A multiverzum harcosai

Scorpions koncert, Budapest, 2024. június 29.

„Mi nem vagyunk BB.King, hogy megengedhessük magunknak, hogy egy széken üljünk a színpadon.”(A szerző Rockinform interjúja Klaus Meine-vel 2010-ben, az első búcsúturné kapcsán)

Prológ

Egy 1984 kora tavaszi délutánon többen sorakoztunk a miskolci Korona lemezbolt előtt, hogy befusson a német futár (ti. kamionos) és meghozza az új Scorpions és Judas lemezeket, amiket Bányai Lajos aztán nyolcvan forintért (lemezenként) felmásolt a beadott/ ott vásárolt kazettára. Merthogy, legalábbis Miskolcra, egyszerre érkezett meg negyven éve ez a két korszakos jelentőségű lemez. Egy 90 perces normál BASF kazetta két odalára kerültek az albumok. Nagyszerűségük okán azonban már az őszt is alig érte meg a kazi, rongyosra hallgattam. Legközelebb már egy krómos Sony-t rájuk áldoztam! Megérdemelték!

A Love at First Sting már telibe kapott el tinédzserként, pont a gimnáziumba menetel előszobájában, a kissé késve megismert Blackout előzetes élménye után. Valóban mindennapjaim része volt tanulás közben vagy walkmannel edzésre jövet/menet.

Amikor már azt hiszed, hogy tinédzserkori nagy kedvenceid nem tudnak mit kitalálni, hogy még tizedszer(?) is megnézd őket, akkor bedobják, hogy a negyven éve megjelent nagy kedvenc albumod (ti. Love at First Sting-et) turnéztatják teljes egészében. Akkor mégiscsak hallhatom élőben az I’m Leaving You-t és pláne a Crossfire-t? Megadtam magam…hiszen a kísértésen kívül bárminek ellent tudok állni…

Tárgyalás

Nézzük a tényeket! Klaus Meine énekes 76 éves, Rudolf Schenker gitáros 76 éves, Matthias Jabs gitáros 69 éves, Mikkey Dee dobos 60 éves, Pawel Maciwoda basszusgitáros 57 éves. A Scorpions elég későn futott be és amikor a Love at First Stinggel meghódították Amerikát (olyannyira, hogy csak a pályája csúcsára érkező David Lee Roth-os Van Halen volt akkoriban hozzájuk mérhető lemezeladásban és koncertlátogatottságban) már többen rég túl voltak a harmincon a csapatból.

És hogy miért ez a túlzónak tűnő merengés az idő felett? Nos, a koncertet szinte csak ebből a perspektívából lehet megítélni előadói teljesítmény és nézői észlelés mentén is. Szerencsére ez nem egy megélést biztosít!

Van a bevezetőben említett korosztály, akinek a tinédzser korát (legérzékenyebb korszak zeneileg is) határozta meg a német csapat. Ezek (mi) élménytartományában (Köszönjük Steigervald Krisztián!) vélhetően benne van az 1986. augusztusi MTK pályás, első hazai Scorpions koncert eufóriája. Természetesen lehetnek (és voltak!) idősebbek is, akik valami csoda folytán már a hetvenes években (rádióban és TV-ben nem játszották) megismerték a csapatot. A Budapest Aréna közönsége szerencsére nagyon vegyesen alakult és bőven voltak sokkal fiatalabbak is, máskori „Scorpions első találkozásokkal”. Ők, meg sem születve, biztos nem álltak ott a kezükben kazettával Lajosnál 1984 tavaszán…

Sokféle (párásodó…) szemüvegen keresztül néztük Hannover hőseit, ahogy a Coming Home lemezhű verziójával, a lassú kezdés után, a színpadra robbantak. Itt még a hangzás is a helyén volt és a dinamika is, köszönhetően Mickey Dee szokásos energikus dobolásának, emlékeztetett a színpadot minden este felszántó csapatra. De ahogy haladtunk előre gyorsan be kellett látni, hogy itt Dr. Strange időkapszulája is tehetetlen. Igazságtalanság is lett volna mást várni! Ha a rajongók egy jelentős része is, alig több mint másfél órát bír ki a küzdőtéren, akkor a zenészek (ketten is már bőven nyolcvan felé sétálva) hogy is lennének frissebbek ott fenn a színpadon?

A setlist tűpontos dinamikája is részben ahhoz volt igazítva, hogy Meine négy dalonként le tudjon menni pihenni és időnként Schenkernek is jusson egy szusszanásnyi idő. De igazi gyilkos programot sikerült, így, a Love at First Stingre támaszkodva összeállítani. Másodiknak volt egy igazán lüktető Gas in the Tank a legutóbbi lemezről, egyébként egy Lovedrive sikerek nélküli World Wide Live-ot kaptunk, akárcsak 1986-ban az MTK pályán.

A körítésből a hangzás nem igazán volt toppon, hallott itt már sokkal jobbat is az ember. Nem igazán akart összeállni a megfelelő hangkép, pedig jól indult a kezdésnél, aztán hol szét, hol összeesett…

A látványra viszont semmi panaszunk nem lehetett, nemhiába melegítettek be a fiúk heteken át Las Vegasban, ahogy mostanság oly sokan. A színpadi koreográfia, amiben a Scorpions évekkel előzte meg a többieket anno és a világszintű technikai háttér is sokat tett hozzá a produkcióhoz. A zenészek részéről természetesen voltak évtizedek óta ismert kunsztok (pld. Schenker füstölő gitárja a Blackout alatt), a vizuális háttér (lassan szinte fókuszban…) szerencsére nagyjából megújult a már többször látottakhoz képest.

Az egyéni teljesítményeken körbetekintve megállapítható, hogy a Schenker & Meine sikerkovács, alapító páros irányítja ma is a koncerteket. Meine éteri tisztaságú hangja kissé fátyolosabb lett és néha láthatóan fáradtan, de lelkesen aktivizálja a közönséget és azáltal magát is. Rudy Schenker természetesen már nem az a dinamó, akinek néztük, vajon mikor repül el a karja a szélmalom gitározás közben. Ritka szólói is kissé dadognak, de mind ő írta azokat a világslágereket. Matthias Jabs, az örök fiatal, mindjárt hetven, de ez egyáltalán nem látszik rajta. Örök mosollyal kommunikál és élvezi a saját szólóit. Az rejtély, hogy húsz év után miért kell még mindig majdnem ugyanazt az instrumentális témát elővezetni (Delicate Dance), mikor végre minden reflektorfény rávetül. A Scorpoins nagy-nagy nyeresége, a nemrég sajnálatosan James Kottak helyére érkezett görög-svéd ütős, Mickey Dee. Immáron nyolc éve ad új húzást a régi és új daloknak. Dobszólója nem az unalmasabb fajtából való, fizikai és technikai értelemben is izgalmas. Pedig ő, Schenkerrel ellentétben, nem sok időt tölthet fitness centerekben. Megható, hogy a dobszóló része, már hagyományosan a Scorpions jackpot, amiben finoman megemlékeznek Lemmy-ről és James Kottak-ról is (utóbbi előtti tisztelgésként Meine mellénye hátulján is ott virított a Kottak hátára anno felvarrt Rock and Roll Forever). Pawel Maciwoda lengyel jazz bőgősként sejthette mire vállalkozik, midőn csatlakozott a csapathoz. Pont annyi is a kiszámított szerepe a színpadon és a zenében. Így is messze megbízhatóbb mint a klasszikus felállásbeli elődje Buchholz volt.

Utószó

Noha egy nóta azért elmaradt a Love at First Stingről (As Soon as the Good Times Roll), de gondolom ezért senki sem tört ki zokogógörcsben. Még a ráadásban stílszerűen kaptunk egy Scorpions kvintesszenciát, két legismertebb, karrierjüket leginkább meghatározó dalukat, szintén az este fókuszában lévő albumról: a Still Loving You-t és a Rock You Like a Hurricane-t. Mint a harcosok, aki még a végére felszívják és odateszik magukat, lendültek bele még egyszer a nyugdíjas srácok.

Ez a produkció még az öregségen kívül és a méltóságon belül volt – állapítottam meg kifelé menet. De talán utoljára sikerült az idő ellen meccset nyerni, gondoltam, majd megnyújtogattam fájós derekamat és elmerengtem, vajon koncert előtt bevettem-e mindkét esti gyógyszeremet?…

Fotók: Polgár Péter