2024 augusztusában nagy sikerrel zajlott le a Djabe zenekar és a Genesis egykori gitárosának közép-európai turnéja. Az immár szokásosnak mondható koncertkörút és a két évtizednél is messzebbre nyúló együttműködés szerencsére sosem válik rutinná. Ugyanis a Djabe & Steve Hackett turnéformáció személyileg és a programját illetően is rendszeresen megújul, hát idénre is bőven tartogattak meglepetéseket a fiúk.
Az ez évi koncertzenekar felállása úgy alakult, hogy Hackett mellett eljött még Steve zenekarának szaxofonosa, Rob Townsend, így ezúttal két brit szállt be a turnébuszba. A Djabe tagok mellett pedig néhány dalban ismét közreműködött vendégként Szabó László szitáros, gitáros, akit a hazai közönség A három nővér együttesből, az IMPACT projektből vagy az Android vendégeként is ismerhet még.
A 2024-es turnéprogramban a Djabe ezidáig legutolsó, Before című stúdióalbumának, illetve a Genesis idén 50 éves The Lamb Lies Down On Broadway konceptlemezének kompozíciói domináltak, valamint természetesen elhangzottak az egyéb kihagyhatatlan klasszikusok is. A műsor frissességéről és érdekességéről azonban minden esetben gondoskodtak a srácok. Hiszen ami korábban instrumentálisan hangzott el, mondjuk a Fly On A Windshield, az idén új életre kelt a dobosként is remeklő Kaszás Péter énekével. Vagy a korábban akusztikus hangszerelésben is előadott Ace Of Wands idén ismét elektromos hangszereléssel szólalt meg.
De a legnagyobb különbség, hogy miközben Koós-Hutás Áron Hauser-rel turnézott, addig a Djabe & Steve Hackett formáció Summer Tour 2024 előadásain szinte végig szaxofon szólt. A magam részéről kifejezetten szeretem Áron trombita és szárnykürt játékát, mégis volt az idei előadásoknak egyfajta vissza a gyökerekhez érzete. Hiszen a Djabe első felállása szaxofonnal és szaxofonossal, Muck Ferenccel indult. Majd később is volt a zenekarnak egy rövid időre állandó szaxofonosa, Tóth Viktor személyében. Illetve számos vendégművész, így Zana Zoltán, Ben Castle, Dresch Mihály vagy John Nugent is szólaltatta már meg a hangszert a koncertjeiken és az albumaikon.
Mivel vendégkén Rob Townsend is játszott már Djabe albumokon, nemcsak a Steve Hackett és Genesis számokat ismeri jól, hanem a The Magic Stag és a Before lemezeket is. A maradék dalokat pedig a turnéra tanulta meg, így már az első közös koncerten is ugyanolyan szerves részét képezte az előadásnak, mint a többiek. Mi több, rutinos színpadi ember révén, gyakran elő is lépett és szinte frontemberként adta elő a maga szólóit. Ami nem csak füleket kényeztette, de egyben igen látványosnak is bizonyult.
Az első két állomás a már jól bevált MOMkult és a Richter-terem volt. Mindkét helyszínen járt már a produkció, mindkettőben készült már koncertlemez, illetve koncertfilm is. A hazai pálya pedig tovább segítette a produkciót, hogy a srácok a lehető leggördülékenyebb és legélvezhetőbb előadásokat adják. Mivel jó szokásához híven Égerházi Attila gitáros, producer, zenekarvezető idén nyáron is készített Szardínián super 8-as felvételeket, a turnén vadiúj, friss, ropogós screen-filmek is kísérték a dalokat. Ami szintén határozottan erősítette a műsor aktualitását és frissességét. Nem is volt olyan néző, aki a bulik végeztével unalomra vagy önismétlésre panaszkodott volna. Inkább az elmélyült művészi élmény tartotta még napokig a hatása alatt a rajongókat. Mindezt magamon is éreztem, de számos visszajelzést kaptunk, kaptam személyesen is az interneten, hogy ez megint valami döbbenetesen jó volt.
A győri koncertet nézve-hallgatva, egyebek mellett azon gondolkodtam, hogy vajon miért nem szól soha arról a fáma, hogy milyen hatással volt az Omega dalaira a Genesis vagy mondjuk az Eloy vagy a Kraan művészete. Az Omegával kapcsolatban mindig mindenki ugyanazokat a Hendrix, Uriah Heep és Pink Floyd nyúlásokat emlegeti, szinte már önkéntelenül is felkérődzve az agyonrágott témát. Pedig nyilván más előadókat is hallgattak még az omegás fiúk. Mondjuk a The Lamb Lies Down On Broadway is adhatott ihletet Meckyéknek, ami Genesis-hatás főleg a prog-, space-, és synth rock albumaikon köszön vissza…
Épp itt tartottam a filózásban, mikor Steve az egyik Genesis szám kapcsán a magyar zene hatásáról kezdett konferálni. Nocsak! Aztán gyorsan kiderült, hogy Rózsa Miklósra gondol, akiről már korábban is többször elismerően nyilatkozott. Pár éve gondolkodtam is rajta, hogy benne hagyjam-e Rózsa nevét az aktuális lemezkritikámban, de végül kihúztam. Addigra már rég elment a kedvem, hogy mindenféle kommentelő „belemagyarázás”-t és hasonló sületlenségeket emlegető reakcióira reagáljak. Mert ugye a franc tudja már, melyik nyugati rockmagazint böngészgetve szúrtam ki először Miklós nevét, vagy harminc éve, egy házibulin, bepezsgőzve… Mindenesetre akkor és ott, a Richterben döntöttem el, hogy amennyiben lehetséges, most már hamar elkészítem a régóta tervezgetett Hackett interjút Steve munkásságának magyar vonatkozásairól.
Bár az idei győri koncert is végig nagy sikerrel folyt, láthatóan kevesebben voltak, mint tavaly. Amiben talán az is közrejátszhatott, hogy pont az előadással egy időben zajlott a horvát-magyar férfi vízilabda olimpiai elődöntő is. Mindenesetre, aki jelen volt, egy életre szóló élménnyel gazdagodhatott. Valami csoda volt a Back To Győr lemezbemutató koncert. Az eredményeket pedig a szünetben és a buli után elemezték az előtérben az emberek.
Másnap a felvidéki Trencsénteplic következett. Ahol a helyi amfiteátrum színpadán megrendezett Jazz Fest 2024 keretében, szabadtéren léptek a színpadra a fiúk. Bár mindenhol volt közönségtalálkozó és dedikálás, idén ezen az állomáson álltak a legtöbben sorba, hogy találkozhassanak a művészekkel. Rengeteg aláírás és fotó született a koncert előtti bő félórában.
Majd jött egy fergeteges hangulatú koncert, ahol szinte az összes szólót megtapsolta a közönség. Különösen nagy tetszés fogadta Barabás Tamás basszusgitáros és Bubenyák Zoltán billentyűs virtuóz megnyilvánulásait.
A nyári turnéprogramot a Debreceni Bor- és Jazznapok zárónapjának utolsó koncertje zárta, a rendezvény headlinereként, a Debreceni Nagyerdőben, a nagyszínpadon. A teltházas előadást soksávon és kamerákkal is rögzítették, ami több szempontból is szerencsés választásnak bizonyult. Részint, mert addigra már szépen összeérett a produkció. Részint pedig mert a korábbi évek zárt térben készült koncertfilmjei után különösen érdekes lehet egy szabadtéri felvétel, főleg ilyen szép környezetben.
Mivel a januári norvégiai hangfelvételeket augusztusban budapesti stúdiófelvételek is követték, az előkészületben lévő debreceni koncertfilm és élő album mellett hamarosan napvilágot láthat Steve Hackett és a Djabe következő stúdiólemeze is. Elképesztő és egyben tiszteletet parancsoló ez a módszeres és eredményes, sűrű menetrend, melyet ezek az elkötelezett művészek láthatóan nagy kedvvel és őszinte örömmel követnek. Sóvárogva várjuk a folytatást!
Fotók: Égerházi Péter, Julian Lear, Jozé / TTT Nemzeti Rockarchívum
