2CD+2BD box set – DGM / Panegyric, 2023
2023. augusztus 19-én jelent meg a King Crimson ötödik albumának az 50. évfordulós díszdoboza. A Complete Recording Sessions alcímű négykorongos gyűjtemény pedig nem csak a megkerülhetetlen alapműnek számító lemezalbum összes eredeti stúdiófelvételét tartalmazza, beleértve az összes felvételi nap, összes hangszerének az összes rögzített anyagát, hanem a Larks’ Tongues In Aspic instrumentális változatait, Dolby Atmos keverését, illetve a hanghordozó-kiadás újabb mérföldkövének számító, úgynevezett Elemental mixeit is.
Miután 1971 decemberében Robert Fripp gitáros elküldte a zenekarból Peter Sinfield szövegírót, fénytechnikust, szintetizátorost, egyedül maradt a King Crimson alapítói közül. De a maradék tagsággal is meggyűlt a baja, mert mint azt a nagyszerű Earthbound koncertalbumon is hallhatjuk, Boz Burrell basszusgitáros, énekes, Mel Collins fúvós, billentyűs és Ian Wallace dobos –tehát rajta kívül mindenki- egyaránt az improvizált bluest és a funk-rockot kedvelte akkoriban. Így hát a lekötött turnédátumok teljesítése után, 1972 áprilisában Robert szélnek eresztette a bandát.
A King Crimson harmadik korszaka egy teljesen megújult formációval indult el 1972 nyarán, mely új csapat kifejezetten úgy lett összeválogatva, hogy segítsék Fripp zenei elképzeléseit. Mely akkoriban főleg a kelet-közép-európai komolyzene hatásai és a free music, vagyis a szabad improvizáció köré összpontosultak.
Mindehhez legfőbb társa John Wetton, a Mogul Thrash korábbi basszusgitáros-énekese, az új KC alapegyénisége lett. Akivel szépen meg tudták írni mindazokat a komponált témákat, melyek köré a csapat többi tagjával felépíthették a jobbára, vagy teljes egészében improvizációkból álló hangszeres részeket.
A projekt másik kulcsembere Jamie Muir perkás, a The Music Improvisation Company géniusza volt, aki a legkülönfélébb tárgyakat használt ütőhangszerként és egyéb hangzások zenei felhasználására. Hozzájuk csatlakozott David Cross hegedűs, billentyűs és fuvolaművész, aki akkoriban a Waves-szel dolgozott. Valamint a King Crimson új dobosaként Bill Bruford, aki úgy érezte, hogy addigra már minden tőle telhetőt megtett a Yes-szel, már túl van a csúcson, és a zenei kísérletezésre kihegyezett King Crimson-nal sokkal jobban együtt tud majd dolgozni.
„A King Crimson volt az egyetlen olyan fellépési lehetőség egy rock dobosnak, ahol 17/16-ban lehetett játszani és még mindig tisztességes szállodákban lakhattál.” – Bill Bruford
Az új koncertprogram vázát pillanatok alatt összerakták, ami radikálisan más lett, mint az Islands. Zeneileg és szövegileg is. Mert az új szövegíró, Wetton barátja, a Supertramp korábbi gitárosa, Richard Palmer-James egészen más világot képviselt, mint a korábbi arculatért és mondanivalóélt felelős, a mesebeli hangulatokat és mondavilágot kedvelő, misztikus témákban gondolkodó, merengős Sinfield.
Larks’ Tongues In Aspic – The Complete Recordings box set 2012
A próbafolyamat szeptemberben kezdődött, majd októberben már el is startolt a turné. Elsőként a híres frankfurti Zoom Clubban adtak három koncertet, majd Bréma következett, a Beat Club tévé-show élő zenei felvételeivel. Szerencsére mindkét helyszínen rögzítették a hangot, így utólag is megismerhetjük, hogy milyenek voltak a Larks’ Tongues In Aspic dalok korai változatai, valamint az azokat körülölelő korabeli improvizációk. Utóbbi filmfelvételt a 2012-es Larks’ Tongues In Aspic – The Complete Recordings című nagy dobozban található DVD-n és Blu-ray lemezen is megtekinthetjük.
Mivel a koncertkörút további állomásain is tovább forogtak a magnók, a DGM pedig a turné 40. évfordulójára ki is adta az addig megjelent és további kapcsolódó koncertalbumok anyagát, összesen kilenc CD-nyi terjedelemben, pontos képet kaphatunk arról, miként fejlődött a koncerteken az anyag, mire a csapat 1973 januárjában stúdióba vonult.
Az 1972 novemberi és decemberi angol és skót (Hull, Guildford, Oxford, Glasgow és Portsmouth) fellépések felvételei nagyon érdekesek, mind a korábbi német előadások, mind a későbbi stúdióalbum fényében. Hiszen a szinte folyamatosan improvizáló Muir, aki a hagyományos dobfelszerelés mellett többek között csörgőket, harangokat, sípot, hüvelykujj-zongorákat, zenei fűrészt, rázógépeket, láncokat, fémlemezeket, gyerekjátékokat, tepsiket és egyéb konyhai eszközöket, valamint cintányérokat is megszólaltatott, utóbbiakat néha kézzel, néha hegedűvonóval is, eleve minden egyes előadást megújított. De a többiek is jól hallhatóan próbálgatták tovább alakítgatni a kompozíciók megírt részeit, hogy felleljék a lehető leghatásosabb variációkat.
Tehát a Crimson ismét radikálisan újított, viszont a Mellotron használata és Fripp fifikás gitárjátéka által mégis megmaradt a brand védjegyszerű hangzásának váza, így a művészi folytonosság fenntartásának lehetősége is. Mindezt viszont mégis modernizálta és egy jól fel is rázta az új elemek bevonása, valamint az új program innovatív tálalása, melyben Jamie Muir eszelős színpadi show-ja vitte a prímet.
Larks’ Tongues In Aspic – The Complete Recording Sessions box set 2023
A minden tekintetben sikeres turnét stúdiózás követte, majd 1973. január 16. és február 1. között rendben el is készült a Larks’ Tongues In Aspic LP anyaga, mely új távlatokat nyitott a King Crimson karrierjében. A lemez- és címadó kettős kompozíció címe egyaránt Muirtól származik, aki kicsivel korábban Robert azon kérdésére, hogy miként hangzott a zene, azt felelte, hogy: „Miért? Mint, pacsirták nyelve aszpikban. Mi más?” Fején találta a szöget, mert a sok-sok műfaji elem épp akkorra állt össze, úgymond zselésedett egységesre, a felhasznált eszközök, a jazzes gondolkodás, a komolyzenei minták és a virtuóz hangszeres játék és a koncerteken kipróbált különféle verziók és improvizációk együttes hatására, mikor a banda a stúdiózni kezdett.
Sajnos a felvételek készítése után Muir gyorsan ki is lépett. Már nem volt az együttes tagja, mire a Larks’ Tongues In Aspic nagylemez a boltokba került. A turné következő szakaszára már nélküle, négyesben indultak útnak Wettonék. Pedig mind a stúdiófelvételek, mind a kész nagylemez zseniálisan sikerültek.
Előbbit a stúdiómunkák 50. évfordulójára időzített 2023-as Larks’ Tongues In Aspic dobozka második Blu-ray korongja bizonyítja. Melyre az összes nap, összes sávjának, összes felvétele felkerült. Bizony, bizony, ilyet se sokan mernének bevállalni. Ráadásul már másodjára, mert mindkét díszdobozban megtalálható az a Keep That One, Nick című összeállítás, mely egyfajta hangzó dokumentumként viszi végig a hallgatót az alkotási folyamaton. Miközben tehát a kvintett feltérképezi a Larks’ Tongues In Aspic albumhoz szánt anyagot, elhangzik a lemezhez rögzített összes kompozíció első felvétele, valamint a zenekar tagjai és Nick Ryan hangmérnök közötti stúdióbeszélgetések részletei. Egy kimerítően érdekfeszítő nyolcvan perc, egy olyan intim kitárulkozás az alkotás legfontosabb pillanataiból, amit nem sokan mernének a világ elé tárni.
De a King Crimson olyan minőségben muzsikált, hogy még a hangolás során kialakuló apró improvizációik is élményszámba mennek. A direktben feljátszott témák pedig egytől-egyig tanítanivalók. Ehhez képest a végleges album már a csúcsok-csúcsának is legteteje, maga a prog rock etalon. Még annak ellenére is, hogy nem csak rock, hanem komolyzenei, folk, funk és fúziós jazz elemek is bőven találhatók a részben tudatosan és részletesen megkomponált, részben improvizált zenei részek között.
Az időről-időre visszatérő masszív riffelés, kőkemény és agresszív gitárjáték pedig már-már a tíz-tizenöt évvel későbbi hardcore, metal és crossover thrash kompozíciók előképe, egyfajta ős eredetije is lehetne, ha onnét tekintünk vissza az anyagra. Mert, ha máshogy nem, de áttételesen biztosan ihletet merítettek Fripp gitározásából az olyan együttesek tagjai, mint a Primus, a Prong, az M.O.D., a Megadeth, a Cryptic Slaughter, a D.R.I., az Anthrax, a C.O.C, vagy mondjuk a Kívül/Közel a fejhajlító-géphez korszakos Leukémia. A dolgok persze idővel mindig a helyükre kerülnek. Ugyanis a harminc évvel később készült folytatás, a Level Five című ötödik rész olyan dögös hangzással és intenzív agresszív zakatolással szólal meg, ami még a korszak olyan agyágyúit is könnyen zárójelbe teheti, mint a Linkin Park, a Korn, a Tool, vagy a Nine Inch Nails.
1973 elején a Larks’ Tongues In Aspic-kal egy új zenei minőség született. Ugyanis a prog rock második hullámába tartozó albumok már nem elégedtek meg a stílusbeli fúzió- vagy a több tételből álló, hosszabb kompozíciók meglétének tényével. Inkább egy olyan új és egyedi formanyelvre törekedtek, mely modern hangszerek által keltett hangzásokkal ötvözi az ősrégi ritmusokat, miközben formabontó módon tálalja a már jól bejáratott dallamvilágot, vagy direkte nagyon is idegenszerű harmóniákat. Frippék egy olyan hibrid esztétika megalkotására törekedtek, ami aztán programmá is válhat a követők révén, miként egyediségével is hirdetheti az alkotók mérhetetlen alkotásvágyát.
E tekintetben tényleg erős rokonságot mutat az anyag Robert akkoriban emlegetett példaképeivel, Bartók Bélával és Igor Sztravinszkij-jel és az általuk komponált fajsúlyos művekkel. Miközben, hozzájuk hasonlóan részben mégis populáris tud maradni. Ennek a zenének, minden elvontsága ellenére is van kapcsolódási pontja a szélesebb értelemben vett közönséggel, szinte a teljes népességgel is. Nekünk, magyaroknak meg ugyanúgy eleve ízlésünkbe vág a pentatónia, mint a kelta zenei hagyományt őrző brit művészeknek.
Szintén könnyű és egyben erős kapcsolódási pontot jelenthet Wetton éneke. Az olyan szövegekre, mint a művészi kiteljesedést más országban kereső főhős visszatekintését megjelenítő Exiles, a lóvéra vadászó bombázó csajt megéneklő Easy Money, vagy egy fájdalmas és zavaros kapcsolatról szóló Book Of Saturday, jóval könnyebb volt hallgatóként rácsatlakozni, mint a korábbi érák elvontabb üzeneteire. Így bár a King Crimson továbbra is a lehető legsúlyosabb zenei formulákat kergette, de a Larks’ Tongues In Aspic album dalainak fele mégis olyan hétköznapi történetekkel társul, melyek segítik a befogadást.
Ez így együtt pedig megvalósítva olyan nyerő formulát alkotott, amire addig nem volt példa. Nem véletlen, hogy a Larks’ Tongues In Aspic még azok számára is alapműnek számít, akik a King Crimson többi lemezét már nem feltétlen szeretik. Magáért beszélő tény, hogy a Larks’ Tongues In Aspic még a rockzenét mélyen lenéző, a saját kis elefántcsont-tornyaikból mindent lefitymáló kultúrsznobok körében is igazodási pont lett és máig az is maradt.
A minden vitán felül álló klasszikus persze számos újrakiadást megért már az elmúlt negyedszázad folyamán, melyek közül talán a legjelentősebb a zenekar 30. évfordulóján indult HDCD sorozat 30th Anniversary Edition kiadványa. Mely nemcsak, hogy jól szól, de néhol a dalok olyan részeit is megmutatja, melyeket elfedett az eredeti keverés. A King Crimson referencia értékű HDCD sorozata szinte egyedülálló minőségben és igényességgel vonultatja fel a klasszikussá nemesedett életmű legfontosabb darabjait. Talán csak Mike Oldfield hasonló HDCD sorozata említhető még egy lapon ezzel a hozzáállással.
A szintén totális klasszikussá érett 30 éves kiadást természetesen mindkét díszdoboz felvonultatja. A Larks’ Tongues In Aspic – The Complete Recordings CD-n, DVD-Audión, és Blu-ray-en, a Complete Recording Sessions pedig szintén BD-n.
A 40. évfordulóra megjelent egy újabb Larks’ Tongues In Aspic mix is, Robert Fripp és Steven Wilson által keverve. Továbbá egy bónusz CD, a lemez alternatív felvételeivel.
Az 50. évfordulóra ismét kapott az album egy sztereó, egy 5.1 surround és egy Atmos mixet. Melyek a Larks’ Tongues In Aspic – Complete Recording Sessions első CD-jén és első BD-jén kaptak helyet.Mindkét korong bónuszát képzik a Larks’ Tongues In Aspic énekelt dalainak frissen újrakevert instrumentális verziói. Ez különösen a CD verzión üt nagyot, hiszen a profi szerkesztésnek köszönhetően így nem csak az eredeti album, eredeti műsorát hallgathatjuk végig lemezsorrendben, de egy kivétellel az instrumentális változatok is egy blokkba kerültek.
Larks’ Tongues In Aspic – Elemental Mixes
Az igazán nagy dobást azonban a második CD-n, illetve még szintén az első Blu-rayen hallható 2023-as Elemental mixek jelentik. Mert a David Singleton által jegyzett új keverékek tényleg maguk a csodák. Mivel a Larks’ Tongues In Aspic albumot öt fajsúlyos zseni játszotta fel, az anyag minden hangja aranyat ér. Azok is, melyeket fel- vagy lekevertek, miként azok is, melyeket a korábbi kiadásokon eltakarnak a hangosabb instrumentumok. Ezzel az Elemental keveréssel azonban minden rejtett kincs hallhatóvá válik az Easy Money, a The Talking Drum és a címadó kompozíció mindkét részéből. Olyasmi élmény, mintha egy kívülről-, belülről jól ismert autómobilt először látnánk alulnézetből, egy szerelőaknából. Minden ismerős, minden a helyén van, de többé már a többit is máshogy fogjuk értékelni.
A felhangosított, felülre kevert részek elsősorban az ütőhangszereket, a hegedűt és a tényeffekteket érintik. Így az elemi bemutatásra kiválasztott négy tracket kiválóan egészíti ki a CD-re extraként szerkesztett két lírai darab, az Exiles és a Book Of Saturday háromféle félkész verziója. Hiszen azok meg a Mellotront és az éneket helyezik a középpontba. Ráadásul így a CD-t végighallgatva a Larks’ Tongues In Aspic album összes szerzeményét megkapjuk, ha nem is az eredeti sorrendben, de annál érdekesebb részletekkel.
Valójában így és csakis így szabadna valamit újra kiadni. A tökig felhangosított, jó hangrendszereken még jobban torzuló dinamikátlan remaszterek ugyanis jóval többet ártanak az adott előadó nimbuszának, mint amennyit a szélhámoskodó kiadók kapzsi vezetői keresni tudnak rajtuk. Viszont az ilyen ultraigényes jubileumi kiadások mégiscsak megmutatják, hogy az ilyesmit lehet azért másként is. Mert ezt az évfordulós újrakiadást olyanok szerkesztették, akik ismerik, szeretik és tisztelik az előadókat. Nem pedig csak zsákmányt látnak a nagynevű együttesben és máig népes közönségében.
Remélhetőleg az Úr 2024. esztendejében is rendben tovább folyik a King Crimson archívum feldolgozása. Sóvárogva várjuk a Red egy hasonló, az album összes stúdió-szösszenetét felvonultató és Elemental mixeit tartalmazó 50. évfordulós új kiadását!
