2022. február 18-án újra kiadásra került a Pink Floyd „Pulse” című koncertfilmje. A sok-sok extrával megpakolt és felfrissített designnal érkezett dupla BD és dupla DVD változatok azonban csak akkor értékelhetők a maguk helyén és valódi teljességükben, ha korábban már kellően elmélyedtünk az előző kiadvány-verziók részleteiben.
A sorozat harmadik részében az azonos című koncertlemez különböző változatai kerülnek terítékre.
A „Pulse” koncertalbum első, 1995-ös kiadásai alapvetően négyféle hanghordozón, illetve formátumban jelentek meg. A legrövidebb műsoridővel a két digitális hanghordozó-csomag, a dupla CD és a dupla MiniDisc rendelkezik – 25 dalt tartalmaznak, 24 trackben. Utóbbi eltérés oka, hogy a „Pulse” kiadványokban a „Time” és a „Breathe Reprise” együtt szerepelnek, sehol sem kerültek különválasztásra.
A négylemezes díszdoboz már 26 szerzeményt vonultat fel. A második LP második oldalán található londoni „One Of These Days” csak az analóg kiadások sajátja, mely a dupla magnókazettás kiadáson szintén szerepel. Utóbbi exkluzív tartalma a második audiókazetta végén hallható „Soundscape”, mely esetében akár el is lehetne lamentálni némi logikátlanságon, hiszen a hangképes bevezető az előadások nyitányaként hangzott fel. Azonban az eladásoknak nyilván a „Shine On You Crazy Diamond” agyonnyúzott első tétele tette a lehető legjobbat a 27 lehetséges nyitó-track összes lehetséges variációját végigzongorázva…
„Money, it’s a hit
Ah, don’t give me that do-goody-good bullshit!”
Az arculat és úgy általában a grafikai részek az összes hanghordozó-típus esetében erőteljesen és egyértelműen egy best of anyagot vetítenek elő. A koncepció a Storm Thorgerson által készített első Pink Floyd album, „A Saucerful of Secrets” frontborítójáig nyúlik vissza. Mint közismert, akkor, a hőskorban, a zenészek által igen kedvelt Doctor Strange képregény egy ikonikus jelenete lett összemontírozva egy tucat egyéb, már a Pink Floydra és a Pink Floyd művészetére jellemző fotóval. Ez utóbbi esetben pedig 36 fotó került egybedolgozásra, mely nemcsak a floydok gazdag életművére utal sokszorosan, de a szemgolyót körbevevő, az írisz előtt „pulzáló” fénykör, mint főelem, a Pink Floyd élő előadásainak körvásznára is erősen hajaz.
A design központi eleme egy szemgolyó, vagy még inkább a pupilla, mely épp „fogyatkozásban” van, hiszen részben már ki is takarja a Hold. A szemfogyatkozás pedig nyilván a „Dark Side Of The Moon” szvit zárótételére (Eclipse) utal, egyúttal értelemszerűen a híres lemezalbumra is.
A frontborítón látható szemgolyóban és a szemfehérje helyét kitöltő fotómontázsban további gazdag utalás található a „Dark Side Of The Moon” LP-re és a Pink Floyd életmű egyéb népszerű elemeire. Ezeket nem kívánom részletesen kifejteni, hiszen még évtizedek múltán is élénken él bennem az élmény, milyen izgalmas volt az Iron Maiden „Somewhere In Time” lemezborítójának első néhány átböngészése, a brit metalisták addigi munkásságát összegezendő többtucatnyi kisebb és nagyobb képi utalás és lelemény felfedezése…
(A négylemezes vinil box lemezcímkéi azért segítenek az értelmezésben, mert néhány érdekesebb rész ezáltal hangsúlyosan ki lett emelve. Még arra is ügyeltek, hogy a harmadik korong és a negyedik első felének a labeljei konkrétan illeszkedjenek a „Dark Side Of The Moon” tartalomhoz: a „Time” az óraszerkezettel, a „Great Gig In The Sky” és a „Money” párosa a gízai piramisokkal, a záró „Eclipse” pedig a Holddal és a szemfogyatkozással.)
A Dark Side emlékeztetők mellett a „Pulse” arculatának másik fő csoportja a „Wish You Were Here” album. Mely esetben konkrét képi elem direkt átvételével is találkozhatunk (a Mono tóba „ugró” férfialak), miként az azon már eredetiben is zseniálisan megvalósított négy őselem megjelenítésének – egyfajta evolúciós tematikájú- továbbfejlesztett részeivel, részleteivel is.
Zavarba ejtő módon a „Pulse” koncertalbum frontborítóin olyan dalokra is találhatunk utalást, melyek nem szerepelnek a koncertalbumon, mi több, a „The Division Bell Tour” műsorán sem szerepeltek. Például a szemgolyó belsejét pásztázva felfedezhetünk egy biciklit is, melyről egy floydernek nyilván sokkal inkább a „Bike” című klasszikus juthat eszébe, mint mondjuk a „Brain Damage” korabeli háttérvetítésének egyik archív filmjelenete. Bizonyos esetben pedig kettős vagy akár hármas utalás lehetősége is felmerül. A sűrű felhők felett – a Dark Side piramisai felé- repülő repülőgép például egyaránt eszünkbe juttathatja az „Obscured By Clouds”, a „Learning To Fly” vagy a „Point Me At The Sky” dalokat, miként egyéb további asszociáció is felmerülhet még Floyd témában.
A dupla magnókazetta és a dupla MiniDisc esetében a „Pulse” frontborítókon csak a szemgolyó egy bizonyos része látszik, melyet a kopott, szürkés háttér egy ellipszis alakú keretben veszi körbe. A dupla CD kiadásokon viszont már egy négyszög alakú részt láthatunk, ahol a keret maga a csúsztatótok (slipcase); vagy egyes későbbi kiadásokon maga a booklet.
A négylemezes díszdoboz pedig egyaránt illeszkedik a ’80-as évek Gilmour-Thorgerson produkcióinak keretes borító sorozatához (A Collection Of Great Dance Songs, A Momentary Lapse Of Reason, Delicate Sound Of Thunder) és egyben a WYWH örökséghez is. Ahol is, a keretből kilógó, túlnyúló villám egyaránt jelképezheti a tűzet, mint őselemet; vagy az ötödik elemet, vagy az isteni erőt, mely a teremtéssel beindította az evolúciót; esetleg magát a Teremtőt. Nézőpont kérdése, ki milyen művészi érzékenységgel, műveltséggel és világnézettel közelít a különleges alkotáshoz.
Bár az analóg változatok rendelkeznek hosszabb műsorral és messze az eredeti négylemezes vinil-kiadás szól a legjobban az összes létező variáció közül, a ’90-es évek furcsa korszellemének megfelelően a „Pulse” esetében már egyértelműen a dupla CD-s dobozka számított a projekt zászlóshajójának.
Mi több, rengetegen vannak, akik a mai napig azzal a bizonyos LED-es, söralátétes deluxe (hivatalosan: „special edition”) kiadvánnyal azonosítják a ’94-es turnét archiváló koncert-antológiát. Mindezt annak ellenére, hogy azóta már ismét divatba jött a konyhanyelven bakelitnek hívott hagyományos nagylemez; illetve, hogy csak és kizárólag a vinil-kiadásokon látható a teljes front- és hátsóborító. Valamint, hogy a koncertválogatáshoz mellékelt keménykötésű képeskönyv nyilván nagylemez méretben nyújtja a legnagyobb élményt.
Utóbbi 2018-ban ismét kiadásra került, szintén négy koronggal, változatlan hanganyaggal és minimális grafikai eltérésekkel. Viszont az 1995-ös dupla CD már a megjelenése évében is többféle variációban látott napvilágot, melynek újrakiadásai még tovább gazdagították a „Pulse”, mint koncertalbum kiadvány-változatait.
Ha ezen 1995-ös angol LED-es kiadást vesszük etalonnak, akkor a két CD egy 52 oldalas keménykötésű könyv erre a célra kialakított oldalzsebeiben található. A korongok grafikái illeszkednek a frontborítóhoz. Az első koncertblokk „The Division Bell” plusz best of műsora a tojásos, vizes részletet mutatja egy lilás árnyalatú korongon, a dalcímekkel együtt. A második blokk, tehát a „Dark Side Of The Moon” és a ráadások pedig értelemszerűen a Holdat és a szemfogyatkozást kiemelő, kékes színű optikai lemezen szerepelnek.
Természetesen ezt már csak a japán kiadások überelik, ahol a legteljesebb tartalom mellé még egy 28 oldalas extra booklet is jár, a részletes japán szövegkönyvvel, diszkográfiával és egyebekkel. Bárcsak kis hazánk is így védené a piacát, illetve edukálná a külföldi kultúra iránt fogékony fiait és leányait!
(Ide vonatkozó vicces érdekesség, hogy a japán booklet színes frontborítóját másoló korabeli kitűző-, póló- és baseballsapka-mintát sokan nem tudták beazonosítani, hát mindenféle légből kapott sületlenségekre keresztelték azt a boltosok. Tegyük hozzá, hogy mivel a ’90-es évek második felében a hazánkban kapható merch termékek minimum 90%-a hamisítvány volt, az észak-balkáni viszonyrendszerben senkinek sem számított igazán, hogy korrekt adatok szerepeljenek a katalógusaikban…)
A korongok mellé csomagolt „Pulse” könyvben a részletes információk mellett egy gyönyörű fotóalbum kapott még helyet, valamint a Pink Floyd tagok és kísérőzenészek személyes szimbólumai.
A negyedik Led Zeppelin albumra emlékeztető projekt a gyakorlatban úgy néz ki, hogy mind a három akkori Pink Floyd tag, mind a további nyolc kísérőzenész és vokalista kapott, választott, szerkesztett magának egy szimbólumot, melyek az eredeti „Pulse” könyv több oldalán is visszaköszönnek.
Érdekesség, hogy ezek a négylemezes nagy boxban is hasonló méretben láthatók, mint a dupla CD-s kiadáson. Magyarán a Pulse-korszakos Floyd-szimbólumok nem növekedtek, csökkentek automatikusan a lap- és képméretekkel együtt, hanem nagyságból egységes méretben szerepelnek ott, ahol épp szerepelnek. Itt érdemes felhívni a figyelmet arra is, hogy a különböző kiadások között tartalmi szempontból erős eltérések tapasztalhatók. Szinte mindegyik kiadásban máshol és máshogy láthatók ugyanazok a fotók, miközben némelyik másik pedig kimaradt, áthelyeződött, átméreteződött.
A könyv hátulján található „repülő” férfialak – mely a kazetta és MiniDisc kiadások második hanghordozójának önálló, alborítója is egyben- erősen megosztja a világban élő floydosokat. Némelyek a „The Man & The Journey” dupla szvit zuhanó alakját, annak egyfajta remake-jét látják bele, ezért egyértelműen a „Dark Side Of The Moon” szvithez, mint utód műhöz társítják. Mások pedig a velencei Szent Márk teret látják bele a háttérbe, így simán csak egy koncert-előzménynek gondolják. Ez esetben dupla képzavar, hogy a velencei koncert 1989-ben, tehát az „Another Lapse Tour” idejében volt, nem pedig a koncertalbum által érintett 1994-es „The Division Bell Tour” európai szakaszán.
Megint mások a „Wish You Were Here” album fotósorozatának egyfajta kiterjesztésének tartják. A rajongók egy része szerint a „Pulse” frontborítón is látható, vízbe ugró alak „történetének egyfajta folytatása”. Megint mások viszont a négy őselem után szabadon…, ebben a képben fedezték fel maguknak az ötödik elemet. Utóbbi nézet szerint a férfi nem is zuhan, hanem lebeg. Tehát az úgynevezett „the floating man” nem más, mint „a hiányzó képelem”, hiszen az eredeti- és a hivatalos újrakiadásokon már szerepel férfi tűzzel, vízzel és földdel, utóbbival duplán is… Hát, íme, ímhol a „hiányzó” ábrázolás, a kör bezárult, teljes a sorozat. Jelentsen ez utóbbi akármit vagy bármit is…
(Utóbbi elméletnek némileg ellentmond, hogy a férfialak a négylemezes díszdoboz első lemezének labeljein is szerepel. Bár, ha nagyon akarjuk, akkor a best of program nyitányaként elhangzó „Shine On You Crazy Diamond” szvit részletei révén akár szőrmentén még így is kapcsolódhat a WYWH albumhoz. De hát minden elmélet annyit ér, amennyire hisznek benne a hívei. Lásd például az evolúciós elmélet esetét a tudományos módszerekkel és módszertanokkal…)
Az első és teljes „special edition” változat egy csúszótokba került, amiben egy két AA elemmel működtetett piros LED található, mely nagyjából az átlagos emberi pulzus sebességével pulzál. Pontosabban pulzált, mert többségében letudták a dolgot néhány év alatt. Ami hazánkban például olyan kedves anomáliákat jelentett, hogy a világítás már a lemezboltok kirakataiban, polcain vagy vitrinjeiben letudta az elem teljes kapacitását.
Így sokan voltak honfitársaink, akik már eleve csak a „döglött” „Pulse” dobozkához jutottak hozzá az Úr 1997. vagy 1998. esztendejében, amíg még maradt a pulzáló kiadásból a boltoknak készleten. Már akinek akkoriban egyáltalán maradt még annyi pénze – a Horn-kormány áldatlan tevékenységét túlélendő-, hogy aranyárban mért, díszdobozos import hanghordozókat vásároljon.
Az eredeti LED-es kiadásokhoz anno járt még egy söralátét is, mely szintén a csúszótokban kapott helyet, a könyv mellett. A mindkét oldalán művészi grafikával ellátott vastag ajándék kartonlapocska szöveges része részben megismétli a tracklistát, továbbá némi magyarázatot nyújt a LED-es csomagolás miértjéről:
„…The LED is set at the average human pulse speed so it can be used as an anti stress device – just check your own pulse against it. It is designed primarily for easy finding thereby avoiding uncomfortable neck twisting or eye squinting to read the spine. The LED is also like the opening heartbeat of The Dark Side of the Moon.Most particularly the LED pulses… it is a live phenomenon… like the music.” – részlet az ismertetőből.
Magyarán Masonék szerint a LED stressz-oldóként is működhet, mert a tempója közel áll az emberi pulzushoz. Továbbá a fény miatt a „Pulse” dupla CD könnyen kiszúrható a lemezpolcon. Illetve a különleges design nyilván utal a „Dark Side Of The Moon” album élő előadására is – amit nem győznek elégszer kihangsúlyozni- és úgy általában az album élő voltára.
Természetesen nem kapott minden kiadás LED-et és söralátétet. Voltak országok, ahol már az első kiadás is fapadosan jött ki. Máshol egyszerre dobták piacra a deluxe és a butított olcsóbb változatot. Máshol, például az Egyesült Államokban meg ugyan hiányzott a LED, de azért volt longbox, mint deluxe kiadvány, mind a dupla CD, mind a dupla kazetta esetében.
Az „ólcsósított”, illetve már eleve egyszerűsített újrakiadások további ismérve, hogy 52 oldalas könyv helyett már csak 48 vagy 44 oldalas könyvet szerkesztettek hozzájuk a felhasználható képgalériából. Mi több, a sima, úgynevezett „jewel case” dupla CD-s változatok esetében már 24 oldalasra olvadt a booklet. További változás, hogy az újrakiadások során idővel eltűntek a fényképekről a tagok szimbólumai, melyek még a művészek felsorolásánál sem szerepelnek.
További érdekesség, hogy a licenc- és újrakiadásokhoz eltérő korongminták is tartoznak. Melyek alváltozatai az elmúlt évtizedekben elég jól elszórakoztatták a komoly gyűjtőket, illetve a floydos kemény mag ilyesmire fogékony tagjait. A robotlámpák körében, Da Vinci szerűen ábrázolt emberalak és a halak életciklusát ábrázoló páros árnyalatai, vagy az úgymond „nonfiguratív” „pacás” változat színei, „anyagszerűsége” és árnyékolása sok havi fórumtémát nyújtottak a legelkötelezettebb gyűjtők számára, mely kitartott a Floyd-ügyben üres időszakokra. Miként az a kérdéskör is, hogy mely változatokon szerepeltették a dalcímeket és melyeken nem, és mindezt vajon mikor, miért?
A japánok szokás szerint ezúttal is ragaszkodtak az LP-változat címkéihez legközelebb eső CD mintákhoz. Ami messze nem meglepő a világ egyik leghagyomány-tisztelőbb és legkiemelkedőbb munkamoráljával rendelkező alapos, pontos, precíz népétől.
Mindenesetre mindezen grafikai- és design-verziók bőségesen kárpótolták a Pink Floyd rajongókat azért, hogy a „Pulse” koncertalbum – ellentétben az azonos című koncertfilmmel- mindmáig változatlan tartalommal került és kerül kiadásra, a hanganyag érdemi változtatása nélkül.
Folytatjuk!
A szerző a Hungarian Pink Floyd Club elnöke. A cikksorozat részleteket tartalmaz a készülő Pink Floyd könyvből. Minden jog fenntartva. A cikk utánközlése részben, vagy egészében, kizárólag írásos engedéllyel lehetséges!
