– MVM Dome, 2024. 04. 19.
32 éve láttam először Slash-t élőben. Szinte semmit sem változott. Ugyanaz a fazon, ugyanaz az elán, ugyanaz a sound, ugyanaz a hanyag elegancia. Akkor egy minden tekintetben topon lévő formációval jött Pestre, négy sikerlemezzel a hátuk mögött. Most is. Csak a kor változott. A szív és a lélek ugyanaz.
Sok újdonságot nem érdemes elismételni a Guns N’ Roses gitárosának és az Alter Bridge pacsirtájának csapatáról, mely a 2011-es megalakulása óta szinte már hazajár hozzánk. Most éppen ötödik alkalommal jártak Magyarországon, a szimplán 4 című albumukat népszerűsítő negyedik világturnéjuk, a The River Is Rising Tour részeként.
Az est folyamán pedig sokadszorra is kiderült, hogy az MVM Dome egy jól hangosítható helyszín. Nyilván kell hozzá igény, akarat, cucc és szakértelem is, de míg máshol szinte mindig lutri a hangminőség, a Puskás Aránába meg lassan szinte már felesleges is koncertre indulni, addig a Dome megbízhatóan hozza a világszinten is értelmezhető koncerthangot.
Mindez egyértelmű volt már a Mammoth WVH félórás műsora alatt is, ami főként a második lemezük anyagára koncentrált. Wolfgang és társai hatszámos setje ugyanúgy szinte tökéletes hangminőségben szólalt meg, miként a főzenekar. De a fények is rendben voltak. Egy cseppet sem érezhette úgy az ember, hogy egy arcoskodó főbanda lenézett és megalázó helyzetbe hozott előzenekarát látja és hallja, hanem a bemelegítő koncert hosszától eltekintve is egy mindent bele, életfogytig rock and roll jellegű előadást élvezhetett a közönség. A főhős és Ronnie Ficarro basszeros különösen odatette magát, de az egész csapatból áradt az energia. Mondjuk a közönségben unatkozva bambuló arcok alapján vélhetőleg nem túl sokan ismerték fel Wolfgang Van Halent, de az legyen az ő bajuk. Talán most a csodás gitározás, a nagyszerű dalok és az odaszánt előadásmód meggyőzött néhányakat, hogy rákeressenek, kit is láttak-hallottak az imádott Slash-re várva.
Mint gondolom, már eddig is sokan megtapasztalhatták, hogy a Slash featuring Myles Kennedy and The Conspirators egyhárom frontemberes formáció. Ahol Slash, a régisulis nagybetűs gitárhős mellett csodásan éneklő Myles napjaink egyik legjobb és legszerényebb frontembere. Aki még csak meg sem próbálja a hosszú gitárszólók alatti részeket karate- és egyéb vicces-szánalmas mozdulatokkal lemozogni. Inkább, ha úgy kívánja a kompozíció, az utolsó verze után maga is gitárt ragad, hogy öncélú magamutogatás helyett aktívan bedolgozzon a kíséretbe.
A basszusgitáron jeleskedő Todd „Dammit” Kerns legalább olyan vehemenciával játszik, mint Slash és legalább olyan jól énekel, mint Kennedy. Ráadásul a rajongóknak is rendszeresen kedveskedik, ezúttal Dammit-feliratos magyar zászlóval és szintén a magyar trikolor színeivel díszített Dammit trikóval.
Brent Fitz dobos, aki a végén egy kicsit előrejött zongorázni, pedig a magyar válogatott mezében lépett színpadra, és lépten nyomon felállt a dobcájg mögött, hogy a magyar Conspirators rajongók is jól láthassák.
De még ezzel sem volt vége, hogy a banda többféleképpen is kedveskedett a magyar rajongóknak. Mert egy olyan, általuk még sosem játszott dalt is beillesztettek a 2024-es pesti szetlistába, ami világszinten is igazi kuriózumnak bizonyult. Dammit meg is jegyezte, hogy milyen szerencsés emberek vagyunk, hogy a világon elsőként hallhatjuk tőlük élőben a Guns N’ Roses egyik legrégebbi, egyik legalulértékeltebb, egyben egyik legritkábban játszott dalát, a nagyszerű Perfect Crime-ot.
De tényleg egy olyan ritkaságról van szó, amit talán összesen ha, harmincnyolcszor játszott eddig a Guns, az eddigi harmincnyolc évnyi pályafutása alatt. A Snakepit, a Velvet Revolver és a Conspirators pedig egyszer sem. Eddig. Valamiért nagyon szeretik Magyarországot a világsztárok, mert már sokadik alkalom, hogy nálunk frissítenek a koncertprogramon a legnagyobbak, illetve illesztenek be extra ritkaságokat a budapesti bulijukba az ikonikus előadók.
Ezen kívül azonban egyáltalán nem volt több GN’R, aminek a magam részéről nagyon örültem. Utáltam volna, ha ilyen erős lemezekkel a hátuk mögött Don’t Cry, Paradise City vagy November Rain jellegű lakossági slágerekkel mentek volna rá az olcsó sikerre. Ráadásul teljesen feleslegesen, mert minek a régi sikereket felmelegíteni, ha valakinek egy-két Anastasia vagy Wicked Stone szintű remekműve is van tarsolyában az aktuális formációjával. Utólag kicsit sajnálom is, hogy utóbbit nem rögzítettem. De akkor és ott, a fiúk művészi nagyságától lenyűgözve semmi mást nem akartam, csak hogy sose érjen véget a dal végén a csodás gitárszóló.
A program többi részét Slash szólóművei, illetve a Conspirators-szal kiadott dalai tették ki. Még a két további feldolgozás is ide tartozik. Ugyanis, mint közismert, Elton John Rocket Man-jét is Slash és Myles dolgozta át a Stuntman című filmhez. Lenny Kravitz Always On The Run című dalának pedig Slash társszerzője, valamint már az eredeti felvételt is ő gitározta fel. Magyarán szinte mindvégig olyasmi hangzott el, amihez a Slash featuring Myles Kennedy and The Conspirators együttesnek köze van. Megkoronázva a Perfect Crime-mal, amiért nem lehetünk eléggé hálásak. Hiszen Magyarországon soha korábban nem hangzott fel élőben.
A kifejezetten kiegyensúlyozottnak mondható program oroszlánrésze kellő alapossággal mutatta be a Slash featuring Myles Kennedy and The Conspirators 4-es lemezét. Minként az előző három Conspirators albumról és az azokat megelőző, szintén közösen készített Slash szólólemezről is jó érzékkel csemegéztek. Hatalmas átéléssel, láthatóan óriási örömmel és jókedvvel vezették elő az egytől-egyig slágergyanús vagy már egyenesen világsikerré is vált dalaikat. A szintén jókedvű közönség pedig hiányérzet nélkül térhetett haza, mert annyira erős az az újkori repertoár, hogy nem volt szükség Alter Bridge, GN’R vagy Velvet Revolver örökzöldekre.
Összességében elmondható, hogy ez a banda motiváltabban, összeszedettebben és hallhatóan sokkal jobban összegyakoroltan játszik, mint a Guns N’ Roses jelenlegi inkarnációja. Ez pedig azt is jelenti, hogy bár Slash számára nyilván megérte anyagilag visszaszállni a régi csapatába, de művészileg egyértelműen visszalépést jelentett. Kivéve persze, ha a mostani GN’R felállással is készítenek egy olyan jó lemezt, mint akármelyik Slash featuring Myles Kennedy and The Conspirators album. Avagy, másként fogalmazva, egyre inkább tűnik a Conspirators Slash főbandájának, mint a fellépéseket mind gyakrabban haknira vevő Guns.
A ráadásokat, majd az ilyenkor szokásos pengetőosztogatást követően, amolyan végső kunsztként, a közel hatvanéves Slash kézen állva(!) köszönt el a közönségtől. Egy olyan buli legvégén, melyen már középtájt is úszott a verejtékben. Szó szerint dőlt róla a víz, végig olyan elánnal játszott, de a legutolsó pillanatig nagyon odatette magát. Akárcsak a zenekara. Csak a legmélyebb tisztelettel szabad Saul Hudsonról és társairól szót ejteni.
Fotók: Dávid Zsolt
Videók: Jozé
