Hosszú időn át a Senki nem ért semmit című Csík-lemezről az egyetlen kritika volt fenn a régi honlapjukon az, amit a Rockinformba írtam. Hízott ám a májam, mint a tömőre fogott libáé, pedig nem is ittam annyit (akkor), de az most mellékes. Sokkal fontosabb volt, hogy alighanem sikerült üstökön ragadnom a CD elkészítésének célját és értelmét. Felismerve a törekvést, hogy a négy Kispál-szám „megnépzenésítésével” voltaképpen egy szélesebb közönségréteggel igyekeznek megszerettetni a magyar népzenét, hiszen a lemezanyag többi részét ez utóbbi töltötte ki, mégpedig a legkevésbé sem töltelékként. (Később kiderült: a nemes célkitűzésük, a missziójuk megvalósítását teljes siker koronázta, ami egy másik történet.)
Nem. Nem a magam nem létező jövőbe látó képességét próbálom most szidolozni. Szó sincs ilyesmiről. Az van csak, hogy úgy látom: az említett, 2005-ös anyag inverzét igyekeztek most megvalósítani Csík Jánosék. Ezúttal azonban nem kizárólagosan a zenekarral, hanem Presser Gábor és Karácsony János segítségével. És hát a három, villogó betű sem csak egyszerű dísz a lemezborítón és magán a korongon, hiszen ezt a feliratot látjuk: LGT!
A fenti leosztás nem a véletlen műve, hiszen kizárólag az ő dalaikat adják elő! Egy komplett lemez, csupa-csupa rock-nótából – no ilyen sem fordult elő még a kecskeméti kötődésű formáció történetében. Csakhogy. Erős és rosszmájú túlzással élve: olyan Presser- és Karácsony-muzsika ez, amely nyomokban Csík Zenekart is tartalmaz! A dalokra viszont egyetlen rossz szavunk sem lehet: hogyan is lehetne, hiszen azok a magyar rock klasszikusai közül valók, zömmel Dusán veretes szövegeivel.
Mivel az egykori LGT-s fiúk és Csíkék zeneteremtő kvalitásait egyaránt ismertjük, szinte csak az lehet a kérdés, hogy most ki inspirált kit inkább, és persze az is, hogy miféle végeredmény született. Nos.
Tény és való, hogy az ős rockerek kaptak egy olyan, spéci kísérő zenekart, amilyen még nem állt mögöttük. (Tudjuk természetesen, hogy Presser nem egyszer lépett fel a Csík Zenekarral, csakhogy akkor ők nem voltak a kísérő szerepére kárhoztatva. Most pedig de, ha nagyon szigorúan vesszük.) Egy másik nézőpontból szemlélődve pedig azt látjuk, hogy Csík Jánosék még nem kaptak annyira karakteres szólistákat, akik majdhogynem teljes egészében a saját képükre formálták volna a bandát.
Így aztán most azzal a jó hírrel jöhetek, hogy egyedi hangzású magyar rocklemez született, íme! Csak hát a fene sem érti, hogy mért a Csík Zenekar neve alatt jött ki, de az már mindegy is. Az áru a legfontosabb mindig, és kevéssé a csomagolása! Ez az áru pedig egy kicsit pikáns, lévén különleges fűszerekkel (hangszerekkel) megbolondított, de kétségkívül minőségi! Ritka csemege készült el, az imént felvázolt módon. Lehet kóstolgatni, nagy kanállal is, mert felettébb tápláló!
Azzal együtt, hogy a dalok többsége „csupán” érdekes, mivel remekül kihasználja a Csík Zenekarban rejlő hangszerelési potenciált. Az LGT-s fiúknak pedig – jól érzékelhetően – kedvükre való ez a közeg, hiszen valósággal lubickolnak a szerepükben. És ez nem minden, hiszen néhány darab túl mutat ezen a kategórián. Egészen pontosan azok, amelyeket sikerült odaillő népzenei részletekkel ötvözni. Ilyen a Miénk itt a tér (hát persze hogy az övék, ők voltak ott előbb), az Áldd meg a dalt, a (nem Oláh Ibolya-féle).Magyarország, valamint – kis jóindulattal – az És jött a doktor. Ezeken túl pedig az sem utolsó szempont, hogy sikerült „felültetni” Kovács Katit még egyszer a Rock and roller-re!
Az persze egy dolog, hogy kitűnő ez a lemez, műfaji határokon innen és túl! Adódik ráadásként egyéb ok is, ami miatt érdemes begyűjteni ezt az albumot. Mákszemnyi az esélye ugyanis annak, hogy hallhatjuk koncerten ezt az anyagot, közelítőleg ugyanebben a leosztásban, vagy ha úgy tetszik: feldolgozásban.
