Idén kissé visszaesett a lemezkiadás. Legalábbis az új vagy részben új kiadványok piacát tekintve. A nagyok általában mostanra már letudták a Covid miatt elmaradt, későbbre csúsztatott projektjeiket, koncertjeiket, megjelenéseiket. Majd többen „téli álomra” vonultak, végre kipihenhették magukat, elkezdhették a feltöltődést a következő etapra. Míg mások csak mostanra értek el egy-egy projekt és munkafázis végére. Megint mások pedig folyamatosan dolgoztak, ahol és ahogy csak lehetett, folytatták a koncertezést és a lemezkiadási ritmusukon sem változtattak. Az idei legjobb albumok tekintetében mindhárom csoport képviselteti magát. A tehetség, a kreativitás és a mondanivaló előbb-utóbb úgyis utat tör magának.

Az egész évben élénken figyelve a nemzetközi piac főbb tendenciáit, leginkább az volt tapasztalható, hogy odakinn szinte már mindenki visszatért a vinil kiadásokhoz. Kivéve azok, akik soha nem is hagyták abba. Illetve akik valamiféle közösségi finanszírozás formájában valósították meg a fizikai megjelenésüket. 2023-ra pedig a zenei szegmensben a Blu-ray végleg megette a DVD kiadványokat. Így nem csak a koncertfilmek, klipgyűjtemények jelennek meg Blu-rayen, de a nagyfelbontású, esetenként tömörítetlen, illetve térhatású audió felvételek terén is a BD vált a fő adathordozóvá.

1. PETER GABRIEL: I/O 2x2LP / 2CD+BD

Peter Gabriel egyedi művészete leginkább az innovációról és a gondolatébresztésről szól. A veterán prog rocker ezúttal sem cáfolt rá a hírnevére, hiszen rendkívül hatásos, egészen egyedi promócióval vezette fel az új albumát. Ugyanis 2023 januárjától fogva minden teliholdkor kiadott egy új kislemezt, a következő újholdkor pedig ugyanazt a dalt, az alternatív keverésével, gyakorlatilag egész évben felszínen tartva a témát, hogy közeleg az új anyag.

Amit aztán ismét rendhagyó módon, egyből háromféle formában bocsátott piacra. Kinek másnak jutna eszébe így indítani, mikor még a klasszikusok esetében is csak a 30., 40., 50. évforduló környékén kerül elő egy-egy alternatív mix. Melyek ráadásul feleannyira sem különböznek az eredetitől, mint az I/O nyitó készleteinek keverékei. Ráadásul nem csak jellegükben mások, de időben is eltérnek. A Mark Stent által készített Bright-Side Mix-nél kábé fél perccel hosszabb Tchad Blake Dark-Side Mix-e. Akárcsak Hans-Martin Buff In-Side Mix-e, mellyel viszont 3D-s térhatásban hallható, a Blu-ray lemezről hallgatva az I/O tételeit.

A Genesis együttesből való kilépése után Peter egyáltalán nem akart címet adni a szólólemezeinek. Az első négy alkalommal többé-kevésbé át is tudta erőltetni az akaratát. Majd győzött a kiadói logika és akarat. Így a következő négy normál stúdióalbum esetében viszont azt választotta, hogy a lehető legrövidebb címek legyenek: So, Us, Up és most pedig az I/O. Természetesen a filmzenék, koncertfelvételek, válogatások, feldolgozások, átdolgozások esetében már korábban is el-eltekintett ettől a megkötéstől Gabriel, de még most, 73 évesen is hű ahhoz az elvéhez, hogy beszéljen a zene önmagáért! A csomagolás, beleértve a címet is, csak egyfajta magazin jelleget kell adjanak az albumoknak, hogy az „olvasó”, ez esetben hallgató, tudja kihez köthető a felvételcsokor.

A rendkívül változatos zenei anyag is hozza a Gabrieltől megszokott kiemelkedően magas színvonalat. Az alkotói belső magnak számító David Rhodes, Tony Levin, Manu Katché trió ezúttal is csodákat játszottak hozzá Peter ötleteihez. A világ problémáira és a halandóságra fókuszáló szövegvilág pedig szintén magaskultúra kategória. Vitatkozni persze lehet a Gabriel dalaiban megfogalmazott üzenetekkel és gondolatokkal. Akár a címadó reinkarnációs felfogása is vitatható. De az igazi művészet lényege eleve az elgondolkodtatás és a vitaindítás, amit Peter nem csak művészi szinten művel, de már a finom rezdülései is megágyaznak az átszellemülésnek, az elmélyülésnek.

Megérte a hosszú várakozás, már most világosan látszik, hogy az I/O korszakos remekmű, melynek mélységei nyilván megint csak idővel tárulnak fel, tovább fokozva a művészi élményt és az üzenetek komplexitását.

A legjobb az egészben, hogy a témák komolysága és a múlandóság problémakörének komorsága ellenére sem sötét és depressziós az anyag. Sokkal inkább egy életigenlő merengés, mely az elmúlás közelsége ellenére sem feledkezik meg értékelni a teremtésmű szépségeit és az élet kisebb-nagyobb örömeit. Lélekemelő szép zenék, egy unikális életmű továbbra is önazonos és hiteles alkotójától.

2. ROGER WATERS: The Dark Side Of The Moon Redux 2LP / CD

Igen, tudom. Mindent hallottam és olvastam már…

Mindennek ellenére továbbra is ténykérdés, ez a 2023-as változat egy csodás remekmű, mely nem az 1973-as lemez helyett készült, hanem annak egyfajta magyarázataként. Ugyanis az utóbbi években túl sokan írnak és mondanak hülyeségeket Rogerrel kapcsolatban, amiről persze maga Waters is tehet. Viszont, hogy a sárdobálás immár a múlt olyan klasszikusait sem kíméli, mint a Dark Side Of The Moon vagy a The Wall, az már nagyon nincs rendben.

Ezért hát, miközben Roger lecsupaszította a szerzeményeket, a maga mostani zsánerére – ami vagy tetszik valakinek vagy nem-, a szövegek kibővítése által helyre is tett egy csomó dolgot a Dark Side Of The Moon valódi üzenetével kapcsolatban.  Amiért viszont mindenki csak hálás lehet. Mi több, egy kicsit talán túl is tolta az öreg a magyarázatot, mert itt-ott akár magyarázkodásnak is értékelhető a bővített szövegrész, ha nagyon akarjuk. De ebből is látszik, hogy Waters ugyan rettentő dühös a világ helyzete miatt, viszont még mindig hajlik a párbeszédre.

Külön megérne egy misét, hogy az úgynevezett rockszakértők és rockszakírók miért nem írtak egy fél mondatot sem a dupla LP változat D-oldalán szereplő hosszú új kompozícióról? Hiába az ingyenlemez, azóta sem volt mikor, hol vagy mivel meghallgatni? Vagy már igény sincs rá, csak legyen még egy potyalemez a polcon? Tényleg nincs fenn valamelyik kalóz oldalon a bónusz torrentje vagy már letöltögetni is restek a „szalon” tagjai? Végül is ez a hozzáállás is benne foglaltatik a Dark Side Of The Moon által ostorozott emberi önzés témakörébe…

3. DJABE & STEVE HACKETT: Live in Győr 2CD+BD / LP / mesterszalag

Mindig zavarban vagyok, hogy az idén már húsz éves múltra visszatekintő Djabe plusz Steve produkciókat vajon a hazai vagy inkább a nemzetközi mezőnybe szerencsésebb-e számítani… Ez esetben azonban nem volt kérdés, mert a tavalyi győri előadás anyagában nem csak Genesis alapvetések és Steve szóló szerzeményei szerepeltek, hanem a két közös szardíniai stúdióalbum kompozíciói is.

Az anyag sok szempontból unikális. Részint ez az első hivatalos kiadvány, melyen Kaszás Peti helyettese, Oláh Gábor hallható, aki jóval direktebben tolja a rockos részeket. Ízlés kérdése, szakmailag mindkettő nagyon jó. Másrészt a Live in Győr az első és egyetlen Djabe & Steve Hackett album, melyen Nagy Ábel billentyűzik. További változás a hangszerelésben, hogy jókedvét megerősítendő, Steve Hackett többször is a szájharmonikájáért nyúlt, így a szokásosnál többet hallhatjuk herflizni. Ennek megfelelően a már korábban megjelent koncertfelvételekhez képest is bőven van változás, hát még az improvizált részeknél. Örömzene a köbön, miközben egy nagyon is átgondolt és végig kézben tartott professzionális produkciót kapunk.

Tényleg lehet valami abban, amit az öregeink brit szellemként aposztrofáltak a zenében, mert ami a The Journey Continues Tour utóbbi két körének az állomásain estéről-estére történt, az még világszinten is kiemelkedő. A csodás hangminőséget rejtő, audiofil LP mellett pedig a boltok, a hifisták, a bemutatótermek és a gyűjtők polcaira került még az a háromkorongos kiadvány is, mely a dupla CD mellett a lehető legjobb hangminőségű Blu-rayt is magában foglalja. Méltóképp le lett archiválva az Úr 2022. esztendejének egyik legfontosabb nemzetközi produkciója. Várjuk a következőt!

4. ANDREAS SCHAERER / KALLE KALIMA INVITING TIM LEFEBVRE: Evolution LP / CD

Andreas Schaerer svájci énekes, zeneszerző és zenetanár nagyjából 2007-től fogva van jelen a nemzetközi jazzéletben. Sokan mások mellett koncertezett már Bobby McFerrin, Christy Dorans vagy Vincent Peirani társaságában, produkcióiban is. Andreas sajátos énektechnikája magában foglalja a hangutánzást, így a produkciókban nem ritkán ő maga szolgáltatja a kíséretet, szájdobbal és egyéb ütőhangszerek imitálásával. Mindezt annyira ügyesen, hogy a freestyle előadásokon a saját énekét is képes kísérni. De a scat vagy a hip-hop szerű beatbox sem áll távol tőle, hogy aztán egy hirtelen váltással már szájtrombitán harmonizáljon együtt az aktuális formáció szólistájával. Mindez felvételen is lenyűgöző, élőben pedig egyenesen megdöbbentő élmény.

Eme rendkívüli művész sok éve már, hogy újra és újra együtt dolgozik egy másik zsenivel, Kalle Kalima finn gitárművésszel és zeneszerzővel. Mindketten arról ismertek, hogy zenéjük teljesen sajátos és eredeti módon keresztezi a műfajokat. Egy olyan, teljesen egyedi világot alkotnak, ahol az improvizáció idővel kompozícióvá válik, a kompozíció pedig egy újabb improvizáció alapját képezi. A zenei határokat feszegető innovatív duójuk mellett még A Novel Of Anomaly elnevezésű kvartettben is együtt játszanak, majd idén tavasszal egy újabb érdekes közös projektbe vágtak bele. Melyhez felkérték közös kedvencüket, Sting, Elvis Costello, David Bowie és még egy tucatnyi vezető művész basszusgitárosát, Tim Lefebvre-t.

Az amerikai Lefebvre bevonásával, akit mindketten bevallottan csodálnak, további ihletet reméltek a zenei evolúciójuk következő állomásához. Ami végül meg is valósult, ezt jelzi a trió projektjének és albumának Evolution címe.

A 2023. március 29 és 31. között feljátszott, csak a szerkezetre és szövegre improvizált anyag nagyban különbözik a korábbi munkáiktól. Kevésbé jazzes, kevésbé avantgárd, inkább a brit pop vagy a múltszázadbeli psychedelic és prog rock juthat eszünkbe róla. Kinek mi, nekem például kapásból Syd Barrett és a korai Pink Floyd, nagyjából 1972-ig bezárólag. Az agyas, őrült egyedi dallamokról pedig további olyan kedvencek, mint a Gentle Giant, a Kraan, a King Crimson, vagy Frank Zappa és a Mothers Of Invention.

De az Evolution anyagában pont az a csodás, hogy a srácok bártan belemennek a legnyakatekertebb unisonokba is, majd egy hirtelen váltással új életet lehelnek az ezerszer hallott egyszerű harmóniamenetekbe és akkordváltásokba is. Mindezt ráadásul élőben is lazán abszolválják. Nem feltétlen az album egy az egyben való előadását, sokkal inkább a már meglévő kereteket töltik fel az aktuális benyomásaik alapján üde és friss improvizációkkal. Mert a művészi érzékenységük, egyedi munkamódszerük és elgondolkodtató szövegeik egyaránt lehetővé teszik az érdemi megújulást. Valódi frissességet jelentenek a többnyire klisékbe fulladó jazz- és pop- és rockzenei dömpingben.

5. KRAAN: Zoup LP / CD

Hellmut Hattler és idén már 53 éves csodacsapata nagyjából a 2003-as Through album óta szállítja ismét üzembiztosan, nagyjából három-négyévente a jobbnál-jobb albumokat. A 2007-es Psychedelic Man pedig egyfajta újrakezdésnek, újradefiniálásnak is számít, mert az akkor megjelent arculati elemek és zenei arányok máig érvényes sorvezetőnek bizonyultak.

A móka neve elvileg krautrock, de a gyakorlatban persze mégiscsak jófajta fúziós jazz-rockról van szó, nem kevés funky és soul elemmel. A végeredmény viszont mégiscsak egy nagyon egyedi világot képviselő, hűvös, nyugis, kimódolt, elegáns muzsika. Melyet csak néha tör meg egy-egy, a múlt zenei korszakait idéző dinamikusabb tétel. A három évvel ezelőtti Sandglass talán egy fokkal nosztalgikusabb, mi több, romantikusabb húrokat pengetett, miközben modernebb megszólalással próbálkoztak. A Zoup viszont sokkal inkább számít klasszikus Kraan albumnak, már amennyiben egy ilyen színes életmű esetében egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről. Mindenesetre, mint a legutóbbi két koncertlemez is mutatja, a Kraan továbbra is él és virul.

6. RENAISSANCE: The Legacy Tour 2CD

Tavaly is folytatódtak a szimfonikus folk prog legenda Renaissance együttes és az általuk verbuvált Renaissance Chamber Orchestra közös jubileumi koncertjei. A 2022-es műsor és felvétel apropóját ezúttal Annie Haslam énekesnő 75. születésnapja adta. Ennek megfelelően a Legacy Tour programjába több olyan dal is bekerült, melyek eredetileg Annie szólólemezein, illetve a rövid életű Annie Haslam’s Renaissance formáció első és egyetlen CD-jén jelentek meg.

Szerencsére a Renaissance klasszikusok esetében továbbra is remekül működik a vetésforgó, így a korábbi koncertalbumok tulajdonosai sem panaszkodhatnak gyakori ismétlésekre.

7. MIKE OLDFIELD: Tubular Bells – 50th Anniversary Edition 2LP / CD / BD

Igen, tudom. Ez nem egy új album, hanem egy válogatás, többnyire régebben már megjelent anyagokkal. Azonban a Tubular Bells 4 bő nyolcperces demója egymaga többet ér, mint más sok előadó teljes diszkográfiája. Ha csak annyi jelent volna meg, az is bőven elég volna, talán még feljebb is kerülhetett volna a listán. Csoda. Remélhetőleg Mike meggondolja magát és mégiscsak befejezi a 2017-ben félbehagyott albumot!

8. THE ORB & DAVID GILMOUR: Metallic Spheres In Colour LP / CD

Mikor a Youth és az Orb tagjainak kérésére David Gilmour feljátszott 25 percnyi improvizált zenét a slide gitárján a Chicago / Change The World új verziójához, aligha gondolta volna, hogy a rögzített muzsika végül annyira tetszik az érintetteknek, hogy egy teljes album készül az anyagból. Az meg végképp senki sem látta előre, hogy tizenhárom évvel a Metallic Spheres megjelenése után egy újabb lemezt zenélnek össze Alex Patersonék Gilmour gitárjátéka köré. Márpedig megtörtént és jó, hogy így történt, mert az új változat ütősebb, velősebb, tömörebb az elődjénél. Ráadásul jóval közelebb áll a The Orb korábbi munkáihoz, mint a Vangelis-t majmoló első menet.

9. WHITESNAKE: The Purple Album – Special Gold Edition 2LP / 2CD+BD

Szintén egy archív album, melyre az eredetileg 2014-ben és 2015-ben készült Deep Purple átdolgozásokat gyúrták tovább Coverdale-ék. A már eleve színvonalas felvételek alapos felturbózásával új szintre lépett az anyag. Nemcsak, hogy jobb, mint az első kiadás, de a kibővített hangszerelés, az újragondolt vokálok és a zseniális keverés folytán olyan új színei jelentek meg ezeknek az örökzöldé nemesedett klasszikus szerzeményeknek, amiket egytől-egyig tanítani kellene.

10. YES: Mirror To The Sky 2LP / 2CD+BD

2021 októberében csodás, új dalokból álló albummal jelentkezett a Yes. Már akkor is érződött, hogy a Chris Squire halála után egy időre elbizonytalanodott csapat végre új erőre kapott és a The Quest egyfajta iránymutatója is lesz az új érának. Arra viszont kevesen tettek volna komolyabb tétet, hogy már másfél év elteltével megérkezik a folytatás. Mely nem csak terjedelmében és kivitelében hasonmása a Quest-nek, de szinte zeneileg és tartalmilag is egyaránt klónozza azt.

A sikeresnek tűnő recept lekopizása Yes szinten azonban már inkább tűnik egy újabb tanácstalanságból eredő biztonsági játéknak, mint örvendetes ténynek. A Mirror To The Sky ugyanis valóban hozza a korábbi Yes ízeket, elődje dupla cédés hosszabb progresszívabb és rövidebb populárisabb korongos felosztását, de ezzel ki is fújt. A régebbi és a közelmúlt ötletek felmelegítése persze jó hallgatnivaló. Ha nem lett volna Quest, a kitűnő zenéért lelkesen lengetném is a kalapom. De így már jobbára csak Steve Howe, Geoff Downes és Billy Sherwood parádés hangszerkezelése indít néha kalapemelésre. A szinte görcsösen az Anderson érát megidézni akaró szövegekért pedig különösen kár. Több egyediséggel, önálló, saját témákkal akár még az év lemeze is lehetett volna, de ahhoz valószínűleg tovább kellett volna még érlelni a kompozícókat.

Mindent összevéve jó kis anyag született, amelyik erősen hallgattatja magát. De egy olyan Yestől, melynek minden albuma más és más, azért többet és más várna az ember, mint csak a régi, jól bevált sémák modernkori adaptálásának újbóli megismétlését.

+1 THE BEATLES: Now And Then SP / 12″ maxi / CD single

Hatvan évvel a korszakalkotó első albumuk és ötvennel a két korszakösszegző dupla válogatás után egy utolsó dallal jelentkezett a Beatles két, még életben lévő tagja. Örüljünk neki!