Bár a köztudatban az terjedt el, hogy a Piramist 1974-ben alapította Som Lajos, Köves Pinyó és Závodi Janó, majd 1975-ben Révész Sándor váltotta Lévay Tibort, a valóságban mi sem áll távolabb ettől a pongyolaságtól. Először is, mert ez a Piramis 1975-ben alakult, az előző pedig 1973-ban. Az eredeti meg még korábban, 1972-ben. Mikor máskor, mint Lajos napon.
Tehát a Köves – Németh – Som – Varannai felállás, vagyis a második Piramis korszak B-variációja még 1974. december 23-án is Svájcban dolgozott, majd csak karácsonykor indultak haza. Az itthoni beindulást Lui és Pinyó egyaránt 1975. január 1-ére tették az életút interjúik készültekor, higgyünk nekik! Ezért aztán a megbízhatatlan irományokból tájékozódóknak azt is újra kell majd gondolni, hogy a két új billentyűs kiválasztása és bevétele is csak 1975-ben történt meg. Mikor máskor történhetett volna?
A közvetlen előzményeket illetően pedig nem Budapest, nem Ausztria, de még csak nem is Nyugat-Németország volt az origó, hanem Zürich. Lajos ugyanis pont ugyanabban a svájci városban találkozott Szabó Misivel, ahol aztán Závodi Janóval is lefixálták a hazatérés utáni beindulás részleteit. Mit több, valószínűleg Som egyik találkozása és közös zenélése is úgy valósult meg Paul Rodgers-szel és Simon Kirke-kel, hogy mikor a Bad Company 1974 februárjában letudta a turnéjuk két legelső, svájci bejátszó buliját, akkor a zofingeni előadás után valahol félúton, egy repülőtérrel rendelkező városban jöhettek össze, vélhetően szintén Zürich-ben. Ami adta magát, hiszen a vendéglátós Piramis Kreuzlingen után márciusban már Langenthal-ban lépett fel. Aminek előkészítése során Lui legalább egyszer oda- és visszautazott, minden bizonnyal Zürich érintésével, elég a térképre tekinteni. (Persze a későn érkezőknek, meg az utólag összetákolt, megbízhatatlan online adatbázisokból tájékozódnak semmi sem elég jó. De én inkább Lajosnak és zenésztársainak hiszek, mint az okoskodóknak.)
De ez még mindig csak az egyszeregy, az alapozás. Ugyanis a Piramis történetbe harmadrészt, azt a szilárd tényt is be kéne már végre vonni, hogy Gallai Péter közelgő behívójának híre, majd rövid ideig tartó katonai szolgálata miatt már az első nyáron megbomlott a harmadik korszak első formációja, a nagy Piramis történetének eredeti ötöse. Méghozzá úgy, hogy 1975 közepén nem csak egyfajta átmeneti felállás lépett fel, egy bizonyos kisegítő zenésszel, hanem Lajos bizony többféle megoldással, átalakítással is próbálkozott. Péter sorkatonai kötelezettségére hivatkozva, de a valójában már Lévay utódját keresve. Közben Pinyóék meg fogták a fejüket, hogy már megint kikkel próbálkozik a főni…
Arról, hogy Som és Lévay, a két seftkirály valójában min különbözött össze, senki sem tud biztosat. Az oda-vissza rosszindulatú pletykákat meg fedje csak el a felejtés homálya. Annyit azért az üggyel kapcsolatban mégis érdemes felemlíteni, hogy az egyik legnagyobb, igen gyakran külföldön tartózkodó magyar rock produkció stábjának bizonyos tagjai egy időben azt híresztelték, hogy maga Lajos dobta fel a vámosoknál Tibit. Amit soha senki nem tudott igazolni vagy cáfolni. Hangulatkeltésnek azonban megfelelt, legalábbis az irigy szakmán belül.
Mert a közönség akkoriban még nem érdeklődött a Piramis belső ügyei iránt, a nagy durranást követően meg szinte istenként tisztelték Somot, akiről aztán néhány évig mindenféle intrika lazán lepergett. De még a későbbiekben, Révész távozása és az aranyügy kirobbanása után is az volt az általános vélemény, hogy a főnök vaskézzel tartotta a kezében az eseményeket, és mindent ügyesen és jól tett, hiszen a Piramis együttes üstökösszerű felemelkedése és az azt követő egyéb dicső események őt igazolták.
Mikor egyszer, egy jobb pillanatában rá mertem kérdezni, nem válaszolt egyenesen. Viszont elmondott pár sztorit az akkori csibészvilágról, csempészésről és a betyárbecsületről. Közte Lévay ügyeit és a korabeli pletykát terjesztő híres-neves együttes körüli bizonyos furcsa eseményeket is felidézve. Úgy, hogy tudta, hogy felnézek rá. Úgy, hogy tudta, hogy a másik együttes is a legfőbb kedvenceim közé tartozik. Majd úgy döntve, hogy ezzel letudta a témát, rátért arra, hogy bár többen is megmozdultak az ügyben, messze nem volt olyan egyszerű Gallait leszereltetni, mint az kívülről tűnhetett.
Mint azt oly könnyedén letudta a korabeli sajtó. Akik bár elfogadták tőle a svájci csokit, a kölnivizet, a nápolyi-szeletet, a Hollandiából becsempészett hanglemezeket és az NSZK szex-újságokat, többségében messze nem voltak annyira szolidárisak vele, mint amilyennek a konkurencia próbálta beállítani a könnyűzenével is foglalkozó újságírók és a Piramis viszonyát.
Visszatérve a kérdéses pletykára, más esetében egy ilyenfajta kommunikáció simán felér egy beismeréssel, de Som Lajost, aki simán bevállalt ennél keményebb dolgokat is, más fából faragták. Amíg kellett, persze kavart rendesen, de mikor már nem volt tétje a dolgoknak, készségesen feltárta a történéseket. Azokat is, amikre bár nem feltétlen volt büszke, de megtette a zenekar érdekében. Mondjuk a Gallai leszerelése ügyében történt alkukat. Mert míg voltak, akik arra használták az ügynökstátuszukat, hogy némi extra jólétért a zenésztársaikról jelentgessenek, addig a Lajos félék meg a zenésztársaik érdekében mozgósították a hálózati kapcsolataikat. Nagyon nem mindegy! Miként az sem, hogy manapság már olyanok veszik maguknak a bátorságot, hogy lekomcsizzák Som Lajost, akik a talpáig sem érnek fel. Akik úgy ítélkeznek könnyelműen, hogy fel sem tudják fogni, miféle viszonyok uralkodtak 1990, és még inkább 1986 előtt ebben a országban…
Egy másik pletyka szerint a végső összeveszés ihlette A becsület sorait, de erről sem tudunk semmi biztosat. Révén, hogy még a szövegíró személyében sem lehetünk biztosak. Mint mondjuk a P. Mobil Menj tovább című klasszikusa esetében sem feltétlen az gépelte papírra az örökzölddé vált sorokat, akinek a neve a kislemezen szerepel…
Aki teljesen biztosan, hiteles forrásokkal is alátámaszthatóan fellépett a Piramissal, a Scampolo és az Alligátor egykori billentyűse, Palánkai Ferenc. Akinek valódi státuszát azonban máig homály fedi. Miként a fellépéseinek dátumai is homályosak. Mivel Som Lajos úgy emlékezett, hogy valamiért már akkor is el akarta küldeni Lévayt, így már az 1975-ös casting alkalmával is Tibi utódját kereste. Pinyóka szerint több billentyűs is megfordult a bandában, akár a koncerteken, akár a próbateremben, de egyikük sem ért fel Gallai Péter színvonalához, így kivételesen előfordult az a nagyon ritka eset, hogy újra és újra leszavazták Lui-t. Majd Gallai rövid katonaideje és leszerelése alatt is Palánkai segítette ki a csapatot. Erről a néhány hónapról Lui azt nyilatkozta, nem csak nekem, hanem a társaságunkban ülő többi személynek is, hogy mivel senki sem lehetett biztos addig Péter visszatérésében, míg végleg le nem szerelték, hát minden eshetőségre fel kellett készülni, így Ferit is a talonban tartotta. Talán Szabó Misi hazahívása mellett, de talán más billentyűssel is el tudta képzelni a folytatást.
További érdekesség, hogy akkoriban ismét felvetődött egy kétgitáros formáció. Állítólag többek között Radics Béla neve is felmerült. A dolog adta volna magát, az Alligátor felbomlása és a Taurus múlt miatt is. Ráadásul Lajos bátyám bár több okból is haragudott Bélára, mégis támogatta őt.
Akárcsak Török Ádám: anyagilag is és a háttérből tolva egyet-egyet szerencsétlen Radics szekerén, lobbizással és szervezéssel is. De a Piramist illetően mégsem ment át a dolog. A stáb is ellenállt, ráadásul Béla is salakrészeg volt az egyik véletlen találkozás alkalmával. Legalábbis a legendárium szerint. Biztosat már senki sem tud, mert az összes szemtanú előrement. A még életben lévő tagok pedig nem akarják bolygatni az átmeneti időszak ehhez hasonló furcsa történéseit. Som Lajos személyzeti kérdéseket érintő kevésbé jó ötleteit. Ezért aztán a többi felmerült gitárost vagy személyesen tesztelt billentyűst sem lehet egyértelműen megnevezni.
Közben a lehető legkorábban, már ’75 nyarán bemutatkoztak Lengyelországban, miközben a Lőrinci Ifiparkban is rendszeresen felléptek. Ide megint kell némi magyarázat, mert csecsemőnek ugyebár minden vicc új. Szóval, Som Lajos nem csak azért intézte úgy, hogy a lehető leggyakrabban átléphesse a lengyel határt, mert azzal a bizonyos „lengyel mandinerrel” akarta a bandáját itthon helyzetbe hozni. Vagy, mert olcsó volt a vodka. Vagy, mert szerette a lengyel csajokat. Vagy, mert lengyel-magyar barátság, hanem bizony financiális okokból is. Abban az időben ugyanis úgy működött a KGST, hogy a márkát nagyjából dupla-annyiért lehetett zlotyira váltani, mint forintra. Hát, akinek egy kis esze volt, az vagy lengyeleknél, vagy Lengyelországban váltott. (A svájci frank rendszerint már útközben átváltódott. Kinek, hogy ment a biznisz. Volt, hogy márkára, volt, hogy schillingre. Volt, hogy hangszerre, volt, hogy hangcuccra. Volt, hogy órára, aranyra, márkás ruházatra, vagy exkluzív super 8-as pornófilmekre.)
Igen ám, de mit lehetett itthon kezdeni a töménytelen zlotyival? A kispályások a lengyel-piacok környékén csencseltek, vagy váltottak nagytételben, némi engedménnyel, de a forinthoz képest még mindig gennyes haszonnal. Vagy konkrétan beszálltak a lengyel csempészvonalba, hiánycikkeket csempészve az országba, melyek viszont már gyorsan és jó áron voltak forintra válthatók.
A Budapestről kitiltott személyek, különösen a kisstílű bűnözők igen sok esetben Gyálra szorultak ki, ott találtak maguknak bázist. Akik azért a ferihegyi repülőtér, Lőrinci Ifipark, Ecseri Piac mélységéig rendszeresen bemerészkedtek a fővárosba. Néhány különösen veszélyes kocsmát megtöltve az Üllői út és a Nagykőrösi út vonalán csempészárukkal és örömlányokkal. A vonattal érkező lengyel csempészek pedig a Nyugatiból indultak tovább Gyálra, a híres, hírhedt gyáli piacra, ahol akkoriban minden kapható volt. A rutinosabbja már a pestimrei nagyállomáson leszállt a vonatról. Elkerülendő a gyáli rendőrök vagy a portyázó vámosok zaklatását. Aztán a 93-as busszal zötyögtek ki a gyáli piacra, vagy az ellenkező irányba, a Tangóra. Valamelyik 54-essel.
Majd beindult a többszörös átmenetekkel és a lehető legváltozatosabb csendestársakkal súlyosbított csencselés. Akár még úgy is, hogy a fáradt lengyelek elfelejtették kiüríteni a magyarországihoz képest negyedáron kínált NDK vasalót, aminek a belsejében tucatnyi bizsu gyűrűt talált a szerencsés vásárló, az első vízfeltöltés alkalmával. Feketepiac, rulez!
Sok egyéb mellett ezért is volt a Lőrinci Ifipark sokkal keményebb hely, mint a többi hasonló intézmény. Mert az elszámolásokkal bizony kéz a kézben járt a fizikai erőszak is. Miként a koncertek közben is valódi, vastag falú, kőkemény üvegkorsók repkedtek. Közel van az SZTK jeligére… Ha létezne időgép, igencsak nagyot néznének napjaink mikrohősei, a majdnem kiürült műanyagpoharakkal játszódva dobálózó konzum punkok, a valódi nehézfiúk között, a valódi dzsungában.
Persze volt, aki értette, bírta és szerette azt a világot. Aki átlátta a dolgokat és megtalálta a számítását. Olyan már jóval kevesebb, aki mind a betonkemény csempészövezetben, mind a budai úri népeknél, mind az eleve belügyi célokra létesített night clubokban, mind a könnyűzenei dzsungelt uraló üvegházban talpon tudott maradni. Mindehhez kiterjedt alvilági és belügyes kapcsolatok is szükségeltettek, méghozzá, mind magyar, mind lengyel és mind nyugati részről. Amit vagy bevállalt valaki, vagy nem.
Márpedig Lui mindenben maximálisan elment a falig. Ami elkötelezettségét és revans vágyát csak az tudja átérezni, aki látta már a szemeit, miközben a Taurus pártállami kicsinálását ecsetelte. Ezért hát Som Lajos rengeteg pénzt, paripát és posztót rendelt a Piramis projekthez. Nem akart másodszor is úgy járni, mint a Taurus-szal. Vagy harmadszor, ha az első Tűzkerék formáció kicsinálását is hozzászámoljuk…
All My Way
Ami biztos, hogy a Lévay nevével fémjelzett Piramis korszakban legalább hat rádiófelvétel született, míg Révész korszakban minimum még kettő. A Lévay korszakból a korábban már említett Elment a kedved és Ne bántsd a madarakat mellett még a Kerüld el őket is megjelent a sajtóban. De mivel Lajos úgy döntött, hogy mindvégig csakis egy irányba koncentrálja a promóciót, így mindig csak az aktuális Piramis formációt fogja preferálni, 1975 őszén újbóli tabula rasa történt az együttesnél. Tehát a Gallai Péter énekelte korábbi műsor egy részét átmentették az új felálláshoz, közte az egyetlen instrumentális kompozíciójukat, A fénylő piramisok árnyékában-t is, addig a Révész éra szintén a rádióban rögzített első gigaslágere, a Szállj fel magasra idővel már kislemezen is megjelent. Csakúgy, mint kicsivel később az Elment a kedved új verziója is, immáron Sándor énekével.
A rádióban készült stúdiófelvételek mellett egy komplett csepeli koncertet is rögzített is rádió. Melynek pontos dátumán sok éve vitáznak a valódi Piramis szakértők, de minden bizonnyal valamikor 1975 áprilisában volt. Máskor nem is nagyon lehetett, mert a felvétel tanulsága szerint Palánkai még nincs, az egy szál zenekari darabot leszámítva pedig végig Gallai énekel. De még a Piramis által a későbbiekben rendszeresen használt Mellotron sem érkezett haza, melyet még Svájcban csomagoltak be és adtak postára Lajosék. Ismeretes, hogy akkoriban még hónapokig utaztak a csomagok, miközben bizony a vasfüggönynél is el-elhúzódott a vámügyintézés.
A nagy Piramis második-harmadik koncertműsorában szereplő, de lemezre nem került dalok esetében van olyan elmélet, hogy valamikor ’75 nyarán, az átmeneti korszakban születtek. Meg olyan is, hogy Gallai visszatérése után, részben már Révészre várva, aki az október 31-i kétdalos beugrás után novembertől állandó taggá vált.
A novemberi második és decemberi harmadik lengyel turné alkalmával már alaposan frissített program hangzott el. Azokban a időkben azonban még ismét elég vegyes volt a szövegírók köre, így nem könnyű beazonosítani a csodás sorok valódi szerzőit.
És innentől fogva sajnos csak a spekuláció marad. Ugyanis legjobb tudomásunk szerint Horváth Attila összesen csak két dalszöveget (Szabadnak születtem, Ha volna két életem) írt az első három Piramis koncertprogramhoz, melyek anyagából az első kis- és nagylemez készült. A többit a zenekar tagjai és egyéb, külsős szerzők hozták össze. Persze, mint a P. Box esetében ezúttal is közösségi munkáról volt szó. Tehát a próbákon és a sörözések alkalmával belejavítgattak egymás szövegeibe, egy-egy sor szinte bárkitől származhat, aki a körön belül mozgott. Mi több, még a koncerteken is változtak bizonyos sorok, illetve ugyanazoknak a szerzeményeknek a konferálásokban elhangzó címei is.
Sokszor próbáltam a végére járni egy-egy érdekesebb dal eredetének, de mindig falakba ütköztem. Például az általam nagyon sokra tartott Valamit tenni kellene, vagy a Ne félj semmitől / Ne félj világ / Ne félj semmitől világ dalok esetében felmerült, hogy teljes egészében Gallai, miként az is, hogy a szöveg inkább Csigáé. Sajnos, mire összeszedtem magamban a motiváció mellé szükséges bátorságot, már nem mindenkitől lehetett érdemi információkat nyerni. Élete utolsó évtizedében például aránylag gyakran összefutottam Gallai Petivel a Király utcában, leginkább az egyik Lövölde térhez közel eső műintézményben, de sosem volt beszédes kedvében. A Piramisról meg végképp nem kívánt csevegni, hát nem erőltettem. Majd szép csendesen eltűnt és már csak a gyászhíre érkezett. Isten nyugosztalja!
Szegény Csiga Sanyi pedig szintén elhunyt, mire a készülő könyvének ahhoz a fejezetéhez értünk volna, hogy tisztázzuk, mit látott-hallott és tapasztalt Sanyi Tapírnál, illetve, hogy vajon ő maga is részese volt-e, és ha igen, mennyiben, a korai Piramisban az alkotói folyamatnak…
Ugyanis a nyári billentyűs (és gitáros) casting, majd a Révész beszállása utáni második koncertprogramban megjelenő új dalok közül kettőnek, a Szállj fel magasra és A becsület című klasszikusoknak maguk a zenekari tagok voltak az ötletadói és szinte biztos, hogy teljes egészében a kidolgozói is. A Szállj fel magasra annyira Gallai, hogy papírok átnyálazása előtt is biztos voltam benne, hogy a zene és a szöveg is az övé. Akármi is került a hőskorszakbeli hanghordozók borítóira infóként.
Viszont három-négynek egyáltalán nincs gazdája. Ezekről valószínűleg egyáltalán nem készült stúdiófelvétel, így csak a belügyesek és a rádió által rögzített koncertfelvételeken, a lengyelországi tévéfelvételen, illetve nehezen hallgatható rajongói bootlegeken maradtak fenn. A Megbuktál / Nálam megbuktál / Nekem azt mondták, a Ne félj semmitől / Ne félj világ / Ne félj semmitől világ és Az utamon hazafelé / Álmaim piramisa esetében elvileg előfordulhat, hogy Csiga is részt vett az alkotói folyamatban. Továbbá a Valamit tenni kellene is beleférne Sanyi világába, de az már márciusban is megvolt, ami időben pont határeset, ha egyáltalán szóba kerülhetett Vasadi Gabi cucca.
Ugyanis a Radics Bélát szintén erősen támogató, valamint a Sommal üzletelő Vasadi Gáborral akkoriban szorosan együttműködött Csiga Sanyi is. A Lajos által becsempészett hangtechnikai eszközök, valamint a Gábor által bérbe- vagy csak simán kölcsönadott cuccok okán eleve gyakran találkoztak. Mivel Csiga egy darabig konkrétan Gabiéknál lakott, ott már nem csak a felgyűlt fotódiák, bootleg- és próbatermi felvételek katalogizálásával foglalatoskodott, hanem már szerzőként is elkezdte szárnyai bontogatását. Csiga Máté Péternek is írt, Lajos pedig a rádióban kísérte a zseniális zeneszerzőt és hangszerelőt. Egymás segítették. Együtt buliztak. Egy körben mozogtak. Tehát, és itt ezerszer alá kell húzni, hogy csak feltételezésről van szó, akár még az is lehet, hogy Csiga részt vett a Piramis 1975-ben született dalainak szövegezésében. De sajnos ezt már sem megerősíteni, sem megcáfolni sem tudja.
Mindez persze a lényegen már semmit sem változtat, hiszen az első három Piramis kislemez és az első három LP esetében megegyezéses alapon, a tagok közt lettek elosztva a szerzői kreditek. Melyek csak néhol esnek egybe a valódi szerzőkkel. Ugyanez igaz A nagy bulin szereplő régebbi nóták esetében is.
Szóval van két Piramis dal, a Ne félj semmitől és Az utamon hazafelé, melyekről semmi biztosat nem tudunk. Mikor rákérdeztem a zenekar tagjaira, a többség már nem is emlékezett rájuk. Pedig évek, évtizedek óta ülnek rajtuk a magukat szalonnak tartó kör tagjai, de sem a közönséggel, sem a bandával nem hajlandók megosztani a behappolt felvételeket. Pedig szinte biztos, hogy ezeket is az egykori kemény mag tagjai, így Vasadi, Csiga, a nagyfások, a fater és baráti köre rögzítették. Illetve a BM-es anyagokat a művházak beépített dolgozói másolták még ki maguknak, majd adták el a másolatot az előbb említettek valamelyikének.
Az utamon hazafelé különösen érdekes, mert elvileg szintén volt angol eredetije, All My Way címmel. Ráadásul ebből, a korszak egyetlen kivételeként, csak egy Révész Sándor énekelte verzió maradt fenn, melyre viszont a sok évtized elteltével már ő maga sem emlékezett. Szinte biztos, hogy ez is a korábbi repertoárból került át a klasszikus felálláshoz, de olyan hamar kikopott a műsorból, hogy eltörölte az emlékét a lemezekre préselt dalok ereje.
Utóbbi felvétel valamiért, valószínűleg a refrénje miatt Álmaim piramisa néven terjedt el a komolyan vehető bootleg-gyűjtők között. A többi, jellemzően persze ezúttal is a legnagyobb arcúak viszont azt sem tudják, hogy eszik vagy isszák. Mindehhez érdemes hozzátenni, hogy az önmagukra oly büszke, rátarti „rockszakértők” a Piramis esetében többségében még a dalcímeket sem tudták beazonosítani. Nemhogy a kevésbé ismert szerzemények háttérről nem tudnának három jó mondatot kiizzadni, de még arra sem vették a fáradtságot, hogy végighallgassák azokat vagy kérdezzenek a főhősöktől, legeslegelsősorban Lajostól. Így jár, aki megelégszik azzal, hogy ráüljön a mások által rögzített felvételekre. A hozzáértés látszatához végül is egy bootleg-lista lobogtatása is simán megfelel, minek még hallgatni is a véleményes hangzású szalagok digitális verzióit…
Mivel a hazai rocktörténetírás utóbbi kábé két évtizede leginkább a P. Mobil együttes Dől a lé című klasszikusának refrénjével írható le a lehető legpontosabban, így nehéz kibogozni a szálakat. Az úgynevezett rendszerváltás után harminchárom évvel sajnos még mindig ott tartunk, hogy vak vezet világtalant. A szoci sajtó blődségeinek továbbéltetését, illetve a konkurencia által megrendelt vitriolos cikkek felböfögését hadd ne tartsuk már rock-történelemnek!
Hát nem kell csodálkozni, hogy a felületes szerzők és szakmabeliek között is elterjedtek az olyan téves információk, mint hogy a Piramis 1974-ben alakult. Vagy, hogy még mindig stabilan terjed az a blődség, hogy Lévayval, „kezdetben instrumentális zenét játszott a Piramis”. Miközben a való világban Gallai mindvégig énekelt. Tessék csak megkérdezni a fül- és szemtanúkat! Azokat, akik tényleg jártak Piramisra, nem csak a diktatúra ifjúsági sajtójában találkoztak az együttessel. Mi több, egészen Révész kiszállásáig csak egyetlen instrumentális daluk volt Janóéknak, A fénylő piramisok árnyékában. Majd csak 1982-ben jött hozzá még egy, a második hangszeres Piramis kompozíció…
Lendzsi, Wegry
Révész Sándor hivatalos bemutatkozására 1975. október 31-én, a Fővárosi Művelődési Házban került sor egy Piramis-Olympia koncert alkalmával. Ahol az egybehangzó visszaemlékezések szerint két dalra ugrott be a fiúkhoz. Majd novemberben egyből mélyvíz: a második lengyel koncertsorozat. Ahol Som Lajos az előző körben megbeszélt turnék részleteinek megerősítése mellett a Mud-dal közös tévéfelvételt is lezsírozta.
Mindez persze komoly összegekbe került, melyeket Lui osztott bőszen. Fizetett, mint a katonatiszt. A mikuláscsomagokból pedig nem csak a hivatalos szervek korrupt ügyintézői zsebeltek be nagy lóvékat, de bőven jutott a hálózatnak és a velük szorosan együttmozgó alvilági elemeknek is. Mindezt decemberre, decemberben, immáron harmadszor is újra. Majd újra és újra. A Piramis első éve financiálisan nagyjából egy kisebb település, vagy másodosztályú focicsapat akkori éves költségvetését emésztette fel. Nem véletlen előzte meg Lui és Pinyó részéről bő kétévnyi vendéglátós gályázás. Illetve Lajosnak és gyanús egzisztenciákból álló köreinek legalább ötévnyi aktív csempésztevékenysége. Valamit mindig valamiért.
Som Lajos jól kalkulált, mivel a trükkösen kicsempészett márkakötegeket „Lendzsiben” közvetlenül zlotyira váltatta, egyből megduplázva a költségvetést, amire igen nagy szüksége volt a Piramisnak. Ugyanis Somnak nemcsak a cuccot, az utaztatást, szállást, kaját és hasonlókat kellett fedeznie, de a tévéfelvételt is. Valamint, ami a legnagyobb tételsor volt a kiadási oldalon, mindezeknek a dolgoknak a teljes körű engedélyeztetését is. Mert, ha csak egy dolog is hiányzott volna, akkor befuccsol a történet, ismét kezdhette volna a nulláról.
Lajos duplán, sőt triplán jól kalkulált, mert Révész, a kölyök tarolt a lengyel turnén. Sándor minden tekintetben beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Jól nézett ki, jól mozgott, jól énekelt, jól kommunikált a közönséggel. Fiatalos energiáival, személyes bájával bárkit képes volt elbűvölni.
Ráadásul a Generál korábbi zajos sikerei és az azévben megjelent, javarészt angol-nyelvű lengyelországi Generál LP okán is kajálták a lengyel fiatalok. Miként akkortájt az LGT is profitált Lengyelországban Karácsony James generálos múltjának sikereiből, a lengyel rajongók szép emlékeiből. Az októbervégi varsói Locomotiv GT fellépések anyagából szintén nagylemez készült, bár a zenekar tudta nélkül.
Lajos minden tekintetben jól kalkulált, mert 1975 végére, 1976 elejére a keleti blokkban és úgy általában Közép-Európában is népszerűvé vált a funk-rock, a jazz-rock és úgy általában is jöttek vissza a hangszerelésbe a rezesek. Hát, mire a Piramissal mindennel elkészült, nemcsak, hogy benne volt a dalaikban a lazaság és a táncolhatóság, de abban a közegben még mindig kifejezetten rockosnak és keménynek hatott a repertoárjuk és a kinézetük.
Nálam megbuktál
A nagy Piramis koncertprogramja akkoriban mindig a Megbuktál című dallal kezdődött, mely egy ideig még Révész érkezése után is fix nyitódal maradt. Az elsőre kiábrándult szerelmes üzenetnek tűnő dalszöveg Som Lajos olvasatában egy konkrét személynek szólt, akinek komoly szerepe volt a Taurus Ex-T: 25-75-82 zenekar szétverésében. Nagyjából úgy üzent a neki ártóknak és ártani akaróknak, miként később Pataky Attila, a bakancsos Edda megszűnése és az új Edda elindulása után az Így akarom című dallal.
Érdekes módon a Megbuktál mára már teljesen kikopott a köztudatból. Lemezre nem került, a lengyelországi tévéfelvételt pedig már jó régen kilopta valaki a köztévé archívumából.
A három alapító, Lui, Pinyó és Janó teljesen egybehangzó emlékei szerint őrült siker volt Legyelországban a tv-felvételkor. Amit Végh Miklós és egy operatőr rögzítettek, majd Lajos gazdag baksisaival lezsírozva szépen le is adott a Magyar Televízió. Másnap megszületett a Piramis jelenség. Az elvtársak loholhattak az események után. Lajos ezredszerre is jól kalkulált, nem is rejtette véka alá az elégedettségét.
A tévéfelvétel hangsávja pedig szalagon terjedt a gyűjtők és rajongók között, akik a rádió- és egyéb amatőr koncertfelvételek mellett pont a lengyel koncert részleteivel húzták ki az első hivatalos lemez- és kazettakiadásokig. Akárcsak a Radics Béla, majd Szaghmeister Ödön által megőrzött ifiparkbeli Taurus koncert hanganyaga, amit viszont megint csak nem ők rögzítettek. Viszont mások hősködtek vele és megint csak mások kerestek rajta jófajta magyar forintokat. Béla, Fecó, Lui és az örököseik helyett…
Miközben Lui a legkevésbé sem fukarkodott a konferálásokban a szurkálódással és a Taurus-ra való utalásokkal, addig a Piramissal csak és kizárólag az új saját számokat engedte programba. Som Lajos úgy maradt hű a Taurus örökséghez, hogy mellőzte a zenei múltja felidézését, beleértve a híres Taurus dalok előadását is. Mert a Taurus megalakulása után is ugyanezt tette. A kevés kivétel, például a Zöld csillag is csak azért csúszhatott át, mert alig ismerte valaki, egyszer vagy kétszer játszotta csak Béla egy pár ember előtt, a feloszlás előtti utolsó Tűzkerékkel. De 1971 vége óta Lajost fixen az az egyszerű elv vezérelte, hogy az aktuális együttesével csak és kizárólag saját szerzeményeket és azon belül is új kompozíciókat jutassanak érvényre.
Ezzel szemben Fecó viszont szinte sosem hivatkozott a Taurus-ra az első Korál korszakban. Csak szép nyugodtan játszotta a saját szerzeményeit, közte a sok-sok Taurus klasszikust. Különösen, hogy a Koncz Zsuzsának szánt új dalait részben másoknak kellett adnia, részben dobozban maradtak. Hát maradtak a korábbi számai. Ami keveset meg lehetett az újjak közül, mert megengedte a szövegük, maga énekelte el.
Béla szintén hanyagolta a Taurus-t. Mikor 1976-ban újra Tűzkerék néven kezdett játszani, kifejezetten undorodott az Atlantis, Taurus, Alligátor sztoriktól. Bár játszotta a Taurus dalokat is, de levonta a végső következtetést, hogy miként az egész világ, a blues-rock is a gazdagok játékszere. Neki viszont sosem fogják megengedni, hogy elegendő pénzt keressen ahhoz, hogy felvehesse a versenyt a belvárosi fiúkkal vagy a budai elittel. Hát visszavonult a külvárosi klubokba, a múltba, a piába és a csóróságba. Ha nagyritkán konferált is valamit, valami értelmeset, szinte csak a Sakk-Matt és a korábbi Tűzkerék zenekarokról mondott jót.
Szóval a korábbi Piramis műsorból megmaradt a Megbuktál, a Ne félj semmitől, a Happy People / Boldog ember, az Elment a kedved és A fénylő Piramisok árnyékában. Előbbiek énekszólamait újraosztották Révész és Gallai között, utóbbi pedig kapott egy állandó bevezetőt All My Way / Az utamon hazafelé címmel. Ezt a közönség, illetve a bootlegeket birtokló és elemző rajongók Álmaim piramisa néven is emlegették, emlegetik. Okkal és joggal, hiszen az Álmaim piramisa, A fénylő piramisok árnyékában és utóbbi rövidebb verziója, koncertes ismétlése együttesen már kiadott egy Piramis szvitet, egy húszperces Piramis blokkot, mely a márkanév rögződésével kapcsolatban is kellően hatékonynak bizonyult. Miközben a hangszeresek is megmutathatták mire képesek és Sándor hangszálainak is kellő időt hagyott a pihenésre, hogy aztán újult erővel támadhassanak a színpadon. Som Lajos korszakos zseni volt, mindent alaposan megtervezett, semmit sem bízott a véletlenre. Szégyen, hogy ezt a géniuszt sem kezelik a maga helyén, hanem inkább a leépült, beteg kései állapotán csámcsognak, akárcsak Béla esetében.
Az új dalok közül pedig három vált igen hamar tényezővé. A Szabadnak születtem érdekessége, hogy az első ismertté vált Piramis dal, melyet a Taurus szövegírója, Horváth Attila jegyez. Bár az első kiadásokon ez esetben is más információ került a kreditekhez, mint a valós szerző. Mindenesetre a régi társ valamikor 1975 második felében, nagyjából Révész igenjével egy időben került a fedélzetre. Majd a Piramissal, a Korállal és másokkal is maradandót alkotott.
A másik két, akkor új opus, a még szintén ’75-ben, a rádióban, illetve a tévében rögzített Szállj fel magasra és A becsület párosa tarolt mindenhol. Ezeket már a legelső elhangzásukkor is a koncertek végére hagyták, mint a legnagyobb durranásokat. 1976-ban pedig kislemezre is préselték a két gigaslágert, a Piramis első kislemeze gyakorlatilag mindent és mindenkit maga mögé utasított. Onnantól nem volt megállás. Határ a csillagos ég.
Folytatjuk!
Fotók: Piramis Archívum, Köves Pinyó archívuma, Závodi Janó archívuma, TTT Nemzeti Rockarchívum
