Mint az eddigiekben már körüljártuk, úgy tudni, az első magyar hard rock banda története Hollandiában indult, mikor is az afrikai vendégszereplésből visszatérőben lévő Neoton együttes tagjai megnézték a Black Sabbath „Paranoid” turnéjának egyik előadását, vagy nem. Persze a minden történetírás annyit ér, amennyit azok elkövetői. Így mindig érdemes a felszíntől mélyebbre ásni, illetve az ex katedra tett egyoldalú állításokat megkérdőjelezni, hiszen kevesen vannak, akik hitelt érdemlő információkkal rendelkeznek, még kevesebben, akik az adott történéseknek át is élték.
Mindenesetre Balázs Fecóék visszaemlékezése szerint olyan nagy hatást gyakorolt rájuk Iommi, Ozzy és a többiek amszterdami előadása, melyet a kifelé úton láttak, hogy úgy döntöttek, hogy hazatérve új csapatot fognak alakítani, mellyel hazánkban is meghonosítják az újfajta, kemény és fémes hangzású zenét. Ez persze nem feltétlen a Sabbath egy vagy egyben való másolását jelentette, hiszen Somék az elejétől fogva több énekesben és hangsúlyos Hammond orgona használatban gondolkodtak, magyar nyelvű szerzemények érvényre juttatásával. Ez a Taurus történet alapköve.
A Taurus történet másik fontos eleme, hogy míg Radics Béla szinte minden zenekarában kezdeményező és főszereplő volt, de mégis csak a mások által alapított és menedzselt együttesekkel tudott időlegesen kiemelkedni a külvárosi létből. A végletekig lojális, kitartó és fanatikus, de egyre fogyatkozó külvárosi közönsége persze mindig, mindenhová elkísérte a gitárkirályt. De míg a felszálló ágban lévő Atlantis együttessel még gyakran volt hova menni, addig a Taurus már nem, vagy épp hogy csak alig jutott el az úgymond menő helyekre, ahol egy-egy másfajta hátterű, tehát összességében jóval szélesebb közönségréteg is megismerhette és megszerethette volna őket.
Som Lajos persze tanult a történtekből és az újrakezdéskor eleve más alapokra helyezkedett. Először is, a Piramisban már kizárólagos vezetőként definiálta önmagát. Másrészt pedig úgy döntött, hogy vége a gazsulálásnak. A saját akaratát pedig csak azért is rá fogja erőltetni a kultúrélet kiskirályaira, még ha az összes konkurens zenekar egyszerre fűtené is azokat, hogy megpróbáljanak keresztbe tenni a terveinek.
Így ezúttal egyből tartós külföldi munkára készült az friss formációjával, hogy később, egyfajta bőrbe és vasba öltözött rock and roll Hannibálként, kerülő úton vehesse majd be a vörösök által megszállt kulturális intézményeket.
Az első Piramis első korszaka
Mivel a Zoránnal kapcsolatos első pletykák idején Som Lajos szinte azonnal felvette a kapcsolatot a Metro együttes egyes tagjaival, már 1972 kora nyarán elkezdődött köztük egy lassú közeledés. Az akkori, fúvós Metróból Lui biztosan próbált néhányszor Szigeti Béla dobossal és Tóth Béla pozanossal. Továbbá valószínűleg próbáltak négyesben Hanka Péter gitárossal, illetve talán még Elekes Zoltán szaxofonossal is. Bár Som Lajos szerint Tóth Béla szinte azonnal beajánlotta az öccsét, a szintén szaxofonon, illetve egyéb fúvós hangszereken is játszó Tóth Jánost, azért ő alaposan felmérte a terepet. A hoppon maradt Tihanyi Gyulával viszont egyszer sem tartottak zenekari próbát. Lajos nem tartott igényt még egy basszusgitárosra.
A nagy felfordulás közepette azonban hamar változott a helyzet, így a még név nélkül készülődő majdnem Piramis együttes felállása is. Mire augusztusban elérkezett a Lajos-nap, és szerét ejtették a hivatalos névfelvétel ceremóniájának, már Som Lajos basszusgitár, nagybőgő, ének; Szigeti Béla dob, ütőhangszerek; Tóth Béla harsona, orgona, zongora, ének; Tóth János szaxofon, fuvola, ének; Gábor Péter szólógitár, hegedű, ének és Bertóti István ének felállásban mutatkoztak be a sajtónak. Pontosabban csak mutatkoztak volna, hiszen a rockzene markáns megjelenítőivel szemben eleve ellenséges sajtómunkások nyilván nem törték magukat, hogy megismerhessék az új csapatot. A konkurencia zsebében lévő bértollnokok pedig szintén agyonhallgatták, hogy a főnök új zenekart alapított. Nincs új a Nap alatt, a történelem ismétli önmagát. A Taurus ügyben önmagukat is megégető valódi zenei írók is kivárásra játszottak. A legtöbben érthetően óvatosan közelítettek az új szupergroup-hoz, illetve a Som dolgaival kapcsolatos megnyilvánulásokat sem siették el.
Már csak azért sem, mert azért a szakma és a közönség köreiben is voltak olyanok, akik akkor és ott azt sem tartották kizártnak, hogy Zorán Taurusba csábítása valójában nem is a Taurus ellenében történt. Sokkal inkább a Metro szétverése lehetett a Taurus körül tapasztalt felfokozott mértékű operatív tevékenység fő célja. Már csak azért is, mert volt olyan szemfüles művész, aki már 1970-ben kiszúrta, hogy titkos megbízott épült be a Metro együttesbe. „Gara” ügynök később többek között a Kex, az Illés, a Mini és a Radics Béla vezette Tűzkerék körül is forgolódott, majd az ezredfordulón a P. Mobil billentyűse lett.
Tehát 1972 nyarán a valódi ellenzék agytrösztjei úgy okoskodtak, hogy ha a londoni út után simán megvalósulhatott egy Illés elleni hecckampány; valamint, ha a másik, párhuzamos pályán is nagyszámban bevetett bomlasztó ügynökök nyíltan le akarják kapcsolni a hatvanas évek talán legfontosabb bandáját, egyben korszakalkotó emblematikus zenekarát; akkor nyilván a beatkorszak fő triumvirátusának másik két csapata is veszélyben forog.
Az LGT megalakulása után persze már eleve lépéskényszerbe került a Metro és az Omega, ami a felállások radikális átrendeződéséhez vezetett. De ugye az Omega mindenki által ismert papír-alumínium ügye, valamint a már jóval kevesebbek szeme előtt zajló: nincs stúdió – van koncert, van stúdiómagnó – van felvétel, nincs jó felvétel – valahogy mégis oldjuk meg kálváriája azért minden, az eseményeket ismerő és aktívan követő, gondolkodó emberben összeállt egy képpé. Egy egyértelmű és egységes folyamattá, melyből világossá vált, hogy ha az ifjúsági zenében záros határidőn belül nem valósul meg a nemzedékváltás, akkor majd az elvtársak fognak tenni arról, hogy igenis úgy legyen, ahogy odafenn, az idős öltönyösöknél eldöntetett.
Viszont a sajtó, különösen a kulturális tárca mindvégig az diktatúra kiszolgálóinak, illetve a velük felszínesen villogó operett-ellenzékiek kezében volt. Így hát nem maradt tere a folyamatok lényegi részét is megvilágító írások valós idejű közlésének. Miként még manapság is a pártállami írások dezinformációi terjednek tovább, mint úgynevezett rocktörténet. Pedig az egyre fogyatkozó fül- és szemtanúk cáfolják a pártállami sajtó és a széles körben ismertté vált ügynökjelentések valóságtartalmát. Okkal, joggal, hiszen a hetvenes évek elejére visszakeményített a rendszer: így a kortárs magyar könnyűzenei kultúra úttörői mellett valóban teljes mellszélességgel kiálló valódi értelmiségi réteg érdemi fórum nélkül tengődött.
Ennek fényében érthető csak meg az a tragikus folyamat, hogy magyar rock vámszedőinek még a véráldozat sem volt túl nagy ár, hogy aztán a maguk önnön kisszerű frusztrációit egy halott legenda nevével és örökségével való visszaéléssel kompenzálhassák…
Állítólag James Cameron végül úgy tudta meggyőzni a „Nyolcadik utas a halál” folytatásával kapcsolatban szkeptikus pénzes producereket, hogy egy dollárjelet rajzolt az „Alien” cím végére…
Mivel néhány éve sajnos már a Radics név végén is dollárjellé alakult az „s” betű, egyre nehezebb a valódi rocktörténettel foglalkozó kutatók munkája, miként a valódi szemtanúk is egyre több blődséggel kell szembesüljenek.
Ugyanis az elmúlt másfél-két évtized kiadványai, könyvei, filmjei és hanghordozói lassan lehetetlenné teszik az érdemi konzultációt. Esetenként a szándékos történelemhamisítás oly annyira rányomta a Taurus sztorira a bélyegét, hogy már a korai Piramisra is ab ovo rávetül a hazugságözön árnyéka. Pedig nem választható szét a két történet. Mert a valóságban egy és ugyanaz. Egyik a másikból következett. Mi több, még menet közben is hatottak egymásra. Csak hát nem mindenki elég bölcs ahhoz, hogy nem feltétlen a kocsmázás után van az ideje a konditeremnek…
Az első Piramis második korszaka
Valószínűleg már sosem fogjuk megtudni a teljes igazságot, de a szorgos próbafolyamat és a szórványos hazai koncertezés közben a hattagú Piramis megbomlott és még 1972 őszén átalakult. Som Lajos erről mindig ugyanazt és ugyanúgy mondta, szinte gépies gyorsasággal és tömörséggel, mégpedig hogy: Bertótiról kiderült, hogy felesleges. Hogy ez a gyakorlatban mit jelentett, számomra sosem derült ki. Ha néha pedzegettem is az ilyesfajta fehér foltokat, Lui hamar témát váltott, ezt például sosem fejtette ki egyértelműen. Mások meg talán rá sem kérdeztek, mert sosem érezték annyira fontosnak az eredeti Piramis körüli dolgokat, hogy érdemi kutatómunkát végezzenek.
A félszavakból, lenyelt félmondatokból pedig nyilván csak feltételezések, ismétlem: feltételezések következhetnek. Biztos tények biztosan nem. Az első és leglogikusabb magyarázat, hogy nem kellett még egy énekes a bandába, hiszen voltak elegen, akik elénekeljék a futó világslágereket és már akkor is rockklasszikusoknak számító külföldi kedvenc szerzeményeiket. Kérdés, hogy akkor viszont eleve mi szükség volt rá?
A második lehetséges magyarázat, hogy a hatalom nem engedte ki Bertótit az országból, így az ős-Piramis számára dőlt volna a nyugati pénz- és erőgyűjtés, tehát lépéskényszerbe kerültek a felállást illetően. Ugyanez pepitában: Bertótit talán a nyugatnémetek nem akarták beengedni az országukba valamiért. Mivel Lui nem guanóval gurigázott, hanem már 1972-ben, egyből egy NATO tiszti klubban kívánta kezdeni a vendéglátózást, nyilván oda-vissza mindenki mindenkinek mindenféle papírjait alaposan ellenőrizte. (Erre majd még részletesebben is vissza fogunk térni.)
Itt viszont egyből felvetődik egy kérdés, mely alapjaiban dönti meg a suttogó propaganda által egykor (és néhol még ma is) terjesztett hamis információt. Ugyanis voltak, vannak, akik az események után húsz-harminc-negyven évvel fedezték fel magukban a nagy megfejtőt. Például azt, hogy Som Lajost úgymond ORI vagy NKI (értsd: Interkoncert ) nyomásra kellett eltávolítani a Taurus kötelékéből, mert már akkor is volt úgymond „aranyügy”. Egyrészt, Lajos szinte egész életében csempészett valamit. Mi ebben az újdonság? Persze, hogy hozott be aranyat, ha tudott. De akkor még nem volt aranyügy, mert az elvtársak is örültek az extra aranybevételnek. Miért is lett volna bajuk a dologgal? Elsősorban ők gazdagodtak belőle. Ráadásul az NKI mindenben beszámolóval tartozott a Művelődésügyi Minisztériumnak. Így a következő időszak tervezett kiutazóit, a melléjük rendelt – és az aranycsempészetben szintén nyakig benne lévő – ügynökökkel együtt, pontosan követni tudták az elvtársak. Ki az, aki önszántából felad egy tökéletes zsarolási potenciált, a rendszeresen és tervezhetően érkező baksissal együtt? Ugye senki sem gondolja komolyan, hogy a Kádár-korszak minisztériumaiban csupa-csupa fedhetetlen apostol dolgozott?
Másrészt, ha logikusan végigvesszük a forráskritikai igénnyel áttanulmányozott és az egyéb anyagokkal egyeztetett forrásokat, akkor nyugodt magabiztossággal állapíthatjuk meg és tényként jelenthetjük ki, hogy Som Lajos „Lui” a Taurus előtt, közben és után is végig szabadon mozoghatott.
Konkrétan, 1972 májusától augusztusáig Brunnerékkel, majd 1972 szeptemberétől novemberig a Piramissal itthon. Végül 1972 decemberétől szintén a Piramissal az NSZK-ban, illetve több keleti- és nyugati országban. Sem az ORI, sem az Interkoncert, sem a belügy, sem a külföldre küldött belügyi ügyelők, sem a hírszerzők nem gátolták semmiben. Viszont a Taurus-Ex T: 25-75-82 együttes a Som Lajos utáni időszakban sem készíthetett nagylemezt.
Bertóti félreállításának harmadik lehetséges oka ezzel szemben lehetett egészen prózai is. Mivel Som Lajos 1972 nyarán is ezerrel szervezte a Taurus külföldi turnéit, továbbá cserekoncertjeit, közte a pénzgyűjtő vendéglátós időszakokat is, úgy döntött, hogy ezeket átváltja Piramis fellépésekre. Viszont mivel mindenhová öt fővel jelentkezett be, a vele felálló Taurus legénység mellett Karda Beával, hirtelen gond lett az ős-Piramis hatfős felállásával. Ne feledjük, nem csak színpadméretekről és gázsikról volt szó, hanem hetekig-hónapokig tartó szálláshelyekről, étkezéssel, illetve itt-ott a tömegközlekedésről, például a nemzetközi és a külföldi intercity vonatokra előre váltott helyjegyekről is.
Bertóti Istvánnak mindenesetre mennie kellett, Lajosék pedig ötösben maradtak. Egy rövid, átmeneti ideig még Gábor Péterrel. Őt viszont állítólag a csaja nem engedte vissza külföldre, így ismét változásra, ez esetben egyfajta visszarendeződésre került sor.
Az első Piramis harmadik korszaka
A nyugati vendéglátózás első körében, amit Lui néha félig viccből kalandozásnak is hívott, Hanka Péter gitár, ének; Tóth Béla orgona, harsona, ének; Szigeti Béla dob; Tóth János szaxofon, ének és Som Lajos basszusgitár, ének felállásban játszottak.
Ez volt a Piramis együttes első korszakának harmadik, egyben leghosszabban működő formációja, az az ős-Piramis, mely a legtöbb koncertet adta, mely valóban megágyazott a későbbi hazai sikerszériának.
Ehhez viszont ismét egy régi-új arc kellett, egy újabb egykori Metro tag, egy mára már többé-kevésbé elfeledett szív-lélek muzsikus, az akkori idők legendás fazonja. Hanka Péter a beatkorszak jellemző figurája volt, aki a legelsők között kezdett rock and roll, illetve beatzenét játszani. Ugyanúgy maga készítette hangszerét és erősítőit, mint nemzedékében mindenki. Például édesapám és barátai is, akik rendszeresen jártak a korabeli koncertekre. Akkoriban még nem volt olyan nagy szakadék a színpad és a nézőtér között, így a zenélés és a barátkozás is szabadon folyhatott. Hanka Péterrel indult az Atlas (az első időkben még Atlasz formában) együttes története, miközben az ifjú Peti a haveri körét gitároktatással is gazdagította. Érdemes felidézni, hogy az örök rajongó szerepben megöregedett barátok mellett több, később országos ismertséget szerző zenész is tőle tanulta az alapokat a hőskorszakban.
Az Atlas után az Atlantis együttes, majd a Juventus következett. Előbbiben Radics Béla posztján kellett helyt állnia, utóbbiban pedig egy másik ifjú titán, Tátrai Tibor váltotta a szólógitáros poszton. Ezt követte a szintén Hanka által alapított Árnyék és Fény (néha Árnyék és fény formában használták), melyben már megvolt az utolsó Metro és az első Piramis korszak magja. 1971 őszén egyesült az Árnyék és Fény, valamint a Metro maradéka. Pontosabban csak egyesült volna, mert a Brunner Győző dobossal tervezett kétdobos felállás mégsem állt össze. Brunner egy vendéglátós meghívásra hivatkozva kihátrált a projektből, így a gyakorlatban csak az egyedül maradt Zorán csatlakozott az Árnyék és Fény együtteshez, bár gyakorlati okokból a Metro nevet használták tovább.
Győző mozgásának valódi okait csak sejthetjük. Persze könnyen lehet, hogy tényleg jobb üzletnek tartott némi keményvalutás haknizást, mint egy, már a születésekor halálra ítélt Metro formációt. Mindenesetre biztosan tudott a készülődő Taurus-ról, így akármi is járhatott a fejében. Akár csak a többi érintett művészében.
Hanka Péter mindenesetre sokadszor is unterman szerepben találta magát – mint az Atlas-tól kezdve minden egyes együttesében. Állítólag már akkor is hosszabb nyugati vendéglátózásban gondolkodott, mikor még egyikük sem hallott Zorán lehetséges távozásáról. Ezért Péter az első döbbenet utáni első próbakörben nemet mondott Som Lajosnak. Talán beleunt a kiszolgáló szerepbe. Valamint szinte biztos, hogy nem kívánt pár év múltán visszatérni és harcolni, majd revansot venni. Aztán valami mégis történhetett, mert mégiscsak együtt indultak az NSZK-ba. Így a Piramis 1972 decemberére már túlnyomórészt ex-Metro tagokból állt. Az év végén úgy álltak a dolgok, hogy Zorán és Som – kis túlzással élve – gyakorlatilag helyet cseréltek.
A Piramis tehát 1972 decemberében belekezdett az első külföldi turnusába. Som Lajos szervezésében, Som Lajos vezetésével, a Som Lajos által lefektetett szabályok szerint. Aki nem aprózta el a dolgot. Egyből NATO, tehát amerikai tiszti klubokban játszottak, nagyjából egyhónapos etapokban váltva egymást a többi hasonló, katonai területeken dolgozó vendéglátós zenekarral.
Mivel a Kelet-Európából (értsd: a Varsói Szerződés által uralt, ellenséges területről) érkező Som Lajosról nyilván a nyugati szolgálatok is tudták, hogy aktív csempész, az értelmes emberben, egyből felmerül a kérdés, hogy vajon miféle módon tudta mindezt végigszervezni, majd vasfegyelemmel végigvinni?
Az, hogy itthon valószínűleg simán hülyére vette a szolgálatokat, egy dolog. Szuper intelligens pasas volt, jó beszélőkével és még jobb, erős alkupozíciókat jelentő adukkal a zsebében. Az, hogy mondjuk valamelyik hazai szakszolgálat fejeseinek elő tudta adni, hogy COCOM-listás termékekkel gazdagítja a nemzetgazdaságot, így játszva ki a rohadt imperialisták kereskedelmi embargóját, nem csak, hogy abszolút működőképes érvrendszer volt, de akár még hazafias cselekedetnek is felfoghatjuk. Persze Som Lajos nem volt szent, miként kommunista vagy meggyőződéses ügynök sem. A saját érdekeit tartotta szem előtt, mikor belépett ide-oda, hozott-vitt ezt-azt. Ez az érdek pedig akkoriban már egyértelműen a Piramis zenekar anyagi és egyéb hátterének a tűzzel-vassal való kiépítését jelentette.
Viszont érdemes itt megállni egy percre és leszögezni, hogy anyagilag és a határokon való mozgás témájában nem az arany, nem az ékszer, nem a hangszer, nem a márkás ruházat, de még csak nem is a csúcskategóriás híradástechnikai eszközök behozatala volt a legnagyobb okosság, pedig feltehetőleg Lui mindegyikben nyakig benne volt. Tehát nem az arany vitte a prímet, de még csak nem is valami keményebb dolog.
(Sokszor vádolták Lajost drogügyletekkel is, valószínűleg a későbbi alvilági barátai miatt. Azokban az időkben azonban leginkább a hasis ment át az országon, ráadásul két irányban. Először a közel-keleti államokból nyugatra, majd onnét persze vissza-visszaszivárgott a cucc gazdagékhoz Kelet-Európába is. De főleg külkeres és követségi vonalon, ami mindkét, mindhárom oldalról fedett külügyeseket, illetve altatott hírszerzőket jelentett. Akiket -egyebek mellett- épp e módon finanszíroztak. Ha néhány zenekar néha hozott is haza néhány tábla „csokit”, talán fel sem fedezték a vámosok. De ha néha mégis, ügyet már nemigen csináltak belőle.)
A mindent vivő adu ásznak az erotikus magazinok számítottak.
A hetvenes évek elején már egy-egy Playboy magazin is annyira keményvaluta volt, hogy minden ajtót megnyitott. Pedig csak néhány félmeztelen fotót közölt az akkori csinibabákról. A teljes meztelenségben utazó korabeli szexújságok, illetve az akciót is bemutató nyugati pornómagazinok pedig már nem csak vámos, művházas vagy pártfunkcionárius szinten működtek varázsszerként, de a belügyes, hírszerző, kémelhárító ügynökök vezérei sem vetették meg az ilyen ajándékokat.
A katonai vezetésről már nem is beszélve, Varsói Szerződés szinten különösképpen. Így végül, ilyen adukkal a zsebében a vörös vízfejtől Somnak abszolút nem kellett tartania, a bürokratákat bármikor zsebre tudta tenni. Ezért Som Lajos tényleg akkor és oda utazott, ahová csak akart.
Márpedig ő zenélni akart, keményvalutában kifizetett komoly gázsikért. Valamint a melléktevékenységekkel kiépített kapcsolatrendszerért, hogy visszavághasson a szemét komcsiknak. Elsősorban a Taurus, de egyben a Tűzkerék szétverésért is bosszút hirdetett. Amit ő mindvégig a belügy által bevetett bomlasztó ügynökök számlájára írt. Szemet szemért alapon, személy szerint is törleszteni akart néhány vörös Döbröginek.
Azt viszont, hogy odakinn miként tudta elérni, hogy amerikai katonáknak, ráadásul tiszteknek játszhasson, örök rejtély marad. Máig nem tudni, NATO szinten mennyire tartották veszélyesnek, illetve egyáltalán komolyan veendőnek az éhenkórász keleti zenészeket. Vélhetőleg nem túlzottan. De még, ha tudtak is valamit egy-egy zenésznek álcázott vagy „kísérő” ügynök-hátteréről, talán még örültek is neki, hogy nem kell keresni. Legalább tudják, kire kell figyelni, kit kel apróságokkal etetni, hogy aztán a lényeget a legnagyobb biztonságban és nyugalomban máshol és máshogy intézhessék.
Som Lajos bevallottan ügynök volt. Azonban elmondása szerint később kezdte a kavarást és végig palira vette a belügyes besúgóhálózatot, a saját, illetve a Piramis érdekében mozgatta a szálakat, illetve gyűjtött információkat. Akár még a tartótisztjétől is. Külföldi beszervezéséről nincs tudomásunk.
De a haláláig akkor sem adott volna ki ilyen adatokat a pártállami hírszerzés jogutódja, ha ő maga sétált volna be a 70-90%-ban még most is kisatírozott papírokért. Ugye mindenkinek megvan Roger Waters „Is This the Life We Really Want?” című nagylemeze, de legalábbis ismeri a borítóját?
Szóval 1972-ben és 1973-ban Som Lajost a hatóságok simán kiengedték vendéglátózni. Majd az amerikaiak is engedték a Som Lajos vezette Piramis együttest az általuk ellenőrzött német, illetve az általuk szintén sokszorosan átszőtt svájci területeken zenélni. Messze olyan gázsikért, ami még nyugaton is kiemelkedőnek számított. Az, hogy Lui, a korábbi fogadalmának megfelelően mesterien játszotta ki az itthoni hivatalokat és szervezeteket, papírforma volt. Az meg, hogy talán e mellett még hírszerző vagy esetleg még kettős vagy többes ügynök is volt, szinte mellékes. Tegyük a szívünkre a kezünket, ha esetleg, talán kémként is működött és kiadott ide vagy oda valami apró információkat, nem osztott és nem szorzott a hidegháború menetét és végkifejletét tekintve.
Persze semmi bizonyíték nincs ilyesmire, de azért azt nyilván a legnaivabb ember is tudja, hogy nincs túl éles átmenet a katonai- és gazdasági hírszerzés, illetve titkosügynöki tevékenység, valamint a politika és a szervezett bűnözés között. Mi több, olyan „hasznos idióták” is tömegével dolgoznak a különféle szolgálatok keze alá, akik nem is tudnak róla, valójában kik mozgatják őket. Lásd napjaink úgynevezett „demokratikus” tüntetéseit, világszerte… Így, viszont nem elég nyereség, hogy a duplán tudatlanok köpni sem tudnak miről, de még különösebben pénzbe sem kerülnek…
Tehát Lajos valahogy megoldotta a Piramis kiutazását, annak ellenére, hogy nem volt brancsbeli. Annak ellenére, hogy itthon kétszer is kinyírták és leírták. Ez önmagában is nagy fegyvertény. Nyilván az ára sem volt kevés. Mégis, Som Lajos és a Piramis úgy jött-ment, ahogy csak akart. Annak ellenére, hogy a csempészés még hidegháború nélkül sem veszélytelen tevékenység.
Ő és csapata azonban már 1972-ben is úgy haladt át a határokon, mint kés a vajon. Egy olyan időszakban, amikor az ellenségesnek tekintett országokba kizárólag alapos átvizsgálást követően léphetett be egy, a szovjetek által megszállt területeken élő átlagember. Ha egyáltalán… Nyugatra akkoriban csak és kizárólag a politikailag megbízható személyek léphettek. Mely tényt fedett ügynökök igazoltak, egymást is ellenőrizve. A kék útlevél, akárcsak a boldogság kék madara, csak keveseknek jutott osztályrészül. Som Lajos kőkeményen megharcolt azért, hogy közéjük tartozhasson. Talán olyan árat is fizetve a szabad mozgásért cserébe, melyet még most sem sokan vállalnának be. Hát még, mikor valódi diktatúra fenyegetésében kellett valahogy élni, megélni, túlélni és úgy általában létezni.
Folytatjuk!
