Idén 55 éve, 1968 nyarán jelent meg a Pink Floyd második nagylemeze, mely sok tekintetben a legjobb, legelőremutatóbb és legkülönlegesebb az együttesen és külön-külön is etalonnak számító életműkben. A Saucerful Of Secrets az első és egyetlen album, melyen a Pink Floyd mindkét klasszikus felállásnak minden tagja hallható hangszeresként és szólóénekesként. Ráadásul mind az öten kivették a részüket a dalszerzésből is.
További különlegesség, hogy szintén ez az egyetlen Pink Floyd LP, melyen Richard Wright a domináns hang, a vezető énekes. Ugyanis A Saucerful Of Secrets hét dalából kettőt részben, kettőt pedig teljes egészében Rick énekel, valamint az alapvetően instrumentális címadó szvitben hallható szöveg nélküli kórus feléneklésében is részt vett.
Sorozatunk második részében a nagylemez borítójáról elmélkedünk.
A Trinitry House és az Ummagumma
A második Pink Floyd nagylemez megjelenését követő két-három évtizedben számos áldatlan vita tárgyát képezte a különleges lemezborító. Főleg az egykori keleti blokk országaiban, ahol nem igazán voltak ismertek a nyugati képregények. Egy-egy nagyobb név persze igen, de Dan Dare vagy Doctor Strange már csak igen kevesekhez jutott el, akik viszont nem feltétlen voltak Pink Floyd rajongók.
A cover design alkotója a néhai Storm Thorgerson, a Floyd fiúk jó barátja. A norvég származású fotós, grafikus, dizájner és kliprendező gyermekkorában egy iskolába és egy rögbi-csapatba járt Syd-del és Roger-el, valamint baráti kapcsolatban állt David-del is. Akik Storm-nak köszönhetően már egészen korán rocktörténelmet írhattak. Ugyanis mikor Storm barátnője és későbbi felesége Libby January, valamint a leányzó ikertestvére, Rosie January huszonegyedik születésnapja alkalmából egy hatalmas partit rendeztek, ők is felléphettek. Méghozzá úgy, hogy a Cambridge-hez közeli Great Shelfordban található Trinity House-ban buliztak, ahol is Douglas January, az ikrek édesapja jóvoltából 1965. október 1-én zártkörű, magánkoncertet adhatott a Pink Floyd, Paul Simon és a David Gilmour-t is a soraiban tudó Jokers Wild. Simon állítólag úgy került a képbe, hogy többször is fellépett vendégként a korábban The Tea Set néven is koncertező Mason-ékkal.
Ugyanez az ingatlan később újra rocktörténetet írt, mikor is az Ummagumma Droste -effektusos borítójához készült a híres fotósorozat. Storm konkrétan a Trinity House-ból fotózott kifelé az ajtóban ülő és a kertben pózoló Floydokra. Előbb Gilmour van elől, majd Waters, aztán Mason és végül Wright. Az ötödik fázisban viszont már nem egy ötödik zenekari tag, mondjuk Barrett vagy Close, hanem A Saucerful Of Secrets borítója látható. Ezáltal egy kicsit mégiscsak megidézve Syd-et…
A Storm alkotta legelső lemezborító így valójában egyből két Pink Floyd stúdióalbumon is látható. Bár a méretarányok miatt a mini Saucerful leginkább csak az Ummagumma LP borítókon fedezhető fel, kazettákon és a későbbi CD-ken nem. Sőt, bizonyos későbbi licenc LP kiadásokon és újrakiadásokon a helyi erők bele is barmoltak a koncepcióba, végtelenítve a négyféle zenekari fotó ismétlődését, ezáltal gyengítve az üzenetet és az összhatást.
Doctor Strange vs Living Tribunal
Maga A Saucerful Of Secrets album frontborítóját ékesítő konkrét alkotás egy tucatnyi elemből összeállított kollázs, mely részben a korai Pink Floyd különleges fényshow-it és a koncertjeiken tapasztalható pszichedelikus élményt reprezentálja, részben pedig a banda hatásait, így például a Doctor Strange képregény sorozatot emeli be a vizuális arculatba. Ezért aztán e látványt az Óperenciás tengeren, azaz az Enns folyón túl többé-kevésbé minden akkori fiatalember tudta dekódolni. A vasfüggöny innenső oldalán azonban már kevésbé.
Elsőként tehát azt kell leszögezni, hogy A Saucerful Of Secrets borítója a Marvel Strange Tales képregény-sorozatának 1967. júniusi számán alapul, melynek két főszereplőjét emelte át Storm a borítómontázsba, illetve az abban látható bolygókat szerepelteti még. Természetesen a sok egyéb olyan képi elem, mint a már ismét négytagú Pink Floyd ábrázolása mellett.
Míg az őrült pszichedelikus kollázs jobb oldalán Doctor Strange látható, varázslás közben, addig a bal felső sarokban Living Tribunal. Kettejük küzdelme foglalja keretbe a borítókép összes elemét és alelemét. Azonban az amerikai kiadásra a Tower Records egy új, jobban látható, könnyebben kivehető kollázs-változatot használt fel, egyszerűsített zenekari logóval, a fogalmazzunk úgy, csekélyebb képességű közönségréteget is figyelembe véve.
Azok számára, akik nincsenek kellően képben a Marvel univerzummal, érdemes megjegyezni, hogy a Living Tribunal egy olyan kozmikus entitás, amely felügyeli és fenntartja az egyensúlyt a multiverzumban, beleértve az összes alternatív univerzumot, mely valóságoknak a bírájaként szolgál. A konkrét The Sands of Death (A halál homokja) sztoriban pedig az történik, hogy mikor Doctor Strange először találkozik a karakterrel, az bejelenti, hogy a gonoszság lehetősége miatt el akarja pusztítani a Földet. Majd egy sor próba következik, amivel Strange végül meg tudja győzni a Living Tribunalt, hogy a jó is jelen van, létezik, így aztán a Föld kegyelmet kap.
Kicsit konkrétabban kibontva: Mikor a Living Tribunal megjelent a Föld felett, kijelentette, hogy úgy ítéli meg, hogy a Földet meg kell semmisíteni. Az okokkal kapcsolatban pedig elmagyarázta Doctor Strange-nek, hogy részben pont ő tehet róla, mert amikor kiszabadította Zom-ot, a pusztításra teremtett extradimenziós szörnyeteget, akkor szörnyű erőt szabadított fel a Földön. Ezek az események pedig arra késztethetik a rejtett misztikus képességekkel rendelkezőket, hogy gonoszokká váljanak és mágikus képességeiket negatív módon nyilvánítsák meg, felborítva ezzel a kozmikus egyensúlyt. Ami az univerzum elpusztításával fenyeget.
A Pink Floyd lemezborítón megidézett történet tehát egy olyan fordulópontot jelez, mely a Föld elpusztulásával, elpusztításával fenyeget. Mindezt a képregény-füzetet pedig harmadik világháborús atomfenyegetés, a hidegháború árnyékában adták az ifjak és gyerekek kezébe.
A képregény több bibliai képet és történetet is megidéz. Így például nem nehéz felismerni azt a párhuzamot, mikor az Úr Mamré tölgyesében megjelent Ábrahámnak, hogy a megsokasodott gonoszság miatt bejelentse Szodoma és Gomora elpusztítását. Majd ezután Ábrahám alkudozásba kezdett, hogy ha ötven, negyvenöt, negyven, harminc, húsz vagy tíz igaz ember él Szodomában, akkor vajon megkegyelmez-e Isten a gonosz városnak azokért, vagy a jókat is elpusztítja-e a gonosztevőkkel együtt?
A másik egyértelmű párhuzam a megkötözött és a mélységbe, sötétségbe száműzött bukott angyalok képe, akiknek kiszabadítása mindennel jár, csak békével nem. Ezt pedig, a kis képzavarral élve Pandora szelencéjének a kinyitását akkoriban igen sok ellenkultúrális alkotó hozta összefüggésbe az atomkísérletekkel. De még napjainkban is él ez a szemlélet. Csak, hogy egy frissebb példát említsünk, a Twin Peaks sorozat szerint a los alamosi atomkísérlet, a Trinity nevű implóziós-szerkezetű plutóniumbomba robbanása szabadította rá a világra a „favágóknak” (woodsman) hívott démoni lényeket. Egyfajta sorozatfilmes eredettörténetként magyarázva a korábbi évadok borzalmait is, hogy honnét is ered a modern világban tapasztalható „sötétség és a gonoszság átható érzése”.
Mindezt a képregényes felütést érdemes akkor is fejben tartani, ha A Saucerful Of Secrets dalszövegeit, sőt a későbbi Pink Floyd üzeneteket is szeretnénk a maguk helyén kezelni.
The Doctor
Így például érdemes egy kicsit előreszaladni, hogy a maguk kontextusában és kontinuitásában lássuk a Pink Floyd életmű és a Marvel univerzum egyéb kapcsolódó darabjait, legalábbis azok legfontosabb, legérdekesebb részeit.
A The Man & The Journey dupla szvitet bemutató 1969-es turnéfüzetben például szintén a Marvel képregényekből kivágott képekkel, szereplőkkel és jelenetekkel illusztrálták a Pink Floyd mondanivalóját. A mű egyik darabjában a Nightmare című tételben, mely a More filmzenealbumra már, mint Cymbaline került fel, ismét megidézik Doctor Strange alakját, de a talányos dalszöveg legalább kettős csavart rejt.
You hear the thunder of the train
And suddenly it strikes you that they’re moving into range
And Doctor Strange is always changing size
Először is, Nightmare (Rémálom) egy éjféli leviatán, egy úgynevezett Fear Lord, aki Doctor Strange egyik ikonikus ellenfele volt. Egyik csatájuk során a Nightmare egy korrupt üzletember álmait kísértette. Nagyjából ez jelenik meg a kettős szvitben, sőt bizonyos szempontból még az azok hagyatékát átmentő harmadikban, a Dark Side Of The Moon-ban is. Az utalás viszont látszólag nem stimmel, mert a Marvel elsődleges méretváltója nem Stange, hanem a Hangya, azaz Ant-Man / Giant-Man. Itt tehát vagy a rémálombeli vereségről, például egy Nightmare által megszállt Strange alak vergődéséről, vagy pedig az alternatív univerzumok valamelyikéről, vagy pedig a képregényes narratíva összeomlásáról, összemosódásáról lehet szó.
Az 1974-es turnéfüzet alapvetően egy képregény, ahol a Pink Floyd tagjai önmagukat alakítják. Azonban a grafikus, designer csapat tagjai Storm Thorgerson és Aubrey „Po” Powell már, mint Watchers (Figyelők, Őrzők) szerepelnek. Ezek után nyilván nem véletlen, hogy legalább kétszer annak is nekifutottak, hogy az Ezüst Utazó (Silver Surfer) szerepeljen valamelyik Pink Floyd lemezborítón. Állítólag a Dark Side Of The Moon és a Wish You Were Here idején is szóba került a dolog.
„Mindannyian rajongtunk a Marvel Comics-ért, és az Ezüst Utazó egy újabb fantasztikus egyedi képnek tűnt. … Tetszett nekünk egy ezüst ember képe egy ezüst szörfdeszkán, aki keresztülrobog az univerzumon.” – Aubrey Powell
Természetesen a játék oda-vissza zajlott. Külön könyvet lehetne írni csak arról, hogy hányféle formában jelent meg a Pink Floyd az elmúlt évtizedek Marvel képregényeiben. De, ami konkrét visszautalás A Saucerful Of Secrets borítóján megjelent Doctor Strange-re, az maga az első 2016-os Doctor Strange nagyjátékfilm, ahol konkrétan meg is szólal a Pink Floyd leginkább a témához passzoló felvétele, az Interstellar Overdrive. A híres riff felcsendülésekor éppen órákat böngész a Benedict Cumberbatch által megszemélyesített Strange.
Majd az Örökkévalók (Eternals) film elején, Majd az Örökkévalók (Eternals) film elején, mely alkotás szintén erős hasonlóságot mutat az Énok könyveiben, a Jubileumok könyvében vagy a Dániel könyvében megjelenő őrzőkkel, illetve az ógörög mitológia hasonló történeteivel, pont a Time szól. Véletlen volna? Aligha.
Így már talán az is érhetővé válik, ha eddig esetleg még nem esett volna le, hogy 2016. szeptember 28-án miért pont Benedict volt David Gilmour vendége a Royal Albert Hall-ban. De az ugye már mindenkinek megvan, hogy a Comfortably Numb eredeti címe The Doctor volt?
Folytatjuk!
Fotók: kiadói archívum
A szerző a Hungarian Pink Floyd Club elnöke. A cikksorozat részleteket tartalmaz a készülő Pink Floyd könyvből. Minden jog fenntartva. A cikk utánközlése részben, vagy egészében, kizárólag írásos engedéllyel lehetséges!
