A honi rocktörténetírás egyik népszerű tévedése, hogy az első hazai szupergrupp az LGT, a második a Skorpió, a harmadik pedig a Dinamit volt. Természetesen ezek a formációk is supergroupnak számítanak és számítottak már az indulástól fogva. De a valóságban már a múlt század ’70-es éveinek elején is sokkal több együttes alakult ismert, elismert zenészek közreműködésével, mint amiket a kevésbé felkészült szerzők állandóan elénk szoktak citálni. Új és jó együttesek olyanokból, akik már a korábbi csapataikkal is komoly sikereket arattak.
A teljesség igénye nélkül néhány példa, miként is zajlott kis hazánkban, a hőskorszakban a vezető rockzenekarok osztódása.
Valamikor 1969 legvégén, 1970 elején bontott zászlót a Tűzkerék, mely nem csak az első valódi magyar supergroup volt, de egyben a korszak legsikeresebb csapata is. A kommunista kultúrpolitika örök szégyene, hogy a banda sosem kaphatott lemezkészítési lehetőséget. Már az induló névsor is önmagáért beszél. Radics Béla (Atlantis, Pannónia, Sakk-Matt), Som Lajos (Neoton) és Váradi Vadölő László (Scampolo, Pannónia, Sakk-Matt) az évtizedforduló legtehetségesebb hangszeresei közül kerültek ki. De később sem adták alább, hiszen nem sokkal a rajt után csatlakozott hozzájuk Demjén Ferenc (Dogs, Liversing, Meteor, Sakk-Matt), majd az újabb és újabb tagcserék után is a magyar rock krémje kísérte Radicsot. Többek között Döme Dezső, Tátrai Tibor, Póka Egon, Nagy Kati, Kiss Zoltán Zéro, Németh Tamás Nemecsek és így tovább.
1971-ben a már említett Locomotiv GT szintén sztárparádéval nyitott. Barta Tamás (Syrius, Hungária), Frenreisz Károly (Metro), Laux József (Omega) és Presser Gábor (Scampolo, Omega) szintén a korszak legnépszerűbb zenekarainak legnagyobb tehetségeinek számítottak. Ahol a későbbi tagcserék során is a lehető legjobb fazonok, előadók, zenészek csatlakoztak a zenevonathoz. Somló Tamás (Omega, Kex, Non-Stop), Karácsony János (Ferm, Generál) és Solti János (Theatrum, Non-Stop, Generál) külön-külön is főnyereménynek bizonyultak, nemhogy együtt. De még az átmeneti időszak dobosa, Németh Gábor (később Skorpió, Dinamit, Bikini, Beatrice, P. Mobil stb.) is posztjának a legjobbjai közé számít.
1972-ben a Taurus Ex-T: 25-75-82 zenekar: Balázs Fecó (Neoton), Brunner Győző (Metro), Radics Béla (Atlantis, Pannónia, Sakk-Matt, Tűzkerék) és Som Lajos (Record, Neoton, Tűzkerék stb.) felállásban rúgta be a motort, és hamar, gyakorlatilag az első koncertjükkel az élre törtek. Később Lajost Sztevanovity Zorán (Metro) váltotta a basszusgitárnál, aki szintén az ország egyik legnépszerűbb előadója.
1973-ban bontott zászlót a Skorpió: Fekete Gábor (Hungária), Frenreisz Károly (Metro, LGT), Papp Gyula (Mini), Szűcs Antal Gábor (Szivárvány, Hungária). Ahol később is olyan csúcs zenészek dolgoztak, mint a már említett Németh Gábor, Tátrai Tibor (Tűzkerék, Juventus, Syrius, Mini, Olympia, Generál stb.) valamint Papp Tamás (Korál, Illés) és Pálvölgyi Géza (East).
Szintén ’73-ban állt össze a KITT-egylet, majd 1974-ben a Fonográf együttes, korábbi Illés-, illetve Tolcsvayék és a Trió tagokból. Nevezetesen Szörényi Levente (Bajtala, Mediterrán, Balassa, Illés), Szörényi Szabolcs (Mediterrán, Illés), Bródy János (Illés), Tolcsvay László (Tolcsvay Trió, Tolcsvayék, T&T), Németh Oszkár (Sakál-Vokál, T&T) és Móricz Mihály (Sakál-Vokál, T&T) részvételével.
És így tovább, egészen a Dinamitig, sőt azon is túl. Akár évi két-három szupercsapattal is számolhatunk a Senator megalakulásáig, ami itthon nagyjából egybeesett a klasszikus rock korszak lezárásával.
Jelen sorozatunkban egy olyan együttes kerül terítékre, melyet a különböző felállásokban résztvevő muzsikusainak tudása, tehetsége és előélete alapján szintén értékelhetünk supergroupnak, vagy ha úgy tetszik akár csodazenekarnak is. A zeneileg, szövegileg, fazonilag, arculatilag nagyhatású, már magával a létezésével is komoly hullámokat felverő csapat története idén ötven éve, 1972-ben, a Taurus eredeti felállásának megbomlásával indult.
Folytatjuk!
