Ha csak a névsorokat vesszük, akkor így visszatekintve az időben, számos olyan formációt tekinthetnénk supergroupnak, melyeket a maguk idejében nem tekintettek annak. Részint, mert a mára már ikonokká vált muzsikusok akkor még nem futottak be fényes karriert, illetve az adott zenekart megelőző időszakban még nem voltak közismertek. Részint azért, mert bár egy-egy kisebb közösségben már igazán nagy sztároknak számítottak, de megfelelő médiatámogatás, tehát minőségi hanghordozók, valamint rádiós- és tévés-játszás nélkül kevés esélyük volt az országos ismertségre.
Ilyen például a Mediterrán együttes, melynek névsora parádés (Bajtala János, Kőszegi Imre, Ráduly Mihály, Szörényi Levente és Szabolcs), de 1962-ben még nem számítottak olyan nagyágyúknak, mint akikké néhány évvel később váltak. Bizonyos szempontból már az 1968-ban zászlót bontott Sakk-Matt együttes is supergroupnak számított. Hiszen mind a banda kétharmadát adó Sankó Group (Csuha Lajos, Hőnig Rezső és Radics Béla), mind a maradék kétharmadot jelentő, egykori Febris-tagok (Harmath Albert és Miklóska Lajos) őrületes sikereket tudhattak magukénak a szűkebb pátriájukban. A szintén előd Atlantis-ról és az Atlantis Nr2-ről már nem is beszélve… De a kezdeti időkben rövid ideig éneklő Török Ádám (korábban Dogs); a Hőnighet váltó doboskirály Váradi „Vadölő” László (korábban Pannónia, Scampolo); valamint az időközben csatlakozó két énekes, Wittek Mari (Omega) és Demjén „Rózsi” Ferenc (korábban Meteor, Liversing, Dogs stb.) szintén letették már a névjegyüket.
Ebből a jeles társaságból talán csak a Febris együttes nem ütötte át az országos ismertséghez szükséges falakat. De már a Sakk-Matt utód Tűzkerék első két felállása is csont nélkül mindent teljesített, amit az ember egy szuperegyüttestől elvár – beleértve a tagok zenei előéletét is. A két, majd három Sakk-Matt tag mellett, a neotonos Som Lajossal a színpadokon.
A Neoton- és Tűzkerék- (majd végül Metró-) utódnak egyaránt számítható Taurus Ex-T: 25-75-82 supergroup voltát értelmes ember már akkor sem kérdőjelezhette meg. Így az állami kézben lévő tömegmédia részéről –jobb híján- egy darabig maradt az udvarias távolságtartás, majd idővel az agyonhallgatás. Végül pedig a ködösítés. Egy ilyen helyzetben nyilván szó sem lehetett az eredeti, ma már inkább ős-Piramisnak tekinthető, ’72-es felállás maga helyén kezeléséről sem. Szinte csodaszámba ment egy-egy rövidke híradás a korai formációkról. Persze ez nem véletlen, hiszen a Taurus módszeres szétbomlasztásából, majd sorsszerű bukásából mindenki levonta a tanulságot. Az együttes áprilisi szakmai bemutatása után önmagukat is megégető pártállami sajtómunkások ugyanúgy, mint a csapat tagjai…
Som Lajos például tett néhány fogadalmat, melyekhez körömszakadtáig ragaszkodott. Elsőként, hogy soha többé nem fordulhat elő, hogy akár kívülről, akár belülről, de más hozhassa meg a zenekarát érintő végső döntéseket.
Ezért már a kezdet kezdetén, még a Piramis név felvétele előtt mindenki számára egyértelművé tette, hogy ő a vezérbika és az fog történni, amit ő diktál. Akinek nem tetszik, be se szálljon az új projektbe. Ugyanis az új zenekar egy abszolút kapitalista vállalkozás lesz, méghozzá egyszemélyes vezetéssel, az ő ideái alapján. Punktum!
A második fogadalma sem volt kisebb horderejű. Ugyanis megtapasztalva, hogy a direkt ellenállás biztosan nem vezet eredményre, miközben a ravaszkodás addigi mértéke is elégtelennek bizonyult a hatalmi centrumok mozgásával szemben, hát úgy döntött, hogy az új csapat érdekében új szintre kell emelni a konspirációt. Ha máshogy nem megy, akkor tűzzel fog harcolni a tűz ellen. Ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy mindenhová beépülni, ahová csak lehet és mindenkit korrumpálni, akit csak lehet. Majd, ezáltal részben belülről mozgatva a szálakat, úgy kell kijátszani egymás ellen a médiát, a lemezgyárat, valamint a belügyes és külügyes ügynöksereget, hogy ne tudjanak gátat szabni a közönség őszinte, természetes reakciójának. Nincs kegyelem!
Mivel Som Lajos egy következetes ember és valóban kőkemény figura volt, be is tartotta az önmagának tett fogadalmait és vasakarattal építette újra, új társakkal azt a hard rock együttest, melyet annakidején még az Afrikába tartó gépen álmodott meg. Nem válogatva az eszközökben, felvette a kesztyűt és nekiállt törleszteni az irigy konkurenciának, illetve a Taurus Ex: T-25-75-82 együttest szétbomlasztó erőknek.
Mindezek ismerete nélkül a Piramis története nem kezelhető a maga helyén. Így aztán vagy marad a korai Piramis időszak szándékos vagy tudatlanságból fakadó figyelmen kívül hagyása, vagy rosszabb esetben az első évekkel kapcsolatos alávaló hazudozás, majd a letagadhatatlan sikerek korszakáról pedig a csoda vagy az elvtársi engedékenység emlegetése. Mely minden esetben humbug. Ugyanis ilyesmi, csoda és elvtársi engedékenység a partvonalon kívüliek irányában a magyar rock első harminc évének történetében biztosan nem létezett. Csak az jutott valamire, aki törtetett. Persze közülük sem mindenki jutott be a belső körökbe. De aki kőkemény munkával ki nem kanyhalta magának a kellő teret, az lehetőséghez sem jutott. Lui tehát hadiösvényre lépett, melyet következetesen végig is járt. Amolyan rock katonái hozzáállással: aki jön, az jön, aki lemarad, kimarad jelleggel.
A köztes időszakban, tehát már az átmeneti korszaknak számító, ’72 nyarának az elejétől Lajos különféle projektekben dolgozott. Részint plusz bevételek okán, mely mindig jól jött a szervezés költségeihez, a Taurus kevés és kevésbé jövedelmező koncertjei mellett. Részint B-, C- és D-tervként, hogy legyen hol, hogyan és merre elindulnia, ha tényleg totális restartra kényszerül. Lajos egyebek mellett a Pannóniával koncertezett és Máté Péterrel készített rádiófelvételt. Sőt, bizonyos visszaemlékezések szerint rövid ideig még az Echoval is dolgozott. Bár utóbbival kapcsolatban később, az ezredfordulót követően, már ő maga sem tudta biztosan belőni a dátumokat. Mindezek mellett Béla megmentésén és a Tűzkerék feltámasztásán is munkálkodott. Hol Váradi László Vadölővel haknizott – egyértelműen Radicsra várva, az eredeti felállás összehozásában reménykedve, hol pedig Bölénnyel, azaz Soldos Lászlóval tervezett, egy hosszabb távon is ütőképes formációt.
(Érdekes, hogy rövid élete során Máté Péter kifejezetten sok rockerrel dolgozott együtt. A magyar rock színe java megfordult mellette. És akár szerzőként, akár hangszerelőként, akár szólistaként működött is közre, kivétel nélkül mindenki szuperlatívuszokban beszél róla, még évtizedekkel a közös munka után is.)
Sokszorosan aláhúzandó tény, hogy 1972 nyarán Som többször is hívta Radicsot magával zenélni, de Béla rendszeresen kikosarazta az ilyen-olyan együttműködési tervekkel egyetemben. Aminek oka megint egy olyan tény, amit sokan rendre figyelmen kívül hagynak. Ez pedig az, ami már a Taurus-on belül is problémaforrás volt és szintén komoly feszültséget szült, azaz, hogy Béla hallani sem akart tartós külföldi szereplésről.
Így a Lajos által tervezett hosszabb nyugat-európai „csereüdültetéseket” ugyanúgy elutasította, mint azt, hogy a jugoszláv körút, akár Karda Beával, akár nélküle, de hosszabbra nyúljon fél évnél. Hát a jugó turné is kútba hullott, illetve későbbre halasztódott. Pedig, mint nem sokkal később bebizonyosodott, mindannyian sokkal jobban jártak volna, ha maradnak az eredeti tervek. Ha mindvégig Som Lajos tartja a kezében a külföldi fellépések szervezését és turnémenedzselését, azok kényes pénzügyeivel együtt…
Béla viszont nem akarta magára hagyni az édesanyját, ahogy ő nevezte, Mamikát. Ezért aztán a Taurus lengyel, jugoszláv és nyugat-európai „kilövéséhez” sem járult hozzá. Majd, mikor már beindult a forgóajtó, akkor sem tartott Lajossal, a Tűzkerék feltámasztása, vagy a későbbi Piramis együttes beindítása ügyében. Ugyanis Som világosan látta és ezt meg is mondta tripoliszi barátjának, az általa csak „Cigánybárónak” titulált Radicsnak, hogy az eredeti Taurus megbomlása után számukra egy jó ideig nem fog fű teremni itthon. Amiben Lajosnak ismét maximálisan igaza volt. Elég, csak a nem sokkal később alakult Alligátor együttes tragikusan rövid pályafutását például venni.
Tehát Lui jelszava továbbra is maradt a Go west! Avagy irány nyugat, ahol egy időre kikerülhetnek a végtelennek tűnő hazai székfoglaló játék áldatlan köreiből, meg a kártékony kavarógépek látóköréből is. Nem beszélve arról, hogy háborúhoz sok pénz kell, márpedig, ha fel akarják venni a kesztyűt és revansot kívánnak venni a Taurus szétzüllesztéséért, az bizony komoly harc lesz, amihez érdemes jó előre felhalmozni az erőforrásokat.
Béla nyilván értette a dolgot, de nagyon kapaszkodott a Taurusba, mint utolsó szalmaszálba. Valamint sokkal jobban szerette annál a mamáját, hogy hosszabb időre elszakadjanak egymástól. Így már csak azért sem mondott igent a Tűzkerék feltámasztására, vagy az akkor még név nélkül formálódó Piramisra, mert Lui nem árult zsákbamacskát. Kétévnyi külföldi haknizás volt a minimum, amit a hosszú távú haditerv részeként az első időkre ajánlani tudott. Pedig szinte biztos, hogy ha 1972 nyarán Radics Béla is Som Lajossal tart, még annál is hamarább szétesett volna a Taurus Ex-T: 25-75-82, mint ameddig végül az új felállással kihúzta.
A mítoszrombolókat persze nem érdekli ez a nézőpont. Béla e témában megnyilatkozó emberi nagysága helyett, inkább a gitárkirály gyarlóságait színezik ki és erősítik fel, így próbálva megrongálni Radics nimbuszát. Ahelyett, hogy inkább azt emelnék ki a történésekből, hogy mennyire ragaszkodott szeretet édesanyjához. Persze a magyar rock vámszedőiként fontoskodó pünkösdi kiskirályok nem értik, hogy a legendáknak nincs szükségük magaslóról elővezetett tolmácsolásokra. Mert bizony Ady, Kinizsi, Mátyás vagy Botond életéből is ki lehetne emelni emberi gyarlóságokat. De minek? Azok ellenére tiszteljük őket. Mert másban viszont útmutatói, őstehetségei, példaadó géniuszai a magyar nemzetnek. A legendáriumuknak nem része, hogy erkölcsileg mikor, miben és hányszor buktak el. Amiben példaképek, ami értéket közvetítettek, azokért nézünk fel rájuk.
Mindenesetre Radics végül nem állt kötélnek, így a fúvós Metro tagjaiból lett a Piramis, Som Lajos új zenekarának első két-három felállása.
A nevet amúgy – minden ellenkező híresztelés ellenében- Bergendy Pista választotta ki Lajos listájából, melyet már 1972 nyarán összeállított, így hivatalosan csak és kizárólag ők tekinthetők keresztapáknak. Lui elmondása alapján olyan nevet akart, mely könnyen kiejthető, magyarul és angolul is ugyanúgy írandó, minden világnyelven azonnal érthető és értelmezhető.
Mert a Taurus szétverése sem szegte kedvét, a végsőkig ragaszkodott a terveihez, így az új együttessel legeslegelejétől fogva külföldben, vagy legalábbis külföldben is gondolkodott. A Piramis név ráadásként leírja azt a monumentalitást, melyre mind zeneileg, mind pedig a csapat hatását tekintve a kezdet kezdetétől fogva törekedett. Som profi volt. Külföldre készült, kalandozni és busás zsákmánnyal hazatérni. Majd az így szerzett vagyonnal itthon is lerendezni a dolgait. Ennek megfelelően készül fel a nagy projektre. Som Lajos egy óriás volt, akinek nem csak a szája járt, hanem az esze is vágott.
Tanulva Erdősék aljas hintapolitikájából ezúttal Som meg sem próbálta direktben bevenni a hanglemezgyárat. Így az új dalokból álló önálló repertoár és a hivatalosságok lekenyerezése helyett azonnal a külföldi piacra szánt vendéglátós programot gyakoroltatott össze az egykori Metro együttes cserbenhagyott tagságának azon részével, akik hozzá hasonlóan szintén kapun kívül találták magukat. Azzal a koncepcióval vágott bele az új együttesbe, hogy nagyon meg kell erősödnie, ha le akarja körözni a taurusos árulókat. Illetve, mivel megértette, hogy az áhított nagylemezt csak külső kényszer hatására fogja kinyomni a lemezgyár – és a kemény zenével olyan fesztiválsikerekre esélye sem volt, mint a Neotonnal-, hát csak külföldi sikerekkel a háta mögött érdemes majd újra belépnie a hazai ringbe. Mivel mindehhez töménytelen pénzre volt szüksége, hát minden összevágott, hogy: go west! Az egyetlen életképes megoldásnak a tartós nyugati haknizás bizonyult, felturbózva némi oda-vissza csempészettel, mely elmondása szerint nem csak arany ékszereket érintett, hanem műszaki cikkeket és egyebeket is.
Lajosnak már csak azért sem volt más választása, mert a Taurus-t nem tépázta meg Zorán bevétele a csapatba. A közönség döntő többsége elfogadta az új felállást. Továbbá, mivel a háttérben folyó vetélkedést Lajos és a Metro maradéka elbukta, a Metro Klub is a Taurus együttesé lett. Amivel Brunnerék fix játszóhelyet nyertek és a korábbiaknál nagyobb és gyakoribb gázsikat tehettek zsebre.
A kilencvenes évek elején sokszor kérdezgettem apám barátait, hogy milyen is volt és miként élték meg a Som-Zorán váltást a Taurus együttesben? A helyzet az, hogy nem is nagyon értették a kérdést. Ugyanis a banda továbbra is jó volt. Ráadásul ők Bélára jártak, nem Taurus-ra. Béla pedig akkoriban még messze csúcsformában játszott. Az elmondottakat saját készítésű kazettákkal támasztották alá, amiken valóban az hallatszik, hogy nincs érdemi különbség a Taurus felállások előadásainak színvonala között. Valamint, hogy a közönség masszívan Bélázik. Ezért aztán nagyon úgy tűnik, hogy inkább csak egyfajta kommunikációs blöff volt a közbotrány. Amolyan utólagos felerősítése néhány külvárosi hős hőzöngésének, elhanyagolható, szinte marginális véleményének, hogy állítólag mekkora botránykő volt Som távozása, illetve milyen csizma az asztalon Zorán érkezése.
A felvételek tanulsága szerint nem volt itt különösebb hiba, átütő erejű előadásokat hallhatunk, amiken a közönség jó hallhatóan veszi a lapot és tüntetőleg jól érzi magát. Tüntetőleg Béla mellett, és tüntetőleg a kommunisták ellen.
Hazám, hazám ébredj…
Az ilyen-olyan rocktörténeti gitt-egyletek nagyjából hat-nyolc féle Taurus bootleget ismernek. Vagy csak ennyit vallanak be kifelé. A valóságban húsz körül járhat a felvételek száma, beleértve néhány duplán, két helyről, két különböző magnóval rögzített koncertet is, illetve a pincében készült házi demókat, próbatermi felvételeket is. Utóbbiakat Lajos bátyám sosem adta ki a kezéből, mikor pedig egészsége megromlott, már nem is találta. Kérdés, hogy elkallódtak vagy simán csak ellopták tőle… Még inkább az merül fel, hogy jelenleg vajon kik ülhetnek rajtuk? Az élő felvételekkel más a helyzet, mert miután néhány öreg road, rajongó és lelkes bootleger megégette a kezét, messzire elkerülik azokat, a magukat szalonnak hirdető emberkéket, akik az ő munkájukkal dicsekedve, idegen tollakkal hajszolják a kétes rocktörténészi dicsőséget.
Az elsőként Zoltán János által kiadott Radics felvételeket, közte a Taurus dalokat is, János bevallottan a néhai Czapp Józsitól, ismertebb nevén Rock Doditól kapta. Mégsem olvasni sehol az ilyen-olyan újrakiadásokon, hogy: „Köszi, Dodi!” Mégsem telik a magyar rock vámszedőinek összeharácsolt vagyonkáiból egy-egy szál virágra vagy mécsesre, hogy nélküled nem építkeznénk zsebből. Mindenesetre a fennmaradt felvételeket hallgatva, illetve a valódi szem- és fültanúk beszámolóit rögzítve és összesítve: a Taurus túlélte a tagcserét és ugyanolyan jó minőségű és sikeres koncerteket adtak, mint az eredeti felállással. Valójában tehát nem rengette meg a Taurus-tábort Lajos távozása, így aztán messze nem meglepő, hogy az új együttesét már nem kísérte olyan felfokozott figyelem, mint ami 1972 tavaszát jellemezte. Ezért is döntött a csendes építkezés és az ideiglenes külföldi vendéglátózás, majd felerősödve hazatérés mellett. Akárcsak a bakancsos felállás búcsúkoncertje után Pataky-Fortuna duóvá olvadt Edda Művek 1984-ben.
Aki egy kicsit is ismerte Lajost, az pontosan tudja milyen fontosak voltak neki a szimbólumok, illetve évfordulók. Így az sem csoda, hogy a Piramis, a ma már inkább ős-Piramisnak tekinthető formáció hivatalosan augusztus 25-én alakult meg. Lajos napon. Mikor máskor? A kezdeti legénység pedig egy valódi supergroup volt, akárki akármit is mond. Akik ráadásul együtt és egyénenként is felsőfokú zenei tudással rendelkeztek, mellyel bármilyen zenei stílust meg tudtak szólaltatni. Kellett is a míves hangszerelés és a színes repertoár, mert sem a külföldi vendéglátózást, sem Karda Bea kíséretét nem lehetett volna csak és kizárólag a Cream-re vagy Black Sabbath-ra szakosodott klasszikus trió hangszeres formációval megoldani. A soha fel nem adott hard rock dalok mellett a jazz-rock és brass rock is hangsúlyosan bekerült a programba.
Az akkor épp fénykorukat élő Blood, Sweat & Tears, Chicago és If együttesek szerzeményei voltak a setlista alapkövei és fő hatásai. A korai Piramis kizárólagos zeneszerzője Som Lajos volt. Ugyanis ellentétben a sokféle rosszmájú süketeléssel, a Révész Sándor csatlakozása előtti Piramis formációknak is voltak saját szerzeményei. Ennek tudatában érthető meg, hogy miért is talált akkoriban egymásra Máté Péter Luival. Illetve az is, hogy miért pont Bergendy István volt az új szupercsapat megszületésének egyik bábája, Som Lajos egyik fő támogatója, külső segítője és tanácsadója.
Az első korszakban, 1972 nyarán és őszén a feladat megoldására alkalmas, zseniális művészek fordultak meg a Piramisban, Som Lajos basszusgitáros, nagybőgős(!) és énekes(!!) mellett, akit ugye a Record, a Neoton, a Tűzkerék, a Taurus, a Pannónia és esetleg még a Dogbeaters, a Fekete-Fehér és az Echo együttesekből is ismerhetett a közönség.
1972. október 1-re, az Ifipark zárónapjára a következő felállásban hirdetett bemutatkozó koncertet a Piramis együttes: Bertóti István (Volán) ének; Gábor Péter szólógitár; Tóth János (Winkelmayer Brass) szaxofon, fuvola, ének; Tóth Béla (Árnyék és Fény, Metro) harsona, orgona, zongora, ének; Szigeti Béla (Juventus, Árnyék és Fény, Metro) dob, ütőhangszerek és Som Lajos. Azoknak, akik nem csak könyvekből tanulják a rock and rollt, hanem személyesen is ismerték Som Lajost, illetve az ő sajátos gondolkodását, persze egyértelmű a közlés. De a fiatalabbak és az újonnan érkezők számára érdemes aláhúzni, hogy Lui mindvégig egy mélyen eltökélt, alaposan tervező és szimbolikusan megnyilvánuló zenekarvezető volt.
Ez esetben nyilván adta magát, hogy ha ő nyitotta a Taurus-szal az Ifiparkot, akkor neki is kell zárnia azt. Különösen a részéről gyalázatosnak ítélt fejlemények után. Ha pedig tudatosan a névnapján keresztelte hivatalosan is Piramisra az új csapatát, akkor számára az is értelemszerű volt, hogy a születésnapján kell bemutatkoznia vele. Tehát előre megfontoltan, szánt szándékkal 1972. október 1-re, a 25. születésnapjára szervezte a visszatérést. A visszavágáshoz vezető út újabb szimbolikus lépését.
Bertóti, Gábor, Som, Szigeti és a két Tóth látható a Piramis együttes első, szextett formációjának promó képén. A fentiek közül egyedül a gitáros Gábor Péter nem volt közismert a koncertre járó közönség körében. Külföldi haknizásból tért haza, hogy aztán a tervek szerint nemsokára újra külföldön folytassa. Ha ehhez hozzávesszük, hogy nem sokkal később egy újabb metrós, Hanka Péter (Atlas, Atlantis, Juventus, Árnyék és Fény, Metro stb.) váltotta a gitáros poszton, akkor nem csak a szupergrupp státusz volt magától értetődő, de a konkurencia is komolyan tarthatott a Tűzkerék és Taurus jelenség megismétlődésétől. Amit persze néhány évvel később meg is kaptak, de már egy másik felállású Piramis aratta le a hosszas előkészítő munka gyümölcsét.
Folytatjuk!
