– 2023. június 27. – Budapest Park
The Cult hat év után újra fellépett Budapesten, most a Bp. Park színpadán, június végén. Koncertjük, a legutóbbi, Volt fesztiválos délutáni, fárasztó nyári napsütéses, főműsor (Imagine Dragons) előtti jelenésük után ismét igazán nagy rockzenei eseménynek ígérkezett. Sokan tervezték, hogy eljönnek, fogadkoztak, hogy nem hagyják ki, majd szabadkoztak, hogy nem értek rá és mégsem jöttek el, így nem lehetett meglepő a fél ház: az estére csak kb. három-négyezer rajongó volt kíváncsi – szóval a keménymag.
Nem növelte az érdeklődést az sem, hogy zenekar legendásan ingadozó színvonalát hozta a Volt Fesztiválon is és azóta többször alul múlta önmaga korábbi teljesítményét, kultikus hírnevét. Pedig a nevük máig védjegy, ott a helyük a nyolcvanas évek eleji nagy eklektikus, kaotikus Rock and Roll Hall of Fame összességben – a Cure-tól, az Iron Maiden-en át sorolhatnánk…. A nyolcvanas évek eleji angol new wave sok, mára klasszikus zenekart az élvonalba dobott, mint a heavy metal új hullámaként jellemzett Iron Maident is, vagy az 1983-ban alakult poszt punk, dark wave, alt goth rock Dead Cult-ot, később -1984-től- The Cult-ot, akik a 1990-es évek elejére radikalizálódtak az új hard /heavy rock stílusban.
Az 1987-es Electric lemezüktől kezdve globálisan is sikeressé váltak, a kilencvenes években, a következő post punk, grunge hullám (Seattle Sound, Nirvana etc.) elhalványította hírüket, nagyjából az első aktív korszakuk (1983-1995) végére – hiába volt újra írva egy korszak, az alt rock, heavy metal, indie rock irányban… Mára megállapítható, hogy ismét Megállt az idő, a The Cult újraélesztési korszakai (1999 -2002, 2006-jelen), és a mostani koncertjük is tanúsította: ezek a nyolcvanas-kilencvenes évekbeli történelmi idősávok és dalaik lettek máig a The Cult repertoár kultuszának egésze…
Az énekes, Ian Astbury hiteles alakja a műfajnak, rock hős, aki mára már a hatvan éven túli rock sztárok ligájának a tagja lett. Az utóbbi évtizedekben, a Cult többszöri újraélesztése alkalmaival, hírhedté vált arról is, hogy ha rossz passzban van, akkor kész tönkre vágni egész koncerteket. Ilyen előjelek miatt is kétesélyes alkalomnak ígérkezett ez a fellépésük… A laza, szellős esemény a rajongói keménymagnak lehetőséget adott, hogy újra találkozzon fiatalkori önmagával, fiatalkoruk zenész hőseivel, amit visszaigazolt maga a fellépésük setlistje is, az elhangzott számaik nagyrészt a nyolcvanas-kilencvenes évek korszakának a repertoárjából álltak.
A mainstream média az eseményt a Cult új lemezével harangozta be, a tavaly októberben megjelent Under The Midnight Sun sorban már a tizennegyedik stúdióalbuma volt a csapatnak. A cím és a koncepció más zenekarokhoz hasonlóan erős reakció lett a covid leállás és az újrakezdés döbbenetére, egy még 1986 évi finn Provinssirock fesztivál élményén át: „Hajnali három volt, amikor felkelt a nap, alatta gyönyörű emberekkel: ebben a halk pillanatban, az emberek a füvön hevertek, ittak, dohányoztak. Hihetetlen pillanat volt. Amikor később a világ megállt [a járvány miatt], ez volt az a momentum, amikor mindez eszembe jutott, valós időben írni, számolni, emlékezni. Kényszerített ez a látomás, ez az anomália, az emlék… Hogy az éjféli nap alatt vagyok… – mesélte Ian.” Mára, hogy a járvány már eltávolodott, maga is emlékké vált, a jelenben maradt a pop-rock kultúra és történeti váza.
Az előzenekar státuszában fellépő live akt szólista, rock sámán nő tényleg egy special guest volt – Lili Refrain egy nagy felfedezettje lehet majd ennek a mostanában ismét népszerűvé váló alt, dark poszt rock zenei scénának. Egyedi előadóként sampleres, több hangszeres énekesként láthatóan jól meglepte a közel fél órás modern kollázs, folyamat zenéjével a rockzenei közönséget… A Cult kezdésére Lili Refrain felhangolta a hallgatóságot, érdekes zenei színfoltot hagyva maga után.
Az Under The Midnight Sun, Az éjféli nap alatt új album nagy, középkori lemezborító logójának a vetített reprezentációja alatt a Cult műsorában felsorakozott a nyolcvanas-kilencvenes évek majd minden nagy The Cult slágere, míg az új lemezről összesen csak két erősebb új dal hangzott el: Rise, Sun King, King Contrary Man, Sweet Soul Sister, The Witch, Lil’ Devil, Aphrodisiac Jacket, Vendetta X, Phoenix, Wild Flower, Spiritwalker, Rain, Mirror, She Sells Sanctuary…
A két új dal mellett az összes olyan befutott nóta terítékre került, ami miatt majd negyven éve szerethető a The Cult. Kis csúszással kezdtek, később, mint a kiírásban volt – az előtte lévő napon Machine Gun Kelly fellépése volt-, és most is a keverőig állt a tömeg, mint az előző napon. Tehát, fél ház volt, és a Cult koncertjén már inkább a 40+ -os, erősen múltidéző korosztály vett részt…
A koncert zeneileg szépen, arányosan szólt: ráadással együtt közel másfél órás koncertet adtak elő, amiben a hatvan évüket is meghaladó korú tagok jól helyt álltak. Astbury hangja és Billy Duffy gitárjátéka most a jobb korszakaikat idézték. Billy, a legendás White Falcon-os hangszerén operáló gitáros nagyon szépen és egyenletesen hozta elő a halhatatlan gitártémáit. A zenészek és az énekes sok átkötést nem vállalt a számok közt és érezni lehetett valami falat közöttük, nem nagyon kommunikáltak egymással.
A honi rockújságírók által nemes egyszerűseggel csak a Bradfordi duónak aposztrofált The Cult, a két tag – az énekes, Ian Astbury és Billy Duffy gitáros- lehet, hogy már csak a múltbeli zenei projekt másai? Mellettük, a zenekaruk többi tagja zeneileg nagyon jó és egyenletes teljesítménnyel közel másfél órás koncertet adtak, két számos ráadással: Peace Dog, Love Removal Machine. A buli végén összegezve: a közönség egy átgondolt és megtevezett alapprogramot kapva fontos időutazásban vehetett részt – a zenekar jobb időszakait is megidézve és alapvetően elégedetten távozhatott a koncert után.
The Cult rajongóként nehéz elfogulatlannak lenni, jelentette ki több ismerős az este végén, mivel az együttes egy meghatározó része volt többünk életének, zenei múltjának, fiatalkorának, mégis az idők, korszakok elmúlásának a baljóslatú árnya és veszélye ott lebegett az egész esemény felett… Rajongóként reméljük a folytatást, a még egyenletesebb visszatérését a kultuszcsapatnak…
