helyzet alakult ki, hogy a vendéglátóhelyek még egy duó költségeit sem tudták biztosítani… Az állandó lehetőségek megszűntek, minden egyéb fellépésért folyamatosan menni, hajtani kellett. Ezért döntöttünk egy album hosszúságú demó készítése mellett, ami művészileg is inspirált minket, illetve a promótáláshoz is szükségessé vált. A felvételt magam készítettem, otthon a félszobában. Haha! Nyilván nem egy csoda hanganyag, de beleadtam, beleadtunk mindent, és a mai napig büszkén tudom hallgatni. Jómagam gitáron, basszuson, billentyűkön játszottam, vokáloztam valamint dobot szerkesztettem és mixeltem. Bebők Gábor pedig akusztikus gitáron, énekkel és vokálokkal járult hozzá a felvételhez.
A zenei anyag elsősorban az általunk nagyon kedvelt new country stílus slágereit vonultatja fel, de vannak rajta klasszik country-k modern felfogású előadásai is.
A Wild Horses koncertjei ezután már ritkábbak voltak, mostanában évi egy-két speciális alkalommal lépünk fel. Mind zenészként, mind emberként nagyon sokat köszönhetek a műfajnak és Bebők Gábor zenész kollégámnak, barátomnak, aki nélkül – ezt túlzás nélkül mondhatom- más ember, más zenész lennék.
Az előbb szóba került Rossa Levente is, akivel szintén készült néhány közös felvételetek.
Igen, mint már említettem, Rossa Levente hegedűművésszel a Wild Horses kapcsán ismerkedtem meg, ahol is remek barátság és szakmai kapcsolat, kölcsönös tisztelet alakult ki egymás felé. Aminek eredménye az a 2001-ben készült közös demó is, amin két feldolgozás és egy közös saját szerzemény található.
A felvételt Levi saját stúdiójában készítettük. Sajnos ezt az együttműködést eddig nem követte több, de számos közös szakmai tevékenységünk van a mai napig.
A WIld Horses együttessel és duóval párhuzamosan a Midi Waters kötelékében is jártad az országot, léptél fel különféle rendezvényeken.
2003-ban Szűrös Mátyás barátommal duót alapítottam, ami a Midi Waters nevet kapta. A formáció célja igényes szórakoztató műsor szolgáltatása volt, mindezt kompakt, könnyen mozgatható formába öntve. A repertoárunk több korszak igényes slágereit tartalmazta, Chuck Berry-től a Depeche Mode-ig. Közel hat órás műsorunk volt, melyhez zenei alapokat szerkesztettem, majd azokra gitároztunk és énekeltünk. Valamint állandó vendégzenészünk volt Rádóczi László barátunk, kollégánk, gitáron. Ez a formáció egy négyszámos demóval promótálta magát, amit Rossa Levi stúdiójában rögzítettünk 2003-ban. A felvétel érzékletesen demonstrálta a duó változatos zenei kínálatát.
Ezt kifejtenéd bővebben is?
Úgy értendő, hogy nem szabtunk stílushatárokat a repertoárunkban. Az alapvető szempontjaink végig azok voltak, hogy ugyan szórakoztató, ismert slágereket játsszunk, de mindenképp igényes dalokat. Semmi mulatós, miegyéb… Ezért a könnyűzene minden időszakából, és stílusából válogattunk. A nevünk is erre utalt. Az első demón négy dal van, négy különböző stílusban. Az első egy standard blues, a “Route 66”. A második egy ős beat-rock-punk: “A Hard Days Night”. A harmadik eredendően egy magyar blues, de mi country stílusban adtuk elő az “Elhagyom a várost”. A negyedik pedig egy lírai dal: “Az első villamos”.
Majd a 2004-es felvételeinkkel is folytattuk a határok ledöntését. A második demónk ugyanis egy speciális anyag lett, csak és kizárólag három Depeche Mode szám került rá, egyéni felfogásban. Az akkori törzsközönségünk rendkívül szerette ezeket, ezért felmerült az igény, hogy ne csak élőben szólaljanak meg, hanem hanghordozóra is kerüljenek. Ezért hát nagy örömömre az DM átdolgozások is meg lettek örökítve.
Ezzel párhuzamosan Szűrös Matyi és Rádóczi Laci egyéb bandáiban is közreműködtem, mindig más poszton. Haha! Néha billentyűn, néha steel gitáron, néha basszuson… 2005 novemberéig rendszeresen játszottunk. Állandó fellépési helyszíneink, lehetőségeink voltak. Majd magánéleti okokból úgy döntöttünk, hogy egy időre felfüggesztjük a működésünk, azóta nem léptünk fel. Ez a szünet igen hosszúra sikeredett, úgy tűnik…
Jellemzően milyen rendezvényeken és játszóhelyeken tudott működni akkoriban egy szórakoztatásra specializálódott együttes?
Pizzériák, sörözők, céges vacsorák, kis színpados klubok, satöbbi.
Többször említetted már a steel gitárt. Hol és mikor találkoztál ezzel a sokak számára egzotikusnak számító hangszerrel?
2003 nyarán az érdi Kiss Hangszerbolt egy eldugott sarkában, egy különleges hangszerre lettem figyelmes: egy japán gyártmányú, Guyatone márkájú lap-steel gitárra… Előtte csak “ugattam” a slide játékot, de mivel egyből megtetszett a hangszer, azonnal megvásároltam. Kaptam hozzá ajándékba egy slide oktató könyvet is. Haha! Úgyhogy elkezdtem ismerkedni a lap-steel játékkal. Az oktató anyagból megtanultam három-négy figurát, majd a könyvet becsuktam és elkezdtem játszani a hangszeren. Akkor még nem tudtam, hogy az a hangszer és ez a játékmód az egész zenei pályafutásomra döntő hatással lesz pár éven belül…
Avasd be, kérlek a téma iránt érdeklődő olvasókat, mi a különbség a steel és a lap-steel gitár, gitározás között?
A slide játék abban különbözik a normál gitározástól, hogy a bal kéz nem az ujjaival szorítja le a hangokat, hanem egy üveg- vagy fém-hengerrel, a slide-dal – vagyis a csúszkával ér a húrokhoz és ezt csúsztatja a hangmagasság változási szándékának megfelelő irányba. Slide-ozni lehet akármilyen gitáron, lap-steel gitáron, pedal-steel gitáron, dobro gitáron stb… A lényeg ugyan mindegyiken ugyanaz, de a hangzás és a játékmód az egyes hangszerek fizikai felépítése, és a térben való különböző elhelyezkedése miatt más és más. Néhány, esetlegesen felmerülő tévhitet eloszlatnék: aki tud gitározni, nem feltétlen fog tudni slide-ozni, az külön meg kell tanulni. A lap-steel előttünk hever az ölünkben, esetleg állványon vagy asztalon és úgy játszunk rajta. Ezért sokan a citerához hasonlítják, de a vizuális hasonlóságon kívül semmi azonosság sincs a kettő között. És még egy tévhit: a normál gitárt ölbe fektetve nem kapunk lap-steel játékra alkalmas játszófelületet, mert a Lap-Steel-en magasan vannak a húrok, és ezek nem érnek a fogólaphoz, ezért a húr nem is csapódik a fogólapba és a bundokba. Emiatt rendkívül hosszan csengő, sokáig rezgő, finom hangzást kapunk, míg a gitáron csörgő-zörgő, rövidebben lecsengő hang keletkezik a slide játék közben, a húrok bundokba csapódásának a következtében. A pedal-steel pedig abban különbözik a Lap -Steeltől, hogy egy lábbal kezelhető bonyolult mechanika segítségével játék közben változtatható bizonyos húrok hangmagassága, amivel nagyon egyedi és semmilyen más hangszerre nem jellemző hangzást lehet létrehozni.
Miként laktad be a hangszert, illetve milyen jellegű produkciókban hasznos számodra? Eddig milyen koncerteken nyílt lehetőséged megmutatni a steel-gitáros tudományod?
A steel gitárt már az elején sem használtam hagyományos módon… Torzítót, visszhangot, egyéb effekteket kötöttem rá és speciális hangzásokat próbáltam kihozni belőle. Kis időre rá, az általában használt slide-hangolásmódok helyett is saját hangolást és húrozást okoskodtam ki, amivel sajátos figurákat és megoldásokat hoztam létre a hangszeren. Ezt később szinte minden stílusban felhasználtam. A Pink Floyd tribute műsorokban alap volt, és oda kellett is ez az extra hangzás. Később elektronikus zenei közegben is sokat használtam, például a Trottel Stereodream Experience koncerteken.
Ezzel a hangzással léptem fel az I. Magyar Steel-gitár Találkozón is, 2013-ban. Persze használtam hagyományos módon is, például country zenékben.
Akkoriban volt egy harmadik aktív formációd is, a Midi Waters és a Wild Horses mellett, szintén feldolgozásokkal.
2004-ben Üzenet néven hoztunk létre százhalombattai tagokból egy hobbizenekart, amiben battai önkormányzati dolgozók és egyéb ismert városi személyiségek játszottak. A csapatban én voltam az egyetlen főállású muzsikus. Ennek a célja az volt, hogy hovatartozástól, társadalmi státusztól függetlenül élvezzük az együtt zenélés örömét, a közönséggel karöltve, természetesen. A műsor magyar, illetve külföldi beat, rock and roll, rock slágerekből állt. A formáció több városi rendezvényen lépett fel nagy sikerrel.
Kik voltak az Üzenet zenekar tagjai?
Cseh Péter gitár, szaxofon, ének, Dr. Lang Zoltán gitár, Szabó Attila basszusgitár, Molnár Attila “Sügér”, a Magazin együttes egykori dobosa, Őri Ildikó és Szabó Zsófia ének, én szintén gitároztam és énekeltem. Valamint időnként közreműködött még a néhai Ambrus Sándor “Satya”, szájharmonikás. 2005-ig működtünk, aztán mindenki ment tovább a maga útjára.
Folytatjuk!
Fotók: Pusi archívuma, Osztrogonác Csaba “Ossy”, Gittinger Tibor / Illés KluBOSCHok Baráti Köre, TTT Nemzeti Rockarchívum
