– A38, 2023. 12. 02.
Születésének 60., zenei pályafutásának 40. évfordulóját emlékezetes koncerttel ünnepelte Jerabek Csaba, a BTK, a Mask és az F. O. System legendás basszusgitárosa, melyen új szólóprojektjéből is ízelítőt adott.
Az A38 hajóra 2023. december 2-án összesereglett közönség ezúttal is hozta az ilyen eseményekkor szokásos osztálytalálkozó jellegét. Talán csak annyiban változnak a dolgok, hogy egyre többször tűnik fel egy-egy olyan régi rock and roll harcos hiánya, aki már túl van a dolgon és előrement…
A másik érdekes jelenség, hogy arányában évről-évre egyre több a szakmabeli. Elsősorban a zenészek és a már nem vagy már csak alig-alig aktív, obsitos szervezők, szállítók, médiamunkások. Mindenesetre akár egy zártkörű táblát is ki lehetett volna tenni, mert a kvázi házibuliban szinte tényleg mindenki ismerte egymást. Aztán, hogy ez jó vagy rossz tendencia, mindenki döntse el maga. Tény, hogy idehaza egyre kevesebb a nívós koncert. Viszont közben lassan, de biztosan már abba a korba érünk, mikor egyre kevesebb tétje van az aktuális dolgoknak, mikor többnyire már az egykori haragosok is szóba állnak egymással. És hát mi más volna alkalmasabb egy átbeszélős, kibékülős italozásra, mint valamelyik kedvencünk jubileumi bulija?
BTK ’80
Elsőként a nagyszerű BTK együttes lépett színre, akik a régi énekesük kérésére mostanában már a BTK ’80 nevet használják. Rövid, de ütős műsoruk most is meggyőzően hozta a megszokott magas színvonalat. Ezúttal egyik fellépőnél sem voltak vendégek, így az együttes jelenleg aktuális formációja: Molnár Lujó gitáros, Vörös Zoli billentyűs, Jerabek Csaba basszusgitáros, Libertényi Péter dobos és Szendrey Zsolt énekes muzsikáltak nekünk egy jót.
Szerencsére Szasza most jóval inkább szerepben maradt, mint legutóbb a CPg előtt. Így aztán osztatlan sikert aratott, mikor mókásan, a maga szándékoltan modoros módján megidézte a késő Kádár-kor abszurd hangulatait. Kivéve, mikor a jelenkor focisikereire terelődött a szó, akkor kissé késve reagált az időcsapdába került tisztelt a publikum. Láthatóan mind a rajongók, mind a zenekar tagjai jó érezték magukat a BTK ’80 rövidke felvezető programja alatt. Miközben szinte végig azon filóztam, hogy vajon miért nem futott be a jelenleginél is jóval nagyobb karriert Lujó?
Mindenesetre továbbra is szeretném a jelenlegi BTK-t egy önálló, háttérvetítéssel és bőséges színpadi gegekkel megtámogatott, teljes hosszúságú, nagyszínpados koncerten is látni-hallani. Nagyon jók a nóták. Nagyon egyben van a banda. Megérne egy nagyobb misét -vagy akár komolyabb kongresszust is- az élő bemutatásuk.
Mask
A Mask egy csoda. Már akkor is az volt, amikor a kilencvenes énekben próbáltak szembemenni az igénytelenebbnél igénytelenebb könnyűzenei trendekkel. De most is nagyszerűen hozták a klasszikussá érett régi dalaikat.
A nyolcdalos Mask blokkban a banda az eredeti, Gabrieli Richárd gitár-ének, Lakatos György billentyűk, Jerabek Csaba basszusgitár, Geletey György dob felállásban lépett színpadra. A közönség nagyjából fele pedig láthatóan jól ismerte a két Mask kazettát, mert végig együtt énekelték Ricsivel a jó kis régi dalokat. A publikum másik fele, akik most látták először az együttest élőben, igencsak meglepődtek, mert koncertek után lévő beszélgetések során gyakorlatilag mindenki azt mondta, hogy a lehető leggyorsabban be kívánja pótolni a Mask munkásságának megismerését.
Amúgy számomra Lujóhoz hasonlóan az is ugyanúgy máig érthetetlen, hogy Gabrieli Ricsi még mindig nem tudta igazán kifutni magát. Pedig a Mask előtt és után is nagyszerű produkciókban énekelt, gitározott. Például a Block, a szinte csak a Lyukban létező No Intelligence, a kései Southern Special, a Zero-G, a millennium utáni Rolls Frakció vagy az Ezüst-Patak, a maguk idejében mind-mind megérdemelték volna a szélesebb médiatámogatást és az azzal együtt járó nagyfokú közönségsikert is. Mert a tehetség és a rátermettség bőven megvolt, akármilyen műfajban is próbálta ki magát Gabrieli.
Mindenesetre a Jerabek LX/XL koncerten rendesen odacsapott a Mask. Az ilyenfajta darkos produckcióhoz szükséges lüktetés és dög, a színpadi jelenlét, Ricsi szuggesztív előadásmódja mind-mind nagyon rendben volt. Egy apró hibáját éreztem csak a mostani Mask koncertnek, méghozzá a színpadi elrendezés okán: középen a dobos és egy szintén röghöz kötött billentyűs, a két szélen meg a két gitáros, részben szintén röghöz kötve a mikrofonállványok által. De ez legyen inkább csak az én kukacoskodásom és lássuk-halljuk még sokszor újra élőben a kiváló Mask együttes kiváló dalait!
Jerabek Project
Az eredetileg három fellépősre hirdetett program időközben kibővült egy negyedikkel is, így a három együttes mellett bemutatásra került néhány olyan kompozíció is, mely Csaba jelenlegi ötleteit, zenei irányultságát reprezentálta. A Jerabek Csaba basszusgitár-ének, Földi Tamás gitár, Geletey György dob felállásban színpadra álló Jerabek Project három új dalt mutatott be. Megidézve a hőskor hangulatát, mikor is a próbateremben frissen megszületett dalok, dalötletek is gyorsan a színpadra kerültek. Ezért is jöttek létre annakidején remekművek, mert a hőskorban az élő zenéléskor az egymásra ható erők és érzelmek valósidőben formálták a kompozíciókat, majd a közönség reakciójának is szinte azonnali tesztelése folytán csiszolódtak tovább az élő koncertek során, az együttes élmény és közösségi reakciók hatására. Ezt a metódust folytatta annakidején az F. O. System, a BTK és persze Csaba egyéb korábbi zenekarai is.
A három új szerzemény (Ördög, Fisfis, Harcos) mindenesetre még így, embrió korukban is bizakodásra adnak okot. Csaba olvasottsága, műveltsége erős érzelmi intelligenciával társul, ezáltal a rá jellemző, elgondolkodtató szövegek ezúttal is igen erős zenei mondanivalóval lettek megtámogatva. Biztos, hogy sokan vagyunk még úgy azzal, hogy a két Mask, két F. O. System és a nemrégiben megjelent BTK album dalai után örömmel hallanák még tőle valamit, bármit.
F. O. System
A Mask ugyan rendkívül magasra helyezte a lécet, de az F. O. System szinte azonnal, másodpercek alatt megugrotta. A mostanában már megszokott Mátyás Attila, Jerabek Csaba, Földi Tamás, Geletey György felállásban vonultak fel a színpadra, majd hátrafelé bemutatott triplaszaltóval kontráztak rá mindenre, amit addig a színpadon láthattunk-hallhattunk. Szintén nyolcdalos szettjük érzelmileg és intenzitását tekintve felért egy önálló jubileumi koncerttel. Pedig közben úgy repült az idő, mint mikor a nászúton vált turbóra az óra.
Matyi (Mátyás Attila, gitáros, énekes – a szerkesztő) karizmája és utánozhatatlan színpadi jelenléte, az egytől-egyig örökzölddé nemesedett dark rock slágerek és a F. O. System a valódi kultúréletben mindenütt jelenlévő legendája persze hamar megtették a hatásukat. Így már a rövid, de velős programjuk legelejétől fogva extázisban ugráltak a rajongók, egytől-egyig együtténekelve a csapattal a veretes sorokat, még a szüneteket és Matyi levegővételeit is imitálva. Így az utolsó koncertre rendesen be is indult az úthenger: az első sorokba való szokásos nyomulás mellé még némi pogó is kialakult. Ami buli hangulatot végül egy punk azzal próbált megkoronázni, hogy az Őrült világ alatt felmászott a színpadra és átvette a mikrofont…
Szerencsére nagyobb baj nem történt, így némi kacagás után visszazökkentünk az időgépbe. Majd a dupla jubileumi koncert az Utolsó üvöltés utolsó együttüvöltésével rendben véget ért. A művészekkel a színpadon, a túlbuzgó punkkal a nézőtéren. Nyilván egyik sem volt tökéletes előadás, de az apróbb hibákért mindenkit bőségesen kárpótolt a fergeteges hangulat.
Jerabek LX
A jelenlegi világkorszakra százhúsz évben maximalizálja az emberi lények életkorát a szentírás. Őszintén kívánok további hatvanat Jerabek Csabának, élményekben gazdagon, erőben, egészségben, kreativitásban! Valamint egy békés és boldog örökkévalóságot az utána következőkre! Inkább mégse tűnjünk el a semmiben!
Fotók: Dávid Zsolt
Videók: Jozé / TTT Nemzeti Rockarchívum
