Dupla koncertbeszámoló egy unikális koncertturnéról

2022. május 30-án, Budapesten, majd július 11-én Bécsben egyaránt frenetikus koncertet adott a Nick Mason’s Saucerful of Secrets együttes. Nem először, nem másodszor, hanem sokadszor és vélhetően nem utoljára. Csak és kizárólag azért ezt a két előadást emeltem ki a lassan totális diadalmenetté váló 2022-es turné fellépései közül, mert ezeket láttam-hallottam élőben. De az interneten közzétett amatőr, rajongói-felvételek alapos végigböngészése alapján, illetve a Pink Floyd Klub-os cimborák – más egyéb városokban adott koncertjeikről szóló- beszámolói szerint egyértelműen kijelenthető, hogy a „The Echoes Tour” eddigi állomásain minden este stabilan hozták a kimagasló minőséget a korai Pink Floyd repertoárral koncertező fiúk.

A kirobbanó siker és a kritikusok által is megfogalmazott általános elismerés persze nem véletlen. A főnök részéről hat évtized zenélés, kompozíciós- és színpadi tapasztalat, valamint ami a legfontosabb, a műfaj- és a közönség iránti mérhetetlen alázat áll mögötte. Nem véletlen, hogy ettől az odaadástól és színvonaltól nem csak a hazai közönség van elszokva, hanem javarészt a külföldiek is.

Máshol ugyanis nem igazán tapasztalható ennyire szabad és bátor, a legnagyobb slágereket lazán mellőző setlist. A pandémia közben és után is koncertező – tehát a jelen korszakban is aktív- A-ligás csapatok közül, rajtuk kívül talán még a King Crimsont és az Iron Maident érdemes említeni, további ritka kivételként. Mert ugye az öntörvényű Fripp még manapság is akkor, azzal és azt játszik, amit csak akar, akárcsak az elmúlt évtizedekben. A Maiden esetében pedig akkora rajongói háttér, a szinte már vallásos jelleget öltő, végtelen lojalitás, hogy Steve Harrisék a szó szoros értelmében bármit bedobhatnak az éppen aktuális újlemezes dalok után, akár még a ráadásba is. A rajongók által leginkább utált „Virtual XI” albumról is lazán elővezethetnek egy tízperces eposzt, azzal sem tudnak mellélőni…

Ezzel szemben a világhírű előadók nagy többsége viszont görcsösen igyekszik az ezerfejű cézár kedvében járni. Hát javarészt nem is nagyon mernek kimozdulni a nagytömeg által is jól ismert dalok által alkotott szűk keresztmetszetből. Ráadásul a korukbeli együttesek szinte kivétel nélkül használnak gépi segítséget: HD-énekalapot, előre felvett magas szólamokat és vokálokat. Valamint a szintetizátorhasználatot megkönnyítő szimfonikus sávokat és billentyű-szőnyegeket, szinti-alapokat is. Ha minden egyes tag nem is szorul rá a segítségre, de azért az ötvenpluszos formációk esetében tényleg ritka az olyan, ahol nincs szükség itt-ott-amott, ebben-abban-amabban néminemű mankóra, finoman szólva.

Az idén már hetvennyolcadik életévét taposó Nick Mason viszont még manapság is simán végigdobolja egyedül, gépi alapok vagy másik ütős segítsége nélkül, a bőven két óra feletti koncertjeit. Méghozzá olyan műsorokkal, melyek egyetlen egy dalt sem tartalmaznak – még mutatóban sem- a David Gilmour- és Roger Waters szólóestek, illetve a kevésbé fantáziadús tribute zenekarok által szintén agyonnyúzott, unalomig játszott „Dark Side Of The Moon”, „Wish You Were Here”, „The Wall” albumtrió számai, vagy a Pink Floyd életmű legpopulárisabb, „The Division Bell” című lemezéről.

A Saucerful of Secrets együttes története 2018-ban indult. Mikor is Lee Harris, a Blockheads korábbi gitárosa, zenekarötlettel kereste meg Guy Pratt basszusgitárost, a Pink Floyd koncertcsapatának állandó tagját és Nick Masont, a Pink Floyd dobosát, az abszolút rock-klasszikusnak számító formáció társalapítóját. Harris nyitott kapukat döngetett, mert a 2016-os „The Early Years” című archív sorozat kiadása, illetve a „Their Mortal Remains” Pink Floyd kiállítás 2017-es megnyitója óta Mason egyre inkább úgy érezte, hogy ismét színpadra kéne vinni a korai Pink Floyd klasszikusokat, illetve, úgy általában a „Dark Side Of The Moon” előtti életművet.

Mivel akkor már sok éve várta hiába David Gilmour és Roger Waters kibékülését, a Pink Floyd újraegyesülését, Nick kapva-kapott a lehetőségen és hamar belevágtak a próbafolyamatba.

A második Pink Floyd nagylemezről elnevezett Nick Mason’s Saucerful of Secrets másik gitárosa, illetve vezető énekese Gary Kemp lett, a Spandau Ballet-ből. A billentyűs posztot pedig Dom Beken nyerte el, aki a kétezres években mások mellett a The Orb csapatát erősítette, de korábban dolgozott már Rick-kel és Guy-jal is.

Már a 2018 májusában tartott első előadásokat megelőzően is érezhető volt, hogy felfokozott érdeklődés kíséri a projektet. Ráadásul ez a bevételi oldalon is azonnal meglátszott, mert gyorsan felszívta az elérhető jegyeket, az unalomig játszott Pink Floyd slágerektől eltérő programra vágyó rajongósereg. Ezért hát nem volt kétséges, hogy a londoni koncerteket követően világturné lesz a dologból – hamar be is indult a háttérben a szervezés.

(Apró, ám annál jellemzőbb érdekesség, hogy akkoriban szinte az összes szóba jöhető magyar szervezőt és irodát felkerestem, részben a határon túl is, hogy vágjanak, vágjunk bele bártan! Nagyon komoly érdeklődés mutatkozik itthon is és a környező országokban is a produkcióra. Mindenben segítünk, a promócióban a lelkes HPFC tagok és a külföldi klubosok bevonásával. Furcsa, néhol kifejezetten flegma fanyalgás lett a vége: mondván, hogy „a korai Floyd zajongása senkit sem érdekel…” Hozzáértés kipipálva!)

Aztán persze később sem visszakozott senki, vagy kért bocsánatot –természetesen Nickéktől-, hogy ugyan a távollétükben, de mégiscsak lesajnálta, káromolta, majd kiröhögte őket; valamint ráadásként rengeteg káros hülyeséget is beszélt még mellé – a szervezői hozzá nem értését vastagon aláhúzandó…

Pedig, mikor a nagggggyon hozzáértők azt fejtegették, hogy „ez a sz@ar még ingyen sem töltené meg az A38 hajót”, már csak legyintettem belül. Nem tettem hozzá, hogy bocsika, de én speciel az Arénára gondoltam. Ami 2018 tavaszán még simán reális számtan lehetett volna, révén még nem volt teli az összes környékbeli ország Nick Mason új együttesének koncertdátumaival…)

Mivel tehát első körben senkinek sem akaródzott Mason-ék turnéját idehozni, hát mi mentünk Nick-ék után, kinek hányszor és hová sikerült. A magam részéről az első műsorból szintén a bécsi előadást tudtam megcsípni, még 2018-ban. De szerencsére van olyan hazai Pink Floyd fanatikus, aki 2018 és ’19 folyamán tucatnyiszor látta őket, eljutott az angol, belga, francia, holland, német és olasz koncertekre is, valamint még néhány még távolabbi helyszínre is. Továbbá hamar megérkeztek a bootlegek, így mire 2020-ban, a lezárások kellős közepén megérkezett a várva-várt „Live at the Roundhouse” koncertfilm és koncertalbum, a floyder kemény mag már eléggé képben volt az első SoS-műsorral kapcsolatban.

Mindezek tanulsága szerint Nick Mason és bandája végig nagyon jó volt. Olyan örömmel és elánnal játszottak, amit Gilmour vagy Waters már jó ideje nem tud hozni. Mindhármukat többször láttam már, több turnét érintve, itthon és külföldön is. Egész egyszerűen a másik kettőnél már régóta több a rutin, mint a saját muzsikájuk iránti lelkesedés, amihez néha még talán a fásultság is rátesz egy lapáttal. Nickék viszont nemcsak, hogy nincsenek bepunnyadva, de náluk nincs félplayback, nincs polbeat agitáció, és úgy általánosságban véve sem atom depressziós az előadásokon közvetített üzenet – hogy aztán az emberfia vagy leánya elkezdjen a meleg vízhez pengét keresni… De olyat se tapasztalhattunk még, hogy a Mason előadásról kifelé sétálva, a friss koncertélmény hatására politikai vitába kezdtek volna a floydos cimborák…

Az első Saucerful of Secrets műsor első változata tizenhat korai klasszikusból állt, melyet egy hosszabb soundscape vezetett be. A jól átgondolt és kiegyensúlyozott program öt albumot érintett, valamint a három legfontosabb korai kislemez A-oldalait idézte fel. Bár még így is kimaradt néhány egyéb lemez, de alapvetően már a legelején is egy elég átfogó, alapos csokrot kaphattunk a kezdeti évek dalterméséből.

A Nick Mason’s Saucerful of Secrets első setlistje így nézett ki:

1967-es kislemezek: Arnold Layne, See Emily Play
Piper At The Gates Of Dawn LP 1967: Interstellar Overdrive, Astronomy Domine, Lucifer Sam, Bike
A Saucerful of Secters LP 1968: Let There Be More Light, Set The Controls For The Heart Of The Sun, A Saucerful Of Secrets parts 1-4
1968-as kislemez: Point Me At The Sky
More LP 1969: The Nile Song, Green Is the Colour
Ummagumma Live LP 1969: Astronomy Domine, Set The Controls For The Heart Of The Sun, A Saucerful Of Secrets parts 1-4
Live at Pompeii 1971: Set The Controls For The Heart Of The Sun, A Saucerful Of Secrets parts 1-4, One Of These Days I’m Going To Cut You Into Little Pieces
Meddle LP 1971: Fearless, One Of These Days
Obscured By Clouds LP 1972: Obscured By Clouds, When You’re In

Mint látható, ezzel a műsorral, egyúttal az 1969-es „Ummagumma” live album háromnegyedét és az 1971-ben rögzített „Live at Pompeii” koncertfilm dalainak felét is előadták Nick-ék. Továbbá a névadó „A Saucerful Of Secrets” szvit „Celestial Voices” című negyedik tétele kiegészült egy extra gitárszólóval, ami valószínűleg mindig is hiányzott a végéről, mert az albumon és a hőskorszakbeli élő előadásokon olyan furcsán, egyfajta lezáratlanság érzetet keltve fejeződött be.

Ez az alapprogram még 2018-ban, menetközben kiegészül az „If” és az „Atom Heart Mother” szvit részleteiből összeállított medleyvel, egy újabb klasszikus albumot bevonva a turné műsorába. Valamint a „Vegetable Man” címet viselő, a maga korában dobozban maradt szerzeményt is leporolták. A turné 2019-es állomásain pedig már a „Remember A Day” és a „Childhood’s End” is az alapműsor részét képezte. Minden érintett városban kirobbanó sikert aratva. Ezáltal is rácáfolva a korai Floyd szerzeményeket lesajnálókra…

Ekkora már a későn ébredők is elkezdtek kapkodni, hátha van még üres koncertnap Nick-ék egyre sűrűsödő turnénaptárjában. És láss csodát, 2020. június 22-ére egy budapesti dátum is felkerült a Saucerful of Secrets honlapjára. Más kérdés, hogy a „Live at the Roundhouse” március 10-i mozis világpremierjének másnapján kezdődő lezárási- és tiltási hullám fényében borítékolni lehetett a 2020-as bulik kollektív ’21-re csúsztatását. Amit a hitetlen szervezők korábban elidétlenkedtek, a covid vígan folytatta, hát újabb két évet kellett várni az első budapesti koncertjükre…

(Újabb jellemző adalék, hogy végül egy olyan cég kötötte le a bulit és hozta el nekünk Nick Masont és zenekarát Budapestre, melyről fel nem tételeztem volna, hogy ilyen produkciókkal is foglalkoznak. Lám-lám, újra és újra bebizonyosodnak az olyan ősi bölcsességek, mint, hogy jó pap holtig tanul…)

Érdekesség, hogy Mason eredetileg a floydosok számára beszédes „More Games For May” címet adta a 2020-as UK turnénak, de persze azok az előadások is elmaradtak, illetve tovább lettek görgetve. Majd a 2021-es, újratervezett világturné új dátumai már egységesen „The Echoes Tour” címmel lettek meghirdetve és kiplakátozva. Nyilván arra utalva, hogy a srácok műsorra vették az egyik legsikeresebb korai Floyd klasszikust is, ami a jeles kompozíció 50. évfordulóján természetesen adta is volna magát. De aztán a pandémia ismét minden tervet és törekvést felülírt.

Így hát csak 2022-ben indulhatott a Nick Mason’s Saucerful of Secrets soron következő koncertkörútja, a második programmal. Mert úgy tűnik, Masonék tényleg nagyon szeretik a korai Floydot játszani és akarják is ezt csinálni.

A felújított műsorhoz új arculat, új grafika, dobbőr, háttér- és dobállvány takaró vászon tartozik. A háttérvetítések javarészét lecserélték. Mert nem lehet elégszer kihangsúlyozni, hogy ezek az emberek komolyan szeretik a Floydot és akarják játszani.

Semmi unott pofa, semmi színpadi unatkozás, semmi hakni ízű, fásult tingli-tangli, vagy zavarjuk le, sietős kapkodás.

De ami még ennél is fontosabb, hogy ismét bátran hozzányúltak a setlisthez. Ha a kompozíciók összidejét vesszük, akkor az első előadásokhoz képest simán lecserélték a műsor felét. Miközben itthon és külföldön egyre gyakrabban az tapasztalható, hogy újra és újra rendszeresen körbehordják a perselyt a szokásos koncerthelyszíneiken azok a rock-dinoszauruszok, akik nemcsak, hogy évek-évtizedek óta mindig ugyanazzal, a biztosra menő best of programmal hakniznak, de még ugyanabban az unalomba fulladó sorrendben is vezetik elő a slágereiket. A törzsközönség által évek, évtizedek óta kívülről fújt konferálásokról már nem is beszélve…

Ég és föld a különbség, ami az előadások hangulatát is alapjaiban határozza meg.

A Nick Mason’s Saucerful of Secrets egy magát minden tekintetben komolyan vevő, felsőkategóriás produkció. Ahol egyaránt adnak a friss és színes programra, miként annak előadására és körítésére is.

Ennek megfelelően a „The Echoes Tour” 2022-es frissített setlisjébe tényleg bekerült a teljes „Echoes”, aztán a Pink Floyd által élőben sosem játszott „Burning Bridges”, mellyel az idén 50 éves „Obscured By Clouds” LP, ami közismerten Nick egyik kedvenc albuma, immáron négy kompozícióval képviselteti magát.

Hab a tortán, hogy mindezen felül – a maga idejében kislemezre szánt, de a kiadói vétó miatt évtizedekig kiadatlan „Vegetable Man” után- Masonék egy újabb kuriózummal koronázták meg az előadásokat. Ugyanis a Saucerful of Secrets 2022-es „The Echoes” turnéján – röpke 56 év kihagyás után- a „Candy And A Currant Bun” eredetije, a „Let’s Roll Another One” is elhangzik élőben. A dalt anno szintén kislemezre szánták, de sem a leendő kiadójuk, sem az akkori menedzsment nem óhajtotta bevállalni az újabb füves cigi sodrására is utaló szöveget. A kényszerű átírást követően aztán ugyan kiadhatták a dalocskát, de már nem volt kedvük játszani, így ki is kopott az 1966 utáni koncertprogramokból.

Összességében így néz ki a 2022-es „The Echoes Tour” tipikus setlistje, lemezekre bontva:

a maguk idejében letiltva: Let’s Roll Another One, Vegetable Man
1967-es kislemezek
: Arnold Layne, See Emily Play
Piper At The Gates Of Dawn LP 1967: Interstellar Overdrive, Astronomy Domine, Lucifer Sam, Bike
A Saucerful of Secters LP 1968: Remember A Day, Set The Controls For The Heart Of The Sun, A Saucerful Of Secrets parts 1-4
More LP 1969: The Nile Song
Ummagumma Live LP 1969: Astronomy Domine, Set The Controls For The Heart Of The Sun, A Saucerful Of Secrets parts 1-4
Atom Heart Mother LP 1970
: If / Atom Heart Mother medley
Live at Pompeii 1971: Set The Controls For The Heart Of The Sun, A Saucerful Of Secrets parts 1-4, One Of These Days I’m Going To Cut You Into Little Pieces, Echoes parts 1-2
Meddle LP 1971: Fearless, One Of These Days, Echoes
Obscured By Clouds LP 1972: Obscured By Clouds, When You’re In, Burning Bridges, Childhood’s End

Ebből a príma műsorból Budapest csak egy rövidített programot kapott. Ugyanis bár végre valahára valakinek sikerült egy magyarországi koncertet is leszerveznie, majd kibekkeltük a covid mizériát is, de sajnos csak egy ilyenfajta előadásra kevésbé alkalmas helyszín, a Budapest Park jutott a hazai közönségnek osztályrészül.

Elsőként egyből ott van az idióta csendrendelet, mely miatt ugyan este 10 óra előtt abba kell hagyni az élő zenét, amit kőkeményen be is tartatnak, hogy aztán tíz órától düböröghessen tovább a gépzene. Okos! Tehát, ha bárki egy bő két és fél órás műsort szeretne adni, annak legkésőbb fél 8 körül el kell kezdenie a bulit. Ha még hosszabbat a műsor, még korábban. Ha szünetet is szeretne, dettó. Tehát koncertstart valamikor este 7 és 8 között. Szabadtéren, világosban. Sőt, ragyogó napsütésben. Derék! Pszichedelikus progresszív rockhoz kifejezetten ajánlott…

Ráadásul a Budapest Park szerencsétlen tájolása folytán, a lenyugvó Nap fénye srégen a színpadra esik, ami alapból tönkrevágja a színpadi fényeket és jelentősen tompítja a háttérvetítés hatását is. Ami egy, a fényekre és hangulati utazásra alapozó pszichedelikus rock produkciónál dupla halál. Ha nem ők lettek volna a színpadon és nem a válogatott floydos kemény mag a közönség, bizony könnyen érdektelenségbe fulladhatott volna az előadás.

Hozzá kell tennük még, hogy Nickék nem használhatták a saját, festett grafikus elemekkel három részre tagolt háttérvásznukat, hanem csak egy béna LED-fal helyettesítette a projektorok vetítését, amin ráadásul csak a középső blokk anyagát láthattuk. Persze csak akkor, ha épp úgy rendelkezett a lenyugvó Nap ereje…

(Hab a tortán, hogy a pandémiás csúsztatások eredményeként a Nick Mason’s Saucerful of Secrets egy napra esett a Scorpions koncerttel. Ami szerencsétlen ütközés a bevételi oldalakon vélhetően legalább mínusz két-kétezer belépőjegyet jelentett.)

Lényeg a lényeg, hogy Budapesten pontban 7:30-kor elindult a Soundscape, 7:45-kor Guy Pratt a basszusgitár húrjai közé csapott, majd kaptunk egy szünet nélküli rövidített programot, a háttérvetítés egyharmadával. Pixelesen. Nagyjából 9:10-ig világosban. Továbbá a csendrendelet által sújtott helyszín áldozatául esett még a „Set The Controls For The Heart Of The Sun” után tartandó szokásos szünet, valamint a „második blokkot nyitó” „Interstellar Overdrive” és az idén először előadott „Burning Bridges” is kimaradtak idehaza. Csuhajja!

Ehhez képest az osztrákoknál rendes fedett helyszínen zajlott a 2022-es „The Echoes Tour” bécsi előadása. Az elejétől fogva sötétben, teljes fényshow-val, teljes vetítéssel, háromosztatú háttérvászonra, három projektorral, pixelmentesen, két setben. Ráadásul az osztrákoknál természetesen elfogadták a készpénzt, így gyorsan és egyszerűen kaptál euróért Nick Mason’s Saucerful of Secrets dedikált posztert, pólót, felsőt, sapkát, szatyrot, dedikált Guy Pratt könyvet és egyéb csecsebecséket. Míg a Budapest Parkban nem csak a Saucerful of Secrets merch-höz nem juthattál hozzá forintért – csak és kizárólag kártyával lehet fizetni-, de még egy pohár vizet sem adtak készpénzért…

(Egyszer talán azon is érdemes volna elgondolkodni, hogy miként teheti azt meg bárki a magyarok fővárosában, hogy nem fogadja el a hivatalos magyar fizetőeszközt? Vajon ilyen esetekben miért nem hőbörögnek a máskor igencsak nagyhangú, az elvileg ilyen-olyan szabadságjogokért és egyenlőségért, meg egyéb hangzatos szólamokért létrehozott bizottságok, társaságok és az egyéb társadalmilag rendkívül hasznos kis gitt-egyletek?)

Apróságoknak tűnnek, de ezen kis különbségek miatt adhatott hatványozottan jobb élményt ugyanannak a turnénak egy külföldi, jelen esetben osztrák előadása, mint a budapestié. Úgy, hogy valamiért a bécsi setlistből is kimaradt az „Interstellar Overdrive”. Úgy, hogy a zenészek mindkét állomáson nagyon odatették magukat, és úgy általában az egész produkció is igyekezett mindenhol, mindenben a maximumot nyújtani.

A Budapest Park becsületére legyen mondva, hogy a hang viszont sokkal jobb volt, mint Planet TT Bank Austria Halle-ban, az egykori Gasometer épületben. Persze az sem mindegy, hogy ki hol állt vagy ült, de akusztikusan nyilván minden épületnek megvannak a maga korlátai. Főleg, amelyeket nem élőzenére gondolva terveztek. A magam részéről a pesti előadást a második-harmadik sorból csápoltam végig, kivéve, mikor fotóztam, videóztam. Bécsben pedig az emeleti galéria második széksorában kezdtem, majd a „Let’s Roll Another One” előtt előremásztam egy üres helyre, hogy onnét rögzítsem a rendkívül ritkán hallható dalt.

Összességében a budapesti állomást körülbelül 55%-ra lehet értékelni, ahol a rossz helyszínválasztásból adódó sokféle negatívumot szinte csak a kitűnő hangminőség tudta ellensúlyozni, a jókedvű banda lendületén túl, értelemszerűen.

Ellentétben a bécsi előadással, ahol ugyan a hang bizony valóban csengett-bongott, néha a mély el-el tünedezett, viszont egy két setből álló, majdnem teljes előadást kaptunk, normális vetítéssel és káprázatos fényekkel, amelyek nélkül a korai Floyd nem korai Floyd, és ezt az élményt koronázta meg Kemp-ék lelkesedése. Utóbbi nagyjából a 90%-a lehetett a teljes „Echoes Tour” élménynek, a korábbi állomások alapján átlagolva.

Remélhetően majd ebből a sorozatból is készül valamelyik városban professzionális felvétel, majd koncertalbum. Érdemes lesz megörökíteni és megőrizni az utókornak, mert az Úr 2022. esztendejében is etalon, amit és ahogyan a Nick Mason’s Saucerful of Secrets együttes estéről-estére előad. Ha csak negyedennyi lelkesedést, munkát és kreativitást tenne bele a többi veterán rockelőadó is a koncertjeibe, már érezhetően sokat javulna a színtér színvonala.

Nick Mason’s Saucerful of Secrets, 2022. június 11., Bécs

Nick Mason’s Saucerful of Secrets – Fotóalbum az Echoes Tour budapesti állomásáról

2022. május 30-án hazánkban járt a Pink Floyd dobosa, a Nick Mason’s Saucerful of Secrets elnevezésű formációjával. A korai Pink Floyd klasszikusokat műsorára tűző együttes a Budapest Park színpadán mutatkozott be a magyar közönségnek. A jeles eseményen természetesen jelen voltak a Hungarian Pink Floyd Club tagjai is. Akik néhány, az első sorokból lőtt közeli fotót válogattak össze a látvány és a hangulat bemutatására. Íme:

Fotók: Faragó Zoltán, Jozé, Hungarian Pink Floyd Club