Köves Miklós a Piramis együttes dobosa, a Mini, a RABB, a Non-Stop és a Futurama egykori tagja hatvan éve aktív tagja a magyar beat- és rockéletnek. Ez idő alatt számos nagy sikert, mára már örökzölddé nemesedett dalt játszott fel szép sorban a különböző kis- és nagylemezekre. Munkássága megkerülhetetlen, a hazai rocktörténet aranylapjaira tartozó, fontos albumokkal tűzdelt, példaértékű zenei pályafutás.

Pinyóval még február végén ültünk le egy hosszabb életműinterjú céljával, melyet eredetileg a P. Mobil / Piramis Arénához, illetve a Török Ádám 75 / Mini 55 koncerthez időzítettünk volna. Aztán Gyugyóval el is kezdtük összerendezni, majd időzíteni a jubileumi előadás felvezetőjéül szánt különféle anyagokat, de sajnos ő már nem érhette meg a várva várt évfordulós előadást. Miként a Pinyóval, Janóval és a többiekkel közös pályafutást összegző Török Ádám 75  archív CD sorozatot sem… Mindenesetre Ádám még olvasta az első három rész vázlatát. Tetszett neki, örült neki. Akárcsak a Závodi Janó sorozat esetében is, mi több, még képeket is küldött hozzá.

A harmadik részben a klasszikus Piramis hőskorszakának az elejét elevenítettük fel, 1975-től, a kétbillentyűs felállás kialakulásától, 1977 áprilisáig, az első Piramis nagylemez megjelenéséig.

Piramis 1975

A legutóbb ott hagytuk abba, hogy mikor véget ért a vendéglátós Piramis és 1974 karácsonyán Luival hazaautóztatok, már az itthoni rockzenekart kezdtétek összerakni. A nagy Piramis érdemi története tehát valamikor 1974 karácsonya után, 1975 első heteiben indult.

1975. január 1-én már nyüzsögtünk.

Az előzőekben azt mesélted, hogy az itthoni újrakezdéskor eredendően hárman voltatok, Som Lajos, Závodi Janó és te. Majd, mivel Révész Sándor akkor még mindig nem állt kötélnek, billentyűsük után néztetek. Arról is beszéltél a korábbiakban, hogy Gallai Pétert már korábbról ismerted.

Igen, ismertem. A Nautilus-ban láttam, hallottam milyen jó, azért mertem ajánlani.

Igen, eddig teljesen érthető. Ami már érdekesebb lehet az olvasók számára, hogy a hazatérés után újragondolt, újjáalakult Piramisban miért lett két billentyűs? Miért kellett egy Gallai kaliberű klasszis mellé még valaki a színpadra?

Mert akkor úgy gondoltuk, hogy ez esetleg egy jó „truváj”. Egyedi színpadkép, jó show, hogy két billentyűs van egymással szemben. Alapvetően akkor Péter orgonázott, Lévay Tibike pedig Fenderezett.

Magyarán Fender zongorázott.

Igen, Fender zongorázott, meg mellette egy szinti. Petinek pedig volt még egy vonósgépe és akkor úgy szólalt meg a zenekar. A fénylő piramisok árnyékában-t is instrumentálisan, két billentyűssel csináltuk meg eredetileg.

Játszottunk így egy darabig. Addig, amíg a Tibinek lett egy vám-balhéja. Mert, hogy ő Jugoszláviából jött, ottani állampolgár volt, de itt tanult. Viszont volt valami seftje, már nem tudom mi, de a lényeg, hogy nem tudott visszajönni. Akkor próbálkoztunk tovább. Lajos hozta is mindenféle ismerőseit, akik billentyűztek. De hát egyik sem ért Tibi nyomába…

Ugye jól tudom, hogy időközben, mikor Gallait bevitték katonának, akkor volt nálatok Palánkai Ferenc, aki nem sokkal korábban még az Alligátorban billentyűzött?

Igen. Próbálkoztunk Palánkaival, de nem sikerült. Akkor mindenféle kísérlet volt, de mondtam Lajosnak, hogy ez nem az én világom. Viszont, amíg ezekkel szenvedtünk, Révész mégis beadta a derekát. Emlékszem először az FMH-ban játszottunk egy bulit, ahol Sanyi már énekelt pár nótát.

Piramis 1975

Akkor tehát 1975 végére összeállt a klasszikus Piramis felállás, a nagybetűs ROCK legenda. Adódik a kérdés, hogy ha menetközben ennyi billentyűst elnyűttetek, míg végül maradt egy orgonista, egyedül Gallai Peti, kétgitáros formáció nem merült fel? Korábban már mondtad, hogy neked az elejétől az volt, hogy a hazatérés után ismét Janóval fogtok együtt muzsikálni. Hogy nézett ki ez konkrétan? Te leléptél Lajossal, ő pedig maradt még egy darabig a Non-Stopban?

Janóval ezt annak idején megbeszéltem. Tudta a tervünk. Ő is mondta, hogy megvár minket, amíg hazajövünk és akkor persze.

Magyarán, amikor ti kimentetek, pénz gyűjteni, erőt gyűjteni, akkor ő már fixre le lett beszélve és kérdés sem volt, hogy esetleg más lesz a szólógitáros?

Mondjuk Sanyinak voltak a fejében manipulációs dolgok, de azt időben le tudtam törni, úgyhogy Janó megmaradt száz százalékban. Péter pedig szintén megvolt.

Varannai Pista és Németh Ottó, ők szóba sem kerültek?

Szó sem volt róluk. Mi kifejezetten rock and roll bandát akartunk. De Pistike nem hajlott rá, ő nem akart ilyen zenét játszani. Egészen más beállítottságú zenész volt. Ottó meg pláne. Ő is egy aranyos, művelt ember, de a rockzenéhez nincs sok köze.

Miután Sándorral összeállt a klasszikus ötös, Lengyelországban készült egy koncertfilm, melynek egy részét 1976-ban leadta a Magyar Televízió is.

Igen. Kijött Végh Miki és feketén csinált egy felvételt, majd azt le is adatta a tévével. Onnan lehet tudni, hogy felfigyeltek ránk. Akkor a Mud előtt játszottunk turnét. Sanyinak nagy respektje volt „Lendzsi”-be, mert a Generál miatt őt már ismerték. „Kajolták”, jó fazon volt, ki volt öltözve, úgy hogy a Mud is imádott minket, mert hát nagyon nagy sikerünk volt.

Az a turné konkrétan mit jelentett? Csak Lengyelországon belül volt?

Igen, Lengyelországban és csak sportcsarnokokban léptünk föl.

Mire emlékszel még, milyen volt a közös turné? Milyen hosszú, hány állomás volt? Milyen hangulat uralkodott a koncertkörúton?

Nyolc-tíz körül. Körbejártunk a lengyel nagyvárosokat. Sokan voltunk együtt a Mud-dal és sokat szórakoztunk közösen, mert egy szállodában laktunk. Jó haverság volt. Sanyi összejött a gitárossal, járt is ki hozzá Angliába. Privát leveleztek, meg többször találkoztak. Les Gray, az énekesük pedig többnyire ott volt a mi szobánkban, ha kártyáztunk, vagy piáztunk. Mi magyarul káromkodtunk, ő meg angolul, de nagyon jól érezte magát egy üveg vodkával.

Mikin kívül volt még kinn veletek valaki a Magyar Televíziótól?  

Csak Végh Miki jött ki, aki hozott egy operatőrt. Sajnos az ő nevére már nem emlékszem és arra sem, hogy egyébként tévés vagy filmes vonalon dolgozott-e. Mindenesetre kijöttek és utána itthon Miki elintézte a magyar tévében, hogy leadják. Egyben le is ment valamilyen ifjúsági műsorban és arra figyeltek fel a nézők. Mert még akkor nem volt semmilyen lemezünk, se kicsi, se nagy. Talán egy rádiófelvétel és az Ifjúsági Magazinos helyezésünk, tehát nagyon jól jött a tévés megjelenés.

Rádiófelvétel biztosan volt, hiszen a Ne bántsd madarakat rendszeresen adta a Petőfi, illetve kicsivel később az első kislemez is két rádiófelvételekből készült. Mit lehet arról tudni, hogy miért változott a kislemez tervezett műsora? A Ne bántsd madarakat vajon azért maradt le végül, hogy a tagcsere után ne legyen keveredés az alkotók miatt?

Nem. Inkább csak annyi, hogy az valahogy akkor elsikkadt. Mert Gallai írt egy sokkal jobbat. Tudod, a Szállj fel magasra lírából ütött mindent.

Piramis kislemez 1976

Tehát 1976-ra beérett az addigi munka. A tagcsere utáni koncertfilm meghozta az áttörést és az első kislemez mindkét dala is kirobbanó siker lett. Vajon miért nem jelent meg még abban az évben a bemutatkozó nagylemez is?

Azt hiszem, hogy a lemezgyárban sok „izé” volt Erdőssel. Ezeket főleg Lajos tudta, hogy mikor mit küzdöttek. Odabenn nem nagyon akartak minket. Mindenesetre a lemezgyárban is akkor adták be a derekukat, amikor szembesültek azzal, hogy ilyen váratlanul hisztérikus sikerünk van. Akkor aztán jobbnak látták, ha mégis kiadnak a Piramistól valamit. Itt nálunk már minden anyag teljesen kész volt. Hosszú hónapokig gyakoroltuk, koncerteztünk vele. Próbálni se kellett, csak bemenni a stúdióba.

De azt nem tudod, miért vártak a kiadással nagyjából egy fél évet? Illetve az is kérdéses, hogy vajon miért kellett A becsület-ből egy új felvételt készíteni a nagylemezre?

Nem, nem tudom. Ez az ő meccsük volt, Erdősé és Somé, az elejétől a végéig. Az újrafelvétel okát sem tudom biztosan, talán, hogy egységes legyen a lemez hangképe. Mindenesetre A becsület tarolt mindenhol. Rádióban, tévében, a kis- és a nagylemezen, de legfőképpen a koncerteken. Azóta is műsoron tartjuk. Mindig, minden bulin el kell játszanunk az első kislemez mindkét nótáját.

Folytatjuk!

Fotók: kiadói archívum, Gyulai Gaál Krisztián, Pinyó Archívum, Závodi Janó Archívuma, TTT Nemzeti Rockarchívum